Október 5. (Kedd), 21:02
Ismét egy este. Egy nap van a hátam mögött, és, még ha maga az Atyaúristen is kérne rá, akkor sem csinálnám újra végig. Természetesen minden rendben lett volna, ha a sulinkból senki nem jön el az előadásra. Persze akkor színész híján nem igen tartották volna meg az előadást, de… kérdem én, mikor jártunk volna jobban? Ha megmarad a barokk stílusú, letűnt idők stílusát szimbolizáló épület, vagy ha egy bizonyos ember (?) hibájából az egész dolog tönkremegy?

A hurrikánok és tornádók ideje lejárt, átvette helyüket a napsütés, és a kissé nedves, ködös idő. Időjárás-jelentésünket hallották. Most pedig jöjjenek a hazai hírek, avagy idézet az Esti Prófétából (amely a Reggeli Próféta különkiadása… mindössze 2 galleonért!).

?Nagy bukás az Illuzion Teátrumban

Egy ötödikes roxforti diák újabb csapást zúdított az iskola képviselőire - amit ebben az esetben Lejjus Levendroi és Minerva McGalagony képvisel -, mikor felelőtlen és hanyag viselkedésével egy ősi épületet áldozott fel, biztos forrás, hogy egy fanatikus szervezet első híveként. A mai, kora délutáni előadáson a mardekáros ház növendékei távolmaradásukkal tüntettek, csak egyetlen lányt sikerült utolérnünk, aki megtekintette az előadást. Bellatrix Black arcára kérdéseink hallatán kiült a szánalom, és szelíd hangon csak annyit nyilatkozott: ~Nem vagyok meglepve. Ahová az unokabátyám beteszi a lábát, ott minden elromlik. De igazán sajnálom, hogy éppen kulturális múltunk kincse látta kárát gátlástalan és lelkiismeretlen rokonom hangulatának.~

Ezek után feltehetnénk a kérdést, miért hasznos egy ilyen színházi előadás? A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola ötödikes és hatodikos tanulói Levendroi gyógynövénytan professzor segítségével készültek fel az ~Én kicsi pillém~ című előadásra, támogatva a Roxmortsi árvaházakat. A varázstanintézet már sokszor segített önkéntes-munkával, adományokkal az óvodáknak is, így nagy figyelem kísérte már az előadás készületeit is. Levendroi professzor önéletrajzi ihletésű művét vitték színpadra a vállalkozó kedvű diákok. A nagylelkű gesztus mégis kudarccal zárult: Sirius Black által.?

Én egy kicsikét jobban tudom, mi volt ott, hiszen én is jelen voltam. Szerepeltem is a darabban, mivel péntek délután ötkor tudatták velünk, hogy mi leszünk ennek az előadásnak a szereplői. Egyébként ezzel a cikkel nem stimmel pár dolog.

1. Black, mint fanatikus szervezet legfőbb híve? Ő maximum a különleges kedvencekért rajong. Annyi esze nincs, hogy egy ilyen méretű katasztrófát idézzen elő magától… Ahhoz agy is kellene. Bár tudom, hogy senki nem hiszi el, de Black egészen VÉLETLENÜL döntötte romba terveinket, hiúsította meg álmainkat. Most először.

2. Bellatrix, mint a kulturális múlt nagy ismerője! Haha! Szerintem még azt sem tudja, mint az a kultúra. Ugyan honnan is tudhatná? Az egyetlen hagyomány, amit ismer, az a manók lefejezésének tradíciója.

3. Vállalkozó kedvű diákok?! Ki mondta, hogy mi akartuk ezt a hülyeséget? Mert nem. Egyáltalán nem. Csak McGalagony professzor ránk parancsolt. Engem például azzal fenyegetett meg, hogy még egy hónap szakkör és edzésvezetést akart rám sózni. Még csak az kellett volna! Ehelyett elfogadtam a szerepet… Még kimondani is szörnyű, de…

Totális sokk.

ÉN LETTEM A PILLE.

Bizony, bizony, rózsaszín kis balerinaruhában kellett szaladgálnom a színpadon, mintegy ihletve az embereket, hogy jöttömre egy-egy letargikus, vagy éppen drámai mondatot szavaljanak el (Bár, leginkább csak röhögtek… én tudtam, hogy a vöröshöz nem megy a rózsaszín!).

