11:06, a WC

Na, lehet, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol nyugodtan írhatom a naplómat, és nem zavar meg senki abban, hogy megalkossam a beszédemet. Vajon Kennedy is így csinálta…?
Hoztam egy kis kaját (a változatosság kedvéért szőlőt), és töklét, és megfogadtam, hogy innen fel nem állok, amíg nincs kész mind a két oldal, és amíg nagyjából a hibáktól is meg nem szabadítottam írásomat. Szerencsére van itt egy kis szék, ezen lehet üldögélni, és itt van mellettem az ablak. De azért biztonság kedvéért bezártam a WC ajtót, nehogy valaki rám törjön. Bár nem tudom, ki tenné ezt. Mindenki díszít.
Lám, lám, mindenki, kivéve Sirius, aki magányosan repked a kviddicspályán. Jó neki, hogy nem rábíztak egy nagy horderejű diskurzust. Előbb bízták volna egy trollra, mint rá.

13:42, WC

Nagyon lassan haladok, de legalább sikerült összeszednem a gondolataimat, és írtam egy vázlatot. Íme:
1. Bevezetés
2. Tárgyalás
3. Befejezés
Sajnos sokáig csak bámultam ki a fejemből, addig, amíg nem hallottam a torony kongatását, ami a delet jelentette. A többiek most lent kajálnak, míg én itt… De nem baj, akkor is megcsinálom, ha belehalok! Azért reméltem, hogy Lumpsluck professzor meggondolja magát…
Na, jó, ha neki ugrok, talán háromra végzek is. Lássuk!

14:59, WC

Nem érdekel, meddig tart, akkor is megalkotom! MÁR CSAK AZÉRT IS! Rajtam senki és semmi nem foghat ki! Na, gyerünk, jöjjenek már a gondolatok! Oh, ez kicsit komplikáltabb, mint gondoltam… Most már három óra van, és az ezelőtti naplóbejegyzésem szerint már kész kellene lennem. Huh.
Van már három bekezdésem, de nem haladok. Leragadtam ott, hogy „Mély tisztelettel köszöntök mindenkit ezen a nagyszerű, családias rendezvényen.” Egyfolytában azon jár az eszem, hogy holnap ilyenkor már fogok találkozni Alexával.

16:28, még mindig a WC

Feladom.
Vége, itt és most abbahagyom. Négy bekezdésem van meg, ehhez még kellene olyan negyven, és az már jó lenne. Közel hat órája üldögélik itt, és erőlködök e miatt az átkozott szöveg miatt, ami nem megy. Ha hat óra hosszat nem jött az ihlet, miért jönne ezután? Már itt sem vagyok.

16: 39, WC

Mennék én, ha TUDNÉK. Csakhogy van egy apró kis dilemmám: NEM NYÍLIK AZ AJTÓ! Beragadtam két fürt szőlővel és egy fél üveg töklével az egyik legeldugottabb lánymosdóban! Éhen fogok halni!
Jól van, nincsen semmi baj, gondolkodjunk racionálisan, azért szoktak errefelé mászkálni! Ja, persze, félévenként egyszer, hiszen direkt e miatt jöttem pont ide, mert itt egyedül lehettem! Segítség! Tényleg kezdek megőrülni! A naplómba írok ahelyett, hogy valamit tennék----

17:11, AZ A NYOMORULT WC

Rájöttem, hogy gyermekkori trauma miatt zártam magamra a WC ajtót, anélkül, hogy megnéztem volna, működik-e a retesz.
Ugyanis még valamikor az ősidőkben Petunia kedvenc szórakozása az volt, hogy mindenféle ajtót kinyitott, így néha a WC ajtót is, majd röhögve elrohant. Nem tudom, mim olyan vicces abban, ha szegény tíz éves önmagam éppen olvas valamit a WC-n ülve, vagy éppen hangosan énekel, de persze ez egy hét éves lánynak szórakoztató lehetett. Ezért bájoltam meg úgy az ajtót, hogy csak jelszóra nyíljon…
Nos, nagyon sokfélét kipróbáltam már (bella.hülye, cassie1, cassie16, james, animágus, főnix, jelszó), de semelyikre sem nyílik. Biztosan sokkal ötletesebbet találtam ki. Uh. Csak az a baj, hogy fogalmam sincs, mit.

18:26, beletörődve a sorsba

Mivel tudom, hogy egy ideig úgy sem fognak keresni, hasznosan próbál elhasználni időmet. Nem, nem írtam meg a beszédemet, de helyette megalkottam az Almacsutka legendáját, mely monda a híres almacsutkára alapozódik, amellyel megdobott Verity a Griffendél-Mardekár meccsen. Máshol a boszorkányok a gonoszak, míg itt az almacsutka. Teljesen reális.
Hé, ott van Sirius!
Integetek neki, hátha észrevesz! Nem, inkább dörömbölök!
…
Megáll az eszem! Visszaintegetett, és elrepült!

19:09, a WC

Sirius Blacknek volt csak annyi esze, hogy itt keressen. Pontosabban senki más nem keresett. Sirius elmondása alapján arra következtettem, hogy senki sem hiányolt, mert mindenki a saját bajával van elfoglalva. Jogosan kérdezhetnék az unokák, hogy mit is keresek még itt? Nos, változatlanul nem tudjuk a jelszót, de Sirius leült az ajtó elé, és azzal „szórakoztat”, hogy felolvassa, milyen büntetőmunkákon volt idén James.
Nem tudom, miért kellene ettől felvidulnom, de csodálkozok, hogy szinte minden héten volt egyszer egyen. Nem hittem volna, hogy ennyire nem veszi figyelembe a szabályokat! A jó az, hogy Sirius mesél Jamesről, és így talán egy cseppet közelebb kerülök hozzá. Mármint nem Siriushoz! Isten mentsen!!! Én pedig cserébe mesélek neki Beccáról.
Azért bírom, hogy nekünk a normális vasárnap délután egyet jelent azzal, hogy egy WC-ben üldögélve egymás szerelmeiről beszélgetünk. De hát ha nem így lenne, nem lennék Lily Evans, és akkor minden bizonnyal forrócsokit szürcsölgetve ülnék a kandalló előtt, egy rakás izgalmas könyv társaságában, vagy lent beszélgetnék a barátaimmal, miközben az aktuális sikersorozatot néznénk. Meglepő, de pont ez a legjobb az egészben. Ahelyett, hogy nyűglődnék, arra gondolok, hogy senki nem olyan szerencsés, hogy egy WC-ben töltsön nyolc órát.
Nem döntöttem meg a Gines-rekordot?!
- Hé, Lily, nem úgy volt, hogy Beccáról beszélsz nekem? – kérdezi most Sirius, aki az ajtó túloldalán üldögél, és valamit kajál.
- Mit meséljek? – ez én vagyok, mert a hangulatom nem éppen passzol ahhoz, hogy dicshimnuszokat zengjek szobatársamról, és legjobb barátnőmről. De biztosan bennem van a hiba. Minden más 16 éves lány repesne az örömtől, ha egy mellékhelyiségbe lenne zárva.
- Mindent! – vágja rá most.
- Kicsit nem tudod pontosabban megmondani?
- Ööööö… hát… Akkor arról, hogy mit szeret.
- Hmmm… még precízebben?
- Lily, csak nem írod le minden egyes szavamat? – csattan fel most.
- De, igen. – mondom most. – Mi abban olyan rossz?
- Te bolond vagy. – Most kiröhögött. Mi abban rossz, hogyha tudni akarom, hogy ki mit mondott, mikor?
Most azt tanácsolta, hogy akkor inkább levelezzünk, mert akkor legalább be tudom ide ragasztani, és ő is gyorsabban jut információhoz. Na, jó. Akkor majd beragasztom.

