Február 21. (Kedd) 09:11, a hotelszoba

Most, hogy végre rászántam magam a naplóírásra, nem is tudom, hol kezdjem… Délelőtt sincs, mégis sikerült újabb patáliát összehoznom. Az egész úgy kezdődött. Hogy alig aludtam valamit, és hajnali négy óta éberen, szorongva vártam a többiek ébredését.
Amikor fél kilenckor lementünk reggelizni, a fiúk szokatlanul viselkedtek. Mármint nem olyan szokatlanul, mint máskor, nem döntöttek fel egyetlen kancsót sem, és nem kurjongattak idétlenül, hanem normálisak voltak. Mindannyian elmormogtak egy „Hellót”, de ezután semmi másra nem tartottak méltónak: Remus egy könyvbe merült, Black nem sújtotta rám szokásos szóözönét, és James… róla nem is érdemes beszélni, mert miért is kellene elmondanom, milyen képet vágott, amikor meglátott?! Brad szorgalmasan nyiszálta szét késével sonkáját, a hotel asztalterítőjével együtt. Egyszóval jellemezve a helyzet: katasztrófa.
Leültem a lányokhoz, de Medán és Sarahn kívül nemigen szóltak hozzám a többiek – azt leszámítva, amikor Becca megkínált turmixszal. Láttam, milyen rózsás a helyzet, így hallgattam, és Rinin is láttam, hogy majd megfullad a beszédtől, ami fojtogatta torkát, de csak nem szólt, helyette példát vett Liáról, aki a szokásos fecsegés helyett sütit tömött magába. Amikor Sarah nyugisan rákérdezett, mi is folyik itt, lecsaptam poharamat az asztalra, és gyors ütemben elhagytam az éttermet. A legnagyobb baj nem az volt, hogy más vendégek hülyének néztek, hanem az, hogy nem volt olyan hely, ami ne nyüzsögött volna a turistáktól.
Az előcsarnok egyik fotelében leültem, és próbáltam mélyeket lélegezni, mikor Becca megszólalt mellőlem:
- Elrohantál a probléma elöl, Lily? – kérdezte érhetően.
- Milyen probléma?
- Figyelj, Lily, én nem szeretek köntörfalazni. Tudod, hogy Siriusszal szemben nagyon sokszor kiálltam melletted, Jamesről nem is szólva, és nem szóltam bele a dolgaidba, meg a beteges mániádba, hogy mennyire utálod Jamest, ami természetesen nem igaz, egy percig sem hittem el, sőt, még Jess sem. Most sem szólnék bele, hagynám, hagy üldögélj itt, de félek, azzal elszalasztanád életed egyik lehetőségét. Tudom, hogy neked mennyire fontos az, hogy prefektus vagy, az, hogy milyen jó jegyeid és barátaid vannak, de ettől még egyszerűen nem zárhatod ki az életedből a másik nemet. Irtó nagy hülyeség volt az a fogadalom Carlnál.
Ja, még emlékszem rá:
„Gyűlölöm Carlt, azt a mocskos disznót, gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Nem kell pasi, soha az életben többet, már így is sok volt! Köszönöm szépen, én ezt a részt kizárom az életemből, megleszek pasik nélkül. Pápá, Carlok!”
- És még valami, amit muszáj elmondanom, még akkor is, ha fájni fog: Nem érdemled meg Jamest. – ezzel sarkon fordult és kisietett. Levegőért kapkodtam. Nem érdemlem meg?!
Miután Becca elment, összeszedtem magam és elindultam vissza, az étterembe. Még ott találtam a többieket (még jó, öt perce rohantam ki), pont James előtt álltam meg, aki felpillantott rá, majd tovább evett.
- James, én…
Nem volt szemét, bunkó vagy faragatlan, nagyon is kedvesen és udvariasan küldött el a fenébe.
- Nem akarlak untatni.
Kissé hirtelen jött ez az egész, csak így tudom magyarázni azt, hogy szemem könnybe lábadt, és homályosan láttam. Remus letette könyvét, amit addig olvasott, és várakozóan nézett rám. Most mit akartak? Hogy sírjak? Már csak azért sem, gondoltam magamban, és kirohantam bőgve.
Tudom, tudom, nem vagyok normális, hogy a lehető legzsúfoltabb helyet választottam a kesergésre, de valahogy oda vezettek lábaim az előbbi fotelhez. Kis idő eltelt, amikor észrevettem, hogy James ott áll a fotel mellett és néz. Nagy levegőt vettem.
- Fúúúú… - mondtam halkan, és a szőnyeget kezdtem el bámulni. Volt rajta egy égett nyom. Hupsz. Nem is vettem észre, hogy kicsúszott az egyik bájital a zsebemből. Na, mindegy.
James halkan megszólalt:
- Fáj?
- Á, dehogy. – mondtam, magam elé meredve. – Élvezem.
Azonnal megbántam, amit mondtam, mert James máris ment volna el, mikor újra elsírtam magam. Lassan megfordult, odalépett a fotelemhez, és leguggolt hozzám, úgy, hogy láthassa az arcomat.
- Tudod, nem csak te érzel. Fura, hogy nekem is vannak érzéseim, nem? Tudod, én egy időben ugyanezt hittem rólad. – láttam, hogy nehezen tud erről beszélni. – Amikor állandóan elfordultál tőlem, és hűvösen beszéltél szinte mindenkivel. Azt hittem, ez a korszakod elmúlt. – itt elmosolyodott – Kedvesebb lettél és határozottabb, kezdtél figyelni is rám, nem csak leszóltál, néha napján beszélgettünk is. Na, jó, csak háromszor, de akkor is jó volt. Lily, én nem akarok tőled már semmit, csak hogy ne haragudj rám. Lehetnénk szimplán barátok is, nem?
- De. – ennyit válaszoltam rendkívül bőbeszédűen, de még mindig sírtam, az isten tudja, miért.
Ekkor megfogta a kezem.
- Nem akarok neked semmi rosszat. Soha nem is akartalak bántani.
- Ühüm.
(itt még következett pár dolog, olyan tíz percnyi, de az igazán nem tartozik senkire… itt őrzöm, idebent)
- Öööö… kérdezhetek valamit? – kérdezte zavartan mosolyogva, mire szívem még erősebben kezdett el dobogni, szinte kiszakadt a helyéről.
- Kérdezz!
- Nem fogsz megharagudni, hogyha egyszer jól megverem Sebastian Blacket?
Váááááááááááááá!
Letöröltem könnyeimet, és felnevettem. Még mindig fogta a kezem.
- Dehogy fogok. Nem árt neki.
- Szóval akkor nem vagy szerelmes belé?
MI VAN?! ÉN?! Sebastianba?
Kicsit meglepettnek látszhattam, mert James addig nem bírta abbahagyni a nevetést, amíg vissza nem értünk a reggelihez. A többiek egyáltalán nem látszottak meglepettnek: Rini még mindig sütizett Liával, Becca széles mosollyal konzultált Medával, Verity pedig álmodozva felsóhajtott. De a legérdekesebb Lucius Malfoy reakciója volt, aki miután végigmért minket, csak ennyit vetett oda:
- Megtalálta a zsák a foltját?

