10:19, bűbájtan

Ma úgy keltem fel, hogy valami nagyon nagy dolgot szeretnék véghezvinni. Valami olyat tenni, ami nagyon nehéz nekem, és ezzel is erősíteni magam. Már csak egy bökkenő van: mi legyen az? Kezdetnek lecsapom ezt a szemtelen legyet. PUFF!
De komolyan, a legyek hülyék? Hát, miért repül ez mindig ide?! Még azt sem mondhatjuk, hogy a fény vonzza, mivel napsütötte délután van, és legjobb tudomásom szerint odakint jobban süt a nap. Most már tényleg leütöm! Akkor ez lenne az a nagy dolog? Na, jó, akkor hát nem ütöm le. Nyugodtan repüljön csak nekem az a nyomorult. Fogalmam sincs, mi van velem, de már sajnálom megölni. Mert mégis csak él.
Viszont az atyaúristenit, életösztön az nincs benne, HA FOLYTON IDEREPÜL!
Flitwick professzor megkért, hogy fejezzem be a legyekkel kapcsolatos tanulmányomat. Na, tessék, így akarjon az ember ártani egy légynek…

12:11, átváltoztatástan

A beauxbatonsosok tiszteletüket teszik az átváltoztatástanon!
Ezelőtt a kastélyt járták körbe, most pedig meg szeretnének nézni egy tanórát, és természetesen pont hozzánk jöttek be. Elegánsan besétáltak az óra közepén, amit McGalagony csak akkor vett észre, amikor Juliette már le is ült leghátul. Legtöbben jól megbámultak engem és Jamest, mintha valami ingyen szenzáció lennénk
Nem tudom, mi abban olyan nagy szám, hogy együtt ülünk. Jól elvagyunk, néha levelezni is szoktunk, de különben nem csinálunk semmi extrát. De, még ha csinálnánk, azt sem a vendégek előtt. Fogadok, hogy szándékosan ide jöttek be, és Lya keze van a dologban. Kicsit tartok tőle, hogy a csaj sokkal szimpatikusabb olyan háromszáz kilométerről, mint közelről. Még egy szót sem váltottunk, mivel nem volt alkalom.
James ideadta a füzetét. Nem értem, miért kellene nekem az ő holmija.

12:34, egy padban Jamesszel

A füzetben, ami rajzokkal van tele (mardekárosok felkoloncolva, hipogriffek minden szemszögből, legendás lények, cikeszek és seprűk – nem is tudtam, hogy James ilyen jól rajzol) találtam egy levelet. Ezt írta:
„Még most is a naplódat írod? Jobb lenne, ha figyelnénk.”
James Potter figyelni akar egy órán. Felnéztem, és figyeltem két percig. Házvezetőnőnk a különlegesen nehéz folyadékátváltoztatásról beszél, ami megmagyarázza, hogy lehet a vizet bármi mássá változtatni, bár mi maradunk a hagyományos víz-bor párosításnál, de még csak az elméletről, és a történelmi háttérről van szó.
„Az elméletet simán megtanulom este, tíz perc alatt, nem érdekel.”
„De ez most fontos. Mégiscsak vendégeink vannak.”
Nem értem, mi ütött belé. Nem lehet, hogy az egyik csajra akar jó benyomással lenni?
Francia lányok a teremben, akik potenciális riválisok lehetnek:
Lya: Annyit meséltem már neki Jamesről, hogy ki tudja… Á, ő nem venné el tőlem, hiszen csak ő tudja Beccán kívül hivatalosan, hogy mennyire odavagyok érte. Bár nem ismerem még személyesen…
Juliette: Különleges hatású lány, aki nem túl szép, de ugyanolyan lökött, mint James, ezért lehet, hogy egymásra fognak találni…
Océane: Szép, de az a tipikus szőke, aki finnyás, kényeskedő, a buta lányok hivatásos képviselője. Egy ilyenhez csak nem ereszkedne le James…
Colette: Átlagos, bár én talán nem vagyok az? Nem tudok semmit sem róla. Akár lehet ellenfél is!
Virginie: Vörös, mit én, de a szemei kékek, és most röhög, mert észrevette, hogy hátranézek, megfigyelni őket. Túl komolytalan, mindig röhög a barátnőjével, viszont nem tudhatom, hogy James nem bukik-e az ilyen csajokra…
Joséphine: Erősebb testalkatú, de egyébként ugyanaz vonatkozik rá, mint a fenti barátnőjére.
Alison: Idősebb nálunk, és rettenetesen undok, hallottam egy rövid csevegését Verityvel. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy ő tuti nem lehet ideális csaj Jamesnek! Egyet kiütöttem a hétből.
„Na, és? Miért érdekel?” Írtam neki vissza kis késéssel.
„Nem szeretném, ha a Roxfort szégyenben maradna azok után, amiket elmeséltél rólunk tegnap.”
Akár engem is hibáztathatna ilyen erővel!
„Ezzel mit akarsz mondani?!”
„Egy: ne kapd fel a vizet! Kettő: talán túl tökéletes képet festettél le rólunk tegnap este.”
Na, tessék! Ami késik, nem múlik! Pedig akkor még pont csupa igaz dolgot mondtam, mit szólt volna, ha beindulok, és elkezdek mindenféle eseményeket kitalálni – ami különben nem szokásom - ?
McGalagony egyesével kiszólít minket, hogy próbáljuk meg borrá változtatni a vizet. Nekem ez szerintem ebben a feldúlt állapotban csak akkor sikerülne, ha használhatnék egy paravánt, és valaki megdobna egy jó minőségű itallal.

13:04, átváltoztatástan

- Ez bámulatos!
Ennyi volt a reakciója Madama Maximának, amikor nagy felindultságomban azon nyomban átváltoztattam a vizet egy vörös anyaggá. McGalagony szúrós szemmel nézett rám, mire kicsit közelebb hajoltam a tálhoz. Abban nem a kívánt bor, hanem valami sokkal sűrűbb, gusztustalan, de tagadhatatlanul vörös lé keringett.
Vér.
Fújjj, fogalmam sincs, hogy csináltam, és hogy kié is az a vér, de lehet, hogy a távolban, valahol a messzeségben épp most esett össze egy ember, mert lecsapoltam! Már megint kárára voltam az emberiségnek! Hacsak az illető nem valami kósza maffiafőnök volt.

