22:24, a hálóteremben

- Ne is zavartassátok magatokat, Ágas! – vigyorodott el Black. – Mi se tesszük! – visszaült a padra. AZTÁN AZ ÖLÉBE HÚZTA BECCÁT.
Jézusom.
Jézusom.
Jézusom.
Nem, nem buktam ki, nem sikítottam, nem visítottam, nem üvöltöttem, és nem őrjöngtem. Szimplán úgy álldogáltam előttük, mint a szerencsétlen hősnő a szappanoperában, amikor kiderül, hogy a szerelme kivándorolt misszionárusnak a Góbi sivatagba (Nem kell megijedni, a szappanoperákban SOHA tudják elválasztani a főcímdalban egymást ölelgető párocskát, még akkor sem, ha a soktagú családból valaki fejbe durrantja/kicseréli ikertestvérével/benn égeti egy kazánban/autóbalesetben kinyírja. Valahogy a hapi – aki rettentően ronda, de mégis jószívű, hűséges, okos, blablabla – mindent túlél. Mondom én ezt az aggódó tinilányoknak és nagymamáknak.). Szóval, így álltam ott. De nem sokáig. Mert a következő pillanatban mát neki akartam vetni magam Blacknek, és jól abba az aprócska, talán nem is létező agyába verni, hogy a barátnőmet hagyja békén Csakhogy ez a szelíd, kedves szándékom meghiúsult, Potter miatt, aki elkapott, és kifelé húzott a teremből. Ekkor már én sem igen tudtam mit mondani. Majd megfulladtam az elfojtott indulatoktól. Ha még sokáig élem ezt a szent, önfeláldozó életet, hamarosan nekem is annyi lesz…
De, annyi baj legyen! Legalább most már nyugodt lehetek, hogy halálom esetén is lesz olyan, aki megmondja a véleményét Blackéknek. Amit most is megtett. Piton.
- Úgy látom a két drágalátos Dumbledore-kedvence ismét kisajátította magának a bagolyházat. – jelentette ki szárazon. Black lassan ránézett Potterre.
- Kidobjam? – kérdezte közönyös hangon.
- Nem szükséges. Úgyis is éppen arra indultam. – szólt vissza Potter, elkapta a karom, és miközben kifelé húzott, bal kezével elővette varázspálcáját is.
- Tűnés ki, Pipogyusz!
- Hé, ezt nem csinálhatod itt!
- Hol csináljam, Evans? A folyosón megfelel neked?
- Úgy értettem, hogy nem csinálhatod előttem, te nagyon hülye!!!
- Úgy, mint egy bájos, ifjú hölgy előtt?
- Úgy, mint egy dühöngő prefektus előtt!
Ekkor belépett a képbe Malfoy is, kezében egy hatalmas csomaggal.
- Mi van itt, osztálytalálkozó?! – harsogta. – OK. Úgyis hoztam popcornt, de… Perselus, hol a pia???
- Elhagytam valahol Irán és Washington közben. – morogta a szólított.
Malfoy erre elkezdte kedvenc témáját, azaz elkezdett ócsárolni engem, Pottert, Dumbledoret, a muglikat, a jóistent, és Mari néni Saci nevű cicáját a szomszédból. Mikor már szinte mindenki egyszerre üvöltött, Becca ásított egyet, felállt, és elkezdett húzni az ajtó felé. Már ő is… Hmpf.
Potter és Black egymásra néztek.
- Becky, hová mész? Most kezdődik a buli!
- Álmos vagyok, Sirius. Jó éjt, James. Gyerünk már, Lil!
Én meg csak néztem rá. Fájt a fejem, minden bajom volt, beszélgetnem kellett Potterrel. Ő pedig csak úgy viselkedett, mintha mindez teljesen természetes lett volna. Majd én megmondom, mi lett volna a természetes! Vagy inkább azt, hogy mi nem! De még nem ért véget az este. Nem tudom, honnan került oda, de valahogy ott termett Narcissa Black. Mikor meglátta a vitatkozókat, csípőre tette a kezét, és Malfoyhoz fordult.
- Lucius Malfoy! Gondolom, cseppet sem zavar, hogy már úgy egy órája várok rád, hogy elkezdjünk tanulni, ami igaz el kellene, ha nem akarsz megbukni az RBF-eken!
- Narcissa… Még csak szeptember van!
- A te esetedben nem lehet elég korán kezdeni a felkészülést, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a harmadikos, negyedikes tananyag nálad egy az egyben kiesett!
- De, Narci….
- Nincs semmi de!
Ahogy ott állt a csaj, hirtelen Narcissa helyén Andromédát láttam. Az ő mozdulatait, elveit, és még… a hanghordozása is ugyanolyan volt! Talán mégsem cserélték el véletlenül a Blackek egyik gyereküket Andromédára. De, egy perccel később már megvetően nézett rám és Potterre is.
- Lucius, Perselus, miféle társaság ez itt?!
- A Sirius Black-féle társaság. – mosolyodott el Malfoy, mikor látta, hogy elterelődik a téma a jegyeiről.
- Á. Szóval unokatesóm még mindig ezekkel a pancserokkal barátkozik.
- Fogd be azt a csinos kis szádat, Narcissácska! – vágott oda neki Becca. A szeme csak úgy villogott. De az ellenfél sem várakozott sokáig.
- Téged meg ki kérdezett, Rebecca? Egyébként, ha nem lennél jóban annyira ezzel a sárvérűvel, meg azzal a félvérű hugrabugossal, akkor még…
Na, itt viszont már inkább arra a beképzelt Bellatrixra hasonlított. Egyik szerepből esik át a másikba! Annyira fura a kettő közötti ellentét, hogy fogalmam nincs, eddig hogy nem jöttem rá erre? Egyik pillanatban okos és szigorú, a másikban kényeskedő kis liba. Hát, ez se tudja, mit akar…
Na, mindegy. Ma korán le akarok feküdni, mert holnap Modern Mágia Tánc, és két kviddicsedzés várható, szoros egymásutánban, ha csak nem történik valami csoda. Ja, és a szárnyaslovak érkezését ki is felejtettem.

Szeptember 18. (péntek) 10:21, gyógynövénytan

A várható délutáni program:
14:00-16:00 Modern Mágia Tánc (Huh. Ismét két óra szenvedés…)
16:15-16:55 Szárnyas lovak (Szerencsém lesz, ha nem rúgnak fel, nem harapnak meg, vagy nem lépnek rá a lábamra. Viszek nekik szárnyassütiket.)
17:00-19:00 Griffendél kviddicsedzés (Sajnos.)
19:00-21:00 Hugrabug kviddicsedzés (Miért is gondolom én azt, hogy ezt a napot túlélhetem baleset nélkül?)

