2                    A jó viselkedés mindig és mindenhol prioritást kell, hogy élvezzen? Igen. Mert aki a jómodort csak szükség esetén alkalmazza, az egyáltalán nem számít igazán kulturáltnak.

3                    A magatartási formáknak, melyeket használunk, igazodniuk kell a személyhez. A jómodornak mindig valódinak és nem erőltetettnek kell látszania. Az eltúlzott, görcsösen ceremónikus magatartással inkább szimpátiapontokat veszítünk, mint nyerünk.

4                    Egy harmadik személlyel szemben a legnagyobb udvariasságot mutatja, otthon azonban morcoskodik – ezt nem látja rajtam senki, a „saját” családomat kivéve. Pedig éppen azok érdemlik meg a figyelem, a jómodor a korrektség és az udvariasság maximumát, akik a legközelebb állnak a szívünkhöz, és a legtöbb időt kell velük eltölteni.

5                    A kommunikáció már akkor elkezdődik, mielőtt kezet fognánk és elhangoztak az első szavak: a külső megjelenéssel. Ápolt, az alkalomhoz illő megjelenések ezért magától értetődőnek kell lennie. Fontoljuk meg mindig, hogy milyenek szeretnénk, hogy lássanak minket, és hogy az önmagáról alkotott képe megegyezik-e azzal, ami valójában látszik.

6                    A jómodorhoz is hozzátartozik, hogy ne zavarjunk másokat testillatunkkal. A mindennapos tisztálkodás, a fogmosás. A dezodor használata elengedhetetlen a személyes higiéniához.

7                    Ami érvényes az izzadság-, száj- és lábszagra, ugyanúgy érvényes a túl sok parfümre is. A parfüm illata, melyet már kivehetően érezni lehet, még mielőtt az illető személy látótávolságba érkezne, zavaróan hat – azonban korántsem olyan kellemetlen, mint a „természetes illatok.

8                    Minden nap több száz lehetőség adódik arra, hogy udvariasságot mutassunk, és egy kis mosolyt varázsoljuk embertársunk arcára. Talán valakinek segítő kézre van szüksége a parkolóban ahhoz, hogy berakodjon az autóba? Talán valaki otthon felejtette a szemüvegét, és örülne, felolvasná a neveket a csengő melletti tábláról? De ami a legfontosabb: Nem szabad egyszerűen lerohanni a másikat, hanem előbb kérdezzük meg, hogy „Segíthetek Önnek?”.

9                    A kérem és a köszönöm nem elcsépelt fordulatok, melyeket ma már különben sem használ senki. Mondja azt, hogy „kérem”, ha szüksége van valamire (még akkor is, ha úgy gondolja, hogy ez járna Önnek), ezt teljesítették Önnek (még akkor is, ha ezt az engedélyt annyira magától értetődőnek tartja).

10                Nem minden zárt terem templom, könyvtár, kolostor vagy egyéb hely, ahol csöndnek kell lennie. A következetes hallgatás tehát felesleges. Aki belép (érthetően!) „Jó reggelt!” vagy „Jó napot!” köszön, távozáskor a „Viszontlátásra!” hangzik el.

11                A szülők felelnek a gyermekeikért – a magatartást illetően is. Amennyiben másokat zavarnak az Ön gyermekei, akkor ez az Ön feladata, hogy lehető leggyorsabban megoldást találjon, és elrendezze a helyzetet.

12                Hogyan tanítsuk a gyermekeket jó modorra? Nem sulykolással, hanem példamutatással. A bemagolt, elvont szabályokat, melyekre otthon senki nem figyel, szélsebesen elfelejti a gyerek.

13                Hogy milyen lehet az öltözködés, nem lehet általánosan meghatározni. Azonban a hely és szituáció minden esetben fontos tényező. Tabu a meztelenség a vallással pl. a templomban, vagy egy temetésen.

14                A meztelenség eléggé elterjedt, és a lehető legtöbb lepel levetése nem korlátozódik kizárólag a sport és a szabadidő területére. Figyeljen azonban arra, hogy az Ön kevés ruhája ne hozza zavarba, vagy ne sértse a többi embert.

15                És még egy alapvető megjegyzés a megjelenéssel kapcsolatban: Ha Ön szívesen mutatja a bőrét és az alakját, akkor ügyeljen arra, hogy az tényleg megtekintésre méltó legyen. Ez hölgyekre és urakra egyaránt vonatkozik!

16                Ülj egyenesen! Ne terpeszkedj el a szófán! Tedd a térdeidet egymás mellé! Gyerekként Önt is ilyen utasításokkal traktálták? Amennyiben igen, akkor remélhetőleg használt is valamennyit. Ha nem, akkor legalább felnőttként tartsa magát ehhez. Egy „rendes” testtartás (nem affektáltan merev!) azt jelzi az Önnel szemben ülővel, respektálja és figyel rá.

17                Az, hogy Ön milyen pontos a szűkebb családi- vagy baráti körben, az-az Ön dolga, azonban nem szabad, túlságosan igénybe vegye mások türelmét. A magán, vagy nyilvános alkalmakkor, melynek fix kezdési idejük van (opera, színház, vacsora meghívás, esküvő, stb.) nagyon fontos, hogy a megadott időben ott legyünk.