14:48, számmisztika

Az ebéd egy külön örvendetes esemény volt, és jóval hosszabbra nyúlt, mint általában szokott, a tíz percről egy órára. Ma valahogy nem siettük el, mert, Jameshez hasonlóan sokan szeretnék az eszményi iskola látszatát kelteni. Rájöttem, hogy James nagyon ambiciózus… Még nem döntöttem el, hogy ez nekünk jó, vagy rossz. Csak azt nem tudja, hogy a beauxbatonsosokban van annyi becsvágy és spiritusz, hogy saját iskolájuk számukra a követendő példa, nem holmi külföldi intézmények.
A franciákról nagyon sok mindent megtudtam. Amíg James Juliettetel konzultált a seprűkről, Sirius pedig Franket győzködte, hogy már nem tetszik neki Lya, addig én Lyával beszélgettem.
- És már tudjá mindenki? – kérdezte könnyedén, miközben vett még egy kis kaját. Fogalmam sincs, hogy tudnak legtöbben annyira vékonyak maradni, amikor mindent megkóstolnak.
- Mit? – kérdeztem, és reménykedtem, hogy nem arra a bizonyos kirohanásra gondol. Mikor szokott nekem szerencsém lenni?
- Hát azt, hogy szerelmes vágy… - mondta mindenféle zavar nélkül Lya, amíg jól bele nem rúgtam a lábába. – Mon Dieu, Lily!
Ha a szavaira nem is nézett minket az egész terem, most már biztos lehettem benne. Közelebb hajoltam hozzá, és nagyon halkan odasúgtam neki.
- Ez titok. Rejtély. Talány. Legalábbis a többiek számára.
- Mystére? – kérdezte huncut mosollyal. Gondolhattam volna, hogy tudja, csak le akar tesztelni valakit, aki ekkor érdeklődő pillantás után ismét elfordult. Nekem meg égett az arcom.
- Nem éhtem, miért nem szúszhat ki a számon… - jelentette ki elégedetlen arccal Lya.
- Mert nem szeretném, ha megtudná. – jelentettem ki közönyösen, de legbelül a szívem majd meghasadt, mert lám, lám, megint más lánnyal beszélget. Egészen addig hasadt a szívem, amíg Lya fel nem kiáltott.
- Mensonge! – jégkék szemeivel arcomat pásztázta, fekete haja előrehullott.
Nagyon nem szeretem, ha francia szavakat használ, és most meg is ragadom az alkalmat, hogy Verity francia szótárjával lefordítsam a szavakat, amiket eddig használt:
Étonnement! – ezt a szót használta, amikor belépett a tanterembe ma délelőtt, jelentése: meglepetés!
Réellement? – jelentése: tényleg?
Au revoir! – köszönés, jelentése: viszlát!
Mensonge! – jelentése: hazugság!
Nem is gondoltam volna, hogy ezt mondta! Biztosan ezért álltam vele még azután szóba.
- Tessék? – hunyorogtam rá, mert nem értettem a szó jelentését. Ha értettem volna, teljesen mást kapott volna.
- Te nem tudod, hogy nátyon sok mindenki tudjá?
Itt szívemhez kaptam. KI TUD MIT???
- Ki tud mit? – mondtam ki valóban is gondolataimat.
- Én szak a fránszia társzáim nevében beszélhetek, de lehet, ’ogy a te iszmerőszeid is mind tudják! – mondta.
Szerencsére ezúttal senki nem figyelt ránk, mert pont ekkor rántotta fel Sirius hevesen Franket a székről, és kérte, hogy ismételje meg, amit mondott. Helyes, hogy nem vagyok prefektus, mert így nem kellett félbeszakítanom a beszélgetést.
- Mit is? – kicsit ködös lehetett tekintetem, mert elnevette magát.
- Hát azt, ’ogy szereted ázt, ákit! Bár nem mondtám el szenkinek, ígéretem miátt, de kitálálták máguktól isz!
Kicsit megviselték idegeimet az elmúlt napok, így nem csoda, hogy az idegösszeroppanás szélén álltam. És Lyának még volt mondanivalója.
- Lehet, ’ogy furán hángzik, de már tegnáp este lehetett látni köztetek ászt a bizonyos szikrát! Tudod, áhogy James – itt halkabbra vette hangját – kámerázott, áz áz árc… áh, ázt nem lehet elfelejteni! Ánnyirá árányosán és kedvesen nézett rád, és váláhogy örült, ámiért volt oka téged bámulni! – ezt egy csapásra elhadarta – Má pedig együtt ültetek…
- Mert egymás mellé ültettek minket. – tiltakoztam azonnal.
- Há úgy ván, ákkor még á házvezetőnő isz érez közöttetek válámit, és segíteni ákár!
Haha! Még hogy McGalagony tudja, hogy szeretem Jamest! Ennél képtelenebb kijelentést még sosem hallottam! Várjunk csak… lehet, hogy egy hatalmas alakot öltött összeesküvésbe csöppentem?!
- Bocs, Lya, de szerintem most kiütközött rajtad a francia véred, mindent bonyolítani akarsz! - közöltem vele, mire egy jólismert hang szólalt meg a hátam mögött.
- Mi mindent? – James leült mellém, míg Juliette Lya mellé. Barátnőm erre ragyogó mosollyal jelezte, hogy ez is csak egy nagyszerű jele annak, ami köztem és James között van, ami hazugság, mert csak véletlenül ült le mellém.
Biztos. Egészen.
Sőt.
Totálisan.
- Semmit. – néztem rá, és elkezdtem vörösödni. Hátradőlt a padon, úgy nézett.
- Ti, együtt? – érdeklődött Juliette, aki még jobban törte az angolt, mint a többi francia. Lyára néztünk, aki azonnal megmagyarázta barátnője kérdését (bárcsak ne tette volna!).
- Juliette ázt szeretné tudni, ’ogy jártok-e!
Teljesen ledermedtem, és a másik irányba fordultam, minél messzebb attól a fiútól,a ki miatt egy szép napon egészen biztosan meg fog szakadni a szívem. Így nem láthattam arcát, csak Lyáét, aki próbálta elfojtani mosolyát.
- Úgy nézünk ki? – kérdezett vissza James, hangja még mélyebb lett.
Juliette elgondolkozva nézett ránk, vállat vont, majd bólintott.
- Oui.
Reflexből felugrottam James mellől, aki viszont megfogta a karomat, mert meglepődött (gondolom én), így majdnem mindketten hanyatt estünk. Kényszeredetten elmosolyodtam, és kivonultam a teremből, visszanézve még láttam, ahogy James engem figyelve visszatelepszik az asztal mellé.
Úúúúú! Vajon miről cseveghettek a továbbiakban? Hé, most akkor hogy is állunk? Tudja? Vagy nem? Vagy tudja, hogy tudom, hogy szerelmes belém? De az is lehet, hogy csak most tudta meg? Ah, de nehéz az élet!
Ráadásul Vector professzor különösen kínzó dolgokat kérdez ma, McGalagony biztos értesítette, hogy a beauxbatonsosok bármikor betoppanhatnak.