11:43, az Empire State Building hallja

Utánanéztem ennek a mugli szólásnak a hotel könyvtárában, és ezt találtam:
„A zsák a foltját: Két egymáshoz illő, egymásnak való, hasonló ember, lény, esetleg tárgy egymásra találása, kapcsolata. Pl.: a mosdó és a törölköző, a tű és a cérna”
Tudtam, hogy Malfoy nem normális. Még hogy én meg Po… James, mint hasonló lények… nevetnem kell. Semmi hasonló nincs köztünk. Azt hiszem, írok is mindjárt egy listát… Csak előbb megyek, megnézem, miért kiabál James nekem folyamatosan.

12:04, az épület legtetején
Jól van, feljutni még csak-csak feljutottam, na, de le? Megoldjuk. Most viszont, miután kigyönyörködtem magam a kilátásban, végre elkezdhetem a listát.
MIBEN KÜLÖNBÖZÖK JAMES POTTERTŐL?
Írta: Lily Evans (csak nehogy valaki meglássa)
? Az első és legszembetűnőbb: a kviddicsezés. Ő tud. Én meg nem. Ezen még az sem segít, hogy én vagyok a Griffendél hajtója és egyben edzője – ez csak úgy történhetett meg, hogy McGalagony bebeszélte magának, hogy milyen tehetséges vagyok. Persze, itt a földön kiválóan boldogulok a seprűkkel.
? A második, és még mindig ilyen fontos, szóval maradjunk csak annál, hogy ez is az első: a kihágások. Én ugyanis soha (néhány kivételes esetet kivéve) nem szegek meg szabályokat. Az a kis kiruccanás Beccáékhoz nem volt igazi kihágás, hiszen senki sem vette észre, és azok az esetek sem számítanak, amikor Blackék miatt kellett kimennem. Tehát kijelenthetem, hogy jó prefektus vagyok, és ezzel megtaláltam még egy pontot.
? Prefektus vagyok, míg James nem az. És nem érdekel, mit beszélt nekem Dumbledore professzor arról, hogy néha nem a legjobbak lesznek a prefektusok (á, nem vettem sértésnek…). Szerintem ez a Mardekáron kívül sehol sem érvényes, de ott is csak azért, mert ott mindenki dilis. Ki hallott még olyat, hogy Trixy legyen a prefektus? Itt valóban tévedett az igazságszolgáltatás.
? A tanulmányi eredményünk hasonló, de azt azért érdemes megfigyelni, hogy ő nem azért kapja meg, amiért kellene. Azért olyan jó, mert tehetséges, és nem azért, mert az csinálja, amit kell. Míg Flitwick professzor és Madame Hock nagyon is elnéző, addig Lumpslucknak van igaza. Attól még, hogy valaki tehetséges, nem lehet egyben intelligens is. James van, amikor tanul, van, amikor nem.
? Egy házban vagyunk, de mindazonáltal nem egy nemhez tartozunk. Én lány vagyok, míg ő fiú, na tessék, itt van az igazi különbség. Lehet, hogy napszúrást kaptam?
Most csak ennyi jut eszembe. Kicsit fáj a fejem… meg alig látom azt, amit írok. Ajjaj. Azt hiszem, valami nincs rendben velem…

15:19, itt

Napszúrás.

15:87, itt

Elegem van. Kivagyok.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

15:99

Te jó ég, hányni fogok! Utálom. A. Napszúrást.

16:45, a hotelszoba

Nem találtam más cetlit a szobában, csak a naplódat, amiben üzenetet hagyhatok, ezt úgyis megnézed. Miután hosszas unszolás után végre bevetettük veled Remusszal azt a bájitalt, és elaludtál, közlöm veled, hogy olyan este hétig aludni fogsz. Mi nyolckor érünk vissza, mert Bimba professzor nem bírt már tovább a többiekkel, és így nemsokára elmegyünk sétálni. Nyolckor lesz a vacsora. Vigyázz magadra, ne menj sehová, vedd be azt a bájitalt, ami ott van az éjjeliszekrényen, és pihenj. Nem is hinnéd, milyen sokáig tartott, amíg Tapmancsot ki nem rángattam a szobátokból. Imádta, hogy teljhatalma van minden felett, mert ki vagy ütve. Maradni akartam veled, meg Verity is, de Lumpsluck nem engedte meg.
Figyelj, nem akartam szólni, de véletlenül beleolvastam abba a listába, és vétek lenne ezt szó nélkül hagyni:
MILYEN MAGYARÁZATOKAT AD JAMES POTTER LILY EVANS LISTÁJÁRA?
Írta: James Potter (remélem, Lily észreveszi)
? McGalagony az én jóváhagyásom nélkül nem vehetett volna be a csapatba, és én senkiért sem áldozom fel a Griffendél hírnevét, így azért vettünk fel, mert jól repülsz. Persze edzőnek nem annyira váltál be, de nagyon jól mutatsz a seprűn… Milyen napló ez? Nem lehet benne radírozni?! Szóval, maradjunk annyiban, hogy tudsz kviddicsezni.
? Jó prefektus vagy, de… ehhez inkább nem fűzök semmit, Evans. Bocs, hogy megint így szólítalak, de… Ez a dolog, hogy te soha nem mész sehova… hagyjuk.
? Dumbledore engem soha nem választott volna meg prefektusnak, pedig nem is lett volna rossz… szívesen üldögéltem volna veled együtt a prefektusok vagonjában, persze szigorúan csak barátilag.
? Muszáj már megint a tanuláson agyalnod? Annyi más dolog van még a világon…
? Hát, ez… Én fiú vagyok, te pedig lány. Ezt a felfedezést, Lily! Még jó, hogy nem vagyok én is lány! Hát… ez… nem igaz… Lily Evans azt írja, hogy ő lány, én meg fiú vagyok. Megáll az eszem.
Összegzésnek: Vedd be a bájitalt és pihenj! James

