A suli előtti napokban Lillian csak arra a titokzatos Layla Adisonra gondolt, aki majdnem kinyírta, de kellemeset beszélgettek. Meséltek magukról, persze megtartva azt a tisztes távolságot… akadtak kínos pillanatok is, ami csak Lilliannek volt kellemetlen…

- A szüleid komolyan lisztcsatát rendeztek a konyha kellős közepén? – kérdezett vissza meglepődve Lillian. Layla elnevette magát.

- Igen! Hát nem gyerekesek? – kortyolt bele a kólájába. – A te szüleid is ilyen bolondosok, vagy csak én vagyok megáldva ilyenekkel?

Lillian erőltetetten mosolygott: - Az én szüleim is bolondosok!

- Akkor tudod, milyen az! – nevetett fel Layla, észre sem véve Lillian arckifejezését…

De ezeken a pár pillanatokon kívül, Lilliannek egészen kellemes emléke maradt a beszélgetésről… Sokkal jobban élvezte, mintha Kate-tel cseverészett volna… Kate egy igazi, vérbeli pom- pomos csaj, aki csak arról tud beszélni, hogy Greg Sammers, a focicsapat hátvédje, micsoda jó pasi…

Layla sem volt másképp, mert ő is nagyon élvezte Lillian társaságát, bár azokban a pillanatokban nem, mikor Lillian szomorú tekintetét próbálta eltakarni… Layla ilyenkor úgy tett, mint aki nem veszi észre… Ennek ellenére megfogta valami a lányban, és mint első embert ismer New Yorkban…

­­­*

- Új, év, régi szabályok! – kezdte Charlie Grehem a tizenkettedik b- sek tesitanárja. Előtte sorakoztak fel a tanulók, vagyis Lillian Oswald osztálya. – Oswald kisasszony! Megtudhatnám, mit néz annyira?

A mély, és dörmögős hangú tesitanár ráförmedt a szőke lányra, aki ijedten rezzent össze. Oldalra bámult, ahol Egy ismerős személy állt… nem a régi osztálytársai, hanem…

- Válaszoljon! – mondta hangosabban, és ijesztőbben, mint az előbb.

- Sajnálom Mr. Grehem, csak az új tanulóra voltam kíváncsi! – mondta.

- Ha annyira kíváncsi, akkor… - az új lány felé fordult. – Futnak kettesben húsz kört!

- Mi? – akadt ki Lillian.

- Nincs „mi”! Oswald, Adison húsz kör! Nyomás!

Igen. Az új lány nem más, mint Layla Adison, a lány, aki majdnem megölte Lilliant.

- Bocsáss meg! Nem lett volna szabad néznem téged! – mondta futás közben Lillian Laylának. – De örülök, hogy egy osztályban leszünk.

- Semmi baj, úgyis formába kell hoznom magam. És én is nagyon örülök Lillian! – mosolygott rá Layla – De ne beszélj túl sokat, mert szúrni fog az oldalad!

Lillian meglepődött Layla utolsó mondatán… de amint meglátta a fekete hajú lány mosolyát, azonnal megnyugodott…

- Oswald, Adison! Elég lesz! – kiáltott oda Grehem a lányoknak, akik lihegve futottak oda hozzá… - Az utolsó fél óra szabad foglalkozás!

Moraj futott végig az osztályon… ilyen még sosem volt…

- Lillian! Te jössz velem, teniszezünk egyet! – intézte a mondandóját Lillianhez.

- Oké…

- Te teniszezel? – szólalt meg Lillian mögött Layla.

- Aha… - tétovázott a lány. – Miért?

- Én is! – nevetett fel Layla.

- Remek, akkor had lássam, mit tudsz! – szólt közbe az ismerkedésbe Grehem.

A csarnok hátához mentünk, ahol ízléses, fedett pálya volt.

- Játsszak vele? – nézett Grehemre Lillian furcsán.

- Miért, én nem vagyok elég jó neked? – húzta fel a szemöldökét Layla.

- Nyugalom lányok! Pályára! – Grehem nem tétovázott…

Layla és Lillian is ütőt ragadott.

Ezt nem hiszem el. Biztosan amatőr, le fogom győzni, de nem akarom elrontani a barátságunkat, ami még nem teljes… Hagyom magam egy kicsit! – gondolta Lillian, miközben kinyújtóztatta a végtagjait.

Nem is sejtettem, hogy teniszezik. Vajon milyen komolyan? Mennyire jó? Hát, most megtudom. De nem szeretném elijeszteni! Hagyom magam! – gondolkozott Layla, miközben kiválasztotta a számára jó ütőt.

- Kezdjétek! – mondta Grehem.

Lillian küldte meg a labdát, amit Layla könnyedén visszapasszolt a lánynak. A következő tíz percben könnyen, és különösebb megpróbáltatások nélkül játszottak, és egyikük sem rontott. Charlie-t egy különös érzés fogta el, és nem bírta nézni ezt a színészkedést.

- Mindent bele! Az egyikőtöknek veszítenie kell! – kiáltotta, mire Layla erőteljesen megküldte, amit Lillian csak nehezen tudott visszaadni.

Ez nagyon jó volt Layla! De most már nem hagyhatom magam! – gondolta Lillian és a híres Oswald fordítottal küldte vissza Laylának a labdát…

Grehem már örült, hogy végre fordulatot vesz a meccs, de az álla leesett, mikor Layla ugyanolyan, sőt talán nagyobb erővel adta vissza a labdát Lilliannek. Lillian arcán is megjelent a csodálkozás…

Rajtam nem fogsz ki! Lehetsz te a bajnok, de Layla Adisont nem győzöd le! – határozta el Layla, és nagy ordítással, de visszaküldte az ágyúgolyóként süvítő, zöld kis labdát.

