Másnap Lillian korábban felkelt, mint ahogyan az ébresztőóra keltette volna. Gyorsan kipattant, és egy hideg zuhannyal indított.

Lent már Juanita szorgoskodott.

- Ilyen korán, kisasszony? – csodálkozott a hat órai kelésen Juanita.

- Elmegyek futni! Ma meccseim lesznek! Az izmaimat meg kell mozgatnom! – mondta Lillian, és bekötötte fekete, Nike cipőjét.

- Előtte, vagy utána reggelizik?

- Utána! – mondta, és kiment a hátsó ajtón, ami a parkszerű hátsókertre nézett. Rátért az egyik ösvényre, és laza tempóban elkezdett futni…

Juanita az ablakban állt, és rosszallóan nézte a lányt, majd befelé fordult, és elkezdte készíteni a bő reggelit Lilliannek…

- Juanita! Mi az eget keres kinn Lillian negyed nyolckor? – kiáltott fel Mrs. Oswald a konyhába érve.

- Áh, felkelt!? Már hat óra óta kinn van! De ön hogy-hogy ilyen korán felkelt?

- Mi? Már több mint egy órája fut? – csodálkozott Mrs. Oswald, és a lányát nézte.

- Nem! – vágta rá Juanita. – Egy fél órája fut csak. Előtte tornázott. Szerintem hamarosan befejezi!

Úgy is lett. Lihegve jött be a lány, kezet mosott, és leült megenni a reggelijét, anyját figyelembe sem véve.

Joana inkább felment a szobájába, de nem tudta tovább nézni, ahogy a lánya keresztülnéz rajta…

Lillian utána melegebb vízben lezuhanyozott, összekészítette a cuccát, és már a kocsijába is pattant… Juanita készített neki össze, ennivalót, aminek a szőke lány nagyon örült. Üdének és frissnek érezte magát…

Beletaposott a gázba, és már ott sem volt…

*

Layla most autóval ment a városkupára, és a hasában pillangókat érzett. Nagyon félt attól, amit látni fog. Mi van, ha Lillian jobb lett? Mert az, hogy elszántabb lett, az tuti! És ha jobban teniszezik, mint azelőtt?

Nem baj! Neki nem akadály! Legyőzi a lányt, ha törik, ha szakad, mert rá kell ébresztenie Lilliant arra, hogy amelyik úton most halad, az nem jó! Sőt nagyon rossz.

Ahogy leparkol a nagyon nehezen talált helyen, szembe találkozik Jackkel.

- Na, izgulsz? – fogadta a lányt köszönés helyett.

- Nem! – hazudta Layla, és lecsukta anyja bogárhátúját. Majd Jackkel a bejárat felé indult.

- Akkor jó! – vigyorgott az edző, és beengedte maga előtt a lányt.

Bent megint nagy tolongás, sürgés volt, és a nézők többségét városi sportriporterek tették ki.

- Milyen bolondok háza! – sóhajtott Jack, és kézen fogta Laylát, hogy át tudja magukat fúrni a tömegen, az elkülönített lelátóhoz.

Mikor odaértek, rögtön elfoglaltak egy jó helyet.

- Most végignézed velem? – kérdezte Layla, de a pályát fürkészte, és Lilliant kereste.

- Igen! – adta a hetyke választ Jack. – Fél óra és kezdődik!

Jack nyugodtan dőlt hátra, és babrálta a telefonját, de Layla alig bírt magával. Mocorgott, ivott is, de az a fél óra csak nem akart eltelni…

- Köszöntök mindenkit a második selejtezői napon… - harsant a bemondó. Layla felkapta a fejét, és izgatottan nézte az eseményeket

Mindenki elfoglalta a helyét, és várta, hogy kezdődjön a nap.

- Végre… - suttogta Layla.

A bemondó felkonferálta a bírót és az első játékosokat. Nem Lillian játszott még. Layla megint tűkön ült.

- Johanson szép fonákkal hárított, amit Pitt nem tudott visszaküldeni, és rontott… - konferálta a meccs eseményeit a bemondó…

- De szánalmasan játszanak! – mondta Jack egy pillanatra a pályára nézve, majd megint a mobilján pötyögött valamit.

Layla nem is figyelt oda rá…

- Végre! – mondta kicsit hangosan Layla, mikor Lillian lépett a pályára.

A nézőtéren halk moraj futott végig. Jack is elrakta a mobilját, és feszülten hallgatott.

Elkezdődött a meccs, és az első öt percből kiderült, hogy a lány nem ellenfele Lilliannek.

- Simán leveri! – dőlt hátra Jack.

- Azt mondod? – kérdezett vissza Layla halkan.

- Azt!

Jacknek igaza volt. Lillian hamar leverte, és el sem fáradt…

- Lilliannek még 12 meccse lesz ma! – mondta meglepetten Jack, ahogy az ismertetőlapot nézte.

- Micsoda? – kérdezett vissza Layla, és ő is a lapot tanulmányozta. – Az rengetek! Ki fog fáradni!

- Valószínű… De ha így lenne, akkor Charlie miért engedi? – töprengett Jack félhangosan.