Jess persze megsértődött, mert nem neki adták a pille szerepét, helyette ő lehetett a zárójelenetnél egy apácazárda egyik képviselője. Ezek a találó szerepek… Rini kapta a kislány szerepét, aki állandóan lerúg az asztalba, mert unatkozik (ennek örömére vasárnap szét is esett a sokat gyötört asztal); Veritynek le kell döntenie Andromedát egy vízzel teli kancsóval; Andromeda egy majdnem halott lánya, és így tovább. Becca meg szimplán a papnő. Black pedig a maradék, aki mindig bajt okoz. Az előadás cselekménye érdekes, mert a sok improvizáció miatt mindig más lesz a vége. Ezúttal teljes káosz.

16:00 Műsorvezető, azaz Becca szelíden és kedvesen csendet kér a nézőközönségtől tiszteletet parancsoló papi ruhájában

16:03 A közönség szemét

16:05 A papnő beleordít a mikrofonba, mire a tömeg elhallgat

16:06 Az első jelenet: Andromeda sétálgat a kertben, hatalmas estélyi ruhában, megjelenik Max, a színházi szerelme, és a Rómeó és Júliához ijesztően hasonlító jelenetet adnak elő (?Oh, Max, miért vagy te Max? Hajítsd el neved, és szeress engemet! Ha ezt nem teszed, én nem leszek én tovább…?).

16:11 Miközben Max hosszú monológot ad elő a szerelem erejéről, Meda szoknyája beleakad egy díszletbokorba, de Max a szerelem erejével segít neki kiszedni

16:28 A két szereplő eltűnik a távolban, egy hatalmas festett fa mögött (hehe), és a színen megjelenik Verity, aki most a számító, gonosz húg szerepében tetszeleg. Elvéti a szerepét, mert röhög, mikor meglátja Medáékat, holott a szerepe szerint lesújtóan csak annyit kellene mondania: ?Ó!? (micsoda bonyolult szerep). Belép a képbe, továbbá Frank, aki sok-sok kardot cipel magával. Az egyikben véletlenül megbotlik, így majdnem felnyársalja magát.

16:33 A közönség őrjöng, mert nem értik, hogy tudtuk ilyen jól kiszámolni azt, hogy nem öli meg magát (hát… sehogy)

16:35 Továbblépünk a következő jelenetbe, ahol is Penny, mint péksüti eladónő áll a papír pult mögött. A pult néha, néha meginog, de egyébként biztosan áll. Sirius Black betéved az ajtón, majd gyorsan ki is hátrál, meglátva a belépő Medát. Becca elfelejti, hogy ő papnő, leveszi a kényelmetlenné vált köpenyt, és skótkockás szoknyájában nekitámaszkodik a pultnak

16:40 Penny felkiált: ?Ah, a papnő ereje nőttön nő. Ma a pultot tette egyenlővé a semmivel, holnap tán már az egész boltot.? Becca bólint. ?Így van, fiam. Hozz még néhány kuglófot!? Penny kuglóf híján betesz két cipőt a táskába. ?Menjen isten hírével!? Tessékeli ki Beccát a színpadról.

16:58 Míg Penny és Meda azon kuncorognak, hogy Max menyire szereti Medát, a nézők nagy vidultságára megjelenek… ÉN.

17:04 Ellejtem a híres pille táncot, a közönség soraiban meglátom Pottert, aki nagyban bámul. Trixike mellette ül, és vihorászik.

17:06 Nagy meglepetésemben hasra vágódok, de úgy teszek, mintha direkt lett volna, és táncolva, elegánsan felállok. Potter szájtátva bámul…

17:09 Még mindig bámul. Intek egyet Medának, intek az ajtó felé, melyen most belép Sir Godfing gróf, alias Piton.

17:33 Hogy a színpadon miről folyik a szó, azt nem tudom, de azt igen, hogy a színfalak mögött miről.

Becca: Gratulálok a gyönyörű esésedhez.

Én: Kösz szépen. Miért nem szóltál, hogy az a barom is itt van?! És elhozta a baromfiudvara legnagyobb képviselőjét, azt a kis libát?!

Becca: Az előbb még csirke volt…

Én: Szóval, miért nem szóltál?

Becca: Mert kíváncsi voltam az arckifejezésedre és a természetes reakcióidra. Nagyon érdekes volt. Elestél.

Én: Vettem észre! Veszélyeztetted a testi épségemet!

Becca: Te a saját magadét, Lil. Miért is estél el? Csak nem egy bizonyos személy miatt, akinek a neve ?P? betűvel kezdődik és ?otter?-rel végződik? Jaj, James, merre vagy, édesem? Miért nem vagy itt velem? Miért egy kis libával üldögélsz a nézőtéren?