21:34, a klubhelyiség

Már az írás sem megy…

Szerintem ez egy cseppet sem jó ötlet, Lily! Na, jó, már hadonászni sem tudsz, ezért leszek olyan kedves, és én, Becca írok egy picit a naplódba. Tudod, nem tudom, felfogtad-e, hogy a napló arra való, hogy valaki írjon bele, és nem arra, hogy valaki megzsarolja a barátait, hogy írjanak bele. De, igenis, megzsaroltál! Na, ki is mondta azt, hogy elmondja Siriusnak az összes titkomat?! Emlékeztetlek rá, hogy… Nicsak, ebben a naplóban még egyetlen egyszer sincs leírva ez a név, hogy Sirius… Ja, nem, háromszor le van. Amikor a teljes nevét írtad. De a Blackből jócskán van. Hát, igen, a Black család igencsak népes. De hát, a férgek is gyorsan szaporodnak…
Honnan tudjam, hogy milyen volt a TE napod?! Na, látod, szerintem te sem igen akarsz visszaemlékezni rá, akkor minek írjam le? Na, jó, tudod mit? Kitalálok egy idilli, csodálatos napot neked! Ilyen még úgy sem volt sohasem a naplódba, és szerintem nem is lesz. Sértődős. Kezdem is. Figyelem! Csapó 1.:
Lily csodálatos élete
Lily, mikor reggel kilenckor felébredt, észrevette, hogy teljesen befagyott a tó jege. Akarom mondani, a tó vize.  Mi az, hogy nem teszünk hangulatjeleket a naplóba??? És így azt is észrevette, hogy tél van. De érdekes módon nem volt dermesztő hideg, hanem meleg idő volt, a jég mégsem olvadt el. Ezért Lily a finom reggeli után, amit az anyukája készített, mert ugye haza került egy rövid időre a Roxfortból, ki ment korizni a húgával, és remekül megértették egymást (igen, Lily, tudom, hogy rühellitek egymást Niával, de miért kell folyton beleszólni?!). Ezzel elment a délelőtt fele, aztán pedig… Lily elment vásárolni Beccával és Jessel, az Abszol útra. Miután találtak gyönyörűséges estélyi ruhákat… Hé, tűnés innen, Jess, most én írom Lily naplóját, nem te! Te már írtad! Szóval, miután vettek egy rakás érdekes könyvet, és na, jó: néhány új felsőt, elrepültünk szárnyas lovon Jamesékhez. Ahol persze ott volt Sirius is… Jess, nem megmondtam, hogy ne firkálj közbe??? Igen, ott volt az a… Sirius is, és James és Lily ebéd után elmentek piknikezni a rétre… Rögtön ebéd után? Annyira éhesek voltak?! Na, jó, Jess, ha annyira tudod, írd te tovább! Ok! Szerintem Lily és James elmentek egy holdfényes sétára a parkban, ahol Lilyn ott volt az újonnan szerzett estélyi ruhája is…
Jess, vedd már észre, hogy…
1. Nem vettünk estélyi ruhát, csak felsőt!
2. Ja, persze, a bokrok és ágak között muszlinban libeg végig, mi???
3. HOLDFÉNYES ESTE??? Rögtön ebéd után?
Hát, akkor, egy holdfényes délutánon mentek sétálni. Na, Becca, egyéb kérdés??? Gondolod, hogy a holdfény és a délután két egymással összeegyeztethető szó? Hát, Becca, ha egyszer épp napfogyatkozás volt… Akkor a te fejedben már egyből a hold kerül a nap helyére az égen, ha a nap eltűnik?! Jess, ez már beteges! Ezen még nem gondolkoztam, de a csillagfényes délután nekem igenis megfelel, ha már neked a holdfényes nem tetszik!
Na, jó, szerintem jobb lesz berekeszteni az írást. Nehogy már! Pont most kezdek bele jönni! És, ekkor James megfogta Lily kezét és felnéztek a tündöklő, sugárzó napra! Ami ugyebár nem is lehetett volna ott, hiszen éppen elfogyott. Akkor felnéztek az éppen előtűnő napra. De, Jess, megvakulnak! Napfogyatkozás közben nem szabad felnézni az égre!!! Akkor James belenézett Lily szemébe, és ő visszanézett rá… Minő meglepetés… És James megcsókolta Lilyt!!! Tudod, mi fog várni rád, ha Lily elolvassa ezt az oldalt? Tuti, hogy kinyír! Már úgyis mindegy. Akkor már kiadom magamból azt, amit eddig nem lehetett:
Lily teljesen bele van zúgva Jamesbe! Imádja, és azt mondja, hogy helyes, és azt mondja, hogy cuki! Lily szereti Jamest! Csak fél bevallani! Azért is nem szólt semmit, mikor James felvette a lugasban, még ante, amikor a Black család itt volt. Ez az igazság! LILY BELE VAN HABARODVA JAMESBE!!!

Szeptember 19. (Szombat), 09:02, a klubhelyiségben

Hogy ezek itt ketten mi baromságokat össze nem hordtak tegnap este. Na, jó lesz kitörölni, míg mielőtt Potter és Black meg nem látják. Egyébként ez irtó nagy hülyeség. Nem is szeretem Jam… Pottert!!! Szóval, ezt jó minél gyorsabban kiiktatom. Mindjárt hozok radírt, tintát, ez utóbbit arra az esetre, ha a radír nem fogná a tollat… Hopsz… Maradok a tintánál! Ha ráborítom, talán nem fogják tudni, kiolvasni. Ja, nem, ez nem olyan jó megoldás, mert akkor az egész naplóm szét fog málni. Ha Becca és Jess még egyszer hozzá mernek nyúlni a naplómhoz, nagy bajok lesznek! Ja, tényleg. Én adtam oda nekik. De ez most nem fontos. A lényeg az, hogy ez totális szemétség volt a részükről. És mi is történt éjfélkor? Na, mi??? Arra ébredtem, hogy egy ronda egeret majszolgat Cassie. Azonnal oda is rohantam hozzá, és elvettem tőle (Illetve elrúgtam, mert nehogy már megfogjam! Ki tudja, milyen fertőző betegsége van? Lehet, hogy madárinfluenzás, vagy mit tudom én! Nem árt óvatosnak lenni.):
- Fúúúúúúúúúúúj!!!!!! Rossz kis cica! Miért nem tetszenek neked a finom cicafalatkák, amikért bejártam egész Roxmortsot? Helyettük ezt a ronda, szürke patkányt eszed…
Azt hittem, hogy a patkány már megdöglött, de nem. Legalábbis a döglött patkány nem hiszem, hogy úgy fel tudott volna pattanni, mint ahogy ez a példány tette. Mert ez felugrott, és oda rohant Jess és Becca ágya közé, akik felébredtek hangos érzelemkitörésemre.
- Áhhhhhhhhh!!!!!!!!! – sikított fel Jess, és miután nagy levegőt vett, újra elkezdett sikítani. Én dettó. Becca ezzel szemben kissé álmosan felállt, lehajolt a patkányhoz, megfogta a farkánál fogva, és egy elegáns mozdulattal kihajította az ablakon. Most sajnos nem lesz időm írni, mert a kviddicsedzésre készülök, aztán megpróbálom jobb belátásra téríteni Kirát (aki ki akar szállni a csapatból), aztán tanulok. Még annyit, hogy nem zsaroltam Beccát, OK? Csak közöltem vele, ha nem ír helyettem pár szót, megmondom Blacknek, hogy mi a kedvenc virágja, és hogy mi a titkos beceneve. Ez nem zsarolás. Csak puszta ok-okozat ráncreakció. Egyébként sem értem, miért nem akarja ezeket elmondani Blacknek. Az a srác olyan lyukas agyú, hogy ami bele megy, az előbb-utóbb ki is jön…

11:45, a Nagyteremben

Remek. Kira kilépett a csapatból, és elvileg nekem kellene a helyére új játékost találnom. Ezért ahelyett, hogy egyetlen nyugodt órámat sétával, pihenéssel tölteném, helyette plakátozhatok, és rohangálhatok egyik klubhelyiségből a másikba. Egyébként Potter igazán megtehetné nekem azt az aprócska szívességet, hogy készít 70-80 plakátot, a bemutatóedzésen úgyis megmutatta, milyen jól megy neki… De, nem, ahelyett, hogy egyszer az életben valami hasznosat is csinálna, inkább Blackkel szánkózik. Nem, nem felejtettem el mondani, hogy esett hó, ugyanis NEM ESETT HÓ. Az a két marha a dombról csúsznak le, az avaron szánkóznak, és szánkónak megtették Pitont. Csak gratulálni tudok a nagy kreativitásukhoz.
De legalább a lányok segítenek. Rini megeteti a szárnyaslovakat, úgyis úgy oda van értük. Verity leszalad Roxmortsba szólni Madam Rosmertának a Tanárok Találkozójának végső simításait (Délután kettőkor érkezik a másik négy ismert, híres varázslósuli igazgatója, és igazgatóhelyettese… Hát, mit is mondhatnék? Jobban örülök a csikóknak, mint a tanároknak.). Jess előkeres Roxfort padlásáról rengeteg babát, babaruhát, képeskönyvet, labdát, mini autókat, plüssállatokat, mindenféle játékszert, hogy kissé újjá varázsolva ezeket a Roxmortsi óvodáknak adományozhassuk. Becca pedig a holnapi Varázs Önkormányzati ülésre érkező leveleket olvassa át, itt mellettem (olykor-olykor felnyög, és olyan arcot vág, mint aki menten elsírja magát, de az elmúlt bő másfél óra alatt volt olyan is, amikor egyszerűen csak az asztalba verte a fejét).
- Ezek nem komplettek. – így Becca. – Külön újságot akarnak, amiben mindenféle smink-ajándékokat, meg egyéb kis vackokat teszünk. Támogatjuk? Nem. Akkor, itt egy másik: pezsgőfürdőt szeretne kérni a tagok hálótermébe. Támogatjuk? Nem.
Ha ez így megy tovább, nagyon könnyű dolgunk lesz. Na, jó, én pedig készítem tovább a plakátokat.