19:25, a hotel kertje

Hát, ez nem lehet igaz! Hogyan olvashatott bele a naplómba? Hogy lehettem olyan hülye, hogy csak úgy ott hagytam heverni a naplómat a szekrényemen, és elmulasztottam használni a filmekben látott trükköket?
Most James rájött, hogy a kviddicsben az önbecsülésem egyenlő a nullával és, hogy mit gondolok róla… Remek. Ezt jól megcsináltam, mint általában. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy az őrangyalom eltűnt. Bár, magamat ismerve lehet, hogy soha nem is létezett.
MILYEN MAGYARÁZATOKAT AD LILY EVANS JAMES POTTER LISTÁJÁRA, AMIT LILY EVANS LISTÁJA MIATT KÉSZÜLT
Írta: Lily Evans (nagyon gúnyos voltál, James, hogy még ide is írtál)
? Nem, nem lehet benne radírozni. Azért Jamestől, mármint az új Jamestől mást vártam volna, mint ezt a választ. De hát most legalább tudom, hogy csak azért vagyok a Griffendél kviddicscsapatának tagja, mert a vörös hajam illik a Griffendél vörös-arany színeihez. Megnyugtató.
? Én tényleg nem szoktam kimászkálni azon a pár eseten kívül. Az egyik azért volt, mert Black elrohant világot látni, háromszor James párbajozni akart, és meg akartam akadályozni, kétszer Black ment párbajozni, és végig akartam nézni, ahogy megátkozzák, kétszer Jess miatt mentünk, mert muszáj volt megkapnia a legújabb csizmát, egyszer Remus talált valami izgalmas könyvet, és azt kellett felvinni, meg még volt pár eset, de egyébként soha nem megyek ki este tíz után.
? Ha nem Remus lenne a prefektustársam, hanem James, akkor a Griffendél torony már régen nem állna… Nagyon is el tudom képzelni, hogy ő nem úgy végezte volna el teendőinket, ahogy kell! Már látom is magam előtt, ahogy puszta tréfából a griffendéles elsősöket kirándulásra viszi a Tiltott Rengetegbe…
? A tanulás fontos, hiszen abból fogunk megélni! Persze az olyan aranyvérű utódoknak, mint James nem kell ezen törniük a fejüket, hiszen ott van az örökségük… Jaj, de tudom ilyenkor utálni…
? Nem is mondok semmit.
Most jut eszembe, már öten olvasták az én állítólag titkos naplómat: Becca, Jess, Verity, James, Black (ha attól a pár száz roxfortostól eltekintünk, akik Black kiadása nyomán, közvetve olvashatták soraimat). Már lassan tényleg jól járnak vele, ha kiadatnám, és a befolyt pénzt elraktároznám. A szülők biztosan szívesen értesülnének arról, mit is művelnek csemetéik a suliban.
Egyébként eszem ágában sincs meginni azt a bájitalt vagy pihenni! Inkább kijöttem ide az árnyékba gondolkozni az élet dolgain, mint például azon, hogy hogy a fészkes fenébe kerülhetett ide Sebastian?!

