Február 19. (Vasárnap) 10:39, múzeum

Csodálkozik valaki, hogy itt vagyunk vasárnap? Dumbledore külön engedélyével bejutottunk az ókori emlékek múzeumába, ahol olyan dolgokat őriznek, mint a Mona Lisa (csak tudnám, hogy az hol ókori), az eredeti Antigoné (az sem hiszem, hogy valódi, bár csak a miatt a halvány sejtelmem miatt, mert az az idétlen Szophoklész odaírta a cím alá, hogy i. e. 442) és a Szent Grál (szintén nem lehet eredeti… mivel az a Roxfortban van).
Miközben ezeket a leleteket bámultuk, és a múzeum vezetői tök hülyének néztek minket – azt bizonygatták, hogy ezek, akármennyire is hisszük, hogy nem valódiak, mégis azok – míg mi is tök hülyének néztük őket, Meda vezetésével. Pár percen belül hozzám is eljutott a papír, melyre a következők voltak írva:
„ Készült: az Andromeda és Társa Kft. megbízásából
Célja: megváltani a világot (hagyd már abba a hülyeségeidet, Sirius!), bekerülni az évkönyvbe
Írói: Roxfort diákjai, hogy senki se érezze magát kirekesztve (Sirius!)
Tárgya: a roxforti élet
Üzenete: Mindenhol jó, de legjobb Roxfortban!”
Már meg volt kezdve a szöveg:
„ Ezennel megnyitom az ülést! (SB, a király)
Kicsit sem volt egoista beütésű ez a kezdő sor, Sirius. Na, sebaj. Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy miért is íródott ez a szituációjáték. Ó, gyerekek, hiányzik Roxfort! Játsszuk azt, hogy ott vagyunk! (Meda)
Tessék, itt egy zsepi, Meda! Kezdhetjük is… én a magam részéről először is felkeltem. Gyönyörű reggel volt. Mint mindig, Roxfortban. (Remus)
Igen, és nekem első dolgom volt gyorsan odarohanni a sulirádióhoz, és beordibálni, hogy Holdsáp és Rini között valami alakul… Még nem tiszta, de akkor is látszik… Nyugi, Holdsáp, a jó öreg Tapmancs mindent lát! (SB)
Nem te jössz, Sirius, hanem én! Sorban megyünk! Utánam jön Lily, aztán Becca, Rini, Verity… Szóval ne rángasd a papírt! Ez a gyönyörű nap egy verőfényes vasárnap volt. Maradjunk hűek a valósághoz… (Ágas)”
Ekkor következtem én – James egy kedves pillantás kíséretében átnyújtotta a lapot. Hát legyen, gondoltam.
„ Én benne vagyok. Azzal kezdem a napot, hogy lecseszem Blacket a rádiós ügy miatt, majd leterelem az elsősöket reggelizni. Mikor leértünk, észrevettünk egy tömeget. Vajon kik lehetnek a középpontjában? (Lil)”
Ezután tovább adtam a papírt, míg a múzeum igazgatója nagy hévvel Malfoy kezébe nyomta a pillekönnyű Mona Lisát, hogy győződjön meg annak valódiságáról. Nem könnyű eset a pasi.
„Sajnos ma rosszra adtad le a voksodat, Lil, ugyanis a sokasság középpontjában én álltam, a változatosság kedvéért.  A többiek úti élményeimet hallgatták nagy élvezettel. James és Sirius hat méterrel arrébb csődítették a népeket. De ők egészen más élményeket adtak elő… (Becky)
Meg kell említenem, itt, a nagyközönség előtt, hogy Sirius Black, a nemes múltú, pletykás Black-család egyik sarja egy önző, öntelt, önmagát túlértékelő, alamuszi, balga, bunkó alak! Ennyi a véleményem arról a mocsokról, aki hamis híreket terjeszt a suliban! És Sirius, köztünk mindennek vége! Azonnal válok! (Rini, aki NEM Mrs. Lupin)
Én is szeretlek, Rini. (SB)
Most én jövök, bocsi, Sirius. Tehát, miután nagy nehezen megreggeliztünk – miközben Lily és Sirius összekaptak, Rini és Sirius veszekedtek, és mi, többiek kajáltunk -, lementünk szétnézni a Roxmortsba. A hirdetőtáblán azonnal megláttuk, hogy valamilyen ünnepi eseményt reklámoznak, ami délután négykor lesz, a Nagyteremben. (Verity)