19:47, WC (mily meglepő)

„SIRIUS: Milyennek ismered Beccát?
ÉN: Milyennek ismered Jamest?
SIRIUS: Válaszolj először te az én kérdésemre! Egyébként pedig írd csak ki a nevedet!
ÉN: Azért sem írom azt! *nyelvnyújtás* Hát, Becca a legjobb barátnőm. Aranyos, kedves, bár tud iszonyú kíméletlen is lenni, néha vad, és goromba, de egyébként majdnem mindig megértő, nagyon tud alkalmazkodni, és mindenkivel megtalálja a közös hangot. James?
ÉN: Ágas a legjobb haverom már első óta, amikor együtt zavartuk el a pályáról a mardekárosokat. Van olyan jó kviddicsben, mint én, okos, bár nem nagyon vesződik a tanulással, és ezt jól is teszi, tehetséges, és jól el van a csajokkal.
ÉN: Na, idefigyelj, Sirius, te SIRIUS vagy, nem ÉN! Én ÉN vagyok, világos?!
ÉN: Én is ÉN vagyok, Lily!
LILY: Most boldog vagy?
SIRIUS: Igen. Szóval, mi a kedvenc virágja?
LILY: Amikor barátok lettünk, az volt az első dolog, hogy kikötötte, ezt ne mondjam el neked soha.
SIRIUS: Ez mikor volt?
LILY: Harmadikban. Tehát, bocs.
SIRIUS: Ha megmondod, elmondok neked valami nagyon fontosat Ágasról.
LILY: Hfsdkléjjs…….
SIRIUS: Én várok.
LILY: Na, jó, de nem tőlem tudod! A fehér szegfű. És most elmondhatod, mi az a fontos?!
SIRIUS: Fehér szegfű? Vajon az drága?…
LILY: VÁLASZOLJ MÁR!
SIRIUS: Ja, igen. Ágas pont tegnapelőtt, amikor egy kis buli után felmentünk a szobába, így beszélt egy pár dologról. Amúgy miért is ölelgeted mostanában?”

Feltette a nagy kérdést. És én hülye…

„LILY: Na, vajon miért? Szerinted?!
SIRIUS: Aha. Szóval tetszik! Le vagy leplezve.
LILY: Nem vagy normális!!!
SIRIUS: Figyelj, nekem nyugodtan elmondhatod…
LILY: Hülye lennék!
SIRIUS: Szóval mégis csak bele vagy zúgva. Gondoltam.
LILY: Egy szóval sem mondtam!
SIRIUS: Nem, de:
1. Öt percig nem írtál.
2. A falnak dőltél.
3. Meg sem nyikkantál.
LILY:
1. Ettem.
2. Már azt sem szabad?
3. Lásd az egyes pontot!
SIRIUS: Én bevallottam neked, hogy tetszik Becca, te miért nem ismered be, hogy szereted Ágast? Hát, nem furcsa?
LILY: Az a furcsa, hogy még mindig nem mondtad el, mit mondott James.
SIRIUS: Ha nem tetszik neked, nem is érdekes!”

Meg fogok veszni.

„LILY: Akkor legyen, bevallom: egy icipicit, induripindurit, aprócskát tetszik, azaz csekélyen, de érdeklődök iránta. Halljuk!
SIRIUS: Hogy te milyen türelmetlen vagy! Nem is értem, mit eszik rajtad Ágas. De tényleg nem. Az igaz, hogy nem nézel ki olyan rosszul, viszont van egy csomó hibád. Néha émelyítően tudsz viselkedni, mindig mindenkinél mindent jobban tudsz, és akaratosabb vagy, mint egy acrumantula. Hidd el, tapasztalatból beszélek.
LILY: Köszi, erre volt most szükségem! Nem elég, hogy beragadtam, még el kell viselnem, hogy a hibáimat felsorold, és megkérdőjelezd, miért jövök be a haverodnak!
SIRIUS: Ja, elfelejtettem azt is említeni, hogy túl sokat panaszkodsz. De, visszatérve a témára, Ágas még mindig bír. Csak tudnám, miért…”

Még mindig bír. Hát, ettől aztán sokat változik a világ!

„LILY: Csak ennyit mondott? Hogy bír?
SIRIUS: Nem, még azt is megemlítette, hogy milyen jól szerepelt a Yoernos Eves a kviddicsdöntőn.
LILY: …
SIRIUS: Ha kifogytál a témából, áttérhetünk Beccára, nem?
LILY: Állítsd le magad egy kicsit!
SIRIUS: Mert?
LILY: ÉPPEN PRÓBÁLOM FELDOLGOZNI A HALLOTTAKAT!
SIRIUS: Jó, addig én eszek egy almát.”

Ha nem érzéketlen, akkor mi?

„SIRIUS: Egyébként meg mit kell ezen feldolgozni? Azt, hogy bír? Mit szóltál volna, ha megmondtam volna a teljes igazságot?
LILY: Nem mondtad el a teljes igazságot?!
SIRIUS: Hümm… Tételezzük fel, hogy nem mondtam el. Mi lett volna, ha azt mondom, hogy Ágas azt mondta, hogy még mindig szerelmes beléd?
LILY: Hogy mi lett volna akkor? Csődbe mentem volna.
SIRIUS: Heh?
LILY: Jól olvastad. Akkor a Lily Evans multifunkcionális vállalat ezennel csődöt jelent, és soha többé nem csinál semmit…
SIRIUS: Várj csak… Ez azt is magában foglalja, hogy nem szidsz le minket többé soha, bármit csinálunk is, és békében élhetjük életünket? Ez a csőd nálad meddig tart?
LILY: Így belegondolva, két hétig biztosan nem tudnék másra gondolni… Mire megy ki a játék???
SIRIUS: Töredelmesen be kell vallanom, hogy nem akartam neked az előbb erős szót használni, azért mondtam azt, hogy bír téged. Igazából azt mondta, hogy szerelmes beléd, már negyedik óta, azaz nekem csak akkor esett le. Szóval, ez van. Bár soha nem lesztek egy pár, ismerve különböző temperamentumotokat, azért szép sztori, nem?”

