ahogy a legutóbbi találkozásunkkor megbeszéltük - még mikor józanok voltunk - elkezdtem gyakorolni a képregénye stílusát. a témája számomra túl depressziós és brutális volt, de élvezettel csináltam. már máskor is kellett másolnom, restaurálnom vagy stílust átvennem, de még sosem csináltam ilyet, ami ennyire hétköznapi. szórakoztató volt, de sok időmet elvette. közben persze rengeteg zenét hallgattam. többet között my chemical romanceot is. kiváncsi voltam rájuk. most, hogy személyesen ismertem őket, tudni akartam, hogy mivel foglalkoznak. nem csak úgy felszínesen hallgattam a zenéjüket, hanem megpróbáltam megérteni az üzenetet. gerard remek író volt. fantasztikus hatást ért el a szavaival. bár meg kell mondjam, nem igazán az én világom. én inkább populárisabb zenét szeretek. cobra starship, fall out boy, the academy is...

jack sokat rágta a fülem, hogy mikor töltök már vele egy teljes napot. az egyetemen szünet volt, de én egész nap csak rajzoltam. végülis érthető, hogy velem akart lenni. én is szívesen elmentem volna vele egy jó kis étterembe, amjd kiültem volna a parkba, de abban a pillanatban jobban érdekelt a rajzolás. hiszen végre valami kihívás. végre valami izgalom az életemben.

jacket nagyon régről ismerem már. még los angelesben ismerkedtünk össze, de mikor eljöttem onnan elszakadtunk egy időre. de a sors közbeszólt és újra egymásra találtunk. persze szigorúan, mint barátok. semmi több. de azán teltek múltak a hónapok és egyre többet voltunk együtt. sokkal többet mint otthon és hát így alakult.

sokkal tartozom neki. volt egy kritikus időszak az életemben, amikor csak ő állt mellettem. bízom benne. szeretem. ő is szeret. feltétel nélkül. ragaszkodással. odaadással.

aztán egyik nap úgy határoztam, hogy szabaddá teszem magam. csak akkor jöttem rá, hogy valamiért kifogásokat kerestem napokig, hogy ne kelljen vele lennem. ha átjött azzal ráztam le korán, hogy ki kell pihennem magam. ha elmentünk valahova, akkor sürgősen haza kellett mennem, mert elfelejtettem valamit...stb.stb.

nem szép dolog tőlem. nem értem magam. de járt ennyi jacknek. és végülis nem is akkora áldozat, ha a szerelmemmel lehetek, nem igaz?

feltéve, hogy semmi sem változott. feltéve, hogy még mindig úgyan úgy szeretem, mint azelőtt. azelőtt, hogy...megismertem geet.

de nem érezhetek iránta semmit! kis vonzalom...na jó! erős vonzalom, de semmi több. én nem játékra vagy kalandra vágyom, hanem kapcsolatra. szerelemre. barátra. mit tudna ő adni nekem? bulit, pörgést, szórakozást, érdekes embereket, de ez elég lenne nekem? és különben is! az csak egy átmulatott éjszaka volt. lehet, hogy nem is gondolta komolyan azt, hogy tetszem neki. lehet, hogy csak egy trófeára vágyott. lehet...

azon a napon, mikor reggeltől estig terveztem, hogy együtt leszek jackel - mert megérdemli és szeretem - megláttam egy hotel előtt egy buszt, amire hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy mcr. éppen kézenfogva sétáltunk jackel. ő is észrevette a buszt és noszogatott is, hogy hívjam fel geet.

-de minek hívjam fel? ha akart volna beszélni velem, akkor hívott volna ő. - mondtam kedvetlenül.

nem akartam, hogy jack lássa mennyire izgatott lettem gerard közelségétől. és én sem akartam tudomásul venni.

-biztosan sok a dolga. hiszen turnézik meg minden. hívd csak fel. - noszogatott tovább.

a végén, mint mindig, belementem.

tárcsáztam.

-szia! - mondtam leplezett közönnyel. félig, hogy magamat nyugtassam, félig, hogy ne adjak okot jacknek a féltékenykedésre. bár úgy látszott, ő erre teljesen képtelen.

-szia! hogy vagy? - kérdezte gee lelkesen.

-remekül köszi. te?

-pont most gondoltam rád.

-na nem mond.

-de. na és tudod miért?

-hmm...csak nem azért, mert épp itt állok a buszotok mellett?

-komoly? tiszta jó. átugorhatnál a koncert urán. - mondta. - tudod akartalak hívni, hogy itt leszek meg minden csak hát nem úgy alakult és...

-rendben, nem kell magyarázkodni.

-átjössz?

-át.

-11?

-rendben.

hát ez meg is volt. találka este.

-nem haragszol? - kérdeztem jacket.

sajnos le kellett mondanom az estére tervezett csokifalós tévézős borozós romantikus éjszakát a fontos megbeszélnivalóm miatt geevel. hát kicsit lódítottam, de a beszélgetés pillanatában lazának akartam tűnni. ezért igent mondtam. teljesen elfelejtettem jacket.

-dehogy. fontos ez a munka. - mondta a megszokott és már már idegesítővé válló nyugalommal és megértéssel jack. - különben is, holnap az egész nap a miénk lesz.

-vegas! - igyekeztem  lelkendezni.