Most már mind a két lány teljes erejéből játszott, és egyre gyorsabban cikkázott a labda a térfelek között.

Charlie Grehem levette a sapkáját a csodálkozásban… teniszedző volt, lassan harmincöt éve, de ilyen szikrázó levegőt nem tapasztalt még játék közben, senki között… ez a két kicsi lány pedig olyan szenvedéllyel és elszántsággal ütötték a labdát, hogy az már könyörtelenségnek számított…

Nos, Lillian! Azt hiszem megtaláltad a méltó ellenfeledet! Csak még ki kell egy kicsit kupálni Layla játékstílusát… - gondolkodott Grehem örömteli vigyorral, majd az órájára nézett… - Két perc múlva csengő…

- Leállni, jólvan elég! – szólt hangosan és belefújt a sípjába. Lillian és Layla viszont nem akartak megállni, tovább sorozták egymásnak a keményebbnél keményebb ütéseket… - Eléééééééééééééééég!

A kiabálásra Layla leállt, és nem ütötte vissza a labdát.

- Mi történt? – kérdezte Lillian finomkodóan, csak úgy, ahogyan szokta.

- Mindjárt csengő, menjetek, öltözzetek át. – mondta Grehem, és leült az egyik padra.

Lillian és Layla a lányöltöző felé mentek. Szótlanul és gyors léptekkel.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jó vagy! – szólalt meg Layla hirtelen.

- Te is remek voltál! – próbált mosolyogna Lillian de nem ment neki. Hirtelen eszébe jutott, hogy a pályánál felejtette a törölközőjét. – Bocs a pályán hagytam valamit.

Majd ott sem volt Layla mellett.

Futott vissza a sötét folyosón, de hirtelen megtorpant, mert az edző, egy másik, sportosan felöltözött, fiatalabb emberrel beszélt. Nem hallott sokat, de elcsípett egy mondatrészt…

- …Az biztos, hogy nem csak az Oswald lány esélyes a kupára… - Charlie hangja tele volt izgalommal, és Lillian rájött, miért nem tudott mosolyogni az előbb Laylára…

- Hát ki lehetne a másik?

- Az új lány…

Hagyta a törölközőt a csudába… Gyorsan megfordult, és hevesen dobogó szívvel az öltöző irányába sétált. Agya zakatolt…

Tehát a másik esélyes Layla lenne? Ez dühvel töltötte el a lányt, ujjai ökölbe szorultak. Úgy érezte átverték, és úgy érezte, hogy őt nem győzheti le senki, még az ilyen Layla Adison félék sem. Hisz ő a tavalyi bajnok! Az idén is így kell lennie!

A kezdeti rokonszenv, ellenszenvvé alakult a szőke lányban, ami miatt erőteljesebben nyitotta ki az öltöző ajtaját. Az nekicsapódott a falnak, és lejött a vakolat, egy kis helyet.

- Lillian, mi bajod?

- Most hagyj Kate! – mondta ingerülten, és bement a zuhanyzóba. Dühösen öltözött le, és vetette magát a hideg víz alá…

- Ennek meg mi baja? – állt fel Sara Johanson, az alacsony, rövid és barna hajú lány.

- Mit csináltál vele? – állt Kate Laylával szembe.

- Én semmit! Csak teniszeztünk! – mondta értetlenül Layla…

Kate Marsall, idegesen járkált fel- alá a zuhanyzó ajtajánál, és közben próbálgatta beszélésre bírni barátnőjét. A lány hosszú barna haja mindannyiszor megperdült válla mögött, ahányszor új kört kezdett el járni… a többiek rég kimentek, csak Layla, Kate és Sara maradt ott.

- Beszélned kell! – ütött nagyot az ajtóra, majd kijött Lillian, teljesen normális cuccban.

- Nincs miről!

- Várj! Mit mondott neked az edző, hogy ennyire kiborultál? – szólt gyorsan Layla, mire Lillian szikrázó tekintettel fordult a lány felé.

- Semmi közöd hozzám, és mától hozzám sem! – suttogta Layla megrémült arcába, majd Kate-hez fordult. – Gyere!

Majd kimentek, ott hagyva az összezavarodott Laylát, és Sarát.

- Ez a gazdag picsa nem normális! – mondta Sara drámaian, majd az ajtó felé indult. – Nem jössz?

- De! – mondta kicsit később Layla, majd Sara nyomába eredt…

Nos, Laylának világossá vált, hogy Lillian nem tart igényt a társaságára. Egész nap Sarával volt, aki nagyon aranyos és cserfes lánynak minősült. Layla hamar megkedvelte…

- Szia, kicsim! Milyen volt a napod? – fogadta Mrs. Adison a lányát.

Layla sóhajtva dobta le magát az egyik székre.

- Hosszú, nagyon hosszú!

Layla evett, és anyukájával elment vásárolni, de folyamatosan Lillian körül járt az agya. Mi baja lett vele ilyen hirtelen? Talán az edzőnél kéne keresni valamilyen választ? De mit érdekli őt? Itt van Sara! Aki ráadásul teljesen rendben van! El kell felejtenie azt a szőke libát…

Lillian fáradtan roskadt le a nagy franciaágyára, és a mézszínű plafont bámulta. Nagyon rosszul érezte magát, hogy úgy beszélt Laylával. Végülis nagyon szeretné a lányt, más körülmények között. Ha nem lenne a vetélytársa, egyenesen imádná… De így? Hogy az edző ilyen dicsérő szavakat mondott róla, egyetlen meccsből leszűrve? Ez kiborított… még őt sem Istenítették így… pedig állítólag ő nagy felfedezet…

Lillian a fejébe húzta a párnát, és morcosan aludt el…