Az idő sebesen repült. Alig olvasott el pár oldalt a könyvből, máris jött Gerard és lehívta a hall-ba, mert hogy beszélniük kell pár vámpírral. Amint leértek egy csoport idősebb vámpírhoz mentek. Frank-nek már feltűnt a gyűlésen, hogy a legtöbbjük fiatal, 20-40 között volt mind, csak néhányuk tűnt idősebbnek. Elmondták, hogy már mindenki tud a tervükről, és mindenki úgy segít, ahogy csak tud. Beajánlottak egy másik vámpírt, aki megtanítja őket harcolni, ők maguk pedig bármikor mesélhetnek a vámpírok múltjáról, történetéről. Elvezették őket a könyvtárba és adtak nekik különböző könyveket, amiket érdemes elolvasniuk. Gerard néhányra azt mondta, hogy már olvasta. Aztán még elég sok mindenkivel beszéltek, Frank nem is tudta megjegyezni, hogy ki kicsoda. Megszervezték nekik, hogy mikor mit kell csinálniuk. Nagyon komolynak tűnt, tudták, hogy most nagyon kemény hét áll előttük, és akkor még milyen kemény lesz, mikor már élesbe fog menni odakint...

Mikor végre pihenhettek egy kicsit, Frank fáradtan dőlt az ágyára a szobájában. Olyan sok mindenre fel kell készülniük, ami odakint vár rájuk, az egy hét még kevésnek is bizonyult. Az a sok vámpír... tudniuk kell, hogy melyik mennyire ártalmas, milyen környékeket érdemes kerülni, hogy mi várhat rájuk odakint egyáltalán és ha harcra kerül a sor, hogy védhetik meg magukat. Frank-nek azonban fontos volt a múltja. Ha ez kell ahhoz, hogy visszakapja az előző életét, akkor hajlandó végigcsinálni. Gyorsan elnyomta az álom, szüksége is volt az alvásra.

Arra ébredt, hogy zörgetnek az ajtaján. Frank morcosan a fejére húzta a takarót és reménykedett, hogy akárki is van odakint, megunja és elmegy. De nem így történt. A kopogás nem maradt abba. Gerard pár kopogás után mindig be szokott jönni, tehát ez biztos nem lehet ő.

- Gyere be! - kiabálta Frank a takaró alól. Hallatszott, ahogy nyílik az ajtó, aztán csend. Frank várt. Még mindig csend. Ledobta a fejéről a takarót és akkor meglátott egy másik vámpírt. Ismerősnek tűnt az arca, de nem tudta, honnan.

- Kelj fel, mert megyünk gyakorolni.

- Mit?

- Hát a harcolást. Na gyerünk, ma még sok dolgod van.

Frank sóhajtott egyet, kikecmergett a jó meleg ágyból és felöltözött. Csak akkor jutott eszébe valami nagyon fontos dolog.

- Oké, de előbb ennék egy kicsit.

- Igaz, szükséged van az energiára.

- Hol van Gerard?

- Ő most nem ér rá. Én megfelelek?

Frank húzta a száját. Jobban örült volna, ha Gerard-ból ehet, de sajnos be kellet érnie vele. Leült a férfi ölébe, és ahogy kell, elkezdett inni. Mikor kellő mennyiséget ivott, beforrasztotta a sebet, de érezte, hogy valami nincs rendben. Mintha alig ivott volna valamit. Nem értette, hogy most mi van. Ennek a vámpírnak lenne ennyire gyenge a vére? Zavartan nézett rá, hátha felfedez valami eltérést a többi vámpírtól, de semmi ilyesmit nem látott.

- Valami baj van? - kérdezte a vámpír, közben egyik szemöldökét felhúzta.

- Öhh... nem. - leszállt róla, aztán leindultak a gyakorló terembe. Ott miközben körbesétáltak és megnéztek mindent, a vámpír, akit egyébként Bred-nek hívtak mint kiderült, elmagyarázta Frank-nek a leghatásosabb harci módszereket, a fegyverek használatát, hogy melyik vámpír klánnak mi a gyenge pontja, stb. Aztán megnéztek két vámpírt ahogy verekednek, utána Frank-nek kellett megpróbálni. Először rögtön földre került, de ahogy egyre többet gyakorolt, egyre ügyesebb lett. Viszont úgy érezte, hogy nincs ereje teljében. Éhes is volt nagyon, és egyre jobban gyengült, többször veszített.