Te jó ég. Szerelmes belém… negyedik óta… szép sztori…

„SIRIUS: Na, akkor most már áttérhetünk Beccára?”

De akkor miért ilyen furcsa velem mostanában? Nem udvarol, nem ad ajándékot, semmi!

„SIRIUS: Ott vagy még?”

Nem értem, egyszerűen nem értem! Jaj, James Potter, olyan nehéz megfejteni téged! Pedig év eleje óta mást sem próbálok, csak megtudni, ki is vagy te valójában, és mit akarsz tőlem.

„SIRIUS: Kiugrottál az ablakon?
LILY: Nem, csak elmélkedtem azon, amit mondtál. Nagyon… meghökkentő.
SIRIUS: Na, ne! Ezt ne nekem mondd! Én már negyedik óta azt hallgatom, hogy Lily Evans így, Lily Evans úgy, de szép a haja, de ragyogó a mosolya, csak egy kicsit utasított vissza, stb., szóval most már elegem van a témából! Beccával mi a helyzet?
LILY: Jól van. Biztosan valamit épp díszít.
SIRIUS: Őszintén, mit gondol rólam?
LILY: Tudod, ez egy nagyon kényes kérdés, ugyanis valami olyat tudok, amit nagyon nem szabad elmondanom, de egy kis részletet elárulok: nem teljesen közömbös irántad.
SIRIUS: KI tudna teljesen közömbös lenni velem? Nem vetted még észre, hogy értem minden lány rajong? Tegnap, amikor végigmentem a folyosón, és egy lány elájult, mert azt hitte, ránéztem. Pedig csak azt néztem meg, mennyi az idő. A háta mögött volt az óra.
LILY: Vettem észre, én is ott voltam. Tudod, milyen jó kis súlya volt a rajongódnak?!
SIRIUS: A lényeg az, hogy Becca sem lehet irántam közömbös, mint senki sem!
LILY: Nem vettél számításba egy személyt.
SIRIUS: Kit?
LILY: Engem.
SIRIUS: Hát, tudod, vannak fenntartásaim veled szemben. De a kivétel erősíti a szabályt. Te vagy a kivétel. Már megint.
LILY: Mi az, hogy már megint?
SIRIUS: Kimaradtál Sebastian, Malfoy, Nott, Lestrange és az én rajongói körömből. Sőt, még Jameséből is!
LILY: Hát, igen, na és?
SIRIUS: És… Várj, csak kinézek, jön valaki…”

Lehet, hogy végre kiszabadulhatok?

20:33, WC

„LILY: JÖN MÁR VALAKI???????
SIRIUS: Csak Vector professzor volt az, de mondtam neki, hogy minden rendben, így elment.”

Áhhhhhhh!!!!

„LILY: TELJESEN MEGŐRÜLTÉL??? Ő SEGÍTHETETT VOLNA!
SIRIUS: Hopsz. Bocs. De már elment, jó éjszakát kívánt. Ilyenkor más tanárok még ébren vannak vajon?
LILY: Na, idefigyelj, Sirius Black. Szabadíts ki nagyon gyorsan, mert holnap délelőtt tizenegykor beszédet kell tartanom a beauxbatonsosok előtt, és még csak meg sem mostam a hajam, szoknyát sem választottam, ÉS MÉG AZT SEM TUDOM, MIT FOGOK MONDANI.
SIRIUS: Ha ilyen mogorva vagy, itt hagylak.
LILY: Én csak azt kértem, hogy segíts.
SIRIUS: Na, jó, hát akkor nyissuk ki.”

21:49, a hálóterem, a padlón, a hazai földet csókolva

Feltápászkodott, és nehézkesen odasétált az ajtóhoz. Természetesen az nem nyílt, hála extraerős varázsomnak. Ekkor elkezdett jelszókat kiabálni:
- Liliom! Szegfű! James! James Potter! James Potter örök! Sirius, a király! Mit tudom én! Öt csillag!
És erre kitárult. Amilyen gyorsan csak tudtam, visítva kirohantam, és meg sem álltam a folyosóig. Minden folyosó kihalt volt, és mintha ezer év telt volna el azóta, mióta délelőtt tizenegykor még jó ötletnek tartottam a WC-ben keresni alkotóhelyet. Esküszöm, soha többé még csak le sem írom ezt a két betűs szót! Szabad vagyok!
Miután már a Nagyteremnél tartottunk, és Sirius még mindig ott loholt a nyomomban, hirtelen szembefordultam vele:
- Kösz.
Csak ennyit mondtam, de neki ennyi is elég volt, vagy csak jobb társaságnak tartotta nálam az érkező Jameséket, akik seprűiket cipelve közeledtek. James szemüvege egy kicsit párás lett a hideg levegőtől, és haja is idétlenül állt a széltől, és a majdnem tízórányi bezártság hatásától röhögőgörcsöt kaptam. James kérdőn nézett Siriusra:
- Hol voltatok?
- Csevegtünk.
- Igen? Miről?
- Rólad. – Sirius is vigyorgott, úgy látszik, őt is megviselte kissé a velem eltöltött pár óra. James rekordidő alatt elpirult, és elejtette a ládát, amiben a labdák voltak. A kvaff, a cikesz és a gurkók szerfölött megörültek a váratlan szabadságnak, így este kilenc előtt valamennyivel ezeket hajkurászhattuk a kastélyban. Az csak nehezítette a helyzeten, hogy a szőlő utálja, ha tárgyak, vagy emberek suhannak el mellett, és megpróbálja őket kacsaival összefogdosni, nem is beszélve a szárnyaslovakról, akik megvadultak látva, hogy Ethan elsüvít mellettük.
McGalagony nem mulasztott el kijönni a csatazajokra jó pár hatodévessel együtt, akik azt hitték, ismét önszántunkból tartunk edzést. Persze. Nekünk sincs jobb dolgunk, mint egy nagy horderejű esemény előtt elkószált labdák után röpködni.
És bár holtfáradt vagyok, és még mindig nincs kész a holnapi beszédem (nem is lesz, marad a rögtönzés), azért még leírok pár dolgot.
A mai délutánon fontos leckét kaptam az élettől, egy olyan leckét, amit sosem fogok elfelejteni. Ha valaki olvassa ezeket a sorokat valaha is, és ha szorult helyzetben lesz, tehetetlen, netalántán magatehetetlen lesz a jövőben, gondoljon arra, én mennyire meglepődtem ma délután, amikor egy olyan embertől kaptam nem várt, különleges segítséget, akitől a leginkább nem vártam volna.
A barátaink olyan emberek, akik az élet nehéz szakaszain velünk vannak, de mi van, ha nem is önszántukból, de mégis távol kell maradniuk akkor, amikor bajban vagyunk? Akkor jönnek azok a barátok, akiknek létezéséről még csak nem is tudtunk, és az őrangyalok.
Őrangyalok létezésében már nagyon régen, kiskoromtól kezdve hiszek, és feltett szándékom magam is egy ilyen őrangyallá válni – ehhez nem kell sok, csak egy pár kedves szó, mosoly.
De most nem is ezekről a kivételes lényekről akarok írni, hanem azokról, akiket néha félreismerünk, itt például Sirius Blackről. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen jól elleszek vele egyszer, és hogy majd valamikor két teljes órát leszünk kettesben, és lesz témánk. Bár sejthettem volna, hogyha James sem olyan egoista, mint amilyennek hittem, akkor a barátja sem lehet az. Mert hasonló hasonlóval barátkozik, bátor bátorral, okos okossal, vakmerő vakmerővel. Azt hiszem, ez utóbbi csoportba tartozik Ágas és Tappmancs.
Kezd megváltozni a véleményem a fiúkról. Talán Remusnak igaza volt, amikor egyszer régen, amikor még prefektus voltam, egy járőrözés alkalmával azt mondta, hogy ők is különlegesek. Én akkor már tudtam, hogy James az, hajjaj, de még mennyire (csak nem vallottam be), de az csak most esett le, hogy Sirius sem léhűtő senki. Eddig csak egy olyan pimasz srác volt, aki mindig felbosszantott, és rohangáltak utána a lányok.
Hmmm…
Most is felbosszant, és most is futnak utána az ellenkező nem képviselői, de most már látom, hogy miért teszik. Vannak bizonyos belső értékei. Hihetetlen, de ezt a szörnyű napot Sirius Black emelte tűrhetővé.