16:41, klubhelyiség

Tényleg kezd elegem lenni ebből az egész szerelem dologból! Az egy dolog, hogy Lya szerint a franciák és mellesleg az egész Roxfort tud a köztünk levő kapcsolatról, de az már egy másik, hogy maga James próbál erről beszélni velem!
Én nem akarok semmi ilyesmiről beszélgetni vele, ugyanis ha jól emlékszem, mi kizárólag barátok vagyunk. És a barátok általában nem szokták megbeszélni az egymáshoz kapcsolódó szerelmi ügyeiket!
- Lily, beszélhetnénk arról, ami történt az ebédnél? – ezzel jött oda hozzám, amikor a fotelben üldögélve próbáltam kiötleni a megfelelő módszert, hogyan ábrándítsam ki magamból Sebastiant.
Öt ok, amiért bosszantó Sebastian
1. Nem őt szeretem, így logikus, hogy idegesít, hogy megpróbálja belém szugerálni, hogy én tulajdonképpen bele vagyok őrülve. Az érdekesség az, hogy ezt el is hiszi.
2. Philipnek már kinyilvánította rólam a véleményét, amit nagyon szépen visszahallottam Lyától, ugyanis ő Juliettetől tudta meg, akinek viszont Jerome árulta el. Ezek aztán a huzamos információáramlások!
3. Lehet, hogy így lassacskán megtudtam, mit mond rólam, de velem egyetemben az egész suli is. Csodálom, hogy Bellácska még nem nyilvánította nemtetszését. Persze ő most el van foglalva a mély önsajnálattal, amiért szépségét unokatestvéréhez merte Alexa mérni. Attól függetlenül, hogy még nem beszéltem a csajjal, van benne vakmerőség, ha ezt csak úgy a szemébe mondta.
4. Ma, ebéd után, maikor sokkos állapotban voltam, volt képe odajönni hozzám, és megkérdezni, hogy nem lenne-e kedvem vele megnézni valamikor valami filmet a Roxmortsban. Nem is értem, miért csodálkozott, amikor rávágtam, hogy „Azt már láttam.”, ennél nyíltabban nem tudom kimutatni, hogy nem tetszik.
5. De, eszembe jutott egy lehetőség. Legközelebb, ha megkérdezi, kezébe nyomok egy kést, és leküldöm Lumpsluckhoz.
Tehát, visszakanyarodva a témához, James csak állt ott, a lángok megvilágították. Hogy lehet valakinek ilyen barna szeme?!
- Jól van, lehet, hogy tényleg kicsit túlzás volt a sütőtökös gombóc… – igyekeztem elterelni a beszélgetést. Végül is ez az is az ebédhez kapcsolódott.
Sajnos Jamest nem érdekelte eléggé a konyhaművészet, és már le is ült elém, a szőnyegre. Fogalmam sincs, miért mert ott állt mellettem még három fotel és kanapé üresen. De hát, ha ő mindenképpen azt akarja hangsúlyozni, hogy én vagyok a nagyobb, akkor tegye… végül is szabad országban élünk!
Lya és Becca összemosolyogtak, mikor látták, hogy csak mi ketten vagyunk a klubhelyiségnek ezen a részén. A többiek nem akarták megkockáztatni egy előrelátható Sirius Black-féle robbantás lehetőségét, na.
- Nem erre gondoltam. – mosolyodott el.
Öhm… Sejtettem.
- Aha. – próbáltam kicsit elfordulva a tüzet bámulni, de valamiféle mágikus vonzódást éreztem a tekintetéhez.
- Mit gondolsz, miért hitte azt Juliette, hogy járunk?
HOGY KÉRDEZHETETT RÁ?! MIFÉLE LOGIKA SZERINT JÁR AZ AGYA?
- Mert francia, és mindig csak a szerelmen jár az esze? – vágtam vissza, bár nem a megszokott hangom jött ki számon, hanem egy sokkal vékonyabb és színtelenebb.
Megcsóválta a fejét, és egy pillanatra a nevezett felé pillantott, aki nem is csinálhatott volna annál romantikamentesebb tettet, mint amit pont most: seprűt tisztított. Huh, jól behúztak a csőbe! Ez szabotázs!
- Tévedsz, Lily. – jelentette ki James. – De ha mégis igazad lenne, akkor is, miért pont ránk gondolna?
- Fogalmam sincs. Mert a hormonok ilyenkor munkálkodnak. Tavasz van.
- Miért keresed állandóan a kifogásokat? – nézett rám, és valahogy nem volt már a régi a mosolya, mintha valami fájdalom is vegyült volna bele. Egyre csak vörösödtem… Itt ül előttem álmaim pasija (te jó ég!), és még mindig kedves.
- Nem keresem. – a szőnyeget bámultam a lábánál, mikor rátette kezét térdemre.
Hú.
- Arra nem gondoltál, hogy amit mások észrevesznek talán valós dolgon alapul? – kérdezte nagyon halkan, és lefogadom, hogy ebben a percben az egész klubhelyiség minket bámult. Sóhajtva hátradőltem a fotelben. Hát, nem igaz… ilyeneket kérdez. Csak úgy.
- Most már gondolok. De akkor beszélj érthetően. - ezegyszer én néztem a szemébe dacosan.
Esküszöm, csak kicsúszott a számon!!! Viszonozta tekintetemet, az ő arca figyelmes volt, de nem mosolygott. Megint ez a furcsa csillogás a szemében, és…
Lassan, de biztosan az őrületbe fog kergetni. A szerelem a világ második legpiszkosabb zsarnoksága, legaljasabb elnyomása. Az első a halál.
- Tudod, ez nekem is elég nehéz, de ha te kérted, hát rendben… - kezdte óvatosan. Siriusnak csak ekkor esett le, hogy mi is van, így mikor felnéztem, észrevettem, hogy elmosolyodik. Nagyszerű. Hagy lássa csak az egész világ! Még halkabbra vettem hangom, és kicsit közelebb hajoltam hozzá. Oldalra pillantva láttam, hogy Sirius vigyorogva felmutatta hüvelykujját Jamesnek, majd amikor észrevette tekintetemet, úgy tett, mintha semmit sem csinált volna.
Hát ma mindenki megőrült?
- Meghallgatlak, hiszen barátok vagyunk. – bólintottam.
James erre beletúrt hajába.
- Lily, a barátság szerintem azért nem hajszálpontosan az, ami köztünk van. – térdelt fel.
Nem tudom, mit válaszoltam volna, ha nem rohant volna oda Penny, hogy McGalagony hív. James pillantásából leszűrtem, hogy ezzel még nincs vége a beszélgetésnek, és legszívesebben megfojtaná professzornőnket. Igazságszerint én is.
Szóval, McGalagony ránk sózott egy rakás feladatot, kezdve azzal, hogy szerkesszük meg a rádióműsort egy öttől kezdődő megbeszélésen, ahol a franciák is jelen lesznek. Pont akkor lesz a kviddicsedzés! Jópofa, most még azt is elvárja, hogy legyek egyszerre két helyen?
Hát mi vagyok én?! Valami fakír?!
De rajtam ne múljon: isten bizony megpróbálom! Megyek, keresek valami bájitalt…

