- Haverok? A haverod Peter. Daniela egy nő, méghozzá nagyon is vonzó nő, és te nem látsz a szemedtől, ha nem veszed ezt észre. Nem értem miért beszélsz úgy, mintha elképzelhetetlen lenne, hogy legyen valami köztetek.

- Mert az. Daniela nem nő, csak egy lány.

- Mit tudsz te a nőkről, öcsi?

- Utálom, ha így hívsz!

- Pedig az öcsém vagy, de ne válts témát!

- Tegnap Elisabeth Bielel voltam.

- És ki az az Elisabeth Biel?

- A biológia tanárom.

-- Aâ026aâ026- Helyezkedik a fotelban. â013 Biológia tanárod.

- Igen. Huszonnyolc éve és a legszexibb nő, akit valaha láttam.

- Az lehet, de a tanárod. â013 Ő is komolyra vált.

- Három hónapig.

- Nick, térj észhez! Az a nő nem komplett, ha lefekszik a diákjával. A nála tíz évvel fiatalabb diákjával.

- Ki vagy te, az apám?

- A bátyád! De igazad van. Csinálj, amit akarsz! De attól a nőtől ne számíts semmire! â013 Feláll és a lift felé indul.

Nicholas utána siet. â013 Mi? â013 Visszarántja, - Ezt hogy érted?

- Szórakozik veled, de nem akar tőled semmit!

- Nem is ismered! Mi alapján mondod ezt róla?

- Nem vagyok hajlandó ilyen hülyeségen vitatkozni veled! Az a nő csak játszik veled, ezt tartsd észben! De ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz! â013 Beszáll a liftbe.

            Nicholast gondolkodóba ejtik bátyja szavai. Mi van, ha nem elég jó Elisabethnek? Lehet, hogy azért nem akart találkozni többé vele. De nem, érzi a nőn, hogy ő is vágyik rá. Csupán fél. Elég kockázatos a kapcsolatuk. De ő nem fogja hagyni, hogy közéjük álljon bármi is.

            Szombat délután Nicholas két órát ül Elisabeth ajtaja előtt. Hiába csenget, csend honol a lakásban. Végre feltűnik a nő. Arcán látszik, hogy tényleg elfelejtette a találkát. â013 Oh, Nick! Sajnálom!

A srác feltápászkodik a földről. Azt hittem, haza sem jössz.

- El kellett mennem. És kiment a fejemből. â013 Kinyitja az ajtót és bemennek. â013 Telefonáltam volna, haâ026

A srác megcsókolja. A karjába veszi, s az ágyhoz viszi. Lassan levesz róla minden ruhát, s végigcsókolja az egész testét. Mikor Elisabeth már nem bírja tovább, átveszi az irányítást. A srác fölé térdel az ágyra szorítva őt. Ugyanolyan kínzó lassúsággal leveszi róla ruhákat, s előbb szájával elégíti ki, majd saját tempójával magába fogadja.

            Nicholas a plafont bámulva megszólal. â013 Azt hiszem, beléd szerettem. â013 A nő felé fordul, aki belebújik a köntösébe, és szó nélkül hallgatja a srácot. â013 De a bátyám szerint te nem érzel semmitâ026

- Hogy? Nick, miről beszélsz? Ugye nem mondtad el a bátyádnak?

A srác felül az ágyon. Nem érti, mitől borult ki. â013 De. Miért?

- Mi az, hogy miért? Azt hiszem, tényleg jobb lesz, ha vége ennek az egésznek.

- Lizzie, kérlek, ne mondd mindig ezt! Tudni szeretném, mit érzel!

- Egész másképp látjuk a világot. â013 A fiúhoz sétál. Leül vele szembe és megsimogatja az arcát. - De ami köztünk van, az nem szerelem.

- Nem? Akkor mégis mi?

- Vágy. És kedveljük egymást, de mind a ketten tudjuk, hogy te majd egy édes kis 17-18 éves, hozzád illő lányba leszel szerelmes.

- Persze. â013 A srác dühösen öltözni kezd.

A nő nézi, majd odamegy. â013 Hé! â013 Meg akarja csókolni, de elhúzódik.