Én: Fogd be.

Becca: Olyan unalmasak vagytok, hogy az már nekem is sok. Egyik szereti a másikat, a másik az egyiket, teljesen egymásba vannak zúgva. Az egyik mondja nekem ezt, a másik mondja a barátjának… illetve bocsánat, a volt legjobb barátjának, aki elmondja nekem… Bonyolult az élet, de ha nincs jobb dolgotok, akkor csak, tessék: bonyolítsátok tovább. Most pedig megyek. Jön az ÉN jelenetem.

17:36 Örülök neki, hogy jön Becca jelenete

17:38 Meda besiet az ajtón. Látható egy kis fülke, melyben Beccának kell tartózkodnia, hogy meggyóntathassa a haldoklót. Meda vár egy ideig, Levendroi prof. türelmetlenül üldögél, várja a papnőt. Meda oda rohan a fülkéhez, elrántja azt. Odabent Becca Blackkel smárol. Meda ijedten visszarántja a függönyt, és jelenetugrás következik…

17:42 Andromeda bent van egy ágy mellett, ahol Levendroi prof., azaz a színházi apja fekszik. Fájdalmas párbeszédet adnak elő, ekkor lép be a papnő kissé feldúltan (nem a halál közelsége rémiszti meg, hanem a velem lezajlott rövid kis dialógus…). Odasiet a már előre gyászoló lányhoz, megesketi Levendroi prof.-t. ?Tudja, hogy hamarosan a mennybe fog jutni, kedves uram… Minél előbb, annál jobb, mert letelik az idő az előadásra, illetve beszélgessen csak a lányával. A családnak össze kell tartania, amíg csak lehet.? Erre a tanárunk csak ennyit válaszol, miközben majdnem elalszik, mert unalmasnak tartja a saját darabját. ?Maxet vagy a grófot szereted, lányom?? Meda mindenki őszinte örömére a sorozatokból ismert fordulattal vágja ki magát a bajból. ?Tudom, hogy mit kellene mondanom, apám. Azt, hogy Maxet. De ez nem így van!?

17:56 A közönség felhördül (pedig már megszokhatták volna, hogy ez nem éppen egy sablonos színmű), Black (a fiú) a kulissza mögött jajgat.

17:57 Meda és apja kissé döbbenten néznek össze. Gondolom, nem hitték volna, hogy két halott lesz az előadás végeztével. Levendroi professzor elszánja magát, hogy ideje lenne gyorsan meghalni, mielőtt más is megteszi, learatva a színészi babérokat. Ennyi a zárómondata: ?Lányom, ne feledd: a barom csak egy szó a seggfejre.?

18:06 A gyors halál miatt egy kissé előrébbhozódnak az események, ismét kilendülök a színpadra, és Meda tőlem megihletve elkezd szavalni.

?Nehéz az élet, és kegyetlen,

Mit is tehetnék én szerecsen,

Csak állok és gondolkozok,

Arról, mit az atyám mondott,

És be kell vallanom, a szeget tényleg fején etette:

A barom tényleg csak egy szó a seggfejre.?

Eme kis akkor költött versike után kivonultam a színpadról.

18:10 - 18:30 Szünet

Nekem viszont maga a pokol. Ugyanis a szereplőgárdán kívül még a nézők is beömlöttek az öltözőkbe, és a folyosókra, miközben kérdésekkel bombáztak. És, összefutottam Potterékkel is. Oh, mily meglepő…

Potter: Szia, Lily!

Én: Szia, Lily, szia, Lily… Kmmm… viszlát!

Trix: Helló, Lily!

Én: Menj már, te…

Meda: Lily, gyorsan, menjünk, egy új jelenet kell bele szőnünk, de nincs se forgatókönyv, se díszlet!

Én: Meda, eddig sem volt!

Meda: De az más! Lily… ilyenkor illene pánikba esni!

Én: Ja, persze. A színház kellemes légköre. De amíg én oda vagyok a forgatókönyvírásnál, addig tessékeld ki a hugicádat és a… barátját.

Potter: Li…

Trix: James, szerintem nem kellene zavarnunk a színészek munkáját! Menjünk inkább sétálni! Olyan szép az idő, és a park hatalmas.

Én: Te, kis…

Trix: Tessék, Lily, mondtál valamit?

Én: Nem. Menjetek csak. Fojtsátok meg egymást az ezüstösen csillámló hold fényénél… Mily romantikus. Sok a bokor, kevés a pad… vigyetek lepedőt.