- Vagyis Charlie tudja, hogy megcsinálja! – vonta le a következtetést Layla, és iszonyú mérges lett.

- Lehet… - mondta Jack sóhajtva.

- Tuti! – vágta rá Layla.

- Csak nyugi! Te is remek formában vagy! – érzett rá a lényegre Jack, és támogatta a lányt.

Layla sóhajtott egyet, és megpróbált lehiggadni.

- Nem megyünk el ebédelni?

- Még csak tíz óra! – akadékoskodott Jack.

- Nem baj! – állt fel Layla, és megindult. Húzta maga után Jacket is. – El kell mennem innen egy kicsit!

Ez után Jack nem tiltakozott, sőt ő juttatta ki a lányt a tömegből.

- Az én kocsimmal nejünk! – ajánlotta Jack.

- Jó! – mondta Layla, és a férfi kocsija felé mentek.

Layla egész úton, az ablakon bámult kifelé, és nem szólt egy szót sem.

- Ha kétség ül a szívedben, holnap bele se vágj! Mert akkor tuti, hogy nem sikerül! Higgy magadban! – mondta Jack ingerülten, miközben leparkolta egy étterem előtt. Idegesítette a lány komorsága…

Layla annyira meglepődött, hogy nem válaszolt, csak némán ment Jack után…

*

- Oswald rontott! – kiabált a bemondó, mikor Lillian elrontott egy nehéz fonákot – De szerintem még visszakapja ezt az ellenfél!

Lillian erőteljesen koncentrált… volna! De nem tudott! A lelátót fürkészte, és azért rontott az előbb. Nem a szüleit kereste, és nem is Kate-et. Hanem Laylát! De nem volt ott, és ez felidegesítette. Miért nem nézi az ő briliáns játékát? Talán azt hiszi, hogy nem kell kitanulmányoznia az új Lilliant? Dehogynem…

Méregből játszott, amit edzője, Charlie is észrevett, és fejcsóválva nyugtázta. Bár így is nyert Lillian, de nem olyan profi játékot mutatott be, mint amit szokott. Kapkodott, nem voltak szépek a mozdulatai. Igaz, hogy győzött, de ez nem minden…

Jól tudta ezt Charlie is…

Negyed óra múlva Lillian megint pályára lépett, és nem bánta. Érezte, hogy túlteng benne az energia. És még mindig nem volt sehol Layla és Jack, de el akarta hitetni magával, hogy ez nem számít…

- Gyerünk kislány! Játssz jól! – mormogta Charlie.

- Nem jártszik jól? – hallotta Charlie, az ismerős hangot. Oldalra nézett, és Jack vigyorgott rá. Mellette Layla állt, büszke mosollyal az arcán, és nyugodtsággal a szemeiben. Lilliant nézte.

- Nem! – borult ki Charlie…

- Oswald rontott! – harsogta a bemondó.

Charlie felkapta a fejét, és látta, hogy Lillian Laylát nézi, és ideges.

Layla még mindig nyugodtan nézte szőke ellenfelét.

- Ne ide figyelj! Játssz! – kiabálta neki oda Charlie, amitől feleszmélt, és várta a szervát…

Jack és Layla otthagyták, és visszaültek a helyükre.

- Mi lehet Lilliannel? – kérdezte Jack, de úgy tűnt, hogy csak magától.

- Ideges! Le akar engem nyűgözni, és azt akarja, hogy lássam milyen jó, és veszítsem el az önhitemet! – adta rögtön a választ Layla.

Jack szemrehányóan nézett Laylára.

- De hát ez már sikerült neki egyszer!

Layla dühösen a férfira nézett.

- Az pillanatnyi megingás volt. Vili?

Jack felnevetett.

- Vili!

Majd nem szóltak egymáshoz, csak Lillian meccseit nézték. A szőke lány egyre kihangsúlyozottan játszott, és kezdte visszaszerezni a játékstílusát…

- Mi a fene? – mondta halkan Jack. Layla nem értette.

- Mi van?

- Ahogy megjöttél, jobban játszik! – vágta rá Jack, teljesen komolyan.

Layla meglepődött, de elhesegette magától még a gondolatot is.

- Ebből elég! – állt fel Layla. Jack értelmetlenül nézett rá. – Már legyőzött nyolc ellenfelet, nem kérdés, hogy a maradék ötöt is lefogja. Menjünk edzeni!

Layla várakozva nézett Edzőjére. Jack Laylát nézte, és nem tudta eldönteni, mit is akar valójában a lány. Vagy inkább, hogy miért akarja…

- Jól van! – mondta halkan, és felállt, majd elindult a lánnyal kifelé…

- A suliban találkozunk! – mondta Layla, és bepattant a kocsiba, és már ott sem volt. Haza akart még szaladni a cuccáért…

Jack összezavartan nézett Layla után.

- Két makacs öszvér! – mondta maga elé, majd lassan a kocsijához indult…

- Szia, kicsim! – köszönt Meredith a lányának.

- Szia, anyu! – köszönt félvállról Layla majd beszaladt a szobájába és gyorsan összeválogatta a cuccát. Anyja megállt az ajtóban.

- Hát te?