12:23, még mindig a Nagyteremben

Azt hiszem, egy kicsit sok személyes tapasztalatot tettem a plakátokba. Három féléből lehet választani:
1. Egy kviddicsjátékos egy cikesz után repül, nyomában a gurkóval, eközben lehet látni a mögötte haladó terelőt – aki kísértetiesen hasonlít Blackre -, aki éppen lendíti az ütőt, az előbbi játékos felé. Az arcukon lehet látni a megjelenő félelmet (a fogóén), és az agressziót (a terelőjén). Művészi hatás és fantázia: csillagos ötös, játékos toborzás: egyes alá hússzor.
2. Egy cikesz, és körülötte egy fogó, akinek tizenhat keze nőtt, de még úgy sem tudja elkapni a cikeszt, aminek kis szemecskéket, és vigyorgó szájat rajzoltam, hogy a néző lássa, mennyire élvezi a kis labda, hogy feldühítheti a fogót.
3. Ezt sajnos nem írhatom le, mert, ha egy igazi naplóban lenne, tuti, hogy cenzúroznák.
Nicsak, ott rohan Jess, felénk! Mármint, amennyire egy szűk miniszoknyában és egy tűsarkú csizmában lehet rohanni. Biztos talált egy szellemet a padláson. Egyébként nem is mondtam még, mire ébredtem fel, amikor Cassie egerét elvettük. Nem a cicám nyávogására. Hanem már megint hallottam azt a sírást. Brrrr….

14:12, a kettesszámú üvegház

Szellem, az nem volt. De rengeteg, gyönyörű ruha, régi, porosodó izék, és könyvek igen. Tudom, hogy McGalagony professzor, és Dumbledore professzor is elmondták nekünk vagy százszor, hogy a játékokon kívül semmihez ne nyúljunk, de…
Ahogy felmentünk egy régi, elhagyatott csigalépcsőn, először egy fekete-fehér, majd egy hatalmas tölgyfa ajtóba ütköztünk, pont olyanba, mint amilyen lent van, csak volt rajta egy furcsa mondat is, amit nem értettem. Becca szerint ógörögül, esetleg latinul írhatták. Bementünk az ajtón, és egy tágas helyiségbe értünk, ami akkora volt, mint a Nagyterem, és rekeszekre oszlott. Vagy inkább bokszokra. Minden boksz mellett ki volt téve egy tábla, rajta ismeretlen nyelvvel szöveg állt. Jess megmutatta azt a bokszot, ahol a játékok voltak.
Találtunk itt egy hatalmas babaházat, ami azért volt különleges, mert a babák éltek benne, és parancsszavakkal, meg pálcákkal lehetett őket irányítani. Láttunk még olyan játékautót, ami magától ment, és – úgy tűnt – önállóan gondolkodott; doromboló, nyávogó, és hozzánk simuló plüsscicákat; társasjátékot, mely egy történetet mesélt el, élő, beszélő bábukkal, igazi rózsáskerttel. Ennél a résznél majdnem leragadtam, mert olyan volt, mintha én rendeznék egy filmet, mikor kiválasztom a különböző helyszíneket, a szobákba a tapétát, bútorzatot, stb. Becca figyelmét pedig egy olyan akármicsoda kötötte le, ami egy festőállványhoz hasonlított, és olyan hihetetlenül szép képeket lehetett vele készíteni, hogy Leonardo Da Vinci is megirigyelte volna.
De nem csak a játékok voltak ilyen különösek, hanem úgy összességében minden. Az egyik bokszban csak tükrök voltak láthatóak, Jess persze azonnal odasétált közéjük, de egyik tükör elől kilépve a másik elé már más ruhát viselt: egy kék, karcsúsított tengerész-felsőt, egy hosszú szoknyával, aztán rózsaszín bikini felsőt, fehér miniszoknyával.
Becca és én a könyveket nézegettük, amik nem voltak mindennapinak mondhatók. Az egyik borítóján csontváz állt, és amikor kinyitottam, a halál különböző, eddig még el sem képzelt módozatainak színes illusztrációját láthattam, Becca pedig remegő kézzel csukott be egy vérző fedelű könyvet.
- Lily! Szerintem ezek annyira veszélyes könyvek, hogy még a könyvtár zárolt szakaszába sem tehették őket. Kockázatos ezeket olvasni. Amikor az előbb belenéztem az egyikbe…
- Ugyan már, Becca! A zárolt részben is vannak sikítozó, meg mindenféle metamorfózist ábrázoló könyvek! – mondtam neki halkan.
- De ezek a könyvek rosszak! Úgy értem, van valami baljóslatú benne, hogy ide tették őket… Dumbledore professzor tudja, mit csinál! Olyan könyvet nem zár ide be, ami valamikor is szükséges lesz tanulmányaink során! – érvelt Becca.
- De ezekből lehetne tanulni! Tudom, hogy néhány borzasztó, de például ez… - felvettem az egyik polcról egy tündérekkel, és rózsaszín pónikkal, pillangókkal díszített könyvet. Nagy, cikornyás, dőlt sorok álltak benne, de a képek eltűntek a helyükről, és üres lyukak bámultak ránk.
- Látod?! – csapta be a könyvet Becca, és oda hajította az egyik asztalra. – Még a képek is megijedtek a könyvektől. Vagy a szövegtől! Menjünk innen! – kifelé rángatott, pedig én még nem akartam volna menni.
- Hogy lehet ide bejutni? – kérdeztem rá Jesstől, mikor kifelé vittük a babaházat, és egy nagy rakás plüssállatot.
- Nem tudom, de McGalagony folyton azt a furcsa írást nézte. Tudod, ami az ajtón van.
Jól van, na. Leírtam. Mert érdekel. Már csak azért is, mert jó lenne megtudni, mi állhat egy ilyen helynek az ajtaján. Vajon milyen kis frappáns mondat lehet ez?

Szeptember 23. (Szerda) 18:06, a Nagyteremben

Már elnézést, McGalagony professzor, de ez az előadás enyhén szólva halálunalmas. És még csak pár perce kezdődött. Ebből következik, hogy még 54 egész percig fog tartani… De, nézzük a dolgok jó oldalát: legalább lesz időm írni.

18:16, Dumbledore professzor irodája

Hát, itt aztán tényleg lesz időm írni! Valamiért McGalagony professzornak nem tetszett, hogy naplót írok, ahelyett, hogy az ő varázslatos előadását hallgatnám. Így beparancsolt az igazgató úr irodájába. Engem. Engem, a prefektust. Jellemző.
Most pedig leírom az utóbbi napokban történteket:

SZOMBAT

Ama különleges padlásbeli látogatás után volt szerencsém fogadni a világ minden tájáról jött professzorokat. Széles vigyorral és leszakadni készülő kezekkel, melyekkel az „Isten hozta Roxfortban!” feliratú gigantikus táblát tartottam. Megjegyzem, Remusnak a gumicukros kosárka jutott. A barátaim és egyéb ismerőseim is ott álltak mellettem. Potter állandóan el akarta venni tőlem a táblát, míg csak fejbe nem vágtam vele Blacket. Úgysem árthattam neki túl sokat. Jess mégis visítozva odaugrott hozzá, miközben a kosárkát tartó Becca és Remus majdnem belefejeltek az előttük álló méretes asszonyság hasába. Madame Maxima lelkesen fordult Verityhez:
- Á, Miss Reen! Ha ön is ugyanolyan szerény, szorgalmas és szelíd, mint a nővére, Alison, akkor Dumbledore professzor csak jól járhatott önnel. – a szólított megütközve nézett rá, ugyanis Alison minden volt, csak szerény, szorgalmas és szelíd nem. Sőt, Verity állítása szerint még emberi lény sem igen. Oh, az a testvéri szeretet!
Ezután a tanárnő Potterhez lépett:
- Úgy hallottam, Mr. Potter, hogy a húga jövőre lesz elsős…
POTTERNEK VAN HÚGA?????? Mindannyian meglepetten néztünk rá. Azaz mindannyian, kivéve Black, aki úgy dőlt el, mint egy kuglibábu. Reakciókésés…?
Tehát, Black hirtelen nekidőlt Remusnak és Beccának, akik elestek, és elhajították a kosárkát. Sok-sok pici, szívecskés, rózsaszín és citromsárga gumicukor röpült a levegőbe, és onnan le a megdöbbenten ácsorgó Madame Maximára.
- Köszönöm, Minerva. – fordult ő McGalagonyhoz. – Most már tényleg otthon érzem magam.