Ott hagytam őket, mire Black jött oda hozzám, vörös fejjel.

Black: Megyek, kinyírom mindkettőt!

Én: Menj csak! Ha szerencséd van, láthatod őket, AZT csinálni…

Black: MICSODA?! Nem! James nem csinálhatja előbb, mint… Ilyen nincs!

Elrohant Black. Lehet, hogy hülyeséget mondtam?

18:31 Folytatódik az előadás. A jelenet most egy szobában játszódik, melynek berendezése kissé szegényes: asztal, három szék, egy könyv, ablak, ajtó és… falak. Meda ott üldögélt az asztalka mellett Pitonnal, akinek arcára kiült a tömény undor. Na, még valaki, aki nem szabad akaratából jött el…

18: 34 Bejön Rini, mint Piton tesója, felettébb rosszkedvű. Lezuttyan a székbe, elkezdi rugdosni az asztalt. Blacknek fáj a lába, és ismét kurjongat…

Rini elkezd énekelni: ?Mily sok halott, szenvedő van e kies pusztaságon… Mit ér a lét, ha akkor sem nemesb a lélek, ha tűri balsorsa minden nyűgét, s nyilait.? Meda ránéz. ?Ki szenved odakint? Csak nem egy szegény rokon?? Black bekiabál. ?Szegény az anyád!?

18:47 Rini még mindig az asztalt rugdossa, a szereplők töprengenek, a közönség álmosodik

18:53 Négy ember lehunyja a szemét

18:55 Black feljön a színpadra, kihúzza Piton alól a széket, amit bevisz a kulisszák mögé, és kényelmesen ráteszi a lábát

18:56 Huszonkét ember bóbiskol el

19:01 Beront Frank a kardokkal, és jó hangosan elordítja magát: ?Emberek! FORRADALOM!?

19:03 A közönség felpattan

19:17 Csatajelenet… hmm… a szobában, de ez csak részletkérdés. Andromeda elalél, de arrébb kúszik (az ájulása UTÁN), mert beletenyerel a nagy ájuldozás közben. Verity leönti

19:19 A kancsóban víz helyett Sprite van

19:21 Meda kissé kócosan, sprite-osan felkel, Verity elcsúszik a szoknyájában, és ráesik Rinire, aki ráesik az egyik katonára

19:32 Az utolsó jelenet következik, azaz a sírjelenet. Mivel Levendroi prof. elment szendvicset venni, így kissé megkésve, már a színpadon fekszik bele a koporsószerű izébe… illetve dobozba. Meda sír, aztán meg röhög, majd szemei ismét megtelnek könnyel… Becca felolvas egy zsoltárt, össze-vissza

19:45 A professzor mocorog. Egy ilyen doboz nem lehet túlságosan kellemes…

19:47 Becca átugrik egypár részt, és kissé felgyorsítja a jelenetet. Verity fázik.

19:53 Belibbenek a színpadra, mint a drámai hatás felfokozásának végső eszköze, a háttérben Black jelenik meg fehér szárnyakkal, vörös ruhában, és hülye pózokat vág be.

19:59 Mindannyian komoran nézünk magunk elé, de hát ez természetes. Emberek, ez egy TEMETÉS. Viszont Black fel akar vidítani minket. Elkezd szavalni: ?Én vagyok Cupido, és nálam vannak Ámor tüzes nyilai!?

20:02 Sirius Black kilő a pálcájából egy tüzes csóvát

20:03 A közönség izgatottan várja a végkifejletet, mi döbbenten álldogálunk

20:05 Black véletlenül eltalálja az egyik kóbor tűzcsóvájával a doboz-koporsót, egy ?Tessék! Tessék! A szerelem oly szép!? mondat közben. Levendroi professzor ijedten ugrik ki ebből: ?Hamvasztásról nem volt szó!?

20:08 A közönség tapsol, és nem akarják elhinni, hogy a darabnak az lett a vége, hogy a halott felkelt. Hát… nem hibáztatom őket túlságosan.

20:10 Mindenki tapsol és ezt ordibálják: ?VISSZA! VISSZA!?

20:13 Levendroi prof.: ?Gyorsan, kifelé! Ég a Teátrum!?

Meda: ?Mindenki kifelé! James, vidd már ki ezeket az ütődötteket! Remus…?

Rini: ?Áhhhhhh… NEM AKAROK MGHALNI!? *sikít*

20:15 A közönség feláll és úgy tapsol. ?Micsoda valósághű jelenet! Milyen jól eltervezték a tüzet! Olyan, mintha igazi lenne!?