19:14, a Nagyteremben

A lehető legnagyobb bolondságot követtem el életem tizenhat éve alatt azzal, hogy teremtettem két órára még egy Lily Evansot. Tök komoly, lehet belőlem még egy!
Nem is értem, hogy juthatott eszembe ez a baromság! Ja, de igen, minden McGalagony miatt van, ő kényszerített erre az őrültségre. Az egyetlen, akinek elmondtam a dolgot, Remus volt, mert valakinek csak szólnom kellett, hogy legyen észnél, és Beccát nem akartam ezzel zavarni – elég baja van nélkülem is, nevezetesen Piton.
Szóval, most két eseménysorozatról is simán beszámolhatok, mert valahogy egyszerre két tudatom is volt, és én uraltam mindkét testemet! Voltak bizonyos kilengések, hehe… Akkor most lássuk az élménybeszámolóimat.

Lily Evans „A” jelentése:
Miután megittam a bájitalt, gyorsan átöltöztem kviddicsmezbe, és lerohantam a pályára, ahol már sorakoztak a többiek, és ott volt Lya, Juliette és Philip is, meg akarták nézni, hogy játszunk, és, ahogy később kiderült, Juliettenek további önös szándékai is voltak.
Szép nyugodtan beálltam edzeni, sőt, még nagyjából azt is csináltam, amit James mondott, és próbáltam nem túl sértődött lenni, amiért ő utasítgat engem (az edzőt). Aztán, olyan fél óra múlva Juliette odarepült (!) Siriushoz, aki tanácstalanul továbbította a lány kérését Jamesnek. Szóval én kiálltam, ő meg beállt. Hát, ezért kellett nekem még egyet csinálni magamból?! Pofátlanság. Grrh…
Egyetlen pozitív velejárója az volt kiállásomnak azon kívül, hogy így már nem veszélyeztettem testi épségemet, hogy tudtam dumálni Lyával erről a ki mit tud-ügyről, és Philippel is megismerkedtem.
- Hol isz táhtottunk, Lily? – ült le mellém Lya azonnal. Philip felénk fordulva, mosolyogva várt.
- Azt a dolgot már lerendeztem.
Ekkor még próbáltam tussolni a dolgot. Nem jött be.
- Láttuk! – nevetett fel Lya gúnyosan – De ti sem jutottatok a végéhe!
Phil látta, hogy szörnyen zavarban vagyok, Lya pedig elhúzódott, biztos azért, mert attól félt, hogy ismét belerúgok, aminek gondolata egyébként már megfordult a fejemben… na, nem gonoszságból. Csak fejleszteni akartam titoktartó képességét, becsszó!
- Előttem nyugodtan beszélhetsz, Lily. Nekem már az első pillanattól feltűnt az a bizonyos szikra. – szólt Philip is rokonszenvesen. Itt most mindenki szikrákat lát? Biztos a hajam…
Fél óra elteltével, amikor már kezdtünk volna belemelegedni a beszédbe, és Philip éppen tanácsot akart adni, mihez kezdjek, megjelent valaki, akinek ma délután jobb lett volna a Mardekár tetves klubhelyiségében maradni.
- Hé, Potter, beszélnem kell veled! – kiáltotta fel Sebastian Jamesnek, mire ő kis híján lebucskázott seprűjéről. Gondolom, minél hamarabb akart leszállni. Sebastian azonnal hozzám lépett. – Veled is. – metsző volt hangja, én pedig csak nagyokat pislogtam. Hogy jön ő ahhoz, hogy csak úgy parancsolgasson?
- Kém a láthatáron! – üvöltött fel Sirius, mire Heather és Kirsten is meglátták a nem várt látogatót, és utálkozva nézték.
Brad azonnal cselekedni akart, magyarul péppé verni, azonban hamarabb ért földet James, aki azonnal odarohant hozzá, és nagyon kevés hiányzott neki, hogy neki ne menjen. De fegyelmezte magát, és ökölbeszorított kézzel megállt előtte. Ekkor már én is ott álltam köztük, és Lya, Phil és a többiek meglepett tekintetétől kísérve elkezdtem vele ordítozni.
- Ez most, ha nem látnád, nem a megfelelő pillanat! Menj innen! – el akartam fordulni, de visszarántott.
- Nem kérdeztelek. – csak ennyit mondott, és karomnál fogva arrébb lökött. Sajnos elég erős, így a kis lökésétől is hatalmasat estem, és közelebbről tanulmányozhattam a pálya letaposott füvét. Lya feldúlt arccal sietett oda hozzám, de én csak Jamest figyeltem, aki egy darabig engem nézett, majd elővette pálcáját. Keze remegett az indulattól.
- Ezért megöllek… - mondta halkan, majd a lehető legveszélyesebb átkot küldte rá, de az nem ért célt.
Időközben mindannyian leszálltak a földre: Brad segíteni akart Jamesnek, de a lányok elállták az útját; Sirius a korlátnak támaszkodva kíváncsian várta, mi fog történni; Philip viszont egyértelműen közéjük ugrott, Sebastian őt is félredobta, mint engem, de Phil vissza is adta neki egy bonyolult jégvarázslattal.
Végre felálltam, és megint tettem néhány lépést, amikor éreztem, hogy átok zúg el mellettem. Az a szemét mocsadék állat ezúttal engem célzott meg, és ezzel Jamest csak még jobban feldühítette, akit már nem érdekelt semmi, csak hogy eltüntethesse a föld színéről.
Sebastian a bűbájok kereszttüzében Sirius felé hátrált, aki ásítva elővette pálcáját, majd, mint aki mély álomból ébredt, hatalmas tüzet varázsolt, ami óriási fáklyaként világított a sötétben. Sikoltozó lányok csoportja közeledett felénk, és már nagyon kivoltam, amikor meghallottam, hogy James mit felkiált.
- Sectumsempra!
Csak egyszer hallottam még erről az átokról, de ez szerencsétlen esetben még ölni is tud, így még jobban megrémültem. Sebastian félreugrott.
- James, ne! Hagyd abba! – kiabáltam, és odaugrottam mellé. Megrökönyödve fordult felém, és Sebastian is felemelte a pálcáját, mikor hirtelen támadt ötlettől vezéreltetve James elé léptem.
Vártam volna valami nagyon erős bűbájt, de csak Brad kiabálását, a lányok ijedt, hisztérikus sikolyait hallottam, majd Bimba professzort.
- Miss Evans, jól van? Uramisten, mi történt itt? Mr. Black, szedje össze magát, Mr. Potter, menjenek fel a gyengélkedőre!
- Nem… Jól vagyok, tanárnő. – sóhajtott fel James, aki mellettem állt.
Annyira rosszul nézett ki, a talárja is kiszakadt, levert arccal nézett maga elé, hogy muszáj volt valamit tennem. Megfogtam a kezét, mire elkeseredetten viszonozta szorításomat.
- Rendben, de valaki kísérje fel Mr. Blacket a gyengélkedőre…
Bimba tétovázva pillantott végig a társaságon. Brad ajánlkozott, hogy felkíséri, de leszavaztuk. Még rövid úton kinyírná ezt a… senkit. Helyette megkértem Philipet. A szenzációhajhász lányok már rég szétvitték a hírt a kastélyba, és a csapattagok is lassan elmentek átöltözni. James, Sirius, Lya és én álltunk már csak Bimba professzor előtt.
- Ezt majd jelentem kell a házvezető tanáruknak… Sajnálom, bár nem tudom, hogy pontosan mi történt…
- Az én hibám volt, tanárnő. – jelentette ki James, majd felkapta seprűjét, és ráérősen ő is elkezdett sétálni az öltöző felé.
Ennyi lenne a történet, énem egyik felével ez történt. És az a legérdekesebb, hogy ma tényleg tettem valami nagyon nagy dolgot: megpróbáltam megvigasztalni a szerelmemet.