- Lehet, hogy te így látod, de én nem. És azt hittem, ez több ennél.

- Nick, én nagyon kedvellekâ026 - A srác elindul, de visszahúzza. â013 Kérlek, várj!

- Mire?

- Mit akarsz hallani? Hogy azt mondjam, beléd szerettem? Nem tehetem. Annyi minden áll közöttünk.

- Szóval csak ezért? â013 Megkönnyebbül.

- El kell mennem valahova. Elviszlek egy darabigâ026

- Kösz, de kocsival vagyok.

- Oh, tényleg. Láttam is kint a szürke Mercedest.

- És most mi lesz?

- Mivel?

- Velünk. Hétfőn, suli után mozi?

- Nick, ha valaki meglát minket, mit mondunk?

- Annyira elegem van ebből! Na jó. Akkor átjövök, rendelünk kínai kaját és hozok filmet.

- Oké. â013 A srácra mosolyog.

            A hétfői házimozizásos randi után, kedd reggel Nicholassal madarat lehetne fogatni. Ha eddig kételkedett a nő szerelmében, többé nem fog. Mondhat bárki bármit, ők egy pár. De hirtelen eltűnik a rózsaszín ködfelhő. Az osztályteremben Daniela Leighton csalódottan bámul rá. Ekkor jut eszébe, hogy mivel a lány beteg volt, tegnap telefonon megígérte, hogy beugrik hozzá és tanul vele.

- Daniela, énâ026

- Biztos volt jobb programod. Ne magyarázkodj! â013 Barátnői felé fordul, és tovább beszélget velük.

            A srác egész óra alatt a lányt bámulja. Rettenetesen érzi magát. Daniela még soha nem hagyta őt cserben. Amikor beteg volt, minden nap átvitte a leckét, s hogy ne érezze egyedül magát, átvitt videofilmet és együtt megnézték. Amikor az aktuális barátnőivel szakított, ő mindig mellette állt. Ha falazni kellett valamiért, a lány mindig megtette. És most, hogy megműtötték, és neki lett volna szüksége rá, ő cserbenhagyta.

            Az óra végén rögtön hozzá siet. â013 Kérlek, ne haragudj! Ma este gyere át és átnézünk mindent! És meghívlak moziba. Oké? Azt nézünk meg, amit akarsz.

- Nem kell. Majd tanulok a lányokkal.

- Niela, kérlek! Sajnálom, annyira sajnálom! Ha akarod, letérdelek itt rögtön. - S már térdelne is, de a lány megfogja a pulcsija nyakánál és felhúzza nevetve.

- Jól van. â013 Habár a srác nem tudja, ő teljesen belezúgott. De úgy tesz, mintha csak a barátja lenne, pedig már hányszor szerette volna érezni a csókját, az ölelését. De tisztában van vele, hogy a Spencer fiú nem látja benne a szerelmes nőt. â013 Rendben. Átmegyek este.

- Jó. És válaszd ki a filmet, amit meg szeretnél nézni!

- Oké. â013 Elindul ki a teremből.

- És, Niela!

A lány megfordul. â013 Igen?

- Jól vagy? Jól sikerült a műtét?

- Igen. Azt mondták az orvosok, hogy szerencsém volt. â013 A lánynak vakbélműtétje volt, s így jó ideig nem volt suliban.

- Örülök, hogy itt vagy. Hiányoztál.

- Te is nekem.

            Peter vigyorogva néz rájuk. Már többször megállapította magában, hogy igen összeillő pár ők ketten, de most nem bírja magában tartani. â013 Gyerekek, tisztára, mint egy szappanoperában. Hagyjátok abba, mert elsírom magam!

- Jól van, fiúk! Nekem dolgom van. â013 Daniela elmegy.

            Nicholas a haverjára néz. â013 Ez most minek kellett?

- Mi bajod van, haver?

- Miért kellett ez a megjegyzés? Nielaâ026

- Ne gyere nekem Nielával! Ő miattad ment el, nem a megjegyzés miatt. Csak ki kellene végre nyitnod a szemed!