20:17 Levendroi professzor mindenkit kifelé tessékel, de mindenki megakarja szorongatni a kezét a darab ?sikere? miatt… A háttérben Verity vonszolja le a színpadról a még mindig magát angyalnak képzelő Blacket.

20:21 Trixike indokulatlanul sikítozik

20:24 Véget ér a darab…

20:25 …a színház lángokban áll.

Nos, ez előadásunk hiteles és elfogulatlan története…

Október 6. (Szerda), a roxforti birtok egy távoli pontja

A felülmúlhatatlan színházi előadásunk után sűrűn záporoztak ránk a dicséretek vízesései… Ó, hogy ma milyen költőien fejezem ki magam! Biztosan a sokktól van, mert még most se nagyon ébredtem fel, nem is hiszem el, hogy mi tettük azt a hatalmas kárt a színházban. De hát ideje tovább lépni, mert máris közeleg egy újabb baljóslatú esemény.
Egyébként Black semminemű megbánást sem tanúsít szörnyű tette irányában. Most, hogy Potterrel nincs jóban, állandóan Beccával lóg. Először azt mondták, hogy csak haverok, nagyon jó haverok, aztán meg puff bele, smároltak az egész publikum szeme láttára, és most megint jönnek ezzel az ?igenis-létezik-fiú-lány-barátság? dumával. Kétségtelen, hogy létezik. Csak nem köztük!
Aú, ez a fura növény mászik, mi több, felém, ami már alapjában véve is pofátlanság! Valami sátáni neve van, de nem tudom, mert tegnap este, amikor pont ezt memorizáltam volna, Jess és Alice állandóan fecsegtek valami új gyerekről, aki nemsokára ellátogat sulinkba. Na, szóval még egy idióta fog minket boldogítani. Nagyszerű. Már csak ez hiányzott amúgy teljesen tökéletes életemből: egy új diák.
Ez az izé még mindig mozog!
Szerintem nem túl nyerő dolog vele ?itt a csacsi, hol a csacsit?-t játszani, ahogy Black is teszi vele, de hát ki tudja… Már semmin se lepődnék meg. Most, hogy a délután ezen szakaszát valahány ötödéves jótékonysági munkára áldozza fel, együtt van az egész bagázs. Például ott van nem messze Potter Bellácskájával, hogy mennének a pokolba! Nem, egyáltalán nem vagyok féltékeny, mindössze kifejezem a negatív érzelmeimet! Na, most meg már röhög az a liba, kb. úgy, mint egy kezdő gibbon…
- Jaj, James, olyan vicces vagy!
Hát, na persze. A szerencsétlen szóhoz sem jut a rátukmálódott tyúktól, de azért marhára vicces. Ó, hogy fulladna meg! Idebámul, aztán meg a nyakába ugrik annak a bárgyú Potternek. Átkozott vagyok, örök szenvedésre kárhoztatva, időtlen időkig. Mint úgy általában.
- Jaj, James, úgy SZERETLEK!
Vajon mi a válasz erre a kis érzelmi kitörésre?
a. Potter ellöki magától, és enyhén elutasítja, természetes férfiösztöneire hallgatva (?Fúúj!!? hangos kíséretében), vagy
b. A Griffendél és Mardekár úgy ugrik egymásnak, mint két ellenséges hadsereg.
Nem, egyik sem talált. Mert ez történt:
a. Malfoy a háttérben olyan fintort vágott, mint akit kissé irritál ez a szituáció, Lestrange rángatózva feláll, Narcissa fújjolva eltakarja szemeit.
b. Rini elvágódik a csúnya növény indáiban.
c. A hörgő Lestranget négy Mardekáros fiú fogja vissza, és az a jáspiskígyó (mármint Trix) élvezi ezt! Az a némber!
d. Rini illedelmesen felsikít, mert még ilyen helyzetben sem felejti el McGalagony prof. Kérését, hogy próbáljunk roppant nőiesen viselkedni. Így nem is zavarja meg a két ház közötti kapcsolat kiépítését.
e. Remus kiráncigálja Rinit a gyom száraiból.
f. Frank lábszárát elkapja a növény egyik csápja, és nagy port kavarva elkezdi húzni befelé.
Fejlemény: A Gyom bekebelezte az egész csoportot.
Igazságtartalom: Az utolsó kivételével mindegyik passzol. Azzal is csak egy kis drámai színt akartam vinni naplómba… mert igaz, igazodjunk a divathoz.
Úgy nézünk ki, mi, ötödévesek, mint egy szép, nagy család. Jaj, de megható, mindjárt elsírom magam. Néhány 16 éves lányt nyugodt lélekkel megfojthatna ez a gyilkos növény, miközben mi kiirtjuk őt. Csak vicceltem. Megelégednék én a fulladásos halállal is.

