- Végre látlak! – ugrott Layla nyakába Sara, mikor a lány belépett az osztályterembe. Első tanítási nap volt, az őszi szünet után. Layla több mint két hetet volt otthon, és nagyon utálta! Másnap edzése lesz, aminek kifejezetten örült, már csak azért is, mert orvosa szerint lassított tempóban, de edzhet!

De persze Lillianről sem hallott semmit. Még Jack sem tudott róla sokat, csak azt, hogy minden nap edzésen van. Jó neki…

- Igen, én is örülök! – vigyorgott Layla, és még néhány osztálytársával összeborult. Ekkor meglátta, hogy Lillian Kate-tel az ajtóban beszélget, de a lány nem is figyelt oda rá. Lillian mélyen Layla szemeibe nézett, de nem mosolygott. Nem volt közvetlen, és még csak nem is biccentett.

Layla megint elbizonytalanodott. Azt a beszélgetést csak álmodta volna? Ááááá…

- Két hét múlva döntő csajos! – borzolta meg Layla haját Sara – Addigra felépülni nekem, és legyőzni azt a némbert!

- Meglesz! – kacsintott Layla, majd leült a helyére. Lábát kényelembe helyezte, és bár volt még egy negyed órája, úgy tervezte, hogy nem mozdul onnan. Sara közben mindenkivel beszélgetett.

Lillian is hamar elfoglalta a helyét, és elővett egy jó vastag könyvet. Layla nem látta a címét, de nagyon régi könyv lehetett…

*

- Layla, de rég jártál itt! – mosolygott Jack, mikor a lány belépett a csarnokba. A többiek is örültek a lánynak.

- Igen, de ma újra edzem! – vigyorgott Layla, és kislányos örömmel nézett Jackre, aki rögtön megszólalt.

- Persze nem abban a tempóban, mint ti – fordult a többiekhez – De nem hagyom lazsálni!

Erre mindenki fel- felnevetett. Laylának feltűnt, hogy Jack vicces kedvében van… vagyis inkább örül valaminek.

- Na de most nyomás öltözni! – mondta Jack, és indult volna az irodája felé, de Layla megállította, és akkor kezdett el beszélni, mikor a többiek kimentek.

- Jack, mi van veled? – szegezte neki a kérdést, amin a férfi meglepődött – Olyan vidám vagy! Minek örülsz ennyire?

- Nem lehetek vidám? – nevetett Jack, majd komolyra váltott – na, nyomás öltözni!

Layla köpni, nyelni nem tudott, úgy elküldte őt Jack.

- Olyan jó, hogy végre itt vagy! – mosolygott Layla egyik csapattársa.

- Igen, és gratulálunk, hogy bejutottál a legjobb tízbe! – mondta nevetgélve egy másik.

- Nagyon köszönöm! – mosolygott Layla is, és nagyon jól esett neki, hogy nem átkozzák amiatt, hogy idejött, és mindenki elől elhappolta a lehetőséget.

- Tíz perc futás, Layla neked csak hat! Indulás! – adta ki a parancsot Jack, alighogy a lányok beléptek a pályára.

Layla lefutotta a hat percét, de csak meg sem izzadt. Örömmel vette tudomásul, hogy ez a két hét nem mozdította ki a jó formájából.

- Jó! – nyugtázta Jack is – Remek, hogy nem lustultál el!

Layla csak mosolygott, és várta, hogy a többiek is lefussák a rájuk szabott időt.

Ezután nyújtottak, bemelegítettek, és tornáztak, majd párokban játszani kezdtek. Mivel páratlanul voltak, Laylához Jack egy gyengébbet osztott be, és ő maga is beállt.

Laylának ez rosszul esett, noha tudta, hogy Jack csak érte teszi…

- Na, kezdhetjük? – kérdezte Layla mosolyogva az ellenfelét, majd szervált.

Nem fájt a lába, olyan volt, mintha nem is sérült volna le, de azért nem ugrált olyan nagyon. Hisz benne volt egy kis félelem.

Egy nála jóval kisebb termetű és korosztályú lánykával játszott, aki meg sem kottyant neki. Ekkor érezte azt Layla, hogy mekkora a különbség kettejük között. Vigyázott, hogy ne sérüljön le a „kicsi”. Ezt érezheti Jack is, mikor Laylával játszik. Bár Layla majd kiköpi a tüdejét a Jackkel való játékban, az edzőnek ez meg sem kottyan. Mint most neki. És a kicsi lány köpi ki a tüdejét…

Valamint most szabályszerűen, és nem ösztönből játszott. Ha ösztönből játszik, jobban élvezi, de ez most monoton volt számára, de ellenfele számára valóságos élmény lehet.

- Jó, elég! – szólalt meg Jack.

Layla győzött, nem kis fölénnyel.

- Most mindenki a falnál játszik magában, olyan tempóban, amilyet bír! – adta ki az újabb utasítást Jack.

Mivel a pálya nagy volt, és több elkülönített rész is volt, mindenki kényelmesen elfért. Layla beállt a legszélső pályára, és kegyetlenül kezdte szaporázni a falat. Jól esett neki a mozgás, és az előző meccs csak kis mozgásnak hatott neki. Minden izmát igyekezett megmozgatni.