20:53, a bagolyház

De nyugodt itt minden. Imádok itt lenni: nincs semmi zavaró zaj, kevesen vannak, a baglyok susogása hallatszódik csak, és meseszép látvány tárulkozik innen a tóra. Most nem tudnám elviselni Verity és Rini kérdezősködését, ezért hallgattam Becca tanácsára, és ide jöttem. Értem én, hogy kíváncsiak, csak most muszáj lenyugodnom, és átértékelnem magamban pár dolgot.
Mit akarhatott tőlünk Sebastian, amikor azt mondta, beszélni akar velünk? Lehet, hogy nem volt célja, csak provokálta?
Ez utóbbit nem hiszem. Valaminek történnie kellett, amitől így megváltozott a viselkedése velem szemben is. Ezelőtt figyelmes és kedves volt, de most még átkot is küldött felém – bár az is igaz, hogy utána, amikor James elé léptem, leeresztette a pálcáját.
Jó ötlet-e megkérdezni tőle, mit akart?
Megkérdezni:
a, Medától
b, Beccától
c, Remustól
d, Lyától
Miért léptem James elé?
Ez világos, azért, mert szeretem, talán még jobban, mint ezelőtt. Hajjaj!
Miért akarta megölni James Sebastiant, vagy miért mondta ezt?
Ha elfogadjuk, hogy szeret, akkor azért, és ez egyszerű kérdés, de mi ugyebár nem fogadjuk el, így marad az, hogy rám, mint barátjára tekint, de akkor kicsit erős kifejezést használt…
Miért nem tett semmit Sirius, aki híres a reakcióiról?
Én tudjam már?!
Miért keveredtem bele már megint egy ilyen esetbe?????
Költői kérdés…
Ja, és találtam Sebastianra egy nagyon találó szót: intelligens vadállat.

21:29, bagolyház pereme

Elég volt a magam elé bámulásból, most már cselekednem is kellene! Leírom a másik énem kellemes délutánját. Neki persze kellemes volt! Ez felvet egy érdekes kérdést: ha nem azt az utat járnám, amit mások mondanak, akkor másképp alakulhatna az életem? De, nem, itt, a tegnapi dolognál én voltam hülye.
Ha McGalagony parancsát követtem volna, és nem mesterkedem holmi klónokkal, akkor szimplán elmentem volna arra az ülésre, és nem lett volna kivel kötözködnie Sebastiannak. De lehet, hogy akkor is egymásnak estek volna, és akkor már temetésre készülnénk… De kiére is?…