VASÁRNAP

Miközben készültem a Varázs Önkormányzati Kivégzésemre (Becca ugyanis semelyik ötletet nem fogadta el, amit meg is értek, de ezt a szőke, rózsaszín cuccokban flangáló plazacicák nem nagyon díjazták. Van egy olyan érzésem, hogy a mostani alkalommal megpróbálnak kiszavazni minket. Ó, bárcsak!...), fél füllel hallgattam Dumbledore professzor bejelentését.
„Sajnálatos módon az időmágusok a következő hetekre esőt, vihart, esetleg tornádót és orkánt jósolnak. Így a szabadban megtartandó szakkörök – a kviddicsedzések kivételével – elmaradnak. A legendás lények gondozása erre a két hétre szünetelni fog, de a gyógynövénytant, Levendroi professzorral való megbeszélésünk eredményeként az iskolához kapcsolt, új épületszárnyban tartjuk meg. Hacsak Mr. Black és Mr. Potter közbe nem lép…
A roxmortsi kirándulásokat is mellőznünk kell egy időre. Mindenkit nyomatékosan megkérek, a kviddicsjátékosokon kívül, hogy ne kószáljanak a birtokon. Akik mindenféleképpen sétálni szeretnének, azok megtehetik az e célból kialakított, előcsarnok előtt megtalálható kis kertben. Egyúttal a Nagyteremben elhelyezünk, egy üstöt, ahová bárki bedobhat papírra felírt ötleteket. Kérjük, ne használják ezt az üstöt szeméttárolónak, bármilyen nagy a kísértés. Mindegyik elképzelést megtekintjük, és az eddig szabadban eltöltött időt ezekkel a elfoglaltságokkal fogjuk hasznossá tenni.”
Mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Észrevettem, hogy Potter és Black feltűnően hallgatnak. Igazándiból eddig még azt sem tudtam, hogy képesek befogni a szájukat… Különben sem nagyon érdekeltek. Csak egy dolog járt a fejemben. Egy mondat:
„Hominis tota vita nihil aliud quam ad mortem iter.”
Ez volt a padlás ajtajára vésve. Soha nem tanultam latint, csak az unokanővérem gyötrődését hallgattam tavaly nyáron, és rám ragadt pár agyon tanult szó. Olyanok, mint homus,-inis… Vagy a homo,-inis volt? A lényeg, hogy ez embert jelent. Az „ad” jelentése pedig -hoz, -hez, -höz. Na, ettől nem lettem sokkal bölcsebb!
De vasárnap délután legalább nem volt kviddicsedzés, tudniillik a mardekárosok elhatározták, hogy ki nem teszik a lábukat az eddigre már szélviharrá enyhült forgatagba. Most az egyszer igazuk volt. Minek agyoncsapatni magad egy villámmal??? Ugyan már. Sokkal jobb bent megrohadni…

HÉTFŐ

Levendroi professzor szabadkezet kapott a Nagyteremben. Ez volt Dumbledore professzor első nagy baklövése. A második pedig az, engedte, hogy Potter és Black legyen segéd. A professzor elhatározta, hogy ezúttal élesben próbálja ki mutációs kísérleteit, a növényeken.
- Húha, baromi jó! Zsenik vagyunk! – kiáltott fel Potter. Hát, ha azt hiszi, hogy valaki attól már zseni lesz, ha egy csomó kémcsővel, és mikroszkóppal veszi körül magát, akkor nagyot fog csalódni. Lejegyzeteltem a két nagy tudós beszélgetését, az utókor számára. Ez intő példa, hogy miket NE csináljanak és mondjanak.
- Nézd, Ágas, milyen fura lötyi! A barackos kóládra hasonlít… - mutatott fel Black egy tálkát.
- Ja, tényleg. Látod, én már akkor is alkottam!
- Én meg hánytam.
- Aha. Sugárban.
- Ez pedig olyan, mint az almalé!
- Nem is tudom… Nekem inkább emberi vizeletnek tűnik…
- Fúj, James! Mutassam meg, hol a WC???
ÉS MÉG MONDJA VALAKI, HOGY NORMÁLISAK!!!
- Kösz, nem kell. Eltalálok én is. Csak gondoltam, szólok.
- És, ez? Olyan, mint egy eperturmix!
- Tapmancs!
- Igen, pajtás?
- Lehetséges, hogy ezek nem azért vannak, hogy mi belekóstoljunk?
- Van benne valami…
- Ti meg mit csináltok itt?
(Becca odamegy hozzájuk, és elvesz Blacktől egy világoskék kémcsövet.)
- Na de, Becky!
- Remélem, ezt a fejedre mért jókora ütés miatt csinálod!
- Nem. Már alapból ilyen hülye.
- Kösz, Ágas.
- Szóra sem érdemes…
- Nem, szóra nem is lesz. MAXIMUM ÖKÖLRE!!!
Eddig bírtam követni. Azután fél óra múlva egy iszkoló, vörösen bimbózó, fekete füstfelhőket eregető növényt láttam kiszaladni a zuhogó esőbe. Így szoktak kezdődni a horrorfilmek is…

KEDD

Levendroi professzor „sikerén” felbuzdulva a bájitaltan professzor is kért egy délutánt az igazgatótól, amikor is a Nagytermet mugli piaccá alakította a mugliismeret professzor segítségével. Csak azt nem tudom, mugli piacokon hol árulnak mindenféle bájitalt. Mert itt volt rózsaszín, átlátszó, szalagos, kör alakú, hatszögű, kristály formájú fiolákban mindenféle szérum. A bájitaltan tanár azt állította, veszélytelenek, és ártalmatlanok. Így, hogy tudom a következményeket, én kevésbé állítanám ezt…
A vásár idilli lármázását csak egy-egy trágyagránát robbanása szakította meg. És én, amikor már nagyon elegem volt a zajongásból, bevonultam a könyvtárba. Eközben a Nagyteremben Black és Potter vásároltak. Oda kintről be lehetett hallani, hiszen csak 3000 méterrel voltam távolabb…
A könyvtárban elkezdtem keresgélni latin könyvek után. Madame Cvikker jó húsz-harminc, porosodó könyvet vágott le elém az asztalra, majd elment kiseprűzni néhány hangos másodikost. Mivel, mint mondtam, latinul nem tudok, csak tippelgettem. Ez a könyv nem szimpatikus, ki vele, ennek ronda a borítója, ez sem kell. Ilyen szelektálás után maradt négy könyv. Az egyikben valami szentírás lehetett, a másikban vérfarkasokról lehetett szó a képek alapján, a harmadikig pedig nem jutottam el, mert ekkor meghallottam két hangot. Az egyiket szerettem, a másikat gyűlöltem. Andromeda és Bellatrix két könyvsorral arrébb beszélgetett. Illetve, inkább lehetett ezt halk veszekedésnek hívni, mint beszélgetésnek. Meda keresett valami könyvet, a buggyant húga meg ment utána, és fecsegett.
- Láttad Siriust tegnapelőtt este? Valami lánnyal enyelgett a Nagyteremben. És tegnap? Akkor pedig délelőtt, az órák között mászkált valami csajjal. Annyira idióta, és a lányok mégis futnak utána… - hadarta el ezt a mondatot a kis Trixy egy levegőre.
- Nem érdekel, Bella. Nem akarok beleszólni a magánéletébe, mint ahogy a tiédbe sem, pedig azzal szemben is van némi fenntartásom… - dünnyögte Meda.
- Miért??? Hiszen én Luciusszal vagyok most. Ő pedig aranyvérű, és…
- Hagyd már abba ezt az aranyvérű mániádat! Rossz példát mutatsz Narcissának!
- Na, ez az! Már ő is elkezdte azt, amit te is! Hogy legyünk jóban a griffendélesekkel! Azzal a barna hajú fiúval is…
- Ha jól tudom, pár napja még neked volt ez a mániád… Csak neked egy fekete…
- De az teljesen más volt! – vágott a szavába Bellatrix, az a hülye tyúk. – Végülis, anyának semmi baja nincs az ő családjával. Viszont a L…
- Mi takarsz? Ő is aranyvérű.
- Attól még nem olyan… - nyávogta.
- Aha. Te és a hatalmas logikád.
- Csak ne lenne Evans… Ő mindent elront!
Hú. Köszike, Bellatrix! Ugyanolyan kedves vagy, mint általában.
- Bella, ha Jamesnek ő tetszik, akkor mi a jó eget akarsz csinálni?!
GHFFF…-------
- Hát…
- Egyébként nagyon aranyos lány, és szerintem igazán összeillenének. Sőt, szerintem, már van is valami köztük. Nehogy tegyél valami szemétséget, mert akkor, muszáj leszek megírni anyának a múltkori esetet.
- Jól van, na. De, ha Evansnak nem tetszik! Egyébként hogy lehet valaki olyan hülye, hogy nem akar James Potterrel járni? Tiszta dilis az a csaj!
- Na, ezt a beszélgetést jó lesz abbahagyni.
- Miért? Még nem tisztáztuk, hogy…
- De, igen. Már kismilliószor elmondtad, hogy mi a bajod Siriusszal, azt is, hogy mi a bajod Lilyvel, arról meg aztán tényleg rengeteget beszéltél, hogy ki tetszik neked, és miért… Csak azt nem értem, ha Malfoyjal…
- Lucius a neve!
- Akkor Luciferrel… jó, jó… Luciusszal jársz, miért más fiú érdekel???
- Mert. Csak.
- Na, látod? Ezért utálok veled beszélgetni…
Hát, ez a beszélgetés. Hú. Szóhoz sem jutottam. De azért egy pár dolgot leszűrtem:
1. Bellatrixnak is feltűnt, hogy Black képes párhuzamosan foglalkozni egyszerre öt lánnyal, és feltett szándéka, hogy a suli összes lányát kihasználja… Hát, a családban marad.
2. Narcissának vagy Frank, vagy Remus tetszik. Úristen. Egyik képtelenebb, mint a másik…
3. BELLATRIX BLACKNEK TETSZIK POTTER. TE… JÓ… ISTEN…
4. Valamiért azt hiszik, hogy tetszek Potternek. (???)
Ennek az példátlan beszélgetésnek az örömére, csapot-papot otthagyva felrohantam a klubhelyiségbe. Őrület, mik vannak…
A nagy vásárlás eredményeként négyen hánytak, hatan ájultak el, és ketten lettek rosszul. Nem is csoda. Blackék ott mászkáltak a főzetek és bájitalok között.
És, az időjárás mit sem javít mindezen. A Griffendél csapatán kívül semelyik másik nem merészkedik ki. De, ugye, a Griffendélének MUSZÁJ. Mert ők a bátrak, a merészek, a rettenthetetlenek. Hát, persze. Csak azt nem értem, én hogy kerültem ide. Mert nekem, valamilyen ismeretlen oknál fogva szimpatikusabb a jó meleg szobában, a kandallónál írogatni, mint a viharban életet menteni. Bár, magam sem értem, miért.
És, ezzel el is érkeztünk a mai naphoz:

SZERDA

McGalagony professzor boldogít minket „RBF-ekről és RAVASZ-okról, általában” c. előadásával. De nem is írtam még, mi volt ma délelőtt, átváltoztatástanon. Ahol is még mindig Potter társaságát vagyok kénytelen élvezni. Éppen elgondolkoztam a padlás titkán, és azon, vajon hogy lehet kinyitni az ajtót (mert Jesst faggatva kiderült, ő nem volt ott, amikor Dumbledore professzor kinyitotta, így nem tud semmit), mikor Potter elém tett egy füzetet. Tele volt írva üzenetekkel. Tehát ezért körmölnek minden órán olyan gyorsan! KÉPMUTATÓK!!!
Ahogy lapozta, egy-két sort megláttam belőle. Semmi értelmük nem volt.
1. „Beckynek oda kellene adni…”, „BECKY??? Már megint?  Ej, ej, Tapmancs!”, „Na, ne mondd, hogy…”
2. „Megszerezted már?”, „Nem, dehogyis, mert… NÁLA van…”;
3. „Megkérdezted már Holdsápot, hogy mikor?”, „Tízkor. A banyánál.”
Én, a magam részéről ebből aztán semmit nem fogtam fel. Sok halandzsálás. És, most az egyik friss oldalra volt írva pár mondat. Potter elfordult.
„Mizújs, Evans? Nem történt veled valami mostanában?”
„Nem. Úgy tűnik, elkerülte a figyelmemet valami elképesztő, ellenem irányuló merénylet…”
Potter elröhögte magát. Black felhúzott szemöldökkel hintázott az utolsó padsorban.
„Csak érdeklődtem.”
„Miért nem Black iránt érdeklődsz?”
„Öhm… Mi van?”
„Trixy.”
„Ki a frász az a Trixy?”
Ja. Már teljesen elfelejtettem, hogy ezzel a becenévvel gúnyoltam kedvenc ellenségemet. Mielőtt megtéptem.
„Bellatrix Black”
Potter majdnem kiesett a padból. Hát, ha ezt reakciónak nevezhetjük, elég fura volt. Mögötte Jess kíváncsian nézett ránk. McGalagony professzor szintén.
- Remélem, Potter, a metamorfózis fogalma érdekli ennyire, és nem mással foglalatoskodik az én órámon. – mondta szigorúan, majd folytatta az élménybeszámolót.
„Mi van Bellával?”
AHA! AZ ELSŐ NYOM! Bellatrix helyett egyből Bella. Igazából sosem tudtam, hogy áll Potter a legjobb, és – feltehetőleg – legsötétebb haverja unokatesóival. Hát, az volt az érzésem, pillanatokon belül megtudom.
„Mi lenne?”
„Akkor miért hoztad fel őt?”
„Felhozni? Ó, nem, Potter. Inkább nyomnám le egy mély tenger legeslegmélyére…”
„Jól vagy? Olyan fura dolgokat írsz, és falfehér vagy.”
„Minden rendben.” (Kivéve – tettem hozzá magamban -, hogy órán kell ülnöm, ráadásul pont melletted, és utána be kell ülnöm a Varázs Önkormányzat gyűlésére, ahol szinte biztos, hogy újabb szócsatát kell vívnom Bellatrix Blackkel, aztán még egyszer el kell beszélgetnem Kirával a döntéséről.)
„És mi van azzal az irtó helyes sráccal?”
Édes jó istenem. Már megint kezdi. Pedig már teljesen megfeledkeztem a Becca és Alice által kitalált, képzeletbeli szerelmemről, de ez a flúgos újra felhozza… Ah, fiúk…
„Semmi. Maradj meg magadnak.”
„Ejnye, Evans! Az előbb még nagyon közvetlen voltál.”
„Hagyj békén. Jegyzetelek.”
„Nem is. Csak firkálsz valamit a füzetedbe.”
„Semmi közöd nincs az én füzetemhez.”
„Dehogy nincs. Szeretnélek jobban megismerni.”
MI VAN???????????????????????????????????????????????????????????????????????
„Igen???”
„Már öt éve ismerlek, de még egy csomó dolgot nem tudok rólad.”
„Éspedig?”
„Mi a kedvenc kajád/innivalód/sportod/színed/virágod?”
Úgysem volt jobb dolgom. Leírtam neki.
„Citromos csirkehús, salátával/turmixok/kori/vörös, zöld/liliom. Elégedett vagy?”
Amikor olvasta a választ, elmosolyodott. Jó sokáig olvasta. Vagy egy percig. Már azon gondolkoztam, nem akarja-e betanulni, mikor ismét elém tette a füzetet.
„Mi a titkos vágyad? Vagy a féltett titkod?”
„Tudod, Potter, az minden vágyam, hogy neked önelemzést tartsak…”
„Értem… Akkor a vágyad kapcsolódik hozzám. És a titkod?”
„Az, hogy hülye vagy?... Á, nem. Azt már mindenki tudja.”
„Máshogy teszem fel a kérdést, Evans: ki az a srác?”
ATYAÚRISTEN. Elkezdődött…
„Milyen srác?”
„Az!”
„Nevezd már meg, Potter!”
„Akiről Becca beszélt!”
A jó isten áldja meg, hagyja már abba! – könyörögtem némán. Nem értem, miért van meghúzatva azzal a sráccal! Azért kezdtem el vele levelezni, hogy megtudjam, mit gondol arról a libáról, aztán meg még ő faggatózik itt nekem. Pofátlanság!
„Semmi közöd nincs hozzá. Nem váltunk témát?”
„Ha akarod… Téma?”
„Bellatrix?”
„Mi van vele?!”
„Ezt neked kellene tudnod, nem igaz?!”
„Lily, nem értem, mitől vagy így bepörögve…”
Lilynek szólított. Lilynek szólított. Mi történik?
„Nem tudom. Csak úgy.”
„Aha. Én sem igazán értem.”
„És mi a tiéd?”
„Az én… mim?”
„A kedvenc kajád, stb.”
„Hawaii pizza/barackos kóla/arany/kviddics”
„És, a titkos vágyad? Vagy a féltett titkod?”
„Hmmm…………………”
„Na?”
„Izé. Nem hiszem, hogy örülnél, ha tudnád. Egyiket sem.”
„Remus tud róla?”
„Hát, ő igen…”
„Hát, ha ő nem mondja el, mint prefektus, én sem mondanám.”
„Komolyan?”
„Igen. Na, mi az?”
„Nem. Mondhatom. El. Titok.”
„Minő meglepetés. Mivel titkot kérdeztem, még jó, hogy titok!”
„Bocs, Lily. Szép a neved.”
„Öööö… Hogy hívják a húgodat?”
„Alexának. De az ő neve nem teszik annyira.”
Ekkor Becca teljes erőből megrúgta Black székének a lábát (Ahá! Szóval nem csak engem idegesít a hintázása…), ami nagy reccsenéssel kitört. Az az idióta pedig a földön landolt, és felnézett a felé magasló McGalagonyra. Hát, igen. Újabb büntetőmunka.
Juj. Itt van Dumbledore professzor, és itt van Remus is. Vajon mi történhetett? Robbantottak megint, az előadás alatt, esetleg valaki szörnyethalt a nehéz vizsgakövetelmények hallatán? Mindjárt kiderül…