20:26, előcsarnok

Egy napon két botrány is kicsit sok. Hát nem furcsa, hogy mindkettőben benne volt James? Ajjaj, valami nincs rendben velem… Most, így visszaolvasva James neve többször szerepel az utóbbi napokban, mint Beccáé, Blacké és Remusé együtt véve.
De ez most legalább nem miattunk, hanem Tian miatt történt. Volt képe odajönni hozzám, pedig láthatta, hogy milyen elszántam igyekeztem nem észrevenni.
- Szia, Lily! – köszönt.
Hmmm… ez a „Szia, Lily!” nekem túl bárgyúnak tűnik ahhoz képest, hogy ő egy Black. Túl bárgyú és kedves. Morogva köszöntem.
- Te mit is keresel itt? Azt hittem, a Roxfortban tanulsz. Mondjuk azért, mert a R.A.V.A.S.Z.-ra már most el kell kezdeni a tanulást, hiszen májusban lesz.
- Nekem nem kell tanulnom. – Kicsit sem nagyképű… - A szüleimmel nyaralunk itt.
NE!!! Csak a Black-család többi tagját ne, könyörgöm! Elég nekem egy Blacket is elviselni, nem kell több.
- Aham. Jó. Mi holnap megyünk tovább.
- Tudom, Lily, veletek megyünk.
Jesszusom! A Blackek támadnak! Éppen megpróbáltam valami mosolyszerűt varázsolni arcomra, amikor hirtelen Rini hangját hallottam meg.
- Lil, nem jössz vacsorá… Sebastian?
- Ó, hát te is itt vagy, Trinity! – mosolyogott rá Sebastian, mire Rinit súlyos köhögési roham célozta meg. James vette át a helyét (tudhattam volna).
- Azt hittem, fent vagy. – fordult hozzám, de nem volt ellenséges hangja. Tian persze nem bírta észrevenni, hogy jobb dolgunk is van, mint vele törődni, így harsogva köszönt.
- Neked is jó estét, Potter!
- Mi a nyavalyát keresel itt? – vágott vissza James, nem túl barátságosan.
- Nyaralok, és ha nem vetted volna észre, egy csinos lánnyal beszélgettem, amíg bele nem szóltál.
- Igazán? – James már neki akart menni Sebastiannak, amikor Meda is belépett a képbe.
- Ezt nem hiszem el… - suttogta megvetően, bátyjához fordulva.
- Anya, apa, itt van Meda! És hagy mutassak be egy lányt! – ezzel megfogta a kezem, és elkezdett húzni.
Itt most néhány olyan szó következik, ami bizonyítja, hogy James miért nem lett prefektus, és Meda kis szócsatája testvérével, aki állandóan azt kérdezgette tőle, miért nem mutathatna be nekik, míg én próbáltam leráncigálni magamról.
Sajnos kisvártatva odajöttek hozzánk szülei és Lumpsluck professzor is, és elkezdtek beszélgetni a régi időkről egészen addig, amíg Mrs. Black észre nem vette, hogy fia még mindig kezemet szorongatja, amiből akkorra szinte minden vér kiszállt. Rini aggódva nézett ránk, gondolom, azon filózott, hogyan lehetne eltűnni.
- Hát te meg ki vagy, kedvesem? – nézett rám Mrs. Black.
- Lily Evans vagyok, asszonyom, mug…
- Prefektus és kiemelkedően tehetséges roxfortos diák. – harsogott túl Sebastian, mire elvörösödtem. Kezdtem sejteni, mit is akar.
- Mennünk kell vacsorázni, Lil. – mosolygott rám Meda, mire már megkönnyebbülten fel akartam sóhajtani, de a sors Lumpsluck professzoron keresztül közbeszólt:
- Lily valóban az egyik legtehetségesebb diákom, különösen bájitaltanból remekel, ösztönösen ért ehhez a tudományághoz; én azt mondom, az egész évfolyamból, sőt, megkockáztatom, hogy az egész diákságból a legkitűnőbb.
- És melyik házban vagy? – kérdezte Mr. Black, mire Meda szeme dühösen villant.
- Hát, én a… - kezdtem hadarni, de a professzorra jobban figyeltek Sebastian szülei.
- Olyan, mint egy vérbeli mardekáros, okos, tehetséges, merész! – zengte Lumpsluck, akit ezen szent perctől hivatalosan is utálok.
- Kész a vacsora. – szólalt meg nagyon halkan James, mire Sebastian végre elengedett. Az biztos, hogy többé a közelébe sem megyek!
Amíg mentünk az étterembe, váltottam pár szót Medával, aki szerint az egész a miatt van, mert… szóval Meda egy nagyon hülye indokot mondott, amit itt most nem is írok le, mert egyszerűen nevetséges. A Black-szülők most azt hiszik, hogy aranyvérű vagyok és mardekáros. Na, és? Egyvalamit nem vett figyelembe az a drágalátos Tian: Bellatrixot. Mert ő nagyon gyorsan tájékoztatná a szüleit arról, honnan is származom, és ki vagyok. Tehát ezt a problémát semmisnek tekintem.

23:16, a hotelszoba

A csajokkal egy egészen érdekes játékot játszunk, de állandóan másra gondolok. Egyébként a játék abból áll, hogy mindenkinek mesélnie kell egy három perces kis anekdotát a megadott témán belül. Így most például Sarah arról mesél nekünk, hogyan dobott ő egy nagyon szemét fiút… Nekem nagyon nincs kedvem ehhez, mert minden kérdés szerelmi témákhoz kapcsolódik, és az én szerelmi életem most valami borzalmas…
A problémáim:
1. Még a barátnőim is jobban be merik vallani, hogy kibe vagyok szerelmes és kibe nem, mint én magam.
2. James Potter
3. Sebastian Black
Hát nem kihúztam azt, hogy mesélj életed nagy szerelmi csapásáról?! Brrrr….

Február 22. (Szerda) 11:06, a Central Park

Most, hogy ma délután repülünk el Ausztráliába, és utoljára tartózkodok itt, a Central Parkban, kicsikét zokon vettem, hogy ki akart dobni az erdész. Persze ez csakis Black miatt volt lehetséges, aki egész egyszerűen a fejébe vette, hogy emlékeket akar. Az őr már csak azt látta, hogy futok át Black után a virágágyásokon, pedig ha tudta volna, mire készül az az idióta, nem üvöltözött volna annyira ádázul velem. Már megint megmentettem egy olyan várost Black tombolásától, ami nem is érdemli meg, hogy fent maradjon.
Ez viszont semmi sem volt a tegnapi dologhoz képest, amikor vacsoránál Blackék átjöttek az asztalunkhoz. Nem szeretném szóról szóra bemutatni az eseményt, a lényege annyi volt, hogy Sebastian beszélni akart velem, amihez én elég negatívan álltam. Az egész esetet Becca mentette meg egy gyors ájulással – ami, mint később kiderült, nagyon is valós volt. Csak azt nem tudom, hogy hogyan fogok ezután James szemébe nézni… Véletlenül pont mellette és Becca mellett ültem, így mindketten minden szót hallhattak, amit Sebastian súgott nekem. Az pedig nagyon-nagyon nem jó, ha James tud ezekről.
Többek között szólt, hogy:
- szeretné, ha ott aludnék Sydneyben a szülei hoteljében (még mit nem!)
- azt sem bánná, ha egyszer elmennénk valahová
- szeretne egyszer elbeszélgetni velem (ki fogok akadni)
- és még arra is megkért, hogy a suliban tanuljunk együtt.
De, könyörgöm, miért pont engem?! Hát, nem igaz, hogy mindig olyan embereket tudok kifogni, akik nem tetszenek! Ja, még mindig nem értem, miért is tetszenék neki! Biztosan jól beverte a fejét valahová vagy szimplán személyiségi zavarokkal küzd…

11:21, a Central Park

A szőke boszorkány meséli barátnőjének:
- Képzeld, beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra!
- És, milyen?
- Drága, de hát tudod, hogy van ez! Csak egyszer élünk!