21:47, hálóterem

Lily Evans „B” jelentése:
Míg a másik énem küszködött az életével, addig ez az énem boldogan vitatkozott Lucius Malfoyjal, a rádió jövendő műsoráról. Azt nem tudom, nekem és neki mi köze van ehhez, mindenesetre megtettük a tőlünk telhetőt. Ahhoz képest, hogy semmilyen tapasztalatunk nincs és nem is vagyunk prefektusok, jól a nyakunkba varrták az egészet! A jegyzőkönyvet Jerome írta, az új nevek az ő érdemei.
(Luci – Malfoy, Lil – Én, Bella – Bellatrix Black, Idős néni - McGalagony)
Luci: Kedves hölgyeim és uraim, nem tudom, mit keresünk itt, de akármit is, jól tesszük. Van valakinél egy kártyapakli?
Idős néni: Mr. Malfoy!
Luci: Khhhmmm… Hagyjuk…
Lil: Legyen az első, amit megbeszélünk, a rádió szlogenje.
Luci: Szlogen? Még neve sincs!
Lil: Dehogy nincs! Roxforti Rádió!
Bella: Micsoda fantáziadús cím!
Lil: Aki nem a gyűlés hivatalos tagja, azt kérem, maradjon csöndben, vagy véglegesen hagyja el a termet!
Bella: Honnan tudod, hogy nem vagyok hivatalos tag?!
Lil: Csak rád kell néznem. Mit gondol a rádió nevéről, kolléga?
Luci: Fejezzük ki úgy, hogy lehetne jobb is. Mit szólna Mardekárosok Országos Híradása elnevezésről?
Lil: Minek kell egy rádiónak név? Úgysem használná senki!
Luci: Mert a szlogent igen?
Lil: Ezeken a problémákon tehát túlléptünk. Nincs név, nincs szlogen. Műsor legyen?
Luci: Biztos, hogy a diákság igényel egyáltalán rádiót?
Idős néni: Ne vessék el a sulykot!
Ilyen iramban haladtunk, és végül készítettünk egy leltárt a műsorból, McGalagony nagy örömére. A fele programot így is cenzúrázni kellett. Hát, igen, Lucius Malfoy, meg a beteges képzelete…
Leltár:
1. Reggeli vers
Felolvassa: Becca
Lényege: Figyelemfelkeltő, megdöbbentő, apró versike, aminek nagyon érdekesnek kell lennie. Ja, és nem árt igazinak lennie, tehát nem a szerkesztők ötlik ki (millió felkiáltójel).
Feladata: Felébreszteni az embereket.
Példa:
Lorca: A tőr
„Hosszu tőr
szívmélyig eltalál,
Amint ekék vasa hasíthat
Mély ugarba.
Ne.
Nehogy belém döfd.
Ne.
Hosszu tőr,
szikrázó napsugár;
a hormosmélyeket is
lángra gyújtja.
Ne.
Nehogy belém döfd.
Ne.”
2. Idézet reggel-este
Felolvassa: Sirius
Lényege: Rövid legyen és velős, igaz legyen, és különleges, humoros.
Feladata: Egyesek szerint a megváltás, szerintem semmi.
Példa: „Csapatmunka az, amikor sokan csinálják, amit mondok.”
3. Híradó
Felolvassa: Sirius
Lényege: A nagyvilág híreit közölni, és kiegészíteni néhány roxforti új tájékoztatással, a zárás lehet humoros tény, összefoglaló, vagy egy idézet egy sztártól. És, mielőtt Sirius rákérdez, nem, a műsorvezetők nem sztárok!
Feladata: A bárgyú tanulók felvilágosítása, a hír- és ismeretterjesztés.
Példa: Példát most nem tudtunk alkotni, mert az úgysem lenne olyan, mint amilyet Sirius Black ír…
4. Időjárásjelentés
MEGMONDTAM NEKIK, HOGY ERRE SEMMI SZÜKSÉG! Kit érdekel, hogy három méteres hó van Roxmortsban, vagy, hogy hurrikán söpört végig Londonon?! Ez itt nem egy információs iroda! Bár McGalagonyt ismerve előbb-utóbb az lesz…
5. Reggeli riport
Megtartja: Sirius és Becca
Lényege: Egy-egy ismertebb diákot, tanárt, vagy bármilyen más személyiséget negyedórán át interjúvolnak, majd összefoglalják a hallottakat. McGalagony megígértette velünk, hogy nem zavargatjuk majd a Mágiaügyi Minisztert, és nem élesztünk fel halottakat.
Feladata: Az esti adásokban mindig bejelentik, kivel fognak elbeszélgetni, így akit érdekel, az meghallgathatja reggel. Itt a lehetőség, hogy jobban megismerjük az embereket! (De esküszöm, kinyírom Beccáékat, ha engem akarnak meghívni!)
Példa: Szerintem az első, akit Sirius meg fog hívni, nem lesz más, mint Zonko a Csodabazárjából. Pedig már kismilliószor megmondtam annak az ütődöttnek, hogy Zonko tiltott személy azóta a kis trükkös tinta és magától író toll ügylet óta.
6. Sirius showja
Megtartja: Ó, hát egészen biztosan a jóisten…
Lényege: Esti adás, ugyanolyan, mint a riport, csak három embert hív meg Sirius, és még nem árulta el, mit akar velük kezdeni… gondolom, kínos dolgokról kérdezgeti őket, vagy mit tudom én. Ekkora baromságot egyébként még nem hallottam! Ki a fene hallgatna egy olyan műsort, ahol mások dolgait beszélik ki?
Feladata: „Megszoksz vagy megszöksz!” a mottója… Irány a kapu!
Példa: Ilyennel sem szolgálhatok.
7. A segítő kéz
Felolvassa: Andromeda
Lényege: Ki van állítva a Nagyterembe egy doboz, oda lehet a nyűgeinket, bajainkat kis lapocskákon leírva bedobni, hogy majd este Meda megválaszolja a szerencsés kihúzottakat.
Feladata: Természetesen segíteni, megoldást találni a problémákra.
Példa:
„Kedves Meda!
Szerinted miért van szerelem a világon? Úgy értem, nem lehetne egyszerűen csak eltörölni? Hmmm… Ha megkérnéd erre Dumbledore professzort, nagyon hálás lennék! Ha már segítséget lehet itt kérni, kihasználnám az alkalmat, lenne egy kérdésem: a barátságból ugyebár aligha lehet szerelem? És még valami: ezt a levelet fel ne olvasd!!!
Köszi: L”
„Kedves Li… L!
Nem hiszem, hogy hatalmamban áll ezt megtenni, mert ha megtehetném, már rég nem lennének szenvedélyes viták… viszont gondolj bele, nem lennének naplementében sétáló párok, bókok, virágcsokrok… Így maradjon csak meg. Kérdésedre a válasz: de, igen sokszor megesik, hogy a legjobb barátok elkezdenek kicsit többet érezni egymás iránt, aztán még többet, és… szóval határozottan úgy kell válaszolnom, hogy a legszebb szerelmek a barátságokból alakulnak ki.
Andromeda”
8. Szappanopera
Mesélők: Malfoy, Penny, Kirsten és Lia
Lényege: Jó kedvre deríteni a fáradt, nyűgös, hisztis közönséget, akik egy nehéz nap végén állnak. Elkezd valamelyikük egy történetet roxfortosokkal, egy másik pedig folytatja, és így pereg az esemény, húsz percig. Merem remélni, hogy engem kihagynak a sorozatukból.
Feladata: A fantázia és a kreativitás tágítása, havonta új mesélőkkel.
Példa: Azt most nem tudok, de hallgassák meg minden este hét óra harminckor!
9. Esti mese
Felolvassa: Piton (Milyen alkalmas, nem? Szereti a gyerekeket, megnyugtatató hangja van, és olyan jelleme, mint egy dadának…)
Lényege: Új ismereteket közlő mesét alkotni, sablonmenteset, és egyedit. És, persze ne legyen rémisztő, véres, mert elsősorban az első- és másodévesek fogják hallgatni. Meg persze én is, mert nagyon kíváncsi vagyok Piton óvóbácsi képességeire!
Feladata: Este nyolckor megnyugtatni és elaltatni a gyerekeket.
Példa: A gyűlésen ezek a címek születtek:
Lily Evans: A hét kicsi póni és a nagy, sárga gömb (Azaz hogyan fedezték fel a pónik az égitestek közül a napot?)
Lucius Malfoy: A dicsők dicsérete (Azaz az ősök nagy dilemmája: A tyúk vagy a tojás?)
Bellatrix Black: Lily Evans és a fűrész (Azaz hogyan kell halálra ijeszteni a 11-12 éves gyerekeket? A vége persze az, hogy a fűrész tulajdonképpen jó, és a rólam elnevezett főhős csak véletlenül esik bele a feneketlen szakadékba, de közben persze mosolyog. Bájos.)
Jerome: A tűz éledése (22 módszer, hogyan fogjunk el egy főnixet?)
McGalagony: A tanórák fontossága (3 részes)