Szerzői megjegyzés: Mivel most már elértem a 26. fejezetet, és még csak szeptember közepénél jár a regény, ezért a következő fejezetek megírásához három hetet fogok igénybe venni, így a kedves olvasók egy 40-50 oldalas fejezetet tarthatnak majd kezükben. Ha ilyen tempóban haladnék tovább, a regény legalább 200-300 fejezetes lenne, és szerintem az nem lenne a legjobb…
Szeptember 24. (Csütörtök), 12:01, bűbájtan

Dumbledore professzornak bomba jó ötlete támadt! De, sajnos, nem írhatom le, mert ha valaki ellopná a naplómat, akkor megtudhatná a tervet, amelyet még csak a prefektusokkal osztottak meg. Na, jó, nem olyan nagy durranás. Nem olyasmi, hogy Roxfort örökbe fogadott egy kimérát, vagy, hogy Blacket kirúgták. Nekem ez azért olyan nagy szám, mert amikor az új épületszárnyról volt szó, McGalagony professzor valamiért elfelejtett tájékoztatni, és POTTERTŐL kellett megtudnom a részleteket.
Most jut eszembe, ha valaki ellopná a naplómat, azt is megtudná, hogy kihallgattam Andromeda és Bellatrix beszélgetését. Meg azt is, hogy mi történt a bagolyházban. És azt, hogy milyen borzalmakat kell kiállnom nap, mint nap. Isten bizony, megríkatnám szomorú végzetemmel a népeket… Jellemző. Én is csak arra vagyok jó, hogy sírjanak miattam a jóemberek.
Jess már megint bökdös, mint mindig. Bökdös, ha Black mosolyog, ha Black nevet, ha Black vigyorog, ha Black átkoz, ha Black létezik (egyébként ezzel nagy-nagy szomorúságot okoz nekem), és úgy egyébként mindig. Úgy tűnik, most kivételesen más miatt. Ide ad egy levelezőfüzetet… MICSODA?! Miért kellett újítanunk? Miért kell mindig ugyanazt csinálni, mint Blackék? Ha ők borjúsalátát esznek szűzérmékkel, és rizsgombócokkal, mi is borjúsalátát eszünk szűzérmékkel, és rizsgombócokkal? Ha ők sötét varázslatok tanfolyamra mennek, mi is sötét varázslatok tanfolyamra megyünk?? Ha ők repülnek, mi repülünk??? És az a röhej, hogy ez mindig pontosan így is van…
Szerencsére Flitwick professzort még nem szállta meg a halaszhatatlan ültetési vágy, így Jess és Becca között ülhetek, ami ma nem nagy pozitívum. Tekintve, hogy azon vitatkoznak, ki a jobb pasi… És, hogy engem kérnek meg rá, legyek a bíró. Na, ki a jobb pasi, Potter vagy Black? Uh. Hát, a kínálat elég gyatra… Úgy tűnik, azok a barmok is leveleznek ott, hátul. Kíváncsi vagyok, mi lehet a füzetükben. El kellene olvasni. Bár, ha a levelezőfüzetük, és a padláson található egyik könyv között kellene választanom, tuti, hogy az utóbbira voksolnék. Apropó, még mindig nem tudom, mi a mondat jelentése. A fél könyvtárat már átnéztem, de semmi. Mindenféle idétlen 500-600 éves hapikról, meg sárkányokról írnak, de latin mondatokról már kevésbé. Ma megint mehetek, ha lesz egy kis időm. Hát, ha bűbájtan szakkör és kviddicsedzés között nekem még lesz… Várjunk csak! Hiszen a hollóhátosoké elmarad. ELMARAD!!! HURRÁ!!!!!!!
Bárcsak ilyen idő maradna hónap végéig! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak! Bárcsak!

12:32, bűbájtan

Rém unalmas ez az óra. Nem értem, miért akarja Flitwick professzor mindenáron fejünkbe döngölni a mentális igézést. Koncentráció kell hozzá, és nekem ebből aztán abszolúte nincs. Bár máskor élvezem a bűbájtant, mert a bájolások tényleg jól mennek, de mostanában… Kíváncsi vagyok, hogy az RBF-eknél hogy fog vissza köszönni ez a kiesett anyag, amit épp most halasztok el. Mindegy. Úgyis mindenki az utolsó két hónapban kezd el tanulni, amikor már úgyis késő. És, ha ezt tudjuk, minek terheljük egyáltalán magunkat? Az életben nem érdemes aggódni a dolgokért. Úgyis minden a lehető legrosszabbul jön össze…
De legalább most három kviddicsedzés szünetel. Bár, őszintén szólva, nem bánnám, ha a Griffendél is leállítaná magát, és felhagyna ezzel az értelmetlen, időpocsékolásnak tekinthető sporttal. Miért kell kivívnunk a természet haragját?! Tegnapelőtt a villámokkal, és a vízesésként zúduló esővel kellett megküzdenünk, tegnap a sűrű, tejszerű köddel. Holnapután milyen elem következik?! A föld?! Akkor előre jelzek egy jó kis földrengést. Mert, ugye Potter már csak tudja, mi kell a csapatnak, hiszen ő a csapatkapitány?! Az pedig a legkevésbé sem hatja meg, hogy én egy icipicikét jobban tudom az olyan dolgokat, mint az időjárás, meg minden, egyébként is, AZ ISTENÉRT: ÉN VAGYOK AZ EDZŐ!!!
Hagynom kellene az egészet a csudába, de nem tehetem. Ó, kedves, kissé hiszékeny olvasó, nem a lelkiismeretem és a lelkemben dúló büszkeség szólalt meg bennem. Hanem McGalagony professzor (bár, ő nem bennem, de mégis, tőlem elfogadhatatlanul kis távolságra).
Már az sem tetszett neki, hogy mostanában nem mentem le a szárnyaslovakhoz. De hát kinek van ilyen időben kedve átbotorkálni a fél birtokon, átgázolni a sáros, már-már mocsaras földön, miközben attól kell félned, hogy rád szakad egy cédruserdő? Köszönöm, ebből nem kérek. De, mivel a tanároknak mindig igaza van…
Jessel és Beccával a „TOP10 legjobb pasi” listájának megírásával ütöttük el az időt. Mivel ők aranyvérűek, én meg nem, van pár olyan srác, akit nem ismerek. De Becca megjegyzéseiből ítélve ez nem is olyan nagy baj.

TOP10 LEGJOBB PASI
(JESSICA NAVON LISTÁJA, LILYANNAH EVANS ÉS REBECCA BREEMAN MEGJEGYZÉSEIVEL KIEGÉSZÍTVE)

1. Sirius Black – úgy édes, ahogy van!
(Én: Balfácán.
Becca: Karizmatikus egyéniség, alapjában véve megtestesíti az ideális pasit, csak egy apró hibája van: pasi!)

2. Amos Diggory – aranyos azzal a kis mosollyal a szája szélén
(Én: Fogalmam sincs, ki az.
Becca: Egy bájgúnár. Jess halaival jobban el lehet beszélgetni, mint vele!)

3. James Potter – helyes, tehetséges, gazdag… de már foglalt
(Én: Ez a lista nem korrekt!
Becca: Megnyerő, szellemes srác, és nyilvánvaló, hogy a lányok ezerrel hajtanak rá. Lil, ezt vedd figyelmeztetésnek!)

4. Lucius Malfoy – mardekáros… izgalmas!
(Én: No comment.
Becca: Egész helyes lenne, ha nem vennénk számításba a sunyi pillantásait, az aljas viselkedését, az ironikus, kétszínű megjegyzéseit… ja, és, ha vakok lennénk.)

5. Lionel McDauph – udvarias, vonzó jellem
(Én: No comment.
Becca: Abból következtetve, amit a tavalyi koktélpartin leművelt, nincs túl jó véleményem róla. Valamiért nem szeretnék olyannal járni, akinek az IQ-ja mínuszban van.)

6. Remus Lupin – okos, és ráadásul helyes is
(Én: No comment.
Becca: Türelmes, kedves és szerény, számomra ő lenne az álompasi… hé, Lil, leragadtál Jamesnél?
Én: Nem. Csak gondolkozok.
Jess: Jamesről?
Én: Feltett szándékotok kiborítani???)