12:34, a hotelszoba

Összepakoltam. Igazság szerint életemben először most nem bánnám, ha Sydneyt kihagyva azonnal visszarepülnénk a Roxfortba, és minden itt történt eseményt elfelejtve élnék tovább életünket. Azt hiszem, tisztáznom kell magamban egy-két dolgot. De esküszöm, ha ezt Verity vagy Becca elolvassa, és eljár a szájuk, átmegyek Bellatrixba! És legfőképpen a fiúk ne olvassák el. BLACK, ha van annyi eszed, hogy látod ezeket a sorokat, akkor NE add ki őket! Huh, miért is hiszem azt, hogy Black tud olvasni?
Tehát, íme egy kis összegzés, amit most írogatok… kicsit hosszadalmas lesz, de egyébként sem tudom magam mással elfoglalni. Erről jut eszembe, Meda most kapott egy irtó aranyos kis táskát Tedtől, bagolypostával, mert ma van a névnapja. A szülei ezt nem ünneplik, mert azt mondják, nem praktikus, hogy februárban van… Mintha nem ők választották volna…
Íme a lista:

Nevem: Lily Evans (erre legalább még emlékszem)
Korom: 16
Iskolám: Roxfort
Házam: Griffendél (amit Lumpsluck tegnap még csak tízszer kérdőjelezett meg)
Háziállatom: Cassie, a cica és esetenként Black
Szerelmem: nincs (mármint nincs olyan fiú, akivel járok, akit én is szeretek, és ő is szeret engem, és elbírjuk viselni egymást), ha Sebastiant nem vesszük figyelembe, aki valamiért újabban a lovagomnak hiszi magát… (Ha ezt Trix megtudja!)
Barátaim: Becca Breeman (bár mostanában nem jut annyi időnk egymásra, bizonyos fiúk miatt), Rini Vachoppen (aki egyre inkább ellenségesebbé válik a fiúkkal szemben – az én hatásom – és gúnyosabbá a lányokkal szemben – Becca hatása), Verity Reen (aki álmodozik, és álmodozik, és a változatosság kedvéért álmodozik)
Ellenségeim: Bellácska Black (aki most valahol messze földön tépkedi a haját, mert nem maradt használható fiúegyed körülötte), ennyi van, mert senki mást nem tekintek igazi ellenfélnek.
Példaképem: Andromeda Black (aki megmutatja, hogy attól még, hogy valaki sznob családból származik, nem kell neki is génhibásnak lennie)
Kedvenc időtöltésem: korizás, olvasás, naplóírás, főzés, prefektusi teendők ellátása, naplóírás, növényápolás, főnix ill. unikornis tanulmányozás, naplóírás
Amit utálok: büntetőmunka, amikor James veszekszik velem, amikor Sebastian nem hagy békén
Amitől félek: repülés, szellemek, sötét árnyak
Jut eszembe, egy óra múlva indul a repülőnk Ausztráliába.

13:48, a repülőn, felszállás közben

Ha tudnák a stuardessek, milyen nehéz biztonsági övvel naplót írni, ők sem kapcsolták volna be! Egyébként azt csak viccként írtam le, hogy félek a repüléstől, igazából én soha, semmilyen géptől nem… ------------------------------------- Istenkém, mind oda fogunk veszni! Tudom, hogy mindig így gondolják az emberek, és aztán úgy gondolják, hogy most az egyszer csak nem történhet meg a katasztrófa, de talán azokon a gépeken, amik lezuhantak, őrjöngtek az emberek? Nem, ugyanígy aludtak és ettek.

13:55, az óceán felett

A kapitány kellemes utazást kívánt. Engem nem tud megtéveszteni az ilyen beszéddel, bár úgy látom, Remust igen, aki – mily meglepő – elővette a vérfarkasokról, kimérákról és hasonló bestiákról szóló könyvét, és azt olvassa. Lehet, hogy kívülről meg akarja tanulni az igézeteket? Ennyire még ő sem lehet stréber, végül is nyara… ------ Le fogunk zuhanni! Már látom is magam előtt! Meda itt mondja, hogy nyugodjak meg, míg ő állandóan a gép hátsó részére pillantgat. Csak nem gyulladt ki a motor?! Én aztán hátra nem nézek! -------------------- Soha. Nem pánikolok, nyugodt maradok, nincs ott semmiféle tűz, hűha, most már a stuardess is oda néz!

14:18, még mindig ott

Tudtam én, hogy valami nagy baj van, még azelőtt, hogy az összes stuardess hátra ment volna! Lehet, hogy merénylőt találtak, csak nem akarnak szólni? Bomba van a gépen? Te jó ég, miért szálltam fel erre a nyomorult gépre? James azt hiszi, hogy megijedtem. --------- Dehogyis… Az előbb mesélt nekünk Brad erről a gépről, ami kb. olyan biztonságos, mint egy hatalmas luxusjacht. -------- Ébresztő! Senki nem látta a Titanicot?!

14:37, a repülő

Nem volt ott semmilyen bomba, se merénylő, se tűz. Meda csak Heléné Blacket, férjét és fiát figyelte. Azért rohantak oda a stuardessek is, hogy kiszolgálhassák őket, gondolom, ez a légitársaság is hatalmas összeget kap Blackéktől. Nem jó előjel, ha Sebastian is itt van. Legalább most már a lezuhanástól nem félek, jobb dolgom is van.
a) Át kell néznem az értesítőket, amiket a jövő évi roxfortosokról kaptunk.
b) Meg kell kérdeznem a pilótát, hogy mi az a műszer, amivel képes bemérni a terroristák fegyvereit. Öt betű, és a harmadik betű D.
c) Levelet kell írnom Dumbledore professzor köszönőlevelére, amiben megírja, hogy a Roxfort címernövénye hivatalosan is a tök. Utóiratként megkérdezte, miért nem a liliomot választottam. (Persze, hogy Sebastiannak még több érvet adjak…)
d) Le kell foglalnom a húsvéti kellékeket, és nyulakat kell választanom.
e) Dumbledore professzor unokahúgának el kell küldenem egy nagy kosár varázslatos édességet.
Tehát nekem nincs olyan semmiségekre időm, mint Sebastian. Éjszaka is olyan rosszat álmodtam: sétáltam a mezőn Cassievel, amikor valahonnan előugrott Black kaméleonja, Crock, és átváltozott McGalagonnyá, sok-sok papírt felém nyújtva, majd átváltozott Sebastianná, és el akarta venni a papírokat, hogy ne kelljen őket cipelnem. Fura, hogy most nem jött elő a visszatérő álmom…