- Ezt meg hogy érted?

- Hagyjuk!

- Nem, ne hagyjuk!

- Még a vak is látja, hogy bejössz Nielának. Bár nem tudom, mit eszik rajtad.

- Peter, te félrebeszélsz.

- Jól van, akkor félrebeszélek. De azért csak tartsd észben, amit mondtam.

            Nicholas egész nap az iskolában arra vár, hogy valahol összefut Elisabethel, de a nő csak nem bukkan fel. Végül az egyik tanárt megkérdezi, s kiderül, hogy szabadnapot vett ki. Így a srác az iskola után rögtön odamegy hozzá. Aggódik, talán valami baja esett, hisz tegnap este még jól volt, de akkor miért nem ment dolgozni?

            Hiába csenget. Nincs otthon. Le-fel sétál türelmetlenül. Leül a földre, majd végső kétségbeesésben úgy dönt, talán fel kellene hívni a rendőrséget, vagy a mentőket. Vagy mi van, ha bent fekszik ájultan? Törje be az ajtót? De pont mikor a gondolatokat tett követné, megjelenik a nő. Az égvilágon semmi baja, sőt furcsán jókedvű. De a srácot meglátva elkomolyodik. â013 Nick!

- Már halálra izgultam magam. Jól vagy? â013 Odarohan és átöleli.

- Igen, jól.

- Miért nem voltál ma bent? â013 Néz a nőre. A szeméből látja, hogy történt valami.

- Menjünk be!

            Bent a nő ledobja a táskáját, leveszi a cipőjét, és a fiúhoz fordul. De Nicholas megelőzi. â013 Vége?

A nő bólint. â013 Sajnálom.

- Megláttak minket?

- Nem. â013 Megrázza a fejét. â013 Nem, deâ026

- Akkor semmi baj. â013 Odalép és átöleli. â013 Szeretlek! Ezt a kis időt kibírjuk, és utána felvállalâ026.

- Nickâ026

- hatjuk. El kell, hogy fogadják, hogy szeretlek!

- Nickâ026 nekemâ026.

- Hidd el, mindenâ026

- Van valakim.

A srác megmerevedik. Elhúzódik a nőtől, Lassan a szemébe néz. Mind a kettőjük szeme szinte beszél, könnyes, szomorú, megtört, hazug és becsapott.

- Mi?

- Vanâ026 van valakim. â013 Megérti, hogy ha kiabálna vele a srác. Hitegette, de nem tudta még maga sem, hogy fog alakulni az élete. â013 Énâ026

- Eztâ026 ezt nem tudom elhinni. â013 Beletúr a hajába, s tipikus Spencer vonásként zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel áll. Hirtelen haragos tekintettel a nőre néz. â013 Végig hülyítettél? Mégis mire ment ki a játék?

- Nem, Nickâ026 énâ026

- Mi a fenét akartál? Egy jó hecc voltam? Vagy mi? A francba veled! â013 Kiindulna, de Elisabeth utána megy, és beáll az ajtóba.

- Próbálj meg megérteni, énâ026

- Ugye te sem gondolod komolyan, hogy még meg akarom hallgatni a magyarázkodásodat?

- Nem hazudtam. Jól megvoltunk, deâ026

- Nem hazudtál? Én azt mondtam, szeretlek, s te bíztattál. Azt mondtad, azért nem mondod, hogy szeretsz, mert nem teheted, de te is velem akarsz lenni, csak épp azt felejtetted el közölni, hogy van valakid.

- Nem volt komoly!

- Volt valakid, miközben lefeküdtünk, miközben én terveket szőttem kettőnkről! S te tudtad, hogy nem lesz soha semmi! Miért nem szóltál, miért?

- Hagyd már abba! â013 Befogja a fülét. Mikor látja, hogy a nem fog kiabálni, leereszti a kezét. â013 Fontos vagy nekem, szeretlek, és szeretni is foglak, deâ026

            Otthagyja egy szó nélkül Nicholas, hiába mondaná, hogy mennyire bánja a dolgot, de hogy így alakult, és nem tudja meg nem történtté tenni.