- Tarthatnánk egy kis szünetet? Beszélni szeretnék Gerard-dal. Hol van?

- A könyvtárban vagy a szobájában olvas. Mi végeztünk mára, pihend ki magad, olvass és kérj meg néhány öregebbet, hogy meséljenek neked. Holnap innen folytatjuk.

Frank miközben a szobája felé ment, összefutott egy öregebb vámpírral, aki felajánlotta neki, hogy egy közös fürdő kíséretében beszélgetnek. Frank úgy döntött, hogy majd később beszél Gerard-dal, az öreg úgyis akkora lendülettel beszélt, hogy nem akarta félbeszakítani. Tehát együtt elmentek fürdeni, közben figyelmesen hallgatta a csaták történeteit és sok érdekes dolgot tudott meg. Például, hogy azért vannak túlnyomórészt középkorú vámpírok, mert a fiataloknak is külön klánuk van, és 40 évnél nem él tovább senki.

- Tudod Frank, a sok csata, az edzés, a hosszú felderítések és a vérivás miatt nem élhetünk soká. Erősek vagyunk, az igaz, de gyorsan el is fogy az erőnk. Akiket itt látsz öregeket, mi mind meg voltunk kímélve. Kiválasztanak néhány olyan vámpírt, akiknek nem kell háborúkban részt venniük, meg semmiféle megterhelő gyakorlaton. Nagyrészt mi írjuk a könyveket, hogy megmaradjanak a harcok, a múlt szokásai. Az egész életünket ezzel töltjük, amíg a többiek harcolnak. Te fiam, és a barátod Gerard, minden bizonnyal jó sokáig fogtok élni, hisz még újszülöttnek számítotok. - nevetett az öreg, aztán köhögő roham fogta el. Frank azt hitte, hogy ott helyben megfullad, de szerencsére kis idő múlva abbahagyta. Azt biztos, hogy neki sincs már sok hátra. Megköszönte az infókat, aztán egyenesen a szobájába ment. Az ablakból meredt ki, megint esett. Nemsokára már kint lesznek, hogy megkeressék a múltjukat. Sok mindennel kell szembe szállniuk, de megéri, ennél az ürességnél minden csak jobb lehet. Hihetetlenül zavarta, hogy nem emlékszik. Olyan, mint amikor tudja az ember, hogy álmodott valamit, de sehogy sem tud visszaemlékezni rá. Ezt pont ugyan ilyen volt, csak sokkal fontosabb, mert 30 évről volt szó. Körbenézett a szobában és megakadt a szeme a könyveken, amiket el kell olvasnia. Az egyik vörös kötésű könyvről eszébe jutott a vér, arról pedig, hogy még mindig éhes. Most már nincs mese, át kellett mennie Gerard-hoz. Bekopogott az ajtaján, de nem kapott választ és mikor benyitott, nem talált odabent senkit. A szemöldökét összevonva nézett körbe, hátha talál valamit, ami elárulhatná, hol lehet. Akkor eszébe jutott a gyakorló terem. Biztos ott van, hisz neki is kell harcolnia. Tehát lefelé vette az irányt, de mikor leért, ott sem látta sehol. Harmadik lehetőség: a fürdő. Felcammogott a lépcsőn és benézett a gőzzel teli helyiségbe. Megakadt egyvalakin a szeme. Egy régi kedves jó barát volt az, Bert. Frank úgy gondolta, ő biztos tudja, hogy hol lehet Gerard, hisz nagyon jó barátok... túlságosan is azok. Sajnos ez volt a leggyorsabb útja, hogy megtudja, amit akar. Különben is már fogyott az ereje. Amióta visszajött a ’’kis sétájából’’ folyton éhes volt. Odament tehát a víz széléhez és megszólította Bert-et.

- Hello Bert.

- Áh, szia Frank. Nem jössz be?

- Nem kösz. Meg tudnád mondani, hogy hol van Gerard?

- Neked nem szólt, hogy elmegy?

- Mi??? Elment? - megfutamodott volna? Összeszorult a szíve, ha arra gondolt, hogy egyedül kelljen elmennie megkeresni azt a klánt, arról nem is beszélve, hogy valakinek muszáj elmondania azt a furcsa értést, amit vérivás után érzett. Akkor tehát Gerard mégis csak gyáva, és elmenekült a nagy út elől?