15:34, Olaszország felett

Az életem kataszrófák láncolata. Hogyan is hihettem, hogy megúszom Sebastiant? Amint meglátott, azonnal oda is jött, kellett is elmennie Rininek teát hozni! Egyszerűen csak leült a helyére.
Sebastian: Érdekes, hogy Rebecca Perselusszal jár, nem? (egyrészt örültem neki, hogy nem akar semmi fontosat, másrészt egyáltalán nem akartam vele fecsegni, így semleges választ adtam)
Én: Igen.
Sebastian: Én mindig úgy gondoltam, hogy a Griffendél és a Mardekár nem fér össze.
Én: Igen. (újabb semleges válasz)
Sebastian: De amikor Potter és Bella elkezdtek járni, kicsit megváltozott a véleményem.
Én: Igen? (itt már elég nehéz volt semlegesnek maradnom, ráadásul az ablaküvegben láttam, hogy kezdek elpirulni)
Sebastian: Igen. (kellett is nekem rákérdezni) Úgy gondolom, a házakat ezzel a módszerrel jól össze lehet hozni. Hallottam, hogy te is támogatod a békés egymás mellett élést (ja, persze, a legjobb barátnőm Bella, hahaha), amit még jobban erősítene a barátságok és szerelmek kialakulása.
Én: … (éppen majd megfulladtam)
Sebastian: Te erről mit gondolsz, Lily?
Én: Abszolúte semmit.
Sebastian: Semmit? Pedig ahogy Perselus szavaiból kivettem, te lennél itt a nagy aktivista.
Én: ???
Sebastian: Azt hiszem, az lenne az első lépés, ha egyáltalán beszélnél, Lily.
Én: Nem mesélt rólam a húgod?
Sebastian: Meda? Dehogynem. Nagyon szeret téged, és…
Én: Én Trixikéről beszélek.
Sebastian: Bella is.
Naplókérdés: Vajon miket mesélhet rólam Bellatrix a családjának?
Válasz: Valószínűleg soha nem fogom megtudni.
Én: És…?
Sebastian: Meghallgattam, de nem vagyunk egy véleményen rólad…
Én: Nagyon szépen fogalmaztál.
Sebastian: Nézd, engem cseppet sem érdekel, mikor és miért téped meg a húgomat, amíg…
Ekkor hála istennek elkapott minket egy kisebb szélvihar, és mindenkinek le kellett ülnie a saját helyére.

15:59, Horvátország felett

Hála istennek?! A halált választom vagy Sebastiant?! ----------- Nem félek, nem félek, nem félek, akkor sem félek! Ha most lezuhannánk, éppen be tudnék ugrani a hugicámhoz, aki itt tölti a hetet. Szerintem Nia már cseppet sem lepődne meg, ha egyszer csak lepottyannék az égből, miközben ő éppen a tengerben fürdik; annyi mindent megélt már.
De azért maradjunk csak itt, jóval a föld felett. --------------------------------------- A fenébe, ez a gép rokkantsérült? Vagy miért nem tud egyenesen repülni? --- Úgy érzem magam, mint a hullámvasúton! ----- SEGÍTSEN MÁR VALAKI!

17:45, Ausztrália, reptér

Volt képük altatót beletenni a teámba, így átaludtam másfél órát és a leszállást, a kiszállásról nem is beszélve. Még szerencse, hogy Sarahnak eszébe jutottam és felébresztett, különben ott maradtam volna egyedül a gépen. Mondhatom, nagyon aranyos iskolatársaim és tanáraim vannak…
Sydney csodaszép, az Operaház messziről látszik, ki van világítva minden a korai sötétségben. Most éppen taxira várunk, de én nem szeretnék elmozdulni innen, minden olyan gyönyörű és új. A főnixtelep nyitása mellett régi álmom volt eljutni ide, és most végre valóra vált, nem bántam meg, hogy eljöttünk. Black ellenben állandóan a karjaihoz kap, és panaszkodik, hogy csípnek a szúnyogok, mire Becca hűvösen lehűtötte, hogy az csak egy moszkitó volt. Szegény Black hiába olvasgatta az értelmező szótárt, ha csak a K betűig jutott el, és gőze sincs róla, mi az a moszkitó.
Sebastianért és szüleiért jött a limuzin (hogy oda ne rohanjak!), és most búcsúznak Medától, aki mihamarabb le szeretné rázni őket, míg én kellemes beszélgetést folytatok Blackkel.
- Láttam, hogy mennyire közeli kapcsolatba kerültél az unokatesómmal. – sandított rám azzal a vigyorral, amit csak különösen szemét megnyilvánulásainál használ.
- Semmiféle közösködést nem vállalok a rokonoddal. – vágtam vissza, elégedett mosollyal, mire Rini és Becca csak úgy rázkódtak a röhögéstől.
- Miért? Nem elég sznob neked Tian? – faggatott még mindig vigyorogva.
- Hagyjál már, Black, a hülyeségeiddel! – csattantam fel, mire James kérdőn nézett ránk.
- Nem utáljuk egymást.- jelentettük ki egyszerre, erre a csoport többi tagja, Jamesen kívül sajátos nevetőgörcsöt adott elő, amire Mr. és Mrs. Black is figyelmesek lettek, és Meda, látva a szituációt, elkiáltotta magát:
- Itt vannak a taxik!
Most Nott szól, hogy menjek én is oda, különben itt hagynak cuccostól, és kereshetem meg magam a szállodát. Hajjaj, attól félek, hogy lenne hova mennem, szóval inkább rohanok pakolni.