18                Orvosi rendelők, ügyvédi irodák, hatósági fogadóórák, fodrászok, kozmetikák – mindegyik hely zökkenőmentes működése az egyes páciensek, megbízók, kliensek, vagy vevők pontosságán múlik. Az időpontot, melyet Ön itt előre fixen megbeszélt, minden esetben a legprecízebben be kell tartani.

19                A határidőket, melyeket valamilyen okból nem tud betartani, feltétlenül mondja le a lehető legrövidebb időn belül. A legkönnyebben ezt telefonon is lehet elintézni, mert így biztos, hogy az üzenete valóban megérkezik (az E-mailek, vagy SMS-ek nem megfelelőek, mert néha túl későn olvassák el őket). A várt időben előzetes értesítés nélkül nem megjelenni különös udvariatlanság.

20                A sorban állás kellemetlen, sokáig tart, és sok ember személyes sértésnek veszi. Ennek ellenére: Ne tolakodjon előre, a várakozást töltse el civilizált ember módjára.

21                Kifejezetten udvariatlan dolog a másik ember orra előtt becsapni az ajtót. Pillantson vissza, tartsa az ajtót addig, amíg a következő ember kényelmesen és biztonságosan a kilincs, vagy az ajtó után tud nyúlni.

22                Nem minden ember lelkesedik a kutyákért. Gondoskodjon arról, hogy Ön négylábú kedvence ismerje az állat-etikettet. Elfogadhatatlan, ha felugrik, morog és veszélyeztet másokat. Gondoljon arra, hogy sok ember fél a szabadon futkározó kutyáktól.

23                A kutyaürülék sok bosszúságot okoz minden gyalogosnak. Tartson magánál lapátot, papírt és zacskót, hogy el tudja takarítani az ürüléket.

24                Az alapszabály, miszerint a „hölgyeké az elsőbbség” még mindig érvényben van. Mégis léteznek kivételek, mint például az étterembe való belépéskor, vagy a liftbe való beszálláskor, ha a hölgy esetleg csak egy emeletet akar megtenni, és ezért nem szeretne hátul, a fal mellett állni.

25                Illetlenség napszemüveget viselni? Mostanában vannak olyan viselkedési tanácsadók, akik ezeket egyszerűen divatkellékeknek minősítik és jóváhagyják a korlátlan használatot. Aki korrekt módon szeretne eljárni, zárt helyiségekben leveszi a napszemüvegét. Nagy udvariatlanságnak számít, ha valakit úgy üdvözlünk, hogy nem tiszteljük meg azzal, hogy eközben nem nézünk a szemébe.

26                A rágógumival kapcsolatban eltérnek a vélemények. Aki élvezetet talál benne, mindenképpen zárt szájjal és lehetőleg tapintatosan rágjon. Azokat a rágógumikat, melyekre már nincs szükségünk, csomagoljuk papírba, és dobjuk a szemetesbe. Az olyan eltávolítási módok, hogy kiköpjük a földre, vagy valahová felragasztjuk, gusztustalan.

27                Nemcsak gyerekeknek kell udvariasnak lenni, hanem a felnőtteknek is tisztelettel kell bánni a gyerekekkel. Egy gyerek sem érdemli meg – még ha annyira kicsi is -, hogy ne vegyék figyelembe, lekezeljék, ne vegyék komolyan, vagy sértően módon bánjanak vele.

28                A jó szomszédságról való gondoskodásnak magától értetődőnek kellene lennie a békés, emberi együttélés érdekében. Amikor beköltözik az új lakhelyére, röviden mutatkozzon be a szomszédainak. Maradjon tárgyilagos, és ne fecsegjen ki azonnal személyes részleteket.

29                A testápolás bizonyos elintéznivalóit, mint a körömvágás, orrfújás, fülpucolás, csak akkor végezze el, amikor senki nem zavarja, és teljesen egyedül van. Továbbá: Az autó nem megfelelő hely, mert az ablaküvegen nemcsak ki, hanem be is lehet látni.

30                Kifejezetten udvariatlanságnak számít, ha az üdvözlő- vagy búcsúzó kézfogás alatt a bal kezünket a nadrág-, kabát- vagy szoknyazsebben tartjuk. Egy hosszabb beszélgetés során, ha állunk, akkor megengedett, hogy néha-néha zsebre tegyük a kezünket, vagy összekulcsoljuk a kezünket a mellünk előtt. Elvégre senki nem állhat órákon keresztül úgy, mint egy bot, ugyanabban a pozícióban.

31                A mindennapos kapcsolatban „Hogy’ vagy?” egy klisé, melyre „Köszönöm, jól.” a válasz. Ez nem tartalmaz felhívást arra vonatkozólag, hogy betegségének teljes történetét elmesélje.

32                És még egy megjegyzés a „betegségem története” című témához: Más a helyzet akkor, ha Ön gipszelt lábbal biceg az utcán, és valaki részvétteljesen megkérdezi, hogy „Mi történt Önnel?” – ebben az esetben nyugodtan megmondhatja, hogy síelés közben eltörte a lábát, vagy hasonló. Azonban: Ne mondja el az öt órán áttartó operáció részleteit, stb.