Március 3. (Hétfő) 10:47, gyógynövénytan

Bimba professzorral elkezdtük a tantermek díszítését, pontosabban az átváltoztatástantermét, amit McGalagony fanyar mosollyal vett tudomásul, nem is értem, miért. Nem zavartuk a hetedéveseket azon kívül, hogy majdnem levertünk pár nagyon fontos eszközt, tönkretettünk egy asztalt, és összetörtünk pár széket.
Már meg sem lepődtem, amikor Sebastian padját húzták ki nekem, hogy felállva feltehessem a nyomorult szalagokat az ablak köré. Még jó, hogy nem a miniszoknyámat vettem fel ma… Ahogy ott álltam, és csak vékonyka üveg választott el a legalább tíz méteres mélységtől, igyekeztem minél messzebb kerülni Bellatrixtól, akiben gyilkos hajlamok tevékenykednek, de ügyetlen is, ugyanis véletlenül Lucius Malfoyt lökte ki. Bár a reggelinél volt egy kis vitájuk, tehát nem is olyan biztos, hogy Bellácska ügyetlen. És van olyan vipera, hogy simán kinyírná a régi barátját. Az ő idegrendszere sem nagyon bírta, hogy bátyja állandóan engem stíröl, így heves idegösszeroppanást kapott, aminek az lett a vége, hogy az egész csoport kivonult a kertbe. Ahogy Bimba professzor úgy gondolta, ott semmi baj nem történhet.
Nagyban tévedett, ha azt hitte, hogy mi, roxfortosok nem tudunk balesetet szenvedni a tövises, tüskék és harapós növényekben bővelkedő parkban. Franket célozták meg először a mérges gyomok, amelyeket múltórán nem tudtunk kiásni, és kis híján leharapták a lábát. Ez is remek példája annak, hogy semmit se halassz el más napra, különben könnyen lehet, hogy az egyik végtagodat elveszted lustaságod miatt.
Szeretjük és óvjuk az élővilágot, takarodj innen, te ronda, lila, alattomos húsevőnövény!

14:32, rúnaismeret

Azt hittem, hogy a dupla gyógynövénytan gyötrelmeit semmi sem múlhatja felül, de akkor jött a bájitaltan. Ma Lumpsluck professzor kitalálta, hogy megpróbáljuk megalkotni az ajándékokat a beauxbatonsosoknak. És belekezdtünk. És szokás szerint elrontottuk.
Kezdődött a katasztrófasorozat azzal, hogy Piton úgy gondolta, tud keverni egy erős mérget a látogatóknak. Szerintem célozgatni akart valamire, de a maró humora nem jött be, ugyanis az üstje nem bírta az említett anyagot, és rövidúton levált lábáról, majd kongva elgurult, beterítve a tanterem padlóját Piton egyedi munkájával.
Madame Pomfrey szerint nagy szerencsénk volt, hogy egyikünk sem vesztette el a lábát, bár Lestrange elég közel állt ehhez, ugyanis egy jaj-de-macsó-vagyok megmozdulással ki akart sétálni a teremből, a méregfolyón keresztül. Talán akkor hallottam utoljára így jajgatni, amikor egy váratlan ötlettől vezéreltetve az egyik kviddicsmeccsen le akart szállni a seprűjéről.
Ködös, esős idő volt, és nem jól mérte fel a viszonyokat. Olyan négy métert zuhant, mire végre földet érzett a lába alatt, de a becsapódás erejétől kisebb krátert teremtett maga körül.
Egyszer majd, ha már jócskán középkorú leszek, lehet, hogy kiadok egy „Az a csodálatos, kockázatos lét Roxfortban” címmel.

17:26, bagolyház

Ez a nap sokkal eseménydúsabb, mint amilyenek az átlagos tanítási napok szoktak lenni. Meda és Ted megint összevesztek, és Meda sírva rohant hozzám, hogy én azzal a bunkóval akarok együtt beszédet mondani. Amikor felajánlottam neki, hogy átadom neki a megtisztelő szerepet, valamiért nem értette a tréfát, és fejcsóválva felment a hálóterembe.
Pedig én tényleg szívesen mellőztem volna magam… Már csak pár óránk van, és jönnek. És a beszédem persze még sehol sincs, de már nem is nyaggatom vele magam. Mint nem-prefektus, nincs semmiféle kötelezettségem.

17:51, a bagolyház

Flitwick professzor épp most dicsért meg, amiért én fogom tartani az üdvözlést. Azt mondta, hogy mindannyian számítanak rám. Pffffff…