Üüüünnepiii esemééény??? De jó! El kell mennünk! Én már látom is magam, amint végiglejtek a Nagytermen a citromsárga-fehér taláromban, citromvirággal hajamban. Azt hiszem, ki fogom bontani a hajam. Egyébként, Verity, nem láttad a korallpiros rúzsomat? (Lia)
Miután jobban is megnézzük azt a hirdetést, meglátjuk, hogy a reklámban az is szerepel, hogy csak meghívóval lehet megjelenni. Ami nekünk nincs. Tehát ez a program lefújva. De elmentünk a Három Seprűbe, ahol ittunk vajsört, majd átsétáltunk a Mézesfalásba is, ahol Frank vett egy hónapra való édességet. (Alice)
Megjelent Longbottom is, heh? Azt hittem, csak azok szerepelnek, akik itt vannak. (Luc M.)
Jaja. Longbottom hiányzott már csak… Akkor már miért nem jön Jessicácska „jaj-de-szép-vagyok” is? (Nott)
Ha jól látom, Becky arcára rá van írva, hogy neki nemigen nyerné el a tetszését, ha jönne griffendéles társnője. Evans sem nagyon ujjong. Hol van már az az óriási barátságotok? Na, de nem azért írunk, hogy elemezzünk jellemeket. Tehát: át kellett mennünk a Zonko Csodabazárjába is. Csak azt nem tudom, hogy lehet együtt a Griffendéles, Mardekáros és a másik két bagázs? (P. P.)
Én ehhez nem nagyon tudok hozzászólni… Békét kötöttek a házak. És mi tovább megyünk, amikor egyszer csak… (Sarah)
Meglátunk egy baromi szép, baromi kidolgozott, baromi erős nyelű seprűt, ami természetesen baromi drága is, de minket ez nem érdekel, mert baromira tudunk dumálni, és Potter majd rábeszéli a vén McGalagonyt, hogy szerezzen be olyanokat a csapatnak! (Brad)
HOGY MERÉSZELED TE BECKYNEK SZÓLÍTANI? Ő NEKED BECCA, VILÁGOS??? (SB)
Azt hiszem ez Perselusnak szólt… nos, mielőtt Brad leragadna a seprűknél, tovább rángatom a tisztelt társaságot a dombokhoz, ahol kifújhatjuk magunkat. És ekkor megjelenik Ted… (Meda)
Ted Tonksra gondolsz, arra a magas, barna hajú srácra, akivel együtt volt médiaórája Beccának? (Remus)
Arra hát… (Meda)
Kezded átvenni Tapmancs szokását, Andromeda. Sztem ez egy kissé beteges. De hát ez itt a Black-família, nem igaz?(Ágas)
Tehát ez az a Ted, aki miatt… szóval nem is tudtam, hogy megint jóban vagytok. (Lil)
Nem is tudtam, hogy Meda és Ted veszekedtek.. én mindig csak édes kettesben látom őket a tó mellett. Egyébként, Sirius, semmi közöd hozzá, hogy hogyan szólít engem a fiúm. (Becky)
Sirius mostanában nem normális, de hát ezt tudhatnád, Becca. Mindenki tudja. *ő Nem Mrs. Lupin* (Rini)
No comment. Én bírom Siriust. (Verity)
Kissé felzaklatott ez az ügy, nem igaz, Trinity?Medácska, újságolhatom majd a suliban, hogy összejöttél a Tonks fiúval? Hé, ha jól tudom, ő mugli származású, nem? (Lia)
Lia, te mindig magad alatt szoktad vágni a fát? TE IS AZ VAGY! És egyébként is. A legjobb fejek mugli származásúak: Lily, Ted. (Alice)
Hormonproblémáitok vannak? Én megmondom, mi a teendő: tisztázzátok, hogy ki kibe zúgott bele. A jelenlegi felállás szerint Rebeccába Perselus és Sirius, Rini pedig Remusba, de még mennyire. Nem értem, minek kell titkolni… (Luc)
Mert te talán nem titkolod, hogy bele vagy zúgva Cissybe? (Nott)
Elég volt, Black, az én türelmem is véges. Úgy szólítom BECKYT, ahogy akarom. (P. P.)”
Itt tartottunk, amikor az igazgató kezdett kétségbeesni, és már szinte sírva ordibált, hogy miért nem hiszünk neki. Hogy örüljön, James rámosolygott, és kedves hangon elmagyarázta neki, miért nem. Erre idegösszeroppanást kapott a szerencsétlen. Így beszéljen az ember őszintén valakivel.