- Pakolok! Edzésem lesz, a holnapi meccsek előtt. Apa? – hadarta Layla. Sietett.

- Dolgozik, hogy holnap ne kelljen bemennie. Elmegyünk a meccseidre!

Layla kezében megálltak a dolgok. Elmosolyodott, és anyja nyakába vetette magát, aki ettől nagyon meglepődött.

- Jajj kicsim! Oké, nyugi! Ne szoríts ennyire! – suttogta, levegőért kapálózva Mrs. Adison.

- Bocs anya! – engedte el Layla, az anyját. – Csak úgy örülök, hogy mellettem álltok…

- Ez csak természetes! – mosolygott Meredith. – De most siess, el ne késs!

Layla feleszmélve ugrott vissza a szekrényéhez, és még jobban kapkodott.

Mrs. Adison mosolyogva hagyta ott lányát.

Tíz perc múlva Layla már az edzőterem felé tartott, és gyorsabban hajtott, mint ahogy kellett volna… remélte nem kapják el…

- Itt vagyok! – lihegte, miközben belépett Jack iroda szerűségébe.

- Rendben, öltözz át! – mondta nyugisan a férfi, és olvasott valamit. Layla kifordult az ajtón, és az öltöző felé vette az irányt.

Hamar átöltözött, és sóhajtva a pálya felé indult. Jack már várta.

- Bemelegítésként, futunk, és utána játék!

- Futunk? – lepődött meg Layla. Jack sosem fut vele.

- Igen! – mondta Jack és elkezdte futni a köröket. Layla meglepődve futott utána…

- Elég! – szólt Jack tizenöt perc után. Kifújta magát, és ütőt adott Layla kezébe. – Most addig játszunk, míg össze nem esünk!

- Ez tetszik! – vigyorgott Layla.

Belekezdtek a játékba, és Jack nagy tempót diktált… De Layla bírta, amin Jack egy kissé meg is lepődött. Hisz ő férfi, és erősebbeket is üt. Ha Layla kibír vele huszonöt percet, Lilliannel sem lesz baja… és eddig Layla jól bírja…

Jack tudta, hogy Layla csak Lilliant akarja legyőzni, és ezért bármire képes. De nem akarta nagyon kimeríteni a lányt.

Jack leeresztette az ütőjét, és Layla nagy erejű labdáját eleresztette a feje mellett.

- Most mi van? – lihegte felháborodottan Layla – Most kezdtem belejönni.

Jack felnevetett.

Majd holnap játszd ki magad! Sok energia van benned, de ne itt add ki!

- Jolvan! – duzzogott Layla. – Amúgy mennyi ideig játszottunk?

- Hát úgy huszonöt percet! – mosolygott Jack elégedetten. – Öltözz át, és utána meghívlak kajálni!

- Jó! – mondta Layla, majd az öltözők felé vette az irányt. Meglepetten tapasztalta, hogy nem fáradt ki nagyon…

Nem sietett most az öltözéssel. Le is zuhanyozott. Hozott cuccot rá…

Ahogy kilépett a zuhanyzóból, alig volt ideje magára csavarni a törölközőt, máris berontott Jack.

- Hé…

- Lilliant mindenkit levert, továbbjutott! – vágott a lány szavába, majd feleszmélt. – Ja, bocs!

És kiment. Layla elnevette magát először Jack meglepettségén, de aztán lehűlt. Ez szörnyű… Lillian továbbjutott. Gyorsan össze cuccolt, majd kiment a parkolóba, Jackhez.

- Végre! – morogta. Ezen Layla meglepődött. – Szállj be.

- Honnan tudod, hogy Lillian győzött? – kérdezte már az úton Layla.

- Felhívott Charlie! – adta a rövid választ. Egész úton nem szólt a lányhoz.

Layla ezt furcsállotta. Az edzés alatt semmi baja nem volt… Vagy az a baja, hogy Lillian mindenkit levert, és így nagyobb az esélye annak, hogy Laylával is fog játszani, vagy az a baja, amit látott…

Jack ugyanabba az étterembe vitte Laylát, mint délelőtt. A pincér már meg sem lepődött…

*

- Megjöttem Juanita! – kiáltotta el magát Lillian, ahogy belépett a nagy házba. A szolgálólány azonnal ott termett, és megölelte a szőke lányt.

- Hogy ment a játék kisasszony?

- Nagyon prímán! – válaszolta kedvesen a lány. – Éhes vagyok! Készítesz valamit!

- Természetesen! – mosolygott Juanita, és boldog volt, hogy Lillian nem bánatos.

- A szüleim? – kérdezte halkan Lillian.

- Anyja elment. Közbe jött neki valami…

Lillian arckifejezése megváltozott, békésből haragossá csapott át.

- Felejtsd el! Nem vagyok éhes! – mondta ingerülten és felszaladt a szobájába…

Felért, és becsapta maga mögött az ajtót.

- Pont mikor rendbe akarom vele hozni a dolgokat! Mit csinál? Elmegy! – mondta félhangosan Lillian, fel-alá járkálva a szobájában, majd nagyot sóhajtott, és belevetett magát az ágyba…

Rögtön elaludt…