14:06, a klubhelyiség

Hú. Ez kemény volt. Mindenki mindenkivel ordibált. De megérdemelték, Potter különösen. Miért kellett utánam jönnie? Miért nem maradt bájcsevegni Helena Blackkel? Én tök jól elbeszélgettem Beccával. Ott ültem a lugas falánál, a padon, ő ott ült mellett és – tőle szokatlanul, félbeszakítás nélkül hallgatta panaszáradatomat. A végén csak ennyit mondott:
- Lily, hiszen tudod, hogy a fiúk milyen hülyék tudnak lenni…
- Igen, tudom. És nem csak azok tudnak lenni, hanem azok is. - mondtam, fojtott hangon a feltörő zokogástól.
De mégis, magamban tudtam, hogy hiába mondogattam másodpercenként, hogy mennyire rühellem Pottert, ő mégsem volt velem bunkó. Csak beképzelt és lökött. Hát, most megmutatta, hogy tud lenni otromba tahó is… Efféle gondolatok jártak fejemben, amikor Potter megjelent a lugasban. Hát, mit is mondhatnék? Nem a megfelelő időpontban ruccant át hozzánk.
- Evans… - kezdte zsebre dugott kézzel. Mikor felnéztem rá, könnyeimen átláttam, hogy dermed meg.
- Gyűlöllek! – kiáltottam fel indulatosan, és felpattantam. Erre ő két métert hátrált. – Utállak, de annyira, hogy ez már elviselhetetlen! Miért mászkálsz utánam, ha azok előtt a sznobok előtt szégyellsz?! ESKÜSZÖM, MÁR AZÓTA UTÁLLAK, MIÓTA MEGISMERTELEK, MERT MINDIG IS EGY BEKÉPZELT, ÖNZŐ, NAGYKÉPŰ, KI-VAGYOK-MI-VAGYOK ARANYVÉRŰ VAGY ÉS LESZEL IS!
- Tudod, mit? – sziszegte vissza Potter, miközben lépett felém egyet. – TE vagy az, aki maximálisan elfogult VELEM szemben! Mindig csak a legeslegrosszabbat feltételezed rólam, mert… várj csak! Egy semmirekellő, gátlástalan barom vagyok, aki el van telve magától, törtető, és ráadásul a szülei érdemeivel henceg! Hát, hagy mondjak most ÉN valamit NEKED, Evans! HA ISMERNÉD AZT AZ ÁSPISKÍGYÓT, MEGÉRTENÉD, MIÉRT TETTEM AZT, AMIT TETTEM!!!
Észre sem vettem, hogy már megint rám jött a sírógörcs. Potter kezdett először az életben úgy istenigazából bedühödni, Becca pedig elfehéredett arccal meredt kettősünkre.
- Na, jó! Ha ennyire nem illek a köreitekbe, akkor könyörgöm, MIÉRT ÁLLSZ MÉG MINDIG SZÓBA VELEM?! Hiszen én hol érek annyit, mint ti, tökéletes emberek, aranyvérűek? Mondd, mivel érdemeltem ki, hogy az a szent célod, hogy MEGKESERÍTSD AZ ÉLETEMET?! – kérdeztem hisztérikusan toporzékolva.
Ekkor jött a képbe Black. Amint látta, hogy teljesen magamon kívül vagyok, döbbenten nézett barátjára:
- Ágas… öhm… lemaradtam valamiről?
Őt már nem bírtam leszidni a fel-feltörő, csuklásszerű sírástól, de miközben leroskadtam a padra, Becca emelkedett fel róla. Ő sem volt a legjobb passzban.
- És, most jössz te, Sirius Black, a kis exluzív kluboddal? – szemei villámlottak, kezeit ökölbe szorította, úgy kiabált Blackkel. Tiszta ideg volt mindenki.
- Becky, mi ütött beléd???
- Sirius Black, vedd tudomásul, te vagy a legarrogánsabb ember, akivel valaha találkoztam!
- Na, most mit vétettem?!
- Mit?! Apuci és anyuci előtt jó kisfiúnak kell lenned, igaz?! Olyan vagy, mint a szüleid! És, nem árt, ha tudod, hogy őket sem nagyon bírom! Mondd csak, mire jutottatok anyucival: felvesztek a privát klubotokba, vagy sem?
- Ne csináld már, Becky! – legyintett rosszkedvűen Black. – Te is tudod, milyenek a szüleim!
- Pontosan! És torkig vagyok velük! Abban a marhára egoista emberek gyülekezetében mindenki, szüntelenül színlel!
- Képzeld, én sem ilyen családról álmodoztam! – csattant fel Black. Arca vörös volt a dühtől.
- Akkor miért nem teszel semmit ellene??? Sirius Black… TE FÉLSZ!!!
- ÉN??? Én senkitől és semmitől sem félek! És egyedül is meg tudom oldani a problémáimat, és nem kell, hogy egy ilyen kis csitri…
- CSITRI???
Becca szenvedélyesen lekevert neki egyet. Ha láttam volna, tapssal jutalmazom a produkciót, így viszont csak egy jókora csattanást hallottam. Ezután viszont Potter is újra beszállt a vitába. De nem velem, nem is Beccával. BLACKKEL…
- Ki volt az, aki segített neked annak a rohadt… tudodminek a keresésében?!
- Öhm…
- Ki volt az, aki még egy nagyon csinos csajjal is megutáltatta magát, miattad?!
- Ágas. Állítsd le magad!
- Ki volt az, aki segítetett, amikor éppen nyakig ültél a…
- Igen, te voltál az! Most boldog vagy?! Én is elég sok áldozatot hoztam azért a tudodmiért! Sétálni mentem a parkba, egy holdfényes estén, Ágas! JESSZEL!!!
- Ez volt a minimum!
- NEM IS TUDOD, MI MINDENT EL KELLETT TŰRNÖM ATTÓL A CSAJTÓL!!!
- Sirius, kisfiam, miért kiabálsz? – hallatszódott be Mrs. Black hangja a lugasba. Már azon voltam, hogy hozzávágjam a földhöz a naplómat, mikor Potter fogta magát és felkapott.
Csak úgy. Hirtelen. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem tudom, mit képzelt magáról, de annyira el voltam foglalva a kétségbeesésemmel, hogy nem is tiltakoztam. Egyáltalán, semmit sem csináltam. Így Callipsho néniék arra léptek be, hogy én Potter karjában vagyok, Becca kipirult arccal áll Blacktől két méterre, aki viszont fogja a pofontól még mindig sajgó arcát. Sebastian elfintorodott a látványtól. Bellatrix visítva ugrott egy nagyot, neki a tátott szájjal bámészkodó Narcissának. Ezzel szemben Andromeda halvány mosollyal nyugtázta hirtelen kialakult kapcsolatunkat:
- Alakul… - mondta halkan.
Potter erre semmi mást nem csinált, mint kivitt engem az immár igencsak zsúfolttá vált helyszínről. Miközben a kastély felé vitt, hallottam Becca hangját. Szóval nem hagyta annyiban ezt a Black-szüleit-nem-bírom-elviselni-mert-hülye-sznobok ügyet. Csak gratulálni tudok hozzá. Jó sok kurázsija van, ha szembe mer szállni Black szüleivel!!!