7. Rod Lestrange – szexis, csak sajnos Bella pasija
(Én: Írástudatlan tökfilkó.
Becca: Nem értem, hogy lehet valakinek szexis egy jólöltözött gorilla. De ez csak magánvélemény. Erőszakos, durva, barbár szokásai vannak, és tényleg nem egy észkombájn. De szerintem ez utóbbi a legjobb tulajdonsága.)

8. Frank Longbottom – aranyos, nem?
(Én: Öööö… Ő Frank.
Becca: Aranyos és kitartó, szilárd jellemű, az egyik legkedvesebb osztálytársunk. Ő az egyetlen olyan fiú, aki még soha nem sértett meg. Lehet találgatni, hogy a rekordot ki tartja. Naná, hogy a fent említett Sirius Black!)

9. Cole Nott – cuki!
(Én: Már megint egy mardis!
Becca: Jess, ez annyira karakterisztikus…)

Mielőtt leírhattuk volna a 10. helyen végző srác személyazonosságát, kicsengettek. VÉGRE.

Szeptember 25. (Péntek), 07:45, a Nagyteremben

Ma a Nagyterembe érve egy napsütötte, pálmafás, homokos tengerpartú mediterrán tengerparton találtuk magunkat. Nem, Dumbledore professzor nem teleportált el minket Floridába, vagy Acapulcóba. Csak megbűvölte a mennyezetet, hogy egy rövid ideig ne a természet felhánytorgatott lelkének katasztrófikus érzéseit tükrözze, hanem helyette a mi hangulatváltozásainkat. Hát, lehet találgatni, melyik a jobb…
Amíg én be nem léptem a terembe, addig a már szóban forgó tengerparti idill tárult szemem elé. Utána, pedig… nos, egyszerre két megrázó dolog is történt:
1. Egy óriási villám csapott le a Sirius Black melletti székre.
2. Az előre megjósolt földrengés rázta meg Roxfort ősi falait.
Dumbledore professzor még mindig derűsen mosolygott, de McGalagony professzor kissé aggódva nézett körül:
- Albus, nem lenne helyesebb, ha elfogadnánk Madame Maxima ajánlatát, és amíg nem tisztul ki az időjárás, elmennénk…?
- Ugyan Minerva, attól még, hogy kissé ingatag a talaj… - bazsalygott az igazgató.
Ekkor érte Roxfort sokat-látott falait újabb csapás. Bellatrix Black is megérkezett. Az eddigre már helyet változtatott Black mellett fél méterrel újabb villám csapott el. Majdnem eltalálta, de sajnos csak majdnem. Megrázó, milyen nehéz kinyírni egy Blacket!

09:52, mágiatöri

Az idő egyre rosszabb, és rosszabb. A mai edzést le kéne fújni… Persze, nem lesz könnyű meggyőzni azokat a fanatikusokat. És még délután mehetek a lovakhoz. Azok hogy-hogy nem pusztulnak el ebben a ronda időben?! Hát, igen, a természet csodája…
Bár, UGYAN MÁR! A természet egy cseppet sem csodálatos! Főleg nem az ablak mellől figyelve. Íme, Roxfort látképe:
Két derékbe tört cédrus, egy megcsonkított tölgy, egy jókora rózsaágat ráncigál le a szél a lugasról, egy-két madár csapódik neki az ablakoknak, a tó haragosan hullámzik. Az egyetlen, ami bírja az ítéletidőt, a fúriafűz. Ilyen lehet Bellatrix a többiek között. Tudom, tudom. Nincs semmi okom arra, hogy utáljam Bellatrixot…
ILLETVE, DEHOGYIS!!! IGENIS JÓ OKOM VAN RÁ!!!
11:01, gyógynövénytan

Kész életveszély itt dolgozni, de komolyan! Az előbb suhant el felettünk egy valami, melyben Frank felismerte Zonko Bazárjának ajtaját. Ez már egyáltalán nem normális!

11:20, még mindig

Persze, miért is várjuk, hogy egyesek megváltozzanak, mikor a jellemükkel összeférhetetlen, hogy más, normális emberekhez hasonlóan viselkedjenek. Potter és Black a villám erejével kísérletezgetnek.
Van valami bájitaluk, amivel állítólag ide tudják vonzani a villámot. Ekkora hülyeséget még életemben nem hallottam. A villámot??? Egy bájitallal??? Lehetséges, hogy azok ott ketten még a hülyébbnél is hülyébbek??? JUJJJJJJJJJ!!!!!!!!!!!

12:03, a klubhelyiség

Hát, nem csak állítólag vonzza. Tényleg. Ki lett próbálva, hála a két önjelölt kutatónak. Potter és Black harmadszorra tették el láb alól a már majdnem teljesen felépített épületszárnyat. Sebaj. Átvészeltük. Csak a ház esett ripityára…

20:47, a hálóterem

Megtartottuk a legeslegszuperebb szabadidős programot, Binns professzor vezetésével. Igen. A professzor bő lére eresztett előadást tartott az egybegyűlteknek. Igen. Majd elaludtunk. De, ekkor betoppant Dumbledore professzor…
Becca mindent diktafonra vett, és cikket írt belőle, a Tini Boszikba, ami egy népszerű magazin. A riport címe: „Egy délután Roxfortban”
Két verzió is született: a cenzúrázott és a cenzúrázatlan. Nekem ez utóbbi jobban tetszett, mert ebből nem szedték ki az összes kivételes gondolatot.

Cenzúrázatlan cikk, az én megjegyzéseimmel:

„Egy délután Roxfortban
(Becca Breemantől)

Nos, mit is írhatnék itt, a Sirius Black által lezuhanni készülő álomszép csillár alatt, a festmények kíváncsi tekinteteinek kereszttüzében? Roxfort a pezsgő, izgalmas társadalmi élet, és az élménydús, szenzációs mindennapok találkozási pontja. Mi sem szemléltetné ezt jobban, mint ha kedves olvasóink megismernék a tanulókat. Igyekszem ebben a riportban minden lehetőséget kihasználni, hogy kiaknázhassuk a diákok tulajdonságait. Mindezek mellett fény fog derülni rengeteg, roppant titkos információra is; szó fog esni Roxfort múltjáról is.
A péntek délutáni szabadidős program keretében szeretném bemutatni iskolánkat. Eme fontos társadalmi eseményt szeretett, hűséges Binns professzorunk tartotta. A professzor hosszan ecsetelte a Roxfort melletti kút történetét, bőségesen teletűzdelve értékes történelmi adatokkal az előadást.”

(Azaz locsogott össze-vissza.)

„BINS PROF.: Talán hallottak már a Roxforti birtokon megtalálható kútról, melyet sokan a Kelyhek Kútjának neveznek. E megnevezés igen találó, hiszen ide dobták be a Szent Grált. Bár nincs történelmi bizonyíték arra, hogy az Utolsó Vacsora kelyhe megmaradt, Olimpiodórusz - egy V. századi görög történetíró – említi, hogy egy Mária Magdalénának tulajdonított, és korábban Jeruzsálemben Heléna császárnő által megtalált kelyhet Krisztus után 410-ben a vizigótok Rómából Britanniába szállítottak. A középkorban erre a Mária – kehelyre, mint valódira tekintettek. Ez a kis zöld ónix ivócsésze került elő Graham Philips kutatásai eredményeképpen a közelmúltban, Angliában egy mit sem sejtő Grál-utód otthonából. Egy 1225-ben írt Grál-regényben (szerzője Gerbert de Montreuil) viszont azt olvassuk, hogy József Mária Magdalénától kapta a kelyhet a Feltámadás napján, aki abban a Golgotán előzőleg Krisztus vérét fogta fel. Mégis valószínűbb, hogy a kelyhet eredetileg is Arimathiai József birtokolta és később Arthur királyra, valamint a további Grál-őrzőkre hagyományozta…
*a mélyen tisztelt diákközönség halkan, tisztelettel hallgatták a professzor előadását…”

(A mélyen tisztelt diákközönség aludt.)