18:26, a hotel előcsarnoka

Ha azt hittem, hogy Syndey szép, akkor erre már nincs szavam! Egyszerűen …….., …………. és ……………….! Itt eltöltünk négy teljes napot, csak azután megyünk tovább, így lesz időm körülnézni. Bimba professzor holtfáradtan rogyott le az egyik díszes kanapéra, míg a többiek lázas tervezgetésbe kezdtek, mit fognak csinálni. Meglepő, hogy New Yorknál nem volt senki ilyen izgatott. Madame Hock felolvasta a következő nap pontjait:
Szerda: az utazás fáradalmainak kipihenése - teljesen igazuk van!
Csütörtök: délelőtt vásárlás, délután szafari – holtbiztos, hogy Black majd akar fogni egy oroszlánt
Péntek: délelőtt sportolás, délután látogatás az Operaházba, egy éjszakai sátorozás – sportolás? Indiában fallabda, Dél-Afrikában foci, New Yorkban tenisz, mi jöhet még?
Szombat: délelőtt és délután strandolás, közben városnézés, este opera – ez lesz a kedvenc napom
Vasárnap: délelőtt kenguru és koalarezervátum megtekintése, délután strandolás, este utazás vissza, Roxfortba
Már alig várom, hogy elkezdődjön a holnap, de addig is örülök, hogy legalább nem vagyunk egy szállóban Sebastiannal. Semmi rossz nem történhet…

18:55, a hotelszoba

Ezt NEM tudom elhinni! Jamesszel és Verityvel vagyok egy szobában! Áááááá! Egyszerűen képtelenség, mégis igaz! Valami idióta összekeverte a szobarendet, és így össze-vissza vagyunk beosztva, például Becca Medával és Remusszal nagyon jól járt, de Blacket és Rinit összezárták Malfoyjal. Legalább tudom, hogy nem én jártam legrosszabbul.
Verity persze egyből lestoppolta az ablak melletti ágyat, míg a két másik, viszonylag egymáshoz közel álló ágy lett a miénk… azaz a Jamesé és az enyém. Ez olyan ciki… hogy aludjak mellette? Mármint, tudom, hogy barátok vagyunk, ilyen gyenge barátok, de akkor is! Mégiscsak fiú (ahogy azt a lista is bizonyítja). És én elvből nem alszok fiúval, sem fiú mellett.
 Már csak a dolgaim miatt is kínos… megnézném, ki szeretné, ha egy srác látná a vadonatúj kiskacsás díszpárnáját, amit az anyukája küldött neki névnapjára!
 Na, meg a smink. Előtte sminkeljek? Előtte keljek fel smink nélkül? Előtte feküdjek le? Előtte ÖLTÖZZEK FEL, LE és ÁT?!
 És mi a helyzet a háziállatokkal? Az én kis Cassiem rühelli az ő kaméleonját.
Szóval, a helyzet reménytelen és Bimba professzor nem akar semmit sem tenni ellene, ő jól elvan Sarahval és Liával. Ez… ez akkor sem szép dolog. Mi van, ha valaki benéz, és azt látja, hogy egy fiú is van itt? És James hogy fog előttünk öltözni? Attól félek, nemigen zavartatja magát, mert amikor kiderült ez az egész, ledobta az ágyra a cuccát, és ÁTÖLTÖZÖTT, csak úgy. Na, jó, a pólóját vette át, de akkor is!
Én ezt nem bírom ki. Nem vagyok hozzá elég erős!
Ha van isten, akkor nagyon-nagyon megharagudtam most rá!

19:12, a szoba egyik ágya

Ha még ez nem lett volna elég, Potter akcióba lépett. Igen, így fogom szólítani, mert így jobban esik. Szóval, miután Verity mosolyogva közölte, hogy ő most akkor átnéz Riniékhez, hogy életben van-e még mindenki, James mosolyogva közölte, hogy Sydneyben vagyunk. Valamiért az az érzésem volt, hogy hülyének néz, így rákérdeztem:
- Mivel iderepültünk, Potter…
Eléggé meglepődött, majdnem leesett az ágyáról, onnan nézett rám.
- Újra visszaszoktál a Potterre? Gondoltam, mivel… - elharapta a mondat végét, és somolyogva fordult el.
- Miért néztél hülyének? – kérdeztem, és én is háttal fordultam neki.
- Azért mondtad azt, hogy Potter?
- Nem mindegy?
- Nem.
- Csak szeretném tudni, hogy miért mondtad!
- Kíváncsi voltam, hogy emlékszel-e, mit ígértél meg, még Amerikában.
Hirtelen eszembe jutott. Aha! Hát ezért vigyorgott úgy közben.
- Nem hiszem, hogy Sydney a barátoknak való. – csak ennyit mondtam, mire kiejtette kezéből szemüvegét, mely kettétört az ütéstől, de nem foglalkozott vele, csak nézett rám. Kénytelen voltam én cselekedni. – Reparo!
Felvettem a padlóról szemüvegét, és átnyújtottam neki.
- Tessék, James.
Megrázta fejét és újra elvigyorodott.
- Már nem Potter vagyok, Lily?
Haragosan fordultam el, és százszázalékosan nekem volt igazam. Csak gúnyolódni tud mindig és mindenkor, pedig mintha nemrég megbeszéltük volna, hogy nem fogjuk bántani egymást.
- Szóval, barátok vagyunk? – kérdezte, majd felállt, és leült a fotelembe, mely ágyam mellett állt. Ott hevertek lábánál könyveim, most azok közül vett fel egyet, és azt nézegette.
- Ühüm.
- És akkor miért ne nézhetnénk meg Sydneyt? – éppen az egyik romantikus lányregényemet nézegette, melynek borítóján egy oroszlán mellet ült egy lány. A történet a szafarin játszódott. – Remélem, lehet majd fotót készítetni. – szólt, mikor nem válaszoltam. – El bírnék viselni egy ilyen képet.
- Rólam vagy rólad? – tudakoltam. Na, ezt nem kellett volna, mert kajánul elmosolyodott, és istentudja mit mondott volna, hacsak be nem jön Sirius, és el nem kezd csapkodni, hogy mi van Rinivel, és hogy miért kell pont nekik egy szobában lenniük.
- Mi bajod van Rinivel? – kérdeztem, miközben elkezdtem pakolgatni cicám kosarát, és hideg hüllőtestbe ütköztem. Heh, a kaméleon.
- Remélem, ti legalább jól megvagytok! – szóra sem méltatott, csak szemvillogtatva kiabált. – Ha már én ilyen szerencsétlenül jártam!
- Jaj, de szörnyen szerencsétlen vagy! – sziszegtem felé, mire a feszültségtől majdnem még jobban ordibálni kezdett.
- Fogd be, Evans, és örülj a szerencsédnek!
James meglepően gyorsan reagált, azonnal felpattant, és közénk lépett, mielőtt kölcsönösen megátkozhattuk volna egymást. Black belelépett az egyik sminkesdobozba, mire az nagy kondulással felborult.
- Micsoda nyavalyákat tartotok ti!
Nagyon kevés akadályozott meg benne, hogy őrjöngve rá vessem magam, például a köztünk álló megtermett, erős csapatkapitány, aki elszántan kitartott azon álláspontja mellett, hogy mindketten meggárgyultunk.
- Miért idegesít annyira Rini?! – ordítottam.
- KÖZÖD?! – süvítette vissza.
- CSAK NEM ZÚGTÁL BELE?
Pár másodperc szünet következett, majd James előszedte pálcáját, és elhárította Black átkát, amit felém küldött. Villámgyorsan megfogta barátját, és kidobta. Úgy bizony, szó szerint. Egyszerűen megfogta és kitette a folyosóra, majd bezárta az ajtót, és felém fordult.
- Ezt többször ne mondd, Lily. – nagyon szigorúnak látszott, szeméből eltűnt a csillogás.
- De hát, James, mié…
- Majd jövök. – hadart el egy köszönést, és máris kint volt a szobából, én pedig csak ott álltam.
Mi a mennydörgős ménkű folyik itt?! Akkor most mi is van Black és Rini között? Merem remélni, hogy semmi, mert csak az indulat mondatta velem, hogy szerelmes lett a nagy Sirius Black a barátnőmbe… James mindenesetre tudja… én is tudni akarom!