11:49, a hotel hallja

Kellett is nekünk visszavágyódni! McGalagony valahogy megérezte, és idecsődített néhány hivatalos roxforti levelet, melyekben prefektusi teendőimet írta le. Jól figyeljük meg ezt az alakot: teendőimet. Ugyanis Remusnak, Malfoynak és Medának csak az állt a levelükben, hogy pihenjenek.
Hát ki akar engem készíteni ez a nő?!
Ebben a levélben például megkér, hogy találjam ki, mi legyen Roxfort címernövénye. Mert ugyebár az iskolánkba látogató nemes, magas rangú varázsiskolának van címernövénye, nekünk pedig nincs. De a Beauxbatonsznak csak egy címerállata van, míg nekünk négy is, hát nem ellensúlyozza ez a növény hiányát? Nem. Hát, persze, hogy nem. McGalagony professzor azonnal kerestetni akar velem egy növényt.
Hát, legyen. De előre szólok, nagyon meg fogják még ezt bánni…

11:54, még mindig a hall

Megalkottam. A Roxfort Boszorkány, és Varázslóképző Szakiskola címerében szereplő növény a mai naptól fogva: a TÖK. Ők kérdezték, nem igaz? És igen jól bemutatja iskolánkat. Kár, hogy nem láthatom az igazgatóhelyettes arcát, amint elbontja ezt a levelet. Előbújt a gonosz Lily.
De mondjak valamit? Minden okom meg van rá, hogy szemét legyek. Mert McGalagony kissé naiv módon úgy gondolta, hogy én majd a lexikonokat fogom bújni addig, amíg a többiek fagyizni mennek, meg sétálgatnak.
És, mivel akkor már nagyon belelendültem, kapásból megalkottam a hivatalos menüt, mait az ünnepeken kell tálalni:
Évkezdő és évzáró lakomák idején:
fokhagymás tökleves
tök juharsziruppal
kapros töksaláta
sertésborda tökkörettel
sült tök olvasztott karamellel
Karácsonykor:
almás-tökös tekercs
mézes sült tök
sütőtöksaláta
tökös tortellini sonkával
sütőtökös palacsinta dióbundában
Húsvétkor:
egyszerű sütőtök leves
sütőtök torta
sütőtökös rizottó
sütőtökös gombóc
Halloween:
pikáns sütőtök krémleves
töltött sütőtök
sajtos tök
hamis ananászbefőtt (azért hamis, mert nincs benne ananász – fő a takarékosság)
kacsamell sütőtökkel
Valentin napkor:
tojásos sütőtök egytál
tökkrémes rétes
töltött sertéskaraj sütőtökkel
sült tofukockák sütőtökkrémmel
Általános ital:
töklé
És ezek mind létező ételek!