„… Az igazgató úr lépett be a Nagyterembe, hogy meghallgassa ő is a dikciót, majd pusztán tudományos alapon szólalt meg.*
DUMBLEDORE PROF.: Ez mind nagyon érdekes. Én is emlékszem, amikor még csak a tanári kar fiatal tagja voltam, egy réges-régi kutat találtunk, melynek halk csobogása a szívdobbanás hangjához volt hasonlítható. Mivel vizét a vas-oxid vörösre színezte, Véres kútnak is nevezték szellemdús növendékeink. Leginkább mégis a Kehely kútjaként emlegettük, annak a mondának az alapján, amely szerint itt rejtették el, ebbe dobták bele a felbecsülhetetlen értékű Szent Grált. A Grál az a kehely, amelyből Jézus az utolsó vacsorán ivott. A történelem során csodálatos gyógyító és fiatalító erőt tulajdonítottak neki. A kelyhet (azzal a lándzsával együtt, amellyel a római katona átszúrta a megfeszített Jézus oldalát) Arimatheai József kapta meg, az ő leszármazottai voltak azok, akik végül Britanniába vitték. A legenda szerint, amikor a tiszteletre méltó ereklyék egyik őre elfeledkezett szent kötelességéről, és buja pillantásokat vetett egy női zarándokra, a lándzsa magától nekirepült, és egy soha nem gyógyuló sebet ejtett rajta. Ugyanakkor a Szent Grál nyomtalanul eltűnt.
SIRIUS BLACK: Buja pillantások? Már akkor is csak arra tudnak gondolni? *röhögött az egyik éretlen tanuló*
DUMBLEDORE PROF.: Köszönöm kérdését, Mr. Black, pontosan. Bele is halt az őr sérülésébe. A következtetés az, hogy nem érdemes állandóan a természetes szaporodáson töprengeni… A Grálnak természetfeletti erőt tulajdonítottak, a Kerekasztal lovagjai sokáig hiába keresték. Ez elég természetes, hiszen mindvégig itt volt nálunk, a kútban.
VERITY REEN: Még mindig meg van a kút? Akkor miért nem használjuk fel, professzor?
DUMBLEDORE PROF.: Ugyan ki mondta, hogy nem, Miss Reen? Kedves javasasszonyunk sok bájitalba, kenőcsbe használja a vizet, ezért köpik ki önök oly sokszor, miközben hangoztatják, hogy nem igazán jó az íze. Ez mind a már említett vas-oxid miatt van.
FRANK LONGBOTTOM: Tanár úr, van még Roxfortnak más legendája is?
DUMBLEDORE PROF.: Természetesen. Itt van mindjárt a Titkok kamrája, a titokzatos Szükség szobája, és a szellemek legendáiról még nem is beszéltünk! Binns professzor?
BINNS PROF.: Említésre méltó még Roxfort egyik feltáratlan helyisége, ahová valamit magára adó ember nem lép be. Itt hatalmas veszedelmek várnak minden halandót. Alaposan meggondolnám, bemerészkedek-e oda. Ezt a térséget 1865-ben építették, Hugrabug Hedvig tartotta itt veszélyes, nehezen kezelhető dolgait…
JAMES POTTER: Milyen dolgokat? *kiabálta be egyik társunk*
BINNS PROF.: Igazán tanulhatnál egy kis tiszteletet, édes fiam… No, de nézzük csak. Számtalan dologról suttognak: veszedelmes tükrökről, vészt hozó, félelmetes ládákról, baljóslatú könyvekről… Hedvig befalaztatta a termet, mert nem akarta megkockáztatni, hogy valaki bajba kerüljön ezek miatt. Ugyanez áll a Titkok Kamrájára is… A legenda szerint egy titokzatos helyen rejtőzik a bestia, mely egy nap feléled, és elpusztítja a méltatlanokat. A Szükség Szobája Griffendél Godrik alapműve, a medalionok mellett.
DUMBLEDORE PROF.: Három medált ismerünk, melyek el vannak rejtve különböző helyeken. Az első a Főnix Medálja, mely az égi tűz, a Nap, a halhatatlanság és az örök megújulás jelképe. * tartott fel a professzor egy aranyból készült izzó amulettet*
BINNS PROF.: Az ősi Egyiptomban az újjászületett Ozirisz halhatatlan, mindent beragyogó lelkeként tisztelték. Kínában Feng-huang néven ismerték, és a madarak királyának tartották. Ezenkívül összefüggésbe hozták a császárnővel, a házastársi hűséggel, a nemi egyesüléssel, a déli iránnyal, a tűzzel, a nyárral és a piros színnel. Testrészei az öt erényt szimbolizálják; feje az erkölcsi tisztaságnak, két szárnya a kötelességtudásnak, háta a rituálisan szabályozott viselkedésnek, mellkasa az emberszeretetnek, gyomra pedig a megbízhatóságnak felel meg. Az antik szerzők tudni vélték, hogy a főnix minden ötszázadik évében meglátogatja az egyiptomi népvárost, Héliopoliszt, ahol hamuvá égeti magát, majd hamvaiból újra életre kel. Egyesek szerint a Főnix a ciklikusan elpusztuló és újjászülető univerzum szimbóluma. Tacitus 1461 évben adja meg életkorát, Manilius pedig egy platón évében, amely addig tart, amíg a Nap, a Hold és az öt bolygó vissza nem tér kiindulási helyzetébe. Tertullianus, Szent Ambrus és Jeruzsálemi Szent Cirill a testi feltámadás bizonyítékát látta benne.
ALICE VACHOPPEN: A főnix nagyon különleges madár?
DUMBLEDORE PROF.: Különleges, és rendkívül ritka, mint maga a medál. Ez az egy van tulajdonomban, a másik kettő elveszett az idők folyamán. A második a hét klasszikus planéta hexagramja.
BINNS PROF.: A középpontban elhelyezkedő Nap révén a talizmán a többi hat égitestnek kizárólag a pozitív energiáit hasznosítja. Az ábra, amelynek elrendezése a planétáknak a kabbala szefiráival való társítását tükrözi, áttételesen a szivárvány színeit is reprezentálja. A középen elhelyezkedő hatszög (Nap) a színek összességét magába foglaló fehéret, a bal felső…
SIRIUS BLACK*kis fáziskéséssel*: Mi az a hexagram?
DUMBLEDORE PROF.: Egy hatszögű csillag, Mr. Black. Örülök, hogy érdeklődik.
BINNS PROF.: a bal felső háromszög (Mars) a vöröset, a bal alsó (Merkúr) a narancsot, az alsó (Hold) a sárgát, a jobb alsó (Vénusz) a zöldet, a jobb felső (Jupiter) a kéket, a felső pedig a lilát képviseli. A harmadik pedig a pentagram.
SIRIUS BLACK: A pentagram az egy… mi? *a fiú intelligenciájáról szerintem már mindenki megbizonyosodhatott*
DUMBLEDORE PROF.: Ötágú csillag.
BINNS PROF.: A megszakítatlan, önmagába visszatérő, ötször megtörő és önmagát ötször metsző vonallal megrajzolt ötágú csillag. a belőle áradó mágikus erő miatt egykor az ördögök, démonok és más ártalmas kreatúrák elijesztésére, távoltartására használták. A pentagramnak elsősorban azért tulajdonítottak mágikus erőt, mert többszörösen magába foglalja azt az évezredek óta ideálisnak és tökéletesnek tartott arányt, amelyet egyebek közt aranymetszésnek (sectio durea) isteni metszetnek (sectio divina) és isteni aránynak (divina proportione) neveznek, s amelynek első meghatározását (a:b=b:[a+b]) Euklidész geometriai tankönyvéből ismerjük… *levegővétel*
DUMBLEDORE PROF.: Európában a középkor és az újkor folyamán gyakran festettek vagy karcoltak pentagramot a házak küszöbére, hogy megoltalmazzák a ház lakóit a rontástól, és elriasszák a démonokat. A varázslatos pentagram az idők során fokozatosan a mágia első számú szimbólumává vált.
BINNS PROF.: …Ma a felfelé álló pentagram jelképezi a fehér mágiát, illetve boszorkányságot, a teurgiát és a jobb kéz útját, a lefelé álló pentagram pedig a fekete mágiát, illetve boszorkányságot, a goiciát és a bal kéz útját.
DUMBLEDORE PROF.: Van valami kérdésük? *Lilyannah Evans felnyújtja a kezét* Tessék, Miss Evans!
LILY EVANS: Tudna valamit mondani a szellemekről, professzor úr? *közben James Potter megmagyarázhatatlan okokból vigyorog*”

(Nem megmagyarázhatatlan…)

A cikk többi részét talán majd holnap felteszem, de most nagyon álmos vagyok… De azért azt még leírom, hogy a vacsoránál mi volt. Mindenki nagyban kajált már, amikor Black belépett. Hirtelen viharfelhők gyülekeztek az elvarázsolt mennyezeten, és mindegyik Piton felé csoportosult, elkezdett szakadni az eső, Pitonra… példátlan látvány volt, az biztos, csak a mardekáros fiú nem értékelte eléggé a kialakult helyzetet. Mondjuk, meg tudom érteni szegényt.
Ekkor, Potter mindenki meglepetésére varázspálcájával eloszlatta a felhőket, odaadott egy borítékot Pitonnak, majd vigyorogva lehuppant Black mellé. Na, NE! CSAK NEM LEVELEZIK PITONNAL?! Á, nem hiszem. Annyira még ő sem hülye… De akkor mi volt az a levél…?