Március 5. (Szerda) 08:35, klubhelyiség

Néhány dolog, amit nem kellene tudnom, és máris boldogan mehetnék le Roxmortsba, mint mindenki más, a franciák látogatása alkalmából:
1. James és Alexa között nincsen rokoni kapcsolat. A fene! Kellett is nekem törnöm magam…
2. Alison és Verity betegesen utálják egymást.
3. Jerome meg akarja kaparintani Fawkest. Még mindig…
Azzal kezdődött az egész, hogy Alexa megmondta, tudja, hogy babráltam valamit. Az még nem is volt csoda, hogy minden rossz vele kezdődött, ugyanis ekkor még abba a naiv hitbe ringattam magam, hogy James húga, és ugyebár James is igen idétlen karmával rendelkezik, így ez megmagyarázta volna…
De… Ne higgyük, hogy ez ilyen egyszerű! Mert abból, amit most mondtam, azt hinné a szegény, ártatlan olvasó, hogy kész, itt a magyarázat. De ez nem így van. Ugyanis, mint már említettem, Alexa nem James húga.
- Honnan vetted? – kérdezte, amikor kiszaladtam megnézni klubhelyiségbe, hogy van-e valaki a láthatáron. Kissé álmos voltam, de azt gondoltam, majd felfrissít ez a kis séta. Nem jött be… (Ez volt az első helytelen lépés! Fent kellett volna maradnom a biztonságos hálóteremben! Naná, hogy lejöttem! Imádok keresztbetenni a sorsnak…)
- Mit? – kérdeztem, és egy pillanatra ledermedtem. Hiszen ez volt az első szavam hozzá, a beszédemet leszámítva. Ő nem érzékenyedett el, hogy először beszélgetünk, fejét félrebiccentve nézett rám.
- Mi mást, mint az időnyerőt?
- Miről beszélsz?
- Kérdésekben fogunk beszélni? – mosolyodott el, mire én is mosolyogva megcsóváltam fejem.
- Na, jó. Lily Evans vagyok, ötödéves pr… évfolyamelső, mit tehetek érted? – csípőre tettem a kezem, mint krízishelyzetekben általában. Mielőtt tudott volna bármit is mondani, James rohant el mellettünk, egyenesen fel a fiúk hálótermébe, de a lépcsőn egyszer hátrapillantott ránk.
Hmpfff…
Szerettem volna beszélni vele a Sebastian-idióta-de-miért-akartad-megölni ügyről, de mivel a fiúk szobája tiltott terület, ezért morogva Alexára összpontosítottam.
- Ezt mind tudtam. - bólintott. – Alexa Potter vagyok.
- Ezt pedig én tudtam. Na, és mondd csak, milyen a rokonság?
Cseppet sem célozgató kérdésem után öt perccel még mindig nem válaszolt arra, helyette fondorlatos módon engem meséltetett Clara nénikémről. Amikor észbekaptam, elharaptam a mondatot, mert nem szeretném, ha lenyomozná a családomat. Mivel szeretem az egyenes dolgokat, hát…
- Jó bátyád James?
Tágra nyílt szemekkel arrébblépett.
- Bátyám? Nem is a bátyám!
Mi a…?
Pontosan ezekben, a pillanatokban volt olyan kedves Becca, hogy berontott, mint az előbb James, és magával sodorva halkan követelte, hogy menjek vele. Még mindig nem tudtam magamból kinevelne az engedelmes prefektus részemet, így követtem. Egyébként is milyen fura lett volna, ha a kedves, aranyos Lily Evans drámai megmozdulással visszautasít egy kérést? Ártott volna a nem létező mítoszomnak. De, ki tudja, mikor akar majd valaki könyvet írni rólam, és olyan híres leszek, mint Arthur király? Persze ez csak akkor jöhetne össze, ha szakálas pasi lennék… Akkor olyan, mint Kleopátra. De öngyilkos sem igen akarok lenni…
Hoppá, elkalandoztam.
Szóval, Becca odaráncigált Verityhez és nővéréhez, akik még hangosabban elkezdtek veszekedni. Kérdő pillantásom után mondta, hogy tegyek valamit, mert itt mindjárt vér fog folyni. Ásítva elmagyaráztam neki, hogy ő a prefektus, és a tömeg csak nőtt, és nőtt… Hiába, az emberek, még ha 11 évesek is, szeretik a botrányokat.
Verity és Alison már egymás hangját sem hallották, amikor egy főnix ereszkedett alá a mennyből, na, jó, az égből vakító ragyogással, és felém tartott. A következő pillanatban egy fiú csapódott nekem. Az az idióta Jerome még mindig a főnix hajszolásában leli mindennapi örömét!
Jerome fanatikus tekintettel ugrott fel az Alison melletti kő állványra, ugrott volna a főnix után, ami menekült eszelős tekintete elől. Nagyot hasalt a betonon, de meg sem kottyant ez neki, felpattanva tovább üldözte a hajszolt, szerencsétlen madarat. Hmm, ezt talán meg kellene említenem Dumbledorenak…
A tömeg egy emberként ment az új szenzáció, tehát a főnixvadász francia után, így mi békében és nyugalomban visszamehettünk a klubhelyiségbe, ahol is odasiettem Lyához és Alexához.
- Nem a bátyád? – kérdeztem ásítva, mire a kislány bólintott, és Lya elnevette magát. – Mi az?
- Még mindig taghadod, ’ogy szeheted? – A körülöttünk ülő három roxfortos tátva felejtette száját. Lya, és az ő pletykái. Higgadt maradtam, annyira, hogy nem átkoztam szét a körülöttem lévő tárgyakat, bár nagyon erősen akartam.
- A rokonsága érdekel! – bizonygattam, de majd leragadt a szemem.
- Még nem isz iszmehed! – így Lya. Micsoda baromság, dehogynem! Sokat hallottam már róla.
Nem akartam vitatkozni, így egyszerűen felálltam, és Alexa hozzám intézett, ritmikus „Nem!” kántálása közepette fel akartam vonulni a hálóterembe… A lépcső előtt azonban James állta utamat. Azt hittem, hogy csak káprázik a szemem a sok izgalomtól, és tovább mentem, aminek az lett az eredménye, hogy nekiütköztem, és leültem a földre. Ő meglepetten mosolygott rám, de már nyújtotta is a kezét.
- Ennyire levegőnek nézel, Lily?
Mikor szoktam én őt levegőnek nézni?! A mostani is csak azért volt, mert oda fent, a hálóteremben is szoktam James-délibábokat látni… Amikor olyan félálomban felpillantok. De ha ez a látomás igazi, lehet, hogy azok is?... Á, a lehetetlen!
- Nem, én csak álmos vagyok. – motyogtam, és mentem volna fel, de újra elém lépett. – Nézd, James, ha nem akarok, hogy a karodba ájuljak, akkor hagyj békén! Vagy neked is van valami eget rengető megpróbáltatásod?
- Nekem nincs. De ne is lenne rossz megvárni… - még mindig mosolygott, én pedig kótyagosan kérdezte vissza, arra sem emlékeztem, mit mondtam pár másodperccel azelőtt.
- Heh? – ködös arccal néztem rá, és egyszer csak elvsötétült előttem a világ. Azt hiszem, elegem volt a megpróbáltatásokból, és beváltottam fenyegetésemet: egyszerűen elaludtam. Rini azzal cukkol, hogy direkt James miatt. Hát, persze, minden vágyam, hogy egyszer csak összerogyjak egy helyes fiú előtt, és eldőljek, mint egy zsák!
Becca elmesélte, hogy az a szemétláda Sirius alig bírta abbahagyni a röhögést, és James is igencsak mosolygott, miközben felemelt. Becca és Meda vittek fel, és Beccának reggel az volt az első dolga, hogy megjegyezte, nem ártana fogyókúráznom…

