Mikor felébredt, először azt sem tudta, hogy hol van. Aztán eszébe jutott, hogy mi történt és rátörtek az érzések. Az öreg ott feküdt tőle pár méterre, teljesen fehéren, a nyakán jókora lila folt, ősz szakálla pirosra festve a vértől, amiből Frank-re is jutott egy jó adag. Nem értette, hogy honnan jöhetett az a szikra, ami szétválasztotta őket, de örült, mert ki tudja, mi történhetett volna, ha nem áll le. Talán most vérszomjasan rohangálna odakint, mindenkit megtámadva, aki az útjába kerül. Emlékezett az öreg szavaira, hogy miként deríthet fényt a múltjára, hogy meg kell keresnie a klánt. De egyedül? Nem... arról szó sem lehet. Gerard-nak is kell tudnia erről. Ugyanúgy van joga tudni erről, mert az ő múltjáról is szó van. Eldöntötte, hogy először is visszamegy a kastélyhoz és szól Gerard-nak, hogy induljanak most azonnal. Egy percet sem akart vesztegetni. Most volt lehetősége, hogy megtudja a múltját, és hogy otthagyja végre azt az átkozott helyet a Bert-hez hasonló vámpírokkal együtt. Egy ugrással kint termett a barlangból és már futott is. Még gyorsabban haladt, mint idefele, és különös érzései voltak. Pontosan tudta, hogy merre kell mennie, hogy merre van a kastély, holott teljesen eltévedt. És mégis, valahonnan tudta. Pár perc múlva már ott állt nagy épület előtt. Nem volt biztos benne, hogy ez a hely-e az, hisz mikor jött, akkor órákon keresztül ment, most pedig pár perc alatt ideért. Egy vállrándítással elintézte az ügyet, az öregből nyert vérnek tulajdonítva az új erőt. Nem volt kedve a hall-on keresztül menni, sok ott a vámpír, és biztos, hogy már mindenki tudja, hogy ő engedte ki a lányt. Felnézett. Egy ablakon megakadt a szeme. Megint az a fura megérzés: tudta, hogy az ő szobája ablaka. Felugrott a magasba, több 10 méter lehetett és mégis képes volt egy kisebb erőfeszítéssel rá. Megcélozta landoló helynek az ablak melletti falrészt és sikeresen meg is maradt rajta. Csak rányomta a kezeit a kőre és simán ottmaradt. De most nem volt ideje ámuldozni. Bekukkantott az ablakon. Úgy tűnt, hogy valóban az ő szobája az, bár nem tudta, hogy hogyan néz ki a többi. Belökte a résnyire nyitva hagyott üveget, aztán bemászott. Határozottan az ő szobája volt. Még az ágyon is ott hevert az a könyv, amit a gyűlés előtt olvasott. Arra gondolt, hogy igazából nincs is semmi, amit összepakolhatna az útra. Így tehát üres kézzel indult meg Gerard szobája felé. Nagyon remélte, hogy Bert már nincs ott. Fülét az ajtóra tapasztotta, de nem hallatszott semmi. Óvatosan benyitott. Gerard ott ült az ágya szélén, arcát a tenyereibe temetve. Mikor Frank becsukta maga mögött az ajtót, felkapta a fejét.

- Frank?! - Egyszerre látszott az arcán boldogság, meglepettség, megkönnyebbülés, és zavarodottság.

- Gerard... beszélnünk kell. - mondta Frank nagy komolyan. Leült mellé az ágyra, és próbált nem arra gondolni, hogy nem is olyan rég még Bert és Gerard itt...

- Hol voltál?? Egy egész napra eltűntél! - Gerard aggódott érte, ez nyílván való és ez persze jól esett Frank-nek. Szívesen a nyakába ugrott volna, de még mindig nem tudta elfelejteni, amit látott, különben is, most fontos dologról van szó. Elmondott neki mindent részletesen, Gerard pedig figyelmesen hallgatta.

- Tényleg azt akarod, hogy elmenjünk? - kérdezte Gerard, közben mélyen Frank szemébe nézett.

- Igen. Nekem nem jó itt. Biztos valami büntetést is kitaláltak már, amiért kiengedtem a rabot.

- Frank... nem mondtam el nekik.

- Mi?

- Úgy gondoltam, van valami magyarázatod rá, ezért inkább veled akartam megbeszélni előbb. Senki sem tudja. Ennek ellenére is menni akarsz?

- A múltam mindennél fontosabb. Tudni akarom, hogy mi volt ez előtt. Te nem?

- Dehogynem. De odakint nem biztonságos. Emlékszel, mit mesélt az a vámpír a gyűlésen, akivel legelőször beszéltünk? Szétlapított vámpírkoponyákról! Így akarod végezni te is? Ráadásul nem is biztos, hogy megtaláljuk azt a klánt... amiről senki sem tud, amit csak te tudsz megtalálni. Frank ez...

- Jól van! Ha nem akarsz jönni, akkor nem jössz! Megyek egyedül! - Talán félreismerte Gerard-ot. Eddig erős és bátornak hitte, viszont most kiderült, hogy gyáva és inkább marad itt biztonságban, Bert karjaiban. Dühösen az ablakhoz lépett, hogy ugyan úgy távozzon, ahogyan jött, de akkor Gerard felállt és megfogta a karját.

- Várj... - Frank visszanézett rá. Meggondolta volna magát, vagy csak búcsúzkodni akar? - veled megyek. De kéne egy kis idő, amíg felkészülünk. Úgy értem, meg kéne tanulnunk valamilyen szinten harcolni, meg utána nézni, hogy milyen klánokkal találkozhatunk, hogy honnan szerezzünk vért, milyen biztonságos helyek vannak...

- Erre nem érünk rá!

- Ezek nélkül semmire sem megyünk odakint! Nem vághatunk neki csak úgy a világnak.

- Egy hét. Ennél többet nem tudok várni. Azalatt megtanuljuk, ami kell.

- Rendben. Szólok a többieknek. - Gerard kiment, Frank pedig visszament a saját szobájába. Egy hét rengeteg idő, kevesebbet kellett volna mondania. De igaza volt Gerard-nak, tényleg nem mehetnek ki felkészületlenül. És erről nem szabadott egyedül döntenie, mert Gerard-ot is veszélybe sodorhatja ezzel. Ledőlt az ágyra, de valami keménybe ütközött a feje. A könyv volt az, amibe beleolvasott. Úgy döntött, hogy elkezdi az elejéről, egy hét biztosan elég lesz rá. Tehát fellapozta az első oldalt és neki kezdett.