13:13, a Nagyterem

Black egészen egyszerűen eltűnt az órákról. Az első percekben még ott gubbasztott Becca mellett törött lábú, meggyötört székén, aztán meg hirtelen elpárolgott. Volt barom, nincs barom. (Illetve már csak egy, mellettem, de az mindegy.) És az a legfurcsább, hogy ezt rajtam kívül senki nem vette észre, még Becca sem, pedig Ő ÜL MELLETTE!
Persze én vagyok az a szerencsés prefektus, aki annak a marhának a felügyeletét kapta meg első számú küldetésnek. Ugyanis Dumbledore professzor szerint Black (idézem): ?Egy kicsit felelőtlen fiúcska.? Rini és Verity vihogtak is rajta rendesen.
- Lil, babysitter lettél? Gratulálunk!
Csodás lenne, ha egy kétéves, csupa mosoly és nevetés, szőke, kékszemű kislányra kellene vigyáznom. Igen, akkor csodás lenne. DE, ha egy 16 éves FIÚRA, akkor már kissé megváltozik a perspektíva.
Jellemző, hogy pont délután tizenhárom óra van. Utálom a tizenhármas számot. Utálom a szerdákat. Utálom a nevelésre szoruló Blackeket. Az egyetlen vigaszom Cassie, aki hajnali ötkor is képes három jókora döglött patkánnyal ébreszteni, szépen lefektetve őket, sorba az ágyam takaróján, ami nem feltétlenül kellemes… de legalább ezek után már nem vagyok álmos. Szép tőle, hogy törődik velem.
Nem értem, mi a fene ütött ebbe a nyavalyás mágikus hangszóróba! Állandóan recseg. Szóval, a napom kezd egyre jobb lenni: Rini kínjában röhög, annyira pocsékul van, Verity azon röhög, ahogy Rini röhög, Becca egyik pillanatban itt van, másikban ott. Például az előbb még Blackkel egyensúlyozgattak a torták között, azt lesve, ki esik bele hamarabb a barackkrémesbe. Most pedig már keményen tanul Remusszal. Legalább egyvalakinek jó az alkalmazkodó képessége.
Most meg már sistereg a hangszóró itt a fejem fölött. Azt hiszem, fel fog robbanni. Sebaj, akkor kevesebb Potter lenne a világon, ami máris nagy előrelépés lenne az univerzumnak. Ja, ez így nem jó. Mert ha felrobbanna, a detonáció valószínűleg legelőször az én fejemet vinné le. Szépek is a fizika törvényei…
Szerintem ennél már nem ropoghat hangosabban…
Ó, dehogynem!

