- Ez az Layla! Ne hagyd magad! – kiabált a leghangosabban a nézőtérről Lillian.

- Nyugodj meg Lillian, Layla ura a helyzetnek! – nyugtatta Jack, a mellette ülő lányt.

Helyszín, a városi sportcsarnok, de egy évvel később. Layla megint döntős, és legjobb barátnője, Lillian és Layla szülei valamint a lány szerelme ott szurkolnak a pálya mellett.

Layla ugyanolyan energikusan játszik, mint egy évvel korábban, Lillian ellen. Bár az ellenfele nem vált ki belőle olyan erős reakciókat, mint annak idején a szőke lány, de Layla most is teljes erejéből küzd.

- Ebben a lányban még annyi van! – mondja izgatottan a bemondó. – Kár, hogy ez az utolsó éve, hisz elhagyja a korhatárt. De nem baj, hisz a felnőtt kupa gazdagodik egy erős jelentkezővel…

Layla erősen ütötte a labdákat, és ellenfele már nem bírta. Mindenki tudta, hogy Layla még többet fejlődött az elmúlt év alatt. Jackkel folyamatosan edzettek.

- Micsoda átadás kérem szépen ez fantasztikus volt a bajnoktól! – harsogta a bemondó, mikor Layla pontot nyert. – Nem messze vagyunk a végétől, hölgyeim és uraim.

Igaza volt a bemondónak. Layla nyerésre állt, és jóval több energiája maradt, mint ellenfelének, a szintén tizennyolc éves Marianak.

Layla szervált, és a másik lány nehezen adta vissza.

- Gyerünk kicsim! – kiáltozott Meredith, Mattet majd megsüketítve.

Layla érezte, itt az alkalom. Jól megküldte a labdát, és Mariának már nem volt ereje elkapni, nemhogy visszaküldeni. Rontott, és ezzel Layla kezébe adta a kupát.

- Nem volt trónfosztás, az idei bajnok ismét Layla Adison! – kiáltott a bemondó, és a nézőtéren mindenki sikítozott.

Meredith férje nyakába ugrott, Lillian pedig Jackébe.

Laylához lementek a hozzátartozói, majd átvette másodjára is a kupát. Csodásan érezte magát, bár tudta, hogy ez a meccs korántsem volt olyan izgalmas, mint a Lilliannel folytatott harc. Sajnálta, de tudta is, hogy soha többé nem lesz olyan jó meccs az életében…

- Kint megvárunk, te addig öltözz át! – mondta Jack Laylának, majd megcsókolta szerelmét. A lány mosolyogva nézett rá, és bólintott. Igen, Layla Adison és Jack Klington.

Ma voltak egy évesek. Tavaly, rögtön a nyertes meccs után elmentek vacsorázni, és egymásra találtak. Layla szülei először tiltakoztak. De rájöttek, hogy nincs mit tenni, és hogy Jack tisztességes. Csak reménykedni tudtak, hogy nem törik össze Layla szíve. És nem is tört! Hisz egy év az csakugyan egy év…

- Maga Lillian Oswald? – fogta meg valaki Lillian vállat.

- Igen! – válaszolta a lány a férfinak. Lillian azonnal tudta, hogy újságíró.

- Alig ismertem meg! – közölte a férfi, és Lillian vállig érő, gesztenyebarna haját nézte.

Lillian csak mosolygott.

- Mondja csak. Hogy- hogy kijött a meccsre? Hisz Adison egykor legyőzte önt!

- Így igaz, de Laylával nagyon jó a kapcsolatunk, legjobb barátnők vagyunk! Gyakran eljárunk együtt teniszezni. – közölte Lillian boldogan.

- Ez meglepő. És mit érez most?

- Nagyon büszke vagyok rá, és tudom, hogy ennél sokkal többre is képes, csak nem volt senki, aki kihozza belőle!

- Úgy véli lesz esélye a felnőtt női városi kupában is? – lepődött meg a férfi.

- Persze! Layla nem ennyire gyenge, amennyire ezen a meccsen volt. Sokkal, de sokkal többre képes!

- Azt mondja, hogy ez gyenge volt? –csodálkozott el az újságíró.

- Azt! – mondta határozottan a férfi diktafonjába.

- Ez remek! Akkor jó kis évnek nézünk elébe. És mondja! Mit csinál most?

- Orvosi egyetemen vagyok! Sportorvos leszek egyszer. – mondta büszkén Lillian, és meglepődött, hogy Talált egy olyan ágat, amiben álmai is teljesülnek és a sporthoz is közel van.

- Ez nagyszerű, és Layla? Ő hol folytatta tovább a tanulmányait?

- Ő sportfőiskolán van. Nagyon szereti.

- Nem fogja abbahagyni a teniszt?

- Kizárt! – lepődött meg Lillian. – Az biztos, hogy erről a lányról még hallanak!

Kacsintott Lillian és faképnél hagyta a riportert. Gyorsan odafutott Laylához, aki a kijárat felé igyekezett nagy sporttáskájával.

A nyakába ugrott.

- Hé – vigyorgott Layla – na, milyen voltam?

- Egyszerűen mesés! – mosolygott Lillian is.

Vége