Február 20. (Hétfő) 19:03, a hotelszoba

Néha elgondolkozok rajta, mit miért teszek. Például miért bántok meg bizonyos embereket, azokat, akik közel állnak hozzám. Persze vannak rá látszólagos indokaim, de sokszor az igaziakat vagy csak én tudom… vagy még én sem. Meggondolatlanul cselekszek, és sajnálom, hogy nem lehet visszapörgetni az időt, és új lehetőségeket kipróbálni.
Sokat veszekszek Siriusszal, Beccával, Rinivel, Verityvel, de még Jamest sosem bántottam meg ennyire. Tudom, már fel sem veszi azokat a kis beszólásaimat, amiket már mintegy közönyösen vetek oda neki, de ma megértettem, mennyire fáj neki minden szavam.
És bevallom, hülye voltam. Igen, még hozzá kőkeményen. Az a baj velem, hogy a pozitív tulajdonságaimat nem tudom kimutatni, a negatívakat annál inkább. Ennek tudatában fogalmam sincs, hogyan lehetnek egyáltalán barátaim… Mindenesetre Jamest elveszítettem.
Minden olyan átlagosnak indult. Beszélgettem Beccával Pitont illetően (jut eszembe, erről is le kell szoknom), majd megírtam néhány levelet a jövendőbeli mugli származású elsősök szüleinek.
Ekkor jött James, aki a szokásos módon felidegesített, és én a szokásos (bunkó) módon szóltam vissza neki, és ebben még nem is volt semmi érdekes. Csak az utána következő jelenet volt sokkoló, amit nekem nem kellett volna látnom. És most leírom a véleményemet: hogy lehetek ennyire önző?! Engem sokkolt? Na, és? Mi az, hogy sokkolt? Hogy mert? Én idéztem elő! Hogy merem én még ezek után sajnálni magam, és vigasztalni törékeny lelkecskémet? Becca, vagy akárki, normális vagyok egyáltalán?!
A jelenet a következő volt: a hotel egyik szobájában James és Sirius ültek a parkettán, Sirius vigasztalta Jamest, akinek rázkódott a válla. Igen, bárki kitalálhatta, hogy sírt.
Én pedig csak álltam ott, mint egy szánalmas, szerencsétlen lány, és bámultam őket. Ó, a világ minden kincséért sem mentem volna oda, á, nem! Akkor egészen biztosan megsértettek volna, és ah, azt Lily Evans nem tűri meg. ANNYIRA gyűlölöm ilyenkor magam. Szinte megvetem magam. Azt hiszem, pszichés problémáim vannak. És bárki is olvassa ezt - kedves Becca és Verity, mert tudom, hogy most már te is szoktad -, közlöm, hogy nem viccelek. És ezt a bejegyzést nem kíséri a szokásos gúnyos, cinikus hangnem.
De nem borulok ki. Azt nem. Ugyanis nem tehetem meg… nincs rá semmi jogom. Inkább írom tovább, mi történt.
Sirius és James beszélgettek, azaz az elején James csak zokogott, míg Sirius beszélt.
- Ennyire érdekel? Ugyan… nincs semmi értelme ezen görcsölnöd… tudom, hogy rosszul esik… de hát ilyen a természete…
Engem védett. Pedig tíz perce sem volt, hogy ordibáltam vele. Ki vagyok én egyáltalán?
- Ágas… ne vedd már komolyan! Nem gondolta komolyan. Csak szeret visszaszólni, nem tudja tartani a száját. És… nem gondolta komolyan… szerintem… Becca is szokott nekem mondani egy pár dolgot… de hát tudod, milyenek a lányok…
Ekkor James felnézett.
- Engem nem érdekel senki, csak Lily! És Beccának nem szokása a te megalázásod. – feldúlt arccal nézett maga elé, még mindig folytak könnyei, de fogait összeszorította, és hallgatott.
- Ne hagyd el ennyire magad! Ne gondolj erre az egészre… mi itt vagyunk neked… hé… ha ez jobban esik neked, nekem sokkal csúnyábbakat szokott mondani…
- Nagyon vigasztaló, hogy még a legjobb barátomat is gyűlöli. De tényleg. – mormogta halkan James, és a padlót bámulta. Talárja teljesen össze volt gyűrődve.
- Nem utál… - hümmögött Sirius, mire lábaim megremegtek. Nem is tudom, mi az, hogy gyűlölni és szeretni. Mi a különbség a kettő között? Mik is igazából az érzések? De most komolyan… - Csak nem tart szimpatikusnak.
- Figyelj. – mondta James, kezdte visszanyerni a lélekjelenlétét. – Lily Evans utál minket. Nem bír ki velünk öt percet anélkül, hogy ne kritizálna minket. Én nem értem! – fakadt ki. – Azt mondja még Remus is, sőt már Meda is kérdezte, hogy mi az isten van velem, meg Lilyvel. Nem azt kérdezték, hogy hogy haladunk, hanem, hogy mi baja van Lilynek, miért nem fogad el soha tőlem semmit. Hát, most mondd meg, Sirius, az igazat! Miért csinálja ezt velem? Azt hiszi, hogy nekem nincsenek érzéseim, csak azért, mert aranyvérű vagyok, és tudok kviddicsezni? Mit jelent az számomra, hogy esetleg más lányokat is érdeklek?! De mi a fenét csináljak, ha Lilynél MINDENKI, érted, MINDENKI kedvesebb?!
- Ágas… tudod… öhm… Lily… hát, tudod, ő olyan… különleges ember…
- Különleges? Én nem így nevezném. – James megint kapkodva beszélt, Sirius pedig meghökkenve nézte. – Tudod, mi fáj a legjobban? Hogy még a mardekáros, gőgös, beképzelt Bellatrix is kedvesebb hozzám, és több szeretet mutat felém, mint Lily! Mi a bánatért gondolja magát okosabbnak, vagy csak jobbnak, mint Bella, mikor tud ő sokkalta kegyetlenebb is tud lenni?!
Itt már alig bírtam hallgatni, de arra gondoltam, hogy… mégis csak meg kell hallgatnom. Hiszen griffendéles vagyok, és tudni akarom az igazságot… még ha az borzalmasan fáj is.
- Azért ez kicsi túlzás… tudod… azért Bellánál jobb… - mondta Sirius, de James megint csak a szemébe nézett.
- Ő érez is valamit… irántam. Lily meg… - itt megremegett a hangja. – Ő pedig… nem tudom, mit gondol, de azt hiszem, tényleg rosszul van tőlem…
- Ágas, hagyd abba ezt! Nézd, tudom, Lilyvel vannak problémáid, na, igen… de ha egyszer szereted!
- Őrült vagyok… - James nagyon, nagyon halkan beszélt, szinte alig hallatszódott ki, de mégis szinte sugárzott róla a fájdalom és a szégyen. – Valaha azt hittem, hogy talán egy kicsit tetszek neki… nem is tudom, hogy… de… hát, én… utálom, hogy szeretem.
Egyszerűen nem bírtam elhinni, hogy… hogy sír.
- Nézd, Ágas… be kell vallanunk…
Nem tudtam meg, mit kell bevallaniuk, mert nem bírta tovább mondani, látva, hogy James lehajtott fejjel, kétségbeesetten… na, ekkor kellett volna közbelépnem. Nem is tudom, miért, de csak bámultam, és meg sem moccantam, aztán… én is elbőgtem magam. Igazán nem akartam, csak valahogy könnyek gyűltek szememben, és bárhogyis próbáltam elfojtani a sírást, nem bírtam.