13:46, még mindig ott, de immár gazdagabban

A probléma Black volt, aki másodszor debütált észveszejtő műsorával. Legalább megtudtam, hogy mit csinált egész nap. Bevezette az áramot Roxfortba. És most nem viccelek. Most már tudja közvetíteni a beszélgetéseket, amit hallani lehet a kastély minden részén. Csak megnyom egy narancssárga gombocskát, és lehallgathat bárkit. Ahogy az előbb meg is tette.
Hálát adok az istennek, hogy nem minket hallgatott le. Mert mit is hallottunk volna, ha mást pécéz ki:
Ha Jesst:
Képzeljétek, olyan szép kis citromsárga, aszimmetrikus felsőt láttam tegnap a Roxmorts Royalban! Hófehér rózsabimbócskák díszítették, és…
Ha Rinit:
Nem, Madame Pomfrey tökéletesen és teljesen jól vagyok. Komolyan. Csak itt fáj egy kicsit. Meg itt. Meg itt. Meg itt is, de egyébként szuperül érzem magam. De tényleg. Mehetek repüléstanra? De miért nem? Maximálisan NEM fáj semmim. Csak itt, de ez egy icipici….
Ha Verityt:
Édes kiscica, Cassie, Cassiekém, cukorfalatka! Gyere a mamihoz! Na, jó, nem mami, hanem akkor nagynéni! Bizony, bizony, gyere a nagynénihez! Igen, aranyos cica vagy. Meg szép is. Jó kiscica…
Ha Beccát:
Hagyjál már békén, Sirius, most tanulok, és akármit is mondasz, van értelme! Mármint, van értelme a tanulásnak… Mert, ha mondasz valamit te, annak már ritkábban. Sirius. Veszek neked egy tököt, ha békén hagysz. Mi az, hogy már van neked is? Na, és? Még egy tök, az csak nyereség. Lehet a neve akár Kaira is. Tudom, hogy így hívják a barátnődet, na és? Mit ráncigálod a könyvemet?! Te hülye, ez szétjött!!! IDIÓTA!
Ha Remust:
1640 márciusában összehívták a varázsvilág tanácsát, de a kentaurok szétkergették a lényegbevágó ülést. Vagy ez már áprilisban volt?
Ha Blacket (valaki lehallgatná saját magát?... nem is tudom.. az már kissé beteges lenne, bár… Black esetében..):
Becca megy a háztetőn, íííjjáá, íjjjááá, óóóó! Várj már, Holdsáp, mondok újat. Na, szóval: Potter meg Bellácskacskacska deee rooondááák ííígy együüütt!
De így egy teljesen más párbeszédet hallhattunk a Roxfort legfrissebb párjától…
Hirtelen dörrent valami, mire a fél diákság a földre vetette magát. Elkezdődött a Beszélgetés.
- Hallgassuk meg… vííííííííííííííííííííjjj!
Black hangja után mindenki befogta fülét, mert minden tanuló hallószerve rendkívül érzékeny a magas frekvenciákra. Magyarán nem akartunk megsüketülni.
- Ez a gomb lesz az?... Vagy inkább ez? – Black bizonytalan hangjára Remus döbbenten meredt maga elé, míg a legtöbben kíváncsian figyelték, mi fog kisülni a dologból.
- Aha! Végre bejött egy értelmes vonal! – állapította meg a Griffendél szégyene. Éles kattanás hallatszott, majd halk hüppögés.
- Ó, Lila, hogy mondjam el Franknek, hogy szeretem? Kell lennie valami megoldásnak…
- Hupsz. – jegyezte meg Black, és újra sistergés hallatszott. A Nagyterem másik felén üldögélő Frank nagy csobbanással lefejelte tulajdon levesestányérját. Ismételt kattanás.
- Nem tudom elhinni! EZ EGYSZERŰEN KÉPTELENSÉG! NEM TEHETIK MEG, NEM ÉS NEM!!! – rikácsolt bele Bellatrix Black a fülünkbe. Na, persze, a hangszórón keresztül.
- Ugyan, Bella. – válaszolt Potter szenvtelen hangon, mint akinek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a saját barátnőjével törődjön. A hideg futott végig a hátamon, ahogy elképzeltem őket együtt.
- De, James, mégis hogyan zárhatják be a manikűrüzletházat? Honnan a jó égből szerezzek mostantól zöld műkörömfestéket?! – ordította Trixy. Black belenyerített unokahúga monológjába.
- Azt a hányadékszínűt? – fordult Verity Rini felé, aki egyetértően bólintott. Mintha Trixynek legalább olyan fontos lenne ez a nyamvadt műköröm, mint amikor múltkor Potter és Black feltöltötte benzinnel a tavat. Na, az szó szerint égető probléma volt. De ez? Hozzá teszem, Jess és Lia aggódva kiviharzott.
- De most inkább beszélgessünk kettőnkről… - változott meg teljesen Trix hangja. Átváltott a rikácsoló varjúról a mézesmázos hangú keselyűre. A Nagyteremben mindannyian egy emberként hördöltünk fel, majd sokan füttyentettek, amikor végre felfogták a mondat értelmét. Én épp ráksalátát ettem, emlékszem, mert úgy éreztem, mintha a rák életre kelt volna a gyomromban. Majd követtem Frank példáját, és elkezdtem volna padba verni a fejem, hogyha nem lett volna ott Becca.