18:30, Nagyterem

Na, mit kaptam az előbb, mit nyújtott át nekem Becca?
„Nagyon büszkék vagyunk rád, hogy te képviseled a sulit. Marha jó, nem? Téged fognak először látni a beauxbatonsosok is, és kicsit felvághatsz Lya, Juliette, meg a többiek előtt. Hát, nem remek? Kíváncsiak vagyunk, milyen pazar beszédet készülsz mondani. Hoztuk a kamerát is, felveszünk.
Becca, Rini, Verity, Alice, Remus, Frank”
És most meg iderohant hozzám Sirius, és egy percre leült.
- Nekem senki sem mondta, hogy Lya is jön! – ordította olyan halkan, hogy csak a mellettünk ülő harminc ember hallotta.
- Miért kellett volna bárkinek is értesítenie téged?- kérdeztem, miközben eldőltem az asztalon.
- Tudod, hogy milyen fontos nekem Lya? – kérdezte, és megrázta a vállam.
- Nem. – feküdtem vissza, és karjaimra hajtottam fejem.
- Tudod, ő volt a… hé, Lily, úgy nézel ki, mint akit most kapott el egy gránát.
- Úgy is érzem magam. – vontam meg vállam, és nagyot sóhajtottam, hogy el ne hányjam magam. A barátaim és a tanáraim számítanak rám. És én olyan szép nagy csalódást fogok nekik ma okozni, amilyet nem látott a világ. Ha Jackie Kennedy Camelot lángjának őrzője volt, akkor én Lily Evans, a Láng Eloltója.
- Nem kell idegesnek lenned, hiszen felkészültél, nem? – kérdezte, mire felnéztem.
Felkészültem? Én? Senki sem veszi észre, hogy az elmúlt napot egy mosdóban töltöttem, vagy mindenki azt hiszi, hogy abban a steril környezetben sikerült írnom?!
- De. – csak ennyit mondtam, mert jobb, ha Sirius nem tudja, mekkora pácban vagyok. Úgysem tud már senki sem megmenteni a megaláztatástól.
- Ja, egyébként gratulálok. Majd este kérek egy aláírást is, ki tudja, jövőre mennyit fog érni. – jelentette ki Sirius, és ezzel elhúzott.
Itt van James is. Ha idejön, és elkezd itt örömködni az esti felszólalásom miatt, akkor…

18:43, Nagyterem

Ide sem jött. Hát ennyit jelentek neki?!

19:02, park

Lejöttem ide Rinivel megnyugodni, csakhogy James és barátai megzavarták lelki helyreállásom folyamatát. Dumbledorral tesztelik a tűzijátékokat és a park megvilágítását. Nagyon szép, csak nem értem, miért választottak rózsaszín égőket. Így enyhén véres látványt nyújt a kastély, nem mondom, elmenne halloweeni díszletnek, de egy arisztokrata varázslócsemetékből álló csapat fogadására nem éppen.
De hát Dumbledore csak tudja. Hiszen ő az igazgató.

22:39, előcsarnok

Rinivel elcsevegtünk egy kicsit, és kicsúszott a számon, hogy még nem vagyok száz százalékosan kész.
- Segítened kell, még el sem kezdtem a beszámolómat, pedig mindenki ezzel nyaggat!
Enyhén meglepődött.
- Lily, mi a mennydörgős ménkűt csináljak most veled?
Kedvesen tanácsot kértem.
- Segíts valahogy, mert ha nem, esküszöm, levetem magam az asztrológia toronyból! Akkora szívás lesz ott állni, és nézni magam elé, és nézni, és nézni! Úgy vettem észre, hogy a tanári kar olyan ünnepélyes fogadtatásra számít, amit olyan egy hónap alatt lehet kidolgozni! Jó, hogy nem arra kértek, hogy operát adjak elő!
Teljesen nyugodtak maradjunk.
- Na, ne! Csak van valami tipped!
- Nekem nincs az égvilágon semmi, teljesen kivagyok, nem is értem, miért nem Beccának adták ezt a dolgot!
- Mondjuk azért nem, mert Beccának kell megszerveznie az étkezések menüjét, a vendégek programát, és az utazásuk időpontját!
- Aha. Megvan a megoldás!
- Mi?
- Megkérem Beccát, hogy tolja ki egy héttel az érkezésüket!
Nagyszerű ötletem után továbbra is higgadtan társalogtunk, Rini cseppet sem jött ki a béketűrésből, és egyáltalán nem kiabált úgy, hogy a hugrabugosok elejtették a fákra szánt üvegdíszeket.
- Ugyan, ekkora baromságot még nem hallottam! Pont te ne tudnád megcsinálni?!
- Jól hallottad!
- Mennyi időnk van még?
- Most hét óra tíz van.
- Akkor fél tizenkettőig még van kemény négy óránk…
- Mire készülsz?
Megígértette, hogy bármit mond, megcsinálom, bármit kér, megteszem, és akkor menni fog minden, nem lesz baj. Előállt nagyszabású tippjével.
- Add ide a naplódat!
Egy kis felvilágosítást kértem.
- Mi van?
Kaptam.
- Add ide, hagy emeljek ki belőle részleteket, mert azokat fogod felolvasni a közönségnek!
Enyhe bizonytalanságot váltott ki belőlem.
- MEGŐRÜLTÉL?! A naplómból? Akkor mindenki megtud egy csomó olyan dolgot, amit még neked sem szabadna megsejtened! Nem, nem és NEM!
- Ha nem, hát nem. Akkor sok sikerült az estéhez.
Végül belementem az ötletbe, mert nem volt más választásom. Tíz perce kaptam vissza naplómat, és most bizonyos részek alá vannak benne húzva vörössel. Még maradt Lyáék érkezéséig tizenkét percem, addig megnézem, milyen belső gondolataimat is kell feltárnom a közönségnek.

22:56, park

Ez kész öngyilkosság!

Március 4. (Kedd) 09:38, bűbájtan

*Útmutató a három videóhoz, aki tegnap készült:
Vastag betűvel írtak - Naplórészletek
Normál betűvel írtak – Rögtönzött beszéd
Dőlt betűvel írtak – Kommentárok az eseményekről

A Beauxbatons Mágusakadémia delegációjának megérkezése
Helyszín: Roxfort, a park
Időpont: este tizenegy óra
Kamera: Sirius Black
Kommentárok: Sirius Black