33                Arrogáns hisztérikának, vagy felfuvalkodott hólyagnak szeretne látszani? Akkor kertelés nélkül mutassa ki, milyennek látja embertársait, közben ásítson hatalmasokat, beszélgetés közben bámuljon más (érdekesebb!) emberekre, szemmel láthatóan ne figyeljen oda, és kedvetlenül (ha egyáltalán) válaszoljon a kérdésekre.

34                Az állandó, eltúlzott érzelmi kitörés a nyilvánosság előtt nem a tüzesvérű temperamentum, hanem a rosszmodor jele, Hirtelen haragot, örömmámort, kiabálást, stb. csak a moziban szeretnünk látni.

35                Minden embernek megvan a személyes zónája, melyet senkinek sem szabad szántszándékkal megsérteni. Égül senki sem szereti, ha valakire túlzottan ráakaszkodnak.

36                A privátzónát nem lehet pontosan megállapítani, de minden, ami körülöttünk egy méter távolságon belül játszódik le, azt a legtöbb ember már nagyon intimnek találja.

37                Szereti, ha valaki állandóan az Ön tányéra felett nyúl a kenyérért? Ha valaki, egy amúgy üres váróteremben Ön mellett foglal helyet? Ha hátulról lép valaki az íróasztalához, az Ön válla felett néz el és közben talán a kezeit Ön mellett jobbról és balról az asztalra támasztja? Természetesen nem! Ezek egyértelműen megsértik személyes zónánkat.

38                Az oldalba bökés és az arrébblökés különösen kellemetlen formái az érintkezésnek, mert azt jelzi a többiek számára: „Nem vettelek észre” vagy „menj arrébb, az utamban vagy”. Valaki más meglökése legfeljebb tévedésből történhet és az elnézés kérése természetes kötelesség.

39                Ugyanúgy bánjon másokkal, mint ahogyan szeretné, hogy Önnel is bánjanak: barátságosan, udvariasan, előzékenyen, segítőkészen és emberségesen.

40                Manapság a férfiak és a nők egyenrangúak, számos országban ez alkotmányba van foglalva. A nemek miatti diszkrimináció elvileg már a múlté. Felelősségteljes emberek ellenzik a szexista viselkedést.

41                Idegen országok polgáraival szembeni udvarias viselkedés sajnos nem természetes mindig és mindenhol. Pedig annak kellene lennie.

42                Azt, hogy „mások” a másságukkal kíváncsiságot keltenek, sokszor nem lehet elkerülni. Az átható bámulás, feltűnő sugdolózás, a vihogás ennek ellenére abszolút elfogadhatatlan.

43                „Ujjal nem mutatunk más emberre” – ez a mondat, melyet sokat remélhetőleg gyermekkorukból ismernek, még mindig korlátlanul érvényes. Ha Ön, például bemutatás esetén egy másik személyre szeretne mutatni, akkor az egész kezét használja.

44                Amint már valamennyire lehetséges, szoktassuk le a gyerekeket arról, hogy a többi emberrel kapcsolatos véleményüket hangosan kinyilvánítsák. „Anyu, az a bácsi/néni olyan furcsán néz ki” különösen kellemetlen helyzetet teremt minden érintett számára.

45                És még egy jó tanács a „gyerek és mások” témával kapcsolatban. Minél korábban megismeri a gyerek az élet sokszínűségét, annál önállóbban tudja ezt kezelni. Utazások, kapcsolatok, nagy baráti kör, más emberek, más szokások – ez mind elősegíti a toleranciát és a tiszteletet.

46                A külföldi embereknek néha nyelvi nehézségeik vannak, ez azonban nem ok arra, hogy idióta fantázianyelven beszéljünk velük. Beszéljen teljesen normálisan, de valamennyire lassabban és érthetőbben, akkor sikerül a megértés.

47                Idősebb embereknek, akik szemmel láthatóan ne, teljesen fittek, és nehezebben járnak, szükségük van segítségre. Ajánlja fel az ülőhelyét, kérdezze meg, hogy segítsen-e az úttesten átkelni, legyen különösen figyelmes, ha idős emberekkel bánik.

48                Idős embereknek, akik csúcsformában vannak, nincsen joguk arra, hogy az éveik száma miatt kitüntetett bánásmódban részesüljenek. Egy fiatal anyának a gyermekével nem kell átadnia a helyét a buszon a 65 éves maratoni futónak.

49                Ha valaki jelen van, ha külföldieket bosszantanak, nőket zaklatnak, vagy gyengébb embereket megtámadnak, nem nézheti tétlenül. Hívja fel a rendőrséget, lépjen közbe, kérjen segítséget a többi járókelőtől – de ne nézzen félre.

 50      Sok ember számára még mindig nehéz témának számít a homoszexualitás. De még akkor is, ha ez nem felel meg az Ön szeretetről alkotott véleményének, kerülje a megalázó vagy diszkrimináló magatartást.