14:55, A Roxfort lépcsője

A francba. Elfelejtettem. Jönnek az ovisok látogatóba. Potter pedig tíz perce keresett meg, hogy segítsen a kviddicsedzés megtervezésében. Azok után, amiket művelt, csoda, hogy nem fejeltem le. Úgy tűnik, fejlődik az önkontrollom…
Nini, ott van Remus! És az ovisok is ott vannak… Még mindig jönnek??? Hányan vannak ezek?! Uramisten. Mint a kínaiak és az oroszok összeszorozva.

16:44, a kviddicspálya délkeleti sarka

Kétszázhuszonhárman voltak. Megdöbbentő. De, most nincs időm ezen keseregni, ugyanis közeleg az újabb csapás: a bemutató kviddicsedzés. Még 16 perc, és elkezdődik. Lejött McGalagony professzor és Madame Hoch is… itt van a Black család… plusz a fél suli! Nagyszerű. Még 12 perc, és nekem végem. Black és Ethan nincsenek sehol. Black is pont ezt az időpontot választotta ki, hogy beleölje magát a tóba. És Kirstennek hányingere van. Kezd zöldülni. Na, ne…
7 perc. Még mindig hiányos a csapat. De örömmel állapítottam meg, hogy a suli másik fele is odavándorolt a lelátókhoz. Baromi jó! Még többen fogják látni a beégésünket. Ott van Becca is, jó messze Mrs. Blacktől. 4 perc. Nincs edzéstervem, szóval marad az improvizálás. 2 perc. HOL AZ ÉG EGY ADTA VILÁGON VANNAK BLACKKÉK?! 1 perc. Ajjaj! Állati nagy gáz van.