Kamera bekapcs
Látható nagy sötétség, majd hirtelen Becky lép be a képbe
BECCA: Gyere már arrébb, Sirius, innen jobban látszódik! Hé, Remus, mi ez a csúnya vörös szalag itt?
SIRIUS: Cseppet se zavarjon, Becky, hogy már veszem az eseményeket.
REMUS: Akkor ne minket kamerázz, hanem a helyet, ahova le fognak szállni a vendégek! Az az útmutató jelzés.
Harsona, az égből közeledik egy szekérszerű valami, ami vészesen közeledik hozzánk.
VERITY: Sirius, a lábamon állsz!
A kamera arrébb megy, és a repülő hintó egyre lejjebb ereszkedik.
SIRIUS: Utat a kamerának!
BECCA: Ne üvölts már! Az este főszáma ezegyszer nem te vagy.
A kamera ráközelít a hintó ajtajára, ami kiszakad, és máris kiugrik belőle egy lány, bár még fél méterre van a földtől. Micsoda bátorság! Vagy őrültség? Ki más lenne az a lány, mint Cordelya? Öntudatosan a kamerába néz. Imádom ezt a csajt!
LYA: Helló, Roxfohsz! Miszodá kivilágítász, áz ótthonomra emlékeztet. Meséltem márh, ’ogy a felmenőim között volt egy hentes?
JAMES: Lya, kedves, légy szíves, ne ócsárold a világítást, nagyon nehéz volt beüzemelni.
LYA: á ti fizikumotokkal ezen nem isz szodálkozok, James, petite… Lily me’he ván?
A kamera körbepásztázza a területet, amely tökéletesen lily-mentes.
BECCA: A szerepét gyakorolja.
LYA: Réellement? Válámit említett ezzel kápszolatban… Hágy mutásszám be a legjobb báhátnőmet, Juliette-t!
Közeledik egy magas, világoskék talárt viselő barna lány, aki miután megpaskolta a hintót húzó lovak nyakát, felénk tart. Nem rossz, de kicsit túlságosan elmereng: belebotlik a kőbe, és Ágasnak esik. Még szerencse, hogy nincs itt Lily, különben már rég a féltékenységi rohamát kellene hallagatnunk.
LYA: Juliette, ezek itt á kedvesz vendéglátóink. Sirius Black, Becca, Rini, őt már ismehed, és még egy bűbájosz lányka…
VERITY: Verity Reen vagyok.
JULIETTE: Egy Reen? Ván neked kápcsolat Alison Reen?
Kiszáll a hintóból az említett, két másik lánnyal együtt, akik szóra sem méltatnak minket - ezt még alaposan vissza fogják kapni -, ő viszont egy szót odavág, de kedves.
ALISON: Nincs.
VERITY: Fulladj meg!
JULIETTE: Tálán be kell mennünk menni, Lya.
LYA: Hát, igen, el kell búcsúznunk, holnáp májd tálálkozunk még… Lilynek mondjátok meg, kéhlek, hogy holnáp mindenképpen ákárok vele beszélni. Au revoir!
Gyorsan elbúcsúzunk tőlük, és Remus elkezd sürgetni, hogy menjünk be, mert különben még lekésnénk Evans fellépését… Bocsánat, Lilyét. A világért sem hagynám ki!
Kamera kikapcs

Lily Evans beszéde a vendégek tiszteletére
Helyszín: Roxfort, Nagyterem
Időpont: este fél tizenkettő, azaz Sirius szerint fél éjfél
Kamera: James Potter, a végén Remus Lupin
Kommentárok: Verity Reen

