Először azt hitte, hogy rosszul hall, de aztán a hang erősödött és biztos lett benne, hogy az előtte levő cellából ered. Elég sötét volt odabenn, de kiélesedett látásának köszönhetően hamarosan észrevette a hang forrását. Egy vörös hajú nő gubbasztott a rácsok mögött. Frank közelebb ment, de azért vigyázott, nehogy meg tudja támadni.

- Ki vagy?

A nő egy ideig nem szólt, csak gyanúsan méregette Frank-et, de aztán úgy tűnt, nem érezte magát veszélyben, szóval kicsit közelebb ment.

- A nevem Sue. És te?

- Frank. Te is vámpír vagy? - Sue-nak gonosz fény csillant a szemében és egész közel merészkedett a rácsokhoz, hogy a kinti fáklyák megvilágították az arcát.

- Igen. De ezt tudnod kéne.

- Új vagyok még.

- Nem a gyűlésen kéne lenned?

- De... csak akadt egy kis gond és most nem nagyon akarok a szemük elé kerülni.

- Csináltál valami olyat, amit nem szabadott volna?

- Azt hiszem, igen. Vissza kéne mennem tisztázni...

- Ne menj el. - hajolt közelebb a lány. - egyedül vagyok. - Frank megsajnálta, nem lehetett túl jó itt lenni bezárva, aminek biztos oka is volt.

- Mért vagy itt? Te is tettél valami olyat, amit nem szabadott volna?

- Erről nem szeretnék beszélni.

- Ha előbb elmondom én, akkor utána te is elmondod?

- Talán.

Frank mosolygott. Nem tudta mért, de bízott ebben a lányban és mindent elmondott neki. Teljesen meg is feledkezett arról, hogy hol van, és hogy vissza kéne mennie. Mikor végzett, kíváncsi volt a lány véleményére.

- Ez hihetetlen. Velem is ez történt! Én sem emlékeztem semmire, egyik nap egy szobában feküdtem éhesen. Elmondták, hogy vámpír vagyok és teljesen kiakadtam. Először csak sírtam, aztán elindultam, hogy valahogy kiderítsem hogy ki voltam. Elindultam az egyik irányba, de aztán elkaptak és bezártak ide. Semmit sem értettem, könyörögtem, hogy engedjenek ki, de nem használt. Csak mocskolódtak, éheztettek és néha megvertek csak azért, mert nő vagyok. Semmit sem tehettem... - kis híján elsírta magát, Frank nagyon együtt érzett vele. Egyre igazságtalanabbnak érezte a vámpírokat, talán csak Gerard az egyetlen normális köztük. Hirtelen egy őrült ötlet jutott az eszébe.

- Szökjünk meg!

- Komolyan gondolod? Nem... azt nem teheted. Neked most már ez az életed. Elfogadtak, rendbe hozod a kis incidensed, és boldogan élhetsz. Menj is... beszéld meg Gerard-dal a dolgokat. Ha kimész, meghalnál.

- És te? Nem maradhatsz itt. Megkereshetjük a klánodat és...

- Nekem nincs klánom! Nem akarok vámpír lenni! Vissza akarom kapni az előző életemet.

- Kint te is ugyanúgy elpusztulnál.

- Inkább a halál, mint ez.

- Akkor kiengedlek.

- Ne tedd.

- Mért?

- Mert megbüntetnek érte.

- Majd megmagyarázom nekik. Meg fogják érteni. - már kereste is a kulcsot, ami a zárat nyitotta. A pad mellet találta meg felakasztva egy szögre. Gyorsan levette és kinyitotta vele az ajtót. Sue felállt, szakadt ruhája csak úgy lógott rajta, jó pár helyen semmit sem takarva. Frank reménykedett benne, hogy valamiféle hálát kap a lánytól, aki már közelített is felé. Csakhogy puszi helyett egy hatalmas ököl találta szájon. Frank-nek még meglepődni sem volt ideje, máris jött a következő ütés, aztán még egy és még egy. Mikor Sue úgy érezte, hogy ártalmatlanná tette Frank-et, megindult a kijárat felé. Már majdnem elérte az ajtót, mikor az kinyílt és Gerard lépett be rajta. Sue egy kis szitkozódás után neki is bevert egyet, aztán rohant volna tovább, de Gerard nem döbbent le úgy, mint Frank. A lány után ugrott és lerántotta a földre. Ott próbálta meg hatástalanítani, de Sue meglepően erős volt. Gyorsan lelökte magáról Gerard-ot és belerúgott a hasába. Ő viszont nem adta fel: a nagy fájdalom ellenére felállt és megpróbálta megint elkapni a lányt, aki visszafordult és valami éles tárgyal belevágott Gerard vállába aztán az arcába. Ezt már nem bírta ki, a földre rogyott és végignézte, amint a lány elviharzik.

- Jól vagy? - kérdezte Frank Gerard mellé érve. Nem hitte el, hogy ez a lány elárulta. Pedig olyan kedves volt vele. Most jutott először eszébe, hogy mi van, ha a lány hazudott neki a múltjával kapcsolatban? Kihasználta, hogy kiszabadulhasson, közben ki tudja miket követett el. Itt mindenki mindent kihasznál. És most miatta sebesült meg Gerard. Próbált segíteni neki felállni, de ő ellökte magától.

- Hagyj békén! - üvöltött rá Gerard. Ennyire dühös lenne? Végül is jogosan. Frank megpróbált beszélni vele, de akkor nyílt az ajtó és vámpírok özönlöttek be. Gerard köré álltak, kérdezgették, hogy jól van-e és hogy hogyan szabadult ki a rab. Frank úgy döntött, hogy jobb, ha felszívódik. Talán nem a legjobb megoldás mindig elrohanni, de úgy gondolta, hogy jobb lesz akkor megbeszélni, ha már mindenki megnyugodott. Felment a szobájába. Út közben, akikkel találkozott, mind a szökött rabról beszéltek. Ezt jól megcsinálta. Gondolkodott. Először is beszélnie kellett Gerard-dal, de azt majd inkább akkor, mikor már ellátták a sérüléseit. Ha már erről van szó, neki is volt egynéhány. Kiment a szobájából, végig a folyósón, be a fürdőbe. Nem voltak túl sokan bent, szóval miután alsógatyára levetkőzött, belesétált a meleg vízbe és kényelmesen elhelyezkedett egy szikla mögött.