15:28, Három Seprű

Erős gyanúm, ami ma reggel támadt bennem, hogy ma megint nem ott leszek, ahol kell, beigazolódott:
• Tízkor elmentünk Lyáékkal a Mézesfalásba, ahol a boltos úr, akinek kicsit rossz a memóriája, összekeverte, ki a látogató, és ki nem, így a beauxbatonsosoknak szidta a franciákat, és nekünk próbált ellenszenves arccal, gyér francia tudásával eladni néhány terméket.
• Madame Rosmerta kizavart minket innen délelőtt, mert azt mondta, mára elege van a roxfortosokból (délután visszahívott, hogy bocsánatot kért heves érzelmi kitörése miatt, de azt mondta, minden „azok miatt az alávaló mardekárosok miatt van!”. Milyen igaza van!).
• Madama Maxima nem akart visszaengedni minket a kastélyba ebédre, mert azt mondta, csak megzavarnánk „táltos páhipáit” - akik egyébként mást sem tudnak, mint nyerítőversenyt rendezni hajnalok hajnalán és whiskyt nyakalni -, így maradnunk kellett Roxmortsban ebédet keresni.
• A kajakeresés igen fárasztó folyamat volt, aminek végén ott álltunk egy virágos ház előtt mindenféle élelem nélkül. Szerencse, hogy befogadott minket egy asszony ebédre, de aztán kiderült, hogy mégsem az, mert a nő enyhén paranoiás, és azt hiszi, hogy figyeltetjük őt. Ki akart minket kérdezni, hogy honnan valósiak vagyunk, és amikor Juliette rávágta, hogy Franciaországból, nagy szemeket meresztett, és magában beszélni kezdett, hogy „már a tengerentúli kémjeiket is bevetetik?”.
• Ezek után Nott és Lestrange kivívták Zonko haragját, aki cifra villámokkal kergette ki őket híres bazárjából, és aztán gyanakodva figyelt minket egész délután, pedig mindenhol voltunk, csak az ő boltjában nem.
Mindjárt kidőlök. Kaptunk ingyen vajsört, ez az egyetlen jó ebben a napban. Lya is teljesen kikészült, sokkolta a tudat, hogy a Mézesfalás tulajdonosa nem bírja a külföldieket. Szerintem egy 120 éves bácsitól az is nagy teljesítmény, hogy egyáltalán tudja, hogy vannak franciák!

17:36, egy pad

Összefutottunk Jamesékkel. Amint meglátott, azonnal felém indult…
- Szia, Lily! – köszönt, miközben Siriust elhúzta egy dühöngő vadkan útjából. Lesajnáló pillantást vetettem barátjára, majd rámosolyogtam.
- Szia, James! Lehetne egy kérésem?
A többiek visszatartották lélegzetüket, mikor kicsit félrehúztam, és ő sem tudta mire vélni a dolgot. Zavarban volt, össze-vissza nézett, csak rám nem. Szeretem, amikor ő bizonytalan, és nem én, olyankor nagyon édes!
- Persze. Mondd!
- Kérlek, taníts meg animágiára! – Arcvonásai megkeményedtek, nemet intett és fordult volna el.
Mit gondolt, mit fogok tőle kérni, valami romantikus baromságot?! Miért nem érti meg, hogy nekem EZ fontos??? Jobban, mintha megkértem volna, hogy hozzon nekem virágot, vagy bármi mást… Még egyszer felemeltem hangomat, de ekkor már visszalépett a többiekhez. Becca kíváncsian kukucskált ki Remus mögül, aki már leplezni sem próbálta figyelmét.
- Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek! – szólaltam meg legkedvesebb hangomon, és megragadtam karját, mire felém fordult.
- Lily, nem. – csak ennyit mondott, és nem volt hajlandó bővebben kifejezni véleményét.
Ott álltunk, egy nagy kör közepén, normális ruhában (neki még a farmer-fehér ing kombináció is jól áll), és most először én akartam valamit. Sirius fürkészve, lazán lépett oda hozzánk.
- Miért nem teszed meg? Végül is mindig is… - kezdte volna, de James közbeszólt.
- Azt kérte.
- Aha.
- De egyszerűen nem tehetjük meg!
- Hááát…
- Tudod, hogy ez törvénybe ütközik!
- Sajnos.
Remus csuklott egyet.
- Még túl fiatal!
- James… velünk egykorú!
- Hmmm… de mi fiúk vagyunk!
- Nem is hittem volna, hogy ilyen konzervatív vagy! Ha Ev… Lily fiú lenne, akkor megtennéd neki, mi?
- Lehet! De, mint tudjuk, NEM FIÚ!
- Ha ezt akarja, akkor segíteni kell neki…
- Megőrültél?!
A többiek nem hittek a fülüknek, Verity vörös arccal szólt közbe.
- Miről beszéltek?
Ehem. Nem is vettem eddig észre, mennyire kétértelmű a párbeszédük, csak nem gondolták azt a többiek, hogy… Jesszusom!
- De nektek persze szabad, nem? – tettem kihívóan csípőre kezem, mert ekkor még nem esett le a dolog. James kedvesen, de határozottan vágott vissza.
- Nem akarlak belerángatni, és kész.
- Utállak. – jelentettem ki, és komolyan is gondoltam.
- Rendben. Akkor is maradok ezen az állásponton.
Sirius arca megnyúlt, elővett egy zsebkendőt, és arrébb ment. Mikor visszatért, mindenki őt bámulta, még James is. Sirius ásított egyet.
- Nyugi már, nem érzékenyültem el, csak allergiás vagyok. – ezzel hapcizott egy nagyot. Ha azt hitte, hogy ezzel el is felejtettem az előbbi témát, hát nagyon nagyot tévedett.
- Én akkor is akarom! – hisztiztem szabályszerűen.
- Nem ér-de-kel. – szótagolta James a szavakat, és lezárta a témáz. Bárhogy is próbáltam megtörni a csendet, és rávenni, hogy mondja meg, miért nem, csak nézett rám, de semmit nem szólt.
Ilyenkor utálom, utálom, utálom! Annyira hasznos dolog az animágia, és olyan jó lenne megtanulni! Juszt is megpróbálom! Csak nem fogok semmi fatális hibát elkövetni…
Vele, vagy nélküle!