- Bella, én nem is tudom… - Potter enyhén labilis volt. – Olyan érzésem van, mintha figyelnének minket.
A teremben kitört a röhögés, de ezt nemsokára elnyomta Trixy feltörő kiáltássorozata:
- Kit érdekel? Senki nem hall minket! De ha hallanának, akkor is elmondanám! Igenis, elmondanám! Naaa??? Hall minket valaki? Ti, ott, akik állandóan stréberkedtek, és ti, akik most tömitek a fejeteket, és az a szenilis vén dilis az irodájában a ronda piros baromfiájával? Hagy halljon mindenki! Hagy tudják meg, hogy szeretlek, és imádlak, és hogy teszek mindenki másra, még arra az ostoba Lestrangere is, és Malfoyra.. Igen, Lucius, az már egy igazi állat!
A Nagyteremben néma csönd. Ritka alkalmak egyike.
- De ez most teljesen mindegy. Végre kettesben vagyunk. Gyere már egy kicsit közelebb, kis aranyhörcsögöm!
A hangszóróból áramló halk puffanás jelezte, hogy Black széke felborult. Andromeda és Narcissa ámulva pillantottak össze, míg mindenki más szinte fetrengett a röhögéstől. De a válasz még ennél is nagyobb ujjongást váltott ki. Potter reálisan és találóan így szólt:
- Megy a halál.
Trixy vagy nem volt poénos hangulatban, vagy nem fogta fel ennek a pár szónak a lényegét.
- De, James, szerelmem, miért vagy ilyen undok? Azt ne mondd, hogy hiányzik az az agyalágyult rokonom, vagy a sárvérű lány. Egyszerűen nem értelek. Itt vagyok én, Bellatrix, a tökéletes lány, a legjobb és legtisztább vérű, és tudod, hogy mi az a másik? Evans? Vagy ahogy te hívod, Lily? Bocs, de még a neve is ocsmány. Tudod, mit gondolok én ARRÓL? Ő a sulink legnagyobb ku…
Kattanás szakította meg ócsárolásomat, majd Black komolykodó hangját hallhattuk.
- És most hallgassunk meg néhány bölcs idézetet a barátságról.
- Ez is megőrült. – suttogta Becca közönyösen.
- A barátság mindig hasznos, a szerelem néha árthat is. Hallod, Becky? – Barátnőm lángoló arccal nézett az őt bámuló Black-rajongók szemébe. Az folytatta. – Vagy ez: A poharazás közben kötött barátság olyan törékeny, mint az üveg. Nos, igen. Ez tiszta Malfoy. És még egyet… aha. Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.
Remus megcsóválta a fejét, és valami olyasmit morgott, hogy ?ez hülye?, de lehet, hogy félreértettem. Éles kattanás. Üvöltés.
- ÉS AZ A ROHADT RIBANC!
- Ismét megszakítjuk adásunkat, közérdekű közlemény következik: A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola megnyerte a Varázsvilág Adomány Kadétoknak, azaz röviden a V.A.K. Főnyereményét, mellyel ötödéves és hatodéves tanulóink közül néhány szerencsés diákot elvihetünk januárban és februárban a világ hét modern csodájához, például az Eiffel-toronyhoz, a Tadzs Mahalhoz, az amerikai Szabadság-szoborhoz. Résztvevők száma minimum 15 fő, maximum 100 fő lehet, a professzorok nevezik meg őket. További részleteket még közvetítünk a vacsoránál.
Kattanás hallatszódott. Már kezdem unni.
- ÉS?! És mi volt akkor, amikor te meg Evans kimentetek, és tudod, hogy hol voltatok? Akkor is csak levegőt szívtatok, MI?!
- Hm. Mégiscsak közöljük a részleteket. Az igazgató úr arról tájékoztatott, hogy azt hiszik iskolánkról, hogy katonai iskola, csak így lehetett miénk a díj, így decemberben egy kis katonai képzést fogunk kapni, hogy legalább egy picit azonosulhassunk a kadétokkal – Többen borzadva néztek össze. – De nem kell aggódni. – folytatta Black vidáman. – Csak egy kis lövészet, kommandós bevetés lesz, kutyakiképzéssel, valódi terroristákkal, meg egyéb. Alapfeladatok. Én, személy szerint leginkább a nukleáris fegyver készítésének örülnék, de úgy látszik, ez nincsen benne a napirendben. Tanárok közül Dumbledore professzor, Bimba professzor, Levendroi professzor és Madame Hook kísér el minket, McGalagony igazgatóhelyettes asszony kérte, hagy maradjon az iskolában. Gondolom, az idegei miatt. Tehát, az úthoz kapcsolódóan: novemberben kell jelentkezni, decemberben kiképzés lesz, januárban és februárban pedig utazásuk. Köszönjük figyelmüket.
- Na, csak ez volt az, amit el akartam mondani, James – mondta normál hangerővel Trix. A diákok csalódottan felsóhajtottak. Eltelt fél nap. És decemberben katonai iskolára számíthatunk. Gondolom, nekem, mint prefektusnak kell majd mennem. Hurrá.