- Gyere már be. Olyan jó a víz. Közben elmondom, hogy mi történt. - Bert ártatlanul mosolygott, jó hogy nem nőttek angyal szárnyai, de Frank legszívesebben beleverte volna a képébe azt a vigyort. De végül is mindenkinek jár egy második esély, talán jobb, ha elfelejti azt a bizonyos első benyomást. Úgy tűnt, Bert is megbocsátotta neki azt a kis bunyót. Levette a ruháit és beült Bert mellé a meleg vízbe.

- Szóval, ugyebár mindketten kemény kiképzésen vesztek részt. Gerard korábban már tanult harcolni, ezért míg te most az alapokat tanulod, őt kivitték az erdőbe, ahol igazi ellenfelekkel küzdhet.

- És mikor jön vissza?

- Attól függ, meddig bírja. Eredetileg 3 napra tervezték, de ha súlyosabban megsérül, akkor előbb hazahozzák. - nagyszerű. Most honnan fog vért szerezni? - Valami baj van? Mert nekem is elmondhatod. - nem is figyelt oda arra, amit Bert mondott csak azon gondolkodott, hogy honnan vehetne vért. És akkor eszébe jutott!

- Lemegyünk egyet inni?

- Oh, hogyne. Ezer örömmel.

Mindketten kimásztak, amíg száradtak addig sétálgattak egyet a víz körül, aztán felöltöztek és lementek a hallba. Oldalt még mindig ott volt a bárpult, leültek elé és rendeltek 2 pohár vért.

- Szóval... mért is akarsz annyira beszélni Gerard-dal?

- Hát csak... még nem beszéltünk arról a múltkori dologról. Jó lenne végre tisztázni vele, mert szerintem mindkettőnknek lenne mit megmagyarázni. - végül is ez is igaz. Még mindig nem esett szó arról, hogy mért ütötte meg Bert-et, mért engedte ki a lányt a börtönből, és Gerard mért feküdt le Bert-tel.

- Gerard-nak mit kéne megmagyaráznia? Azt hogy láttál minket együtt? Nem a tulajdonod. Egyébként is, ő most velem van. Teljesen összezavarodott szegény miattad, én pedig igyekszem megnyugtatni. - Frank-ben kezdett felmenni a pumpa. De most elhatározta, hogy nem fogja megütni Bert-et. Visszatartja az érzéseit, még akkor is, ha ilyen szemét dolgokat mond Bert.

- Össze van zavarodva? Miért? Mert el kell mennie?

- Miattad. Ez előtt bármikor, amikor együtt voltunk, el tudtam vele feledtetni az összes problémáját. De most, azt hiszem, közben rád gondol. Látom, érzem rajta. - itt közelebb hajolt Frank-hez. - Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha egyedül mennél arra a kis kiruccanásra. Gerard boldog itt. Velem. Beleszokott már az új életébe, csak fájdalmat okoznál neki azzal, ha elrángatnád innen egy veszélyes útra, ami teljesen bizonytalan is. Honnan veszed, hogy meg fogjátok találni a múltatokat? Hol keresitek? Túl nagy ez a világ, nem mehettek el mindenhova. Ezer meg ezer veszély les majd rátok minden fa mögül, nem aludhattok nyugodtan. És ha olyan területre értek, ahol nincs semmilyen élőlény? Egymásból fogtok zabálni, vagy mi? Azt ajánlom, hogy hagyd békén Gerard-ot. Ha annyira meg akarsz halni, halj meg egyedül. - egy ideig farkasszemet néztek, aztán Frank hátat fordított és elment. Bert elégedetten mosolygott, majd fölhajtotta a maradék vért.

Frank rázuhant az ágyára. Ennyit a második esélyről. De akkor is igaza volt Bert-nek. Nem volt joga belevinni ebbe Gerard-ot. Ha igazán fontos neki, akkor hagyja, hogy boldog legyen. Eldöntötte, hogy egyedül fog menni, méghozzá most rögtön. Lehet, hogy nem fogja sokáig bírni, pláne hogy ilyen sok vérre van szüksége, de ezen a helyen úgysem lehet boldog. Akkor inkább meghal. Úgy döntött, hogy alszik még egyet, kipiheni magát a hosszú út előtt.