Kamera bekapcs
A Nagyterem látható, ami gyönyörűségesen meg van világítva, az asztalok roskadoznak a rengeteg ételtől és virágtól, szalagtól, McGalagony erélyesen elvesz Nott-tól egy mini rakétát, amivel ő köszönteni akarta a látogatókat. A legtöbb beauxbatonsos már ott ül a Griffendél asztalánál, így néhány griffendélest át kellett ültetni a Mardekárhoz, ami nem arat osztatlan sikert. Még három üres hely van, és nini, pont most lép be egy srác. Wow, de jól néz ki, vajon van barátnője?…
PHILIP: Itt aztán van minden!
A helyes srác most elvesz egy tányért a Hugrabug asztalától, és le akar ülni közéjük, de ekkor jön Madama Maxima.
MADAMA MAXIMA: Philip, ülj le ide, kéhlek! Egyébként ezek áz ételek hizlálnák!
A helyes srác (Philip) leül Madama Maxima mellé, és ekkor besétál nagy lazán egy szőke kislány, karján egy macskával. Ja, az nem is egy macska, hanem egy hiúz. Helyesbítenék, karján egy hiúzzal, és a mögötte besétáló mardekárosokhoz fordul.
ALEXA POTTER: Nézd, Bella, ha olyan szép lennél, mint Sirius, akkor gratulálnék a plasztikai sebészednek!
Bellatrix arca elsötétül, Sirius lelök egy töklével teli kancsót, és a kiscsaj lehajol az egyik fekete tulipánért.
ALEXA POTTER: Ez vajon igazi?
Elfintorodik, majd hátradobja a virágot, ami tíz centire suhan el Bellatrix arcától, majd, mint
aki jól végezte dolgát, leül. Mindenki őt nézi, a kamera ráközelít az arcára. Kíváncsian körülnéz.
ALEXA POTTER: Na, mi az?
A roxfortosok sugdolóznak, a kamera kicsit eldől balra, a terem végén Jerome magyaráz valamit Dumbledorenak, hirtelen megszólal a Beauxbatons indulója, mire minden beauxbatonsos felpattan, és szálfaegyenesen áll. A roxfortosok kissé késve felállnak, látni lehet a kamera jobb sarkában, hogy Sirius lever egy tálcát, ami hangos kondulással földet ér, Madama Maxima szórakozottan körülnéz. A himnusz után mindenki elfoglalja a helyét, és Lily Evans kiáll a tanári asztal elé, a fényben úgy néz ki, mint aki folyamatosan pirul, később úgy nyilatkozott, hogy csak a világítás volt a hibás. Rinire és Beccára közelít a kamera, akik imádkoznak, majd vissza Lilyre, akinél ott van az elmaradhatatlan napló.
LILY: Üdvöz légy, tavasz! Sok szép dolgot láthattál, a hagyományhoz méltó módon a szabad ég alatt töltöttük az éjfél, pedig elvileg ez az évszak a megújulásé.
A kamera kicsit oldalra billen ismét – úgy tűnik, James meglepődött -, a vendégek összesúgnak, McGalagony megütközött arccal néz maga elé. Nem éppen hagyományos üdvözlőbeszéd, az igaz, de többen, például Alexa is nagyon élénken érdeklődnek.
LILY: Annyi minden történt, amit orvosolni kell: házak közötti elégedetlenségek, iskolák közötti gondok, országok, sőt kontinensek ellentéte. Itt az idő, hogy cselekedjünk, hogy talpra álljunk! Van miért.
Először is a Roxfortért:
1. Szorosan kötődök itt mindenhez, a barátaimhoz, ismerőseimhez, az élvezetes órákhoz, a tanárokhoz, a kviddicshez, a szünetekhez, a roxmortsi kirándulásokhoz, még az ellenségeimhez is.
2. Olyan sok élmény fűz ehhez a kastélyhoz! Csak ez köt össze a varázsvilággal.
3. Ez az otthonunk, mindannyiunknak.
Pár francia lány felnevet, mert elvileg őket kellene köszönteni, nem pedig a saját sulinkat éljenezni, de Philipnek és egy másik fiúnak, Jeromenak tetszik ez a vitalitás, Madama Maxima is mosolyog.
LILY: Úgy tűnik, mégis megérkezett a tavasz.
Legalábbis erre utal a sok ezer virágcsokor, ami díszíti Roxfortot. A Nagyterem asztalainak mindegyikén hatalmas csokrok állnak, rajtuk arany felirattal: „A bátor griffendéleseknek”. Ezeket az emlékcsokrokat azért kaptuk, mert megmentettünk életeket, és remélem, hogy lesz idő, amikor hatalmas virágözön fogja ellepni az iskolákat, jelezve, mennyi jót tettünk. Volt olyan perc, amikor tettre készen, lelkesen, azonnal cselekedni akartam, összefogni a föld népességét, és beolvasni az országok első embereinek, amiért engedik, hogy a széthúzás egyre nagyobb méreteket ölthessen.
Én azokban a pillanatokban igazi griffendéles voltam.
A feszülten figyelő Andromedát megböki Sebastian, Pierre és Jerome a nevezett csokrokat tapogatják, hogy valódiak-e, Bellatrix dühös mosolyt produkál, ami olyan hiteles, mintha Frank szülinapján lenne.
LILY: Úgy gondolom, mindenhol vannak olyan emberek, akik szeretik a békét, és készek tenni érdekében. Mi másért lennének most itt vendégeink, minthogy jobban megismerhetjük egymást, szokásaikat, és hagyományaikat? Amíg én ezeket a sorokat itt mondom, a többi griffendéles odafent díszíteti a klubhelyiséget. Azért, hogy látogatóink jobban érezhessék magukat.
Hol itt az igazság? És a szeretet, egyenlőség?
Szerintem itt. Éljen a Roxfort!
A griffendélesek csodálkozva konstatálják, hogy többen is vannak, és nem is ezt észre sem vették, ugyanis mindenki, akit ismernek, az ott tartózkodik lent. McGalagony professzor zavart tekintetéből világosan kiolvashatjuk, hogy aggódik a memóriája miatt, mert ő sem tudja, ki hiányzik. Persze, hogy nem, mivel Lily ezt csak ilyen szép szófordulatnak szánta, ami nem volt teljesen igaz. A roxfortosok az utolsó mondatnál ugyanolyan gyorsan felugranak, mint vendégeik az indulónál, és elharsogják, hogy „Éljen a Roxfort!”. Félő, hogy a kastély falai összeomlanak a nagy hangzavartól.
LILY: Szeretnék emlékezni arra is, hogy mennyit készültünk erre a pár hétre, milyen dolgokkal próbáltuk kialakítani a környezetet, az elfogadás jegyében. De szép is McGalagonytól, hogy nem hagyja, hogy elfelejtsem, milyen is volt prefektusnak lennem! Felküldött Beccával, hogy találjuk meg a Beauxbatons Mágusakadémiáról szóló feljegyzéseket. Ezek alapján próbáltunk mindent megtenni, ami csak tőlünk telt.
Gyönyörű volt a délután.
Lya elgondolkozva figyeli Lilyt, míg Brad morogva iszik még egy kis töklét a nagy megrázkódtatásra. Lucius Malfoy odafurakodik két francia lány mögé.
LILY: Ha szívem szerint kellene írnom, arról mesélnék nektek, mennyire nehéz volt feldíszíteni az egész kócerájt, vagy tanácsokat adnék, hogy kerüljétek el a szőlők indáit, mert életveszélyesek. Csak az a baj, hogy magasztos, ünnepélyes, kedves, udvarias, felemelő beszédet kellene kiötlenem, amivel joggal képviselhetném iskolámat. Abban a hangulatban, amiben az utóbbi napok teltek nehéz lenne monoton szöveget összeállítanom, így inkább elmesélem, mivel is töltöttük mi a tegnap estét.
Madama Maxima alig hall a fülének, Dumbledore jegyzetel, a diákok felmorajlanak, ugyanis teljesen mást gondolnak esti időtöltésnek, mint a valóságban történt, Malfoy felröhög, a kamerát valaki meglöki.
LILY: A kvaff, a cikesz és a gurkók kiszabadultak, és szerfölött megörültek a váratlan szabadságnak, így este kilenc előtt valamennyivel ezeket hajkurászhattuk a kastélyban. Gondolhatnák azt, hogy nekünk sincs jobb dolgunk, mint egy nagy horderejű esemény előtt elkószált labdák után röpködni, de ez nem így van, csak a feszültséget próbáltuk levezetni.
Mert valljuk be, mindannyian félünk.
Rini és Remus felkapják a fejüket, és egymásra néznek, de aztán elkapják tekintetüket. Sajnos nem lehet látni James arcát, bár én láttam, és meg kell mondanom, elég furcsa volt… leírhatatlan.
LILY: A tegnapi délutánon fontos leckét kaptam az élettől, egy olyan leckét, amit sosem fogok elfelejteni. Ha valaki az itt jelenlévők közül szorult helyzetben lesz, tehetetlen, netalántán magatehetetlen lesz a jövőben, gondoljon arra, én mennyire meglepődtem tegnap délután, amikor egy olyan embertől kaptam nem várt, különleges segítséget, akitől a leginkább nem vártam volna.
A barátaink olyan emberek, akik az élet nehéz szakaszain velünk vannak, de mi van, ha nem is önszántukból, de mégis távol kell maradniuk akkor, amikor bajban vagyunk? Akkor jönnek azok a barátok, akiknek létezéséről még csak nem is tudtunk, és az őrangyalok.
Őrangyalok létezésében már nagyon régen, kiskoromtól kezdve hiszek, és feltett szándékom magam is egy ilyen őrangyallá válni – ehhez nem kell sok, csak egy pár kedves szó, mosoly.
Lily ezt mind halkan, tisztán, érthetően mondja el, és mindenki odafigyel, a teremben néma csend van, csak a szél zúgása és Lily hangja hallatszik.
LILY: Kérnék mindenkit, hogy ezekben a kivételes napokban legyünk egymás őrangyalai, és mutassunk példát a világnak, tudja meg mindenki, milyen is vendéglátónak, és vendégnek lenni! Köszönöm!”
Egy másodpercnyi csönd után tapsvihar tör ki, Lya feláll, úgy tapsol, sokan követik példáját, Madama Maxima odasétál Dumbledorehoz, Lily csak most veszi észre, hogy James kamerázik, csípőre tett kézzel közeledik, majd eltakarja tenyereivel a kilátást, egészen addig, amíg Becca meg nem jelenik.
BECCA: Igazán kivételes gondolatokat hallhattak, kedves nézőink!
SIRIUS: A legfurább az, hogy igazak is voltak!
Lily szemrehányóan néz Siriusra.
LILY: A Roxfort fénykorát éli, nem gondoljátok?
BECCA: Van ebben valami…
SIRIUS: De biztos csak azért, mert mi ide járunk.
BECCA: Cseppet sem vagy önelégült!
SIRIUS: Nem, Becky, ezt egészséges önbizalomnak nevezhetném.
A kamera billeg, James átadja Remusnak, aki a Nagyterem csillagos mennyezetét kezdi videózni. Hallatszódnak búcsúzkodó mondatok, francia felkiáltások, plusz Lily és James.
JAMES: Jó voltál.
LILY: Kösz.
Remus most a kiürülő Nagytermet kamerázza: a helyes Philipet, aki még mindig Jeromemal vitatkozik, hogy ez nem lehet művirág; Lyát, aki elkér valamit igazgatónőjétől; a felénk igyekvő McGalagonyt… Juj.
MCGALAGONY: Nagyon sajátos beszéd volt, Miss Evans… Eredetiségével teljesen lenyűgözte a vendégeket, csak egy probléma van. Most azt gondolják, hogy a roxfortosok
beképzeltek.
SIRIUS: Ez csak egészséges önbizalom, professzor!
MCGALAGONY: Nem önhöz beszélek, Mr. Black. Máskülönben mit keres itt ez a szerkezet? Nem emlékszem, mikor adtam engedélyt a használatára.
JAMES: Bimba professzortól kaptunk rá felhatalmazást.
MCGALAGONY: Akkor rendben van… Miss Evans?
LILY: Ted miért nem szólalt fel?
MCGALAGONY: Nem volt ideje felkészülni… Mire véljem az Éljen Roxforthoz hasonló megnyilvánulásait?
LILY: Valamilyen szinten mégiscsak mi vagyunk ezek, professzor. Szeretjük az iskolát, és ezt az életérzést szerettem volna átadni nekik, hogy ameddig itt lesznek, érezzék jól magukat, és ismerjék meg, milyen csodálatos is itt lenni.
MCGALAGONY: Értem. Mindazonáltal ezen kívül semmi baj nem volt vele, és a vége egyszerűen fantasztikus vagyok, ahhoz csak gratulálni tudok.
McGalagony elmegy megdorgálni három hollóhátast, akik végigették a beszédet, és így végre megint magunk maradunk.
SIRIUS: Ez az egész olyan durva volt…
LILY: De mi még mindig itt vagyunk.
BECCA: Ne énekeljük el az Isten, óvd a királynőt című dalt?
Tompa hangok, a kamera lesiklik, a padló látható.
Kamera kikapcs.