Február 23. (Csütörtök) 01:11, a hotelszoba

Eddig még semmit sem tudtam meg. Pedig próbálkoztam. Tessék:
20:05 Feljöttünk a vacsorától
20:20 Átöltöztünk pizsamába
20:35 Lezuhanyoztam
20:50 Amíg Verity fürdött, rákérdeztem Jamestől, mi volt Blackkel
20:53 James nem akarta elárulni
20:55 Dühöngve kivonultam a szobából
20:59 A folyosón találkoztam Pitonnal, aki Bradről morgott valamit, és kis híján fellökött (az az áldott jó lélek!)
21:04 Betértem Medáékhoz
21:08 Megkérdeztem Medát, és segítettem neki a rejtvényfejtésben
21:18 Rákérdeztem Remusnál is, aki csak megvonta vállát, és olvasott tovább
21:20 Becca ellenben valóságos előadást tartott
21:35 Továbbvándoroltam, megkerestem Saraht
21:42 Leráztuk Liát
21:46 Megvitattam a dolgot Sarahval, de tőle se tudtam meg sokat
21:55 Csüggedten ültem le az előcsarnokba
22:07 Megláttam Sebastiant
22:08 Elbújtam előle, és próbáltam úgy tenni, mint egy nem létező pizsamás, vörös hajú lány
22:13 Elrohantam a konyha irányába, ahol találkoztam ismét Pitonnal
22:19 Tőle is kérdezősködtem, mire elküldött a búsba
22:25 Egyetlen reményem maradt, Lucius Malfoy
22:40 Megtaláltam Malfoyt, és elkezdtünk dumálni, mert ő is eléggé kivolt a sok veszekedéstől, aminek tanúja volt
22: 52 Pár fontos dolgot megtudtam
22:54 Malfoy rákérdezett, hogy mit tudok Remus szerelmi életéről
22:55 Mivel olyan segítőkész volt, meséltem neki
23:10 Megláttuk Sebastiant közeledni, és elhúztunk
23:21 Visszamentem a szobánkba, ahol James olvasott és Verity buzgón színezett valamit
23:23 James megkérdezte, hogy hol is voltam
23:34 Kitérő válaszom nem győzte meg, és egyre csak kérdezgetett
23:40 Verity rászólt, hogy tegye félre a hormonokat és aludjunk már
23.45 Egyetértettem
23:52 Megfésülködtem, és James leoltotta a nagy villanyt
23:57 A kicsit égve hagytuk, mert bármi történhet (Blacket ismerve fog is)
Hogy miért vagyok mégis fent? Nem tudok aludni. Az a baj, hogy nincs annyira nagyon messze az ágyam Jamesétől, mégse látom, hogy alszik-e ebben a félhomályban. A baj csak az, hogy nem tudom, hogy ő látja-e, hogy én mit csinálok… Uh… Álmos vagyok. Vajon látta, hogy ásítottam?

01:37, az ágyam

Hullafáradt vagyok, mégsem tudok aludni. Ez szörnyű. Kezdenek leragadni a szemeim, de amikor már elaludnék, hirtelen megnézem, hogy tényleg ott fekszik-e még velem szemben James… Hogy is gondolhattam, hogy könnyű lesz? Áh…….

01:52

Elénekeltem az amerikai himnuszt, a nászindulót és vagy egy tucatnyi sorozat főcímdalát, de nem segít. Azt hiszem, kénytelen leszek bárányokat számlálgatni. Ráadásul pokoli meleg van, de ha levenném a takarót, akkor látná James a pizsamámat… nem mintha szégyenlős lennék, csak jobban szeretem, ha rajtam van a takaró.
Fogadok, hogy Verity már éjfél előtt elaludt… Lássuk csak, mi lesz a holnapi program: vásárlás és szafari. Akkor nem lehetek álmos! Aludnom kell! Gyerünk, Lily, szugeráld magad! Aludj már, na! Persze ez naplóírás közben nehezen fog menni. Na, jó éjt! Hova is tettem le azt a kaméleont?