Észrevette, hogy Jack vizsgálódóan figyeli. Ez idegesítette. De próbált a játékra koncentrálni, és visszaszoktatni magát a sérülése előtti tempóra…

Háromnegyed óra múlva Jack leállította a társaságot, és megint tíz, Laylának hat levezetőkört rendelt.

Layla megint könnyűszerrel futotta le, de edzés után viszont magához hívta Laylát.

Miután látta, hogy csak ketten vannak, belekezdett.

- Beszéltem Charlieval.

- Charlie Grehemmel? – kérdezett vissza Layla.

- Igen – vágta rá Jack – azt mondta, hogy Lilliannél az utóbbi időben nagy változást vett észre. Mondtad, hogy beszéltetek. Mikor is volt pontosan?

- Hát… Körülbelül két hete. Miért?

- Mert azóta, Lillian minden nap edz, és Charlie szerint most van élete egyik legjobb formájában. Nagyon kemény tempót diktál magának.

Layla nem tudott válaszolni. Nem értette Lilliant.

- Mit akarhat ezzel? – kérdezte inkább magától.

- Nem tudom! Én csak mihez tartás céljából mondtam el neked! Mert ha le akarod győzni, akkor neked is be kell keményítened! – mondta Jack, és indulni készült.

- Rendben! – gondolkodott Layla – Holnap ugyanitt ugyanekkor!

És már ott sem volt. Nem láthatta ezáltal, hogy Jacknek nagy vigyorra húzódik a szája, és csak később válaszolt.

- Oké!

Mire Layla beért az öltözőben már csak hárman voltak.

- Ahhoz képest, hogy két hétig nem csináltál semmit, elég jó vagy! – bókolt az egyik, a másik kettő helyeselt.

- Ugyan! – jött zavarba Layla a sok dicsérettől – Csak Jacknek köszönhetem!

- Meg magadnak! – vágta rá a másik.

Layla csak mosolygott, és mosolygott, megszólalni nem tudott, és nem is akart. Félt, hogy elsírja magát. Nem a sok bóktól, hanem attól, hogy most olyan tanácstalan. Mások szerint kirobbanó formában van, de Lillianhez képest nyúlfarok. És mégis neki kellene legyőznie? Ez lehetetlen…

- Na, mi mentünk! Szia Layla! – köszöntek el a csajok, és Layla egyedül maradt.

Most már lerogyhatott a padra, és sírhatott. Meg is tette. Teljesen tanácstalan volt, és még Jackkel sem mert beszélni, mert ez nem az edző dolga…

Miért edz akkor Layla olyan keményen, ha azt akarja, hogy legyőzzem? Tudja, hogy lesérültem, és most megint bele kell lendülnöm, és azt is nagyon jól tudja, hogy csak két hetem van rá! Akkor miért?... – gondolkozott Layla, miközben hazafelé tartott a kis bogárhátújával. Vagyis édesanyja bogárhátújával.

Hazaért, és fáradtan csapta be a bejárati ajtót.

- Na! – szólt ki az anyja a konyhából. – Mi az?

- Semmi! – válaszolt fáradtan Layla.

- Ennyire kifárasztott az első edzés? – vigyorgott Matt, és az újságot bújta.

- Fájt a lábad? – kérdezte Meredith is.

- Nem fájt, és aha, egy kicsit kimerített, tehát most megyek és lezuhanyozom.

És már a fürdőszoba felé vette az irányt. Matt és Meredith aggódóan pillantottak egymásra…

Layla több mint fél órát áztatta magát, majd kimászott a konyhába, és vacsorázni készült.

Matt hirtelen felnevetett.

- Mi az? – nevetett Meredith is, és letette Layla elé a vacsoráját, majd leült férje mellé a nappaliba. Layla úgy falt, mintha soha nem evett volna még…

- Egy tudós, vagy mi – kezdett bele apja a magyarázatba – könyvet írt a büszkeségről, és a versengésről.

Erre Layla felkapta a fejét, és fülelni kezdett.

- És? – kíváncsiskodott Meredith

- És arra jutott, hogy mindenkiben tudatosul az, hogy nem lehet jó valamiből. Olyan ember nincs, aki mindenből profi. Ezért választ egy olyan valamit, lehet ez hobby vagy tantárgy vagy fakt, amiből jó és azt űzi a legnagyobb szinten.

- Ez baromság. Erről könyvet írni? – szólalt meg Meredith.

- Hát kinek ez, kinek az! – csókolta meg feleségét Matt mosolyogva.

- Köszönöm a vacsorát anyu, nagyon finom volt! – szólt Layla, és már el is tűnt.

- Egészségedre! – kiáltott utána az anyja…

Layla bezárta maga mögött az ajtót, és nekidőlt. Végre minden világos neki… hogy lehetett ennyire vak?

- Azt akarja, hogy a legjobb formájában győzzem le, hogy végre repülhessen az álmai felé! – suttogta magának Layla, majd végigcsúszott az ajtón, és a könnyek áradata mosta meg sápadt arcát…