Éjfél utáni videó
Helyszín: Roxfort, a fiúk hálóterme
Időpont: éjfél után fél órával
Kamera: Sirius Black
Kommentátorok: Remus Lupin

Kamera bekapcs.
Egy darab csíkos zokni, sok-sok képregény szétszórva a padlón, és én pizsamásan ballagok kifelé a fürdőből. Lassan felnézek, mikor meglátom Tappmancsot és a kamerát, reakciókéséssel felordítok, és visszarohanok a fürdőbe. Tappmancs eszelősen felnevet, ez a hang beleillene egy első osztályú thillerbe is, majd Ágas látható félmeztelenül, ami számunkra elég megszokott látvány.
TAPPMANCS: Szia, Ágas!
ÁGAS: Mit akarsz már megint? Nem megmondtam, hogy maradj kutya, mert úgy sokkal értelmesebb vagy?
TAPPMANCS: De mondtad, csakhogy én nem bírom a bolhákat, mint már kifejtettem neked egy párszor. Integess Lilynek!
Ágas villámgyorsan felül, körülnéz, kinéz az ablakon, majd zavaros, álmos fejjel néz Tappmancsra, aki vigyorogva mutogatja a kamerát.
ÁGAS: Ha ezt valaha is Lily meglátja, ki leszel nyírva.
TAPPMANCS: Holnap, azaz ma látni fogja, ne félj. Szerintem fog neki örülni. Rini is örülne, ha végre Holdsáp kijönne onnan!
ÉN: Azt lesheted.
TAPPMANCS: Nem akarok senkinek csalódást okozni.
Lecövekel a fürdőszobaajtó mellé, és közben kamerázza Franket, aki szintén közeledik, az ágyába mászik, és magára húzza a takarót.
ÁGAS: Vigyázz, Frank, már megint rájött az öt perc.
FRANK: Na, ne már. Én most aludni akarok. Sirius, tedd le azt a nyavalyás kamerát, és menj aludni, mert különben rosszul fogsz kinézni, és nem fogsz tetszeni Lyának…
Tappmancs felugrik, vele együtt a kamera is, és ráközelít Frankre.
TAPPMANCS: Nekem semmi közöm nincs Lyához.
FRANK: Akkor miért mondtad, hogy imádod?
TAPPMANCS: Az az imádat teljesen más. Nem olyan, amilyennel te Alicet imádod, vagy amivel Ágas ajnározza Evansot.
Frank kótyagosan felül ellenkezni, és Ágas is elfordul az ablaktól, ahonnan eddig kibámult.
ÁGAS: Hé! Mi az, hogy Evans?
FRANK: Nem imádom!
TAPPMANCS: Ezt a nevét sokkal jobban bírom. Jó, akkor csak rajongsz érte.
ÉN: Tedd már el, és aludjunk tényleg! Holnap nehéz napunk van, és egyébként lesznek órák.
TAPPMANCS: Órák így, órák úgy, kit érdekel?!
ÁGAS: Engem.
FRANK: Engem nem.
Mindannyian Ágasra néztünk, aki megvonta a vállát, és ő is leült ágyára.
TAPPMANCS: Megmondtam, hogy túl sok időt töltesz Evansszal!
ÁGAS: Megmondtam, hogy ne hívd Evansznak!
A két fiú farkasszemet néz, míg mi próbáljuk kibékíteni őket. Amikor így egymásnak ugranak, az rendszerint Lily miatt van… és nem jelent túl sok jót.
ÉN: Fiúk…
TAPPMANCS: Nézd, tudom, hogy nem annyira flúgos a csaj, mint hittem, már csak azért is tudtam vele múltkor is beszélgetni, de...
ÁGAS: Egyáltalán nem flúgos!
TAPPMANCS: Nem fura, hogy a kviddicsmeccseken is ott van, az edzéseken is, az órákon is, de még a klubhelyiségben, a bagolyházban, a parkban, a Tiltott Rengetegben is? A következő állomás az lesz, hogy már a Szellemszállásra fogod hurcigálni magaddal!
ÁGAS: Ne túlozd el!
TAPPMANCS: Akkor is ez az igazság!
ÁGAS: Mit akarsz, tegyem ki a kviddicscsapatból, csakhogy neked jobb legyen, és ne lásd mindig? Netalántán rúgassam is ki a Roxfortból?
TAPPMANCS: Ezt sem mondtam, Ágas. Csak annyit, hogy én, veled ellentétben nem szeretem naphosszat bámulni.
ÁGAS: Ez a szerencséd.
ÉN: Srácok!
TAPPMANCS: Jól van, na, Holdsáp, kikapcsolom mindjárt! Csak a közönség még hagy vethessen egy utolsó pillantást szobánk tájképére.
Látható még több könyv, egymás hegyén-hátán, egy túlzsúfolt íróasztal, még két zokni, egy bagolyketrec, és két párna, amin látszólag semmi nincs, és valóban nincs is, mert a két álnok kaméleon utálja, ha tudjuk, hol vannak.
FRANK: Azt hiszem, valamin fekszem.
TAPPMANCS: NEEEE!
A kép elmosódik, tompa durranások, csattanások veszik át a hangok helyét, majd kiáltások hallatszódnak.
Kamera kikapcs.

*Elfelejtettem, hogy a merin még pluszba be kellene szúrogatni mindenféle jeleket... hát, drágáim, aki akarja látni normálisan a fejezetet, az nézze meg az oldalamon, mert én most nem vagyok képes kismillió jelt beszúrni... Bocsi.