18:20, a hálóteremben

Hagy kezdjem azzal, hogy ez volt az évszázad kviddicsedzése. Minden újság erről fog írni, és a kviddics történelemben is fennmarad a nevünk. Nem viccelek. Csak éppen, a világ nem tudja, mi az igazság, Azt most én fogom leírni. Ha valaki ezt a naplót valaki is megtalálja, elképesztően gazdag lesz, ha leleplezi az évszázad kviddicsedzésének titkát. Roppant egyszerű:
1. Vegyél hét rendkívül hiperaktív, különc játékost!
2. Hadováljál nekik össze-vissza!
3. Pörögjön az edzés ezerrel!
4. A hét játékosból minimum három sérüljön le!
5. Tegyél bele veszélyesnek látszó, de bravúros mutatványokat!
És, voila! Kész az edzés. De kezdjük az elejéről. Amikor pontban ötkor felmorajlott a tömeg, Kirsten egy vödör felé hajolva sugárban hányni kezdett. Na, mondom, megvan a hangulat. Heather gyorsan cselekedett: ikertesója kezébe nyomott egy fél literes ásványvizet, hogy igya meg. Mikor egy perc múlva már nem volt olyan zöld, Brad mellett kidülöngélt a pályára. És ekkor, felharsant egy jól ismert hang.
- Kedves hölgyeim és uraim, íme a Griffendél kviddicscsapata… úgy látom, kissé hiányosan. De hát vannak, akik megjavíthatatlanok, és mindig elkésnek. – Becca, felhangosítottan beszélt, így hangja elnyomta az egész Roxfort nevetését. Az éles gúny hangjában minden bizonnyal Blacknek szólt, aki csak most lépett ki Ethannal az öltözőből.
Mind a heten összegyűltek körülöttem, és várakozóan néztek rám. Eközben Becca - aki mellett Miss McMahir is ott ült, jegyzetelgetve – a játékosok bemutatásával szórakoztatta a közönséget. A nézőknek bizonyára úgy tűnt, mintha komoly szakmai megbeszélést tartanék, és elmondanám az edzéstervet, de ez a rendkívül hivatalos tájékoztatás kb. így hangzott.
- Na, akkor itt vagyok. Az egész iskolával egyetemben. Játszatok jól, és ne menjetek neki a póznáknak.
- Melyik alakzattal kezdjük? – csivitelte közbe Heather, miközben ikertestvére még mindig kimerülten szorongatta torkát.
- Nekem mindegy. Mit tudom én. Milyen van?
Potter hangosan felnyögött.
- Evans, mégis mit vársz tőlünk?
- Mit izélsz, Potter??? Neked csak repülnöd kell!
- De melyik gyakorlattal kezdjük?
- Nekem mindegy.
- Hát, ez nem lehet igaz.
- Menjetek már, és repkedjetek. Én meg majd… elkapom azt, aki leesik.
- Kösz a biztatást.
Aztán végül mégiscsak rászánták magukat és felszálltak. Potter mutogatott nekik valamit, mire is mindannyian karvaly formában repültek, ezután következett a kör-, a lóhere-, és a csillagalakzat. Becca folyamatos kommentálása közben kicsit nehéz volt koncentrálnom. Illetve úgy tenni, mint aki koncentrál. Hiszen én voltam az edző. Amikor valaki messzebb lemaradt, elhúztam a szám, amikor felgyorsult, mosolyogtam. Csak az edzés végén árulták el, hogy akkor éppen az izzó szikra-alakzatot mutatták be, és kivételesen senki sem tévesztett el semmit. Na, mindegy.
De mégis, miután kiengedtem a cikeszt, a gurkókat, és odadobtam Heathernek a kvaffot, kezdett nehezebb lenni a játék. Ethan és Black nagy erőbedobással mutattak be mutatványokat a gurkókkal, aminek az lett a vége, hogy majdnem lecsúsztak seprűikről. Ezt Becca természetesen meglátta.
- Ki lehet az a játékos, aki az előbb majdnem lezuhant a mélybe? Nem látni az arcát. Ó, csak Sirius Black lehetett, csak ő tud így bénázni! Emberek, gratuláljunk Siriusnak! Még egy ilyen megmozdulás, és egy tanulóval kevesebbet számlálhat jó öreg iskolánk.
Black erre idegesen fordult Becca felé, de Potter mutatott neki valamit, így tovább folyt az edzés. De, kedves barátnőm igyekezett minden másodpercet kihasználni.
- Remélhetőleg nincsenek köztetek félvérek, netalántán sárvérűek, ha mégis, nehogy rá merjetek nézni Siriusra! Mert, ha ránéztek, AZ ÉG IRGALMAZZON NEKTEK!!!
Hűha. Úgy tűnik, leragadt a délutáni témánál. Black válaszul nekirepült az egyik oszlopnak. Leesett a fűre, és ugyanebben a pillanatban Kirsten huppant le mellé, aki már nem bírt tovább seprűn maradni, újra rájött a roham. LEHÁNYTA BLACKKET.
- Még szerencse, hogy nem hányt le semmi fontosat szegény hajtólány. Lily, eltetted a papírjaidat? És a naplódat? – tájékoztatott mindenkit az eseményekről vidáman Becca.
Na, erre Black felugrott és elkezdett szaladni Becca felé, de Potter – aki időközben szintén leszállt – visszatartotta. Mondott neki valamit, mire Black egy kicsit lenyugodott, és átvette Remus pulcsiját. Újra játszottunk, és játszottunk, és mikor Becca legközelebb elkezdte szívatni Blacket…
- Black odarepült a lelátóhoz
- Megpróbálta megfojtani Beccát
- De Becca, ahelyett, hogy megfojtódott volna…
- …elkezdett sikítani (SEGÍTSÉG! ITT EGY ŐRÜLT, KÖZTÜNK JÁR! HOL VAN ILYENKOR AZ FBI?!)…
- … átesett Jesszen…
- egyenesen Remus ölébe…
Tíz percveszekedés után, Becca még mindig a megdöbbent Remus ölében tovább informálta az egész roxforti diáksereget, akik hasukat fogták a nagy röhögéstől. De ezzel még korántsem volt vége az edzésnek! Úgy igazából még csak most kezdődött. Mikor Black és Ethan összevigyorogtak, tudtam, hogy baj lesz.
Mindketten egyszerre lendítették az ütőjüket egy gurkó felé, miközben ezt ordították:
- AZ EMBERISÉGÉRT!!! – ÉS BECÉLOZTÁK A BLACK CSALÁDOT…
Természetesen Kirát találták el, aki leesett. Felállt. Aztán összeesett. Miután szóltam Madame Pomfreynek, aki feltámogatta Kirát és Kistent a gyengélkedőbe, folytatódott az edzés…

19:44, ismét a hálóteremben

Illetve folytatódott volna, ha Potter nem repült volna oda hozzám. Mivel láttam rajta, hogy valamit akar mondani, tartottunk egy kis szünetet. Én egy egyórás kis szünetre gondoltam, de sajnos Becca meg csak tíz percesre. Gondolom, nem tudta volna tovább, mivel szórakoztatni a jónépet. Mikorra a megmaradt öt, viszonylag ép játékos lekászálódott a földre, Potter már nagyban magyarázott nekem:
- Valahonnan szereznünk kell egy fogót! – kezdte.
- Ugyan, miért? – kérdeztem. Mikor láttam, hogy nem nagyon akar válaszolni, és ráadásul a szemembe sem akar nézni, bosszúsan felsóhajtottam. – Csak azt ne mondd, hogy csináltatok valamit azzal az ütődött Blackkel, ami miatt…
- Az a helyzet, hogy csak segíteni akartunk. Ugyanis, ha nagy a nézettség, talán ki tudunk még jutni abból az árokból, ahova te vezettél be minket, drága edzőnő! – csattant fel. – Csak fel akartuk lendíteni az edzést egy-két plakáttal…
- PLAKÁTTAL?! – harsogtam.
Hát, naná. Nem is értem, mit várok Pottertől meg Blacktől. Már csodálkoztam, hogy ma még nem követtek el egy marha nagy baromságot. Pedig dehogyisnem! Csak eddig sikerült eltussolniuk…
- Hány plakát? – morogtam.
- Öööö… Egy, kettő…
- Pontosabban 300-400… - dörmögte Brad, aki ma délután nagyon közvetlen volt. Például odáig eljutottunk, hogy köszönt nekem.
- 300-400 PLAKÁT??? JAMES POTTER? TE… - ekkor egy hang szólalt meg a hátunk mögött:
- Miss Evans, megengedné, hogy néhány tanítványommal riportot írjunk az edzésről? A Reggeli Próféta pályázatára készítenénk. – nézett a szemembe fontoskodva Miss McMahir. Most narancssárga miniszoknyát és élénk lila felsőt viselt. Asszem, be kellene mutatnom Liának… Kényszeredetten rámosolyogtam, és bólintottam. Eközben Potter és Black nagyon gyorsan elhúzta a csíkot, a lelátók felé.
HÁT, MONDHATOM, NAGYON KEDVESEK. SOHA NEM HAGYNÁK CSERBEN AZ EMBERT… Á, NEM! ŐK KETTEN A HŰSÉG MINTAPÉLDÁI. Fogtam magam, és Potter után rohantam, Heathernek meg intettem, hogy állítsa meg Blacket, aki úgy rohant a stadionból kifelé, mint egy elefánt. Árkon, bokron, embereken át.
Én pedig Potter után rohantam, mint egy valódi edzőnő! Igazán büszke vagyok magamra. Út közben megláttam egyet a fent említett plakátokból:

„Figyelem, figyelem!
Ma délután, 17:00-tól kezdetét veszi az évszázad kviddicsedzése! Mindenkit szeretettel várunk, aki szereti a kviddicset, az eséseket, az ordibálást, és nagy botrányokat! Ebből következtetve biztosak vagyunk benne, hogy az egész iskola megajándékoz minket szeretetével, és ellátogat eme lélegzetelállító eseményre! A fogó bravúros mutatványokat fog bemutatni, dacolva a természet törvényeivel!
Tippek: Hozzanak sisakokat, tekintve, hogy Sirius Black játssza ma a terelőt; és fülvédőket, mert Miss Lily Evans is megtisztel bennünket - számottevő edzői tapasztalatával.”

AZOK A… HA POTTERT ELKAPOM, ESKÜSZÖM, MEGÖLÖM! Nem hiszem, hogy Kira tudott volna a dologról. De, ha ő tudott is, én nem. POFÁTLANSÁG!!! De, most komolyan. És, egyébként is, hogy lehet egy edzésre azt mondani, hogy lélegzetelállító??? Bár… bizonyos értelemben… ha Potterék itt a szívinfarktusra gondoltak…
- Meg van a megoldás! – kiáltottam utána. Hirtelen megállt és felém fordult, én pedig majdnem neki mentem.
- Hallgatlak.. – komoly volt az arca.
- Te kevertél össze mindent a hülye plakátjaiddal, Potter, ezért úgy döntöttem, TE leszel a fogó. – mondtam halál nyugodtan, és kényelmes léptekkel elindultam vissza, a pálya felé. Potter utánam rohant. Most megfordult a sorrend. Én elöl, Potter hátul.
- Én HAJTÓ vagyok, nem FOGÓ! – kiabálta halkan, nehogy az épp arra járó Black szülők észrevegyenek minket.
- Én meg EDZŐ vagyok. És az edzőknek az a tulajdonságuk, hogy utasításokat adnak ki a játékosoknak. – mosolyogtam rá.
- Ha ezt elfogadnám, Evans, még akkor is hiányzik két hajtó. Ők is nagyon fontos szerepet töltenek be. Ezért, - elvigyorodott. Ajjaj… - te leszel az egyik póthajtó és, az edző egyidejűleg. Jó ötlet, igaz?
Elpirultam. HOGY A FENÉBE TUD MINDIG VISSZAVÁGNI?! (és, miért olyan aranyos ilyenkor???)
- Azt akarod mondani, hogy egyidejűleg repüljek, dobjak, figyeljem, hogy ki hol van, és mit csinál, válasszak taktikát, hallgassam Becca monológját… Ezt nem lehet megcsinálni!
- Oh, dehogynem! - ÁTKAROLT, és elkezdett kivezetni a nyílt pályára. – Én nap, mint nap ezt csinálom. Viselkedj úgy, mint egy igazi edző! De egy dolgot kihagytál, Evans. Bár, neked ezt nem lesz nehéz teljesítened…
- Igen, és mi az??? – kérdeztem durcásan.
- Legyél mindezek közben csinos.
Uhhhhhhhhhhhhhhhh!!!!!!!

Visszamentünk a pályára. Ott Heather éppen Blacket ráncigálta, aki hevesen tiltakozott a maradás ellen. És most még enyhén fogalmaztam. Figyelmreméltó, hogy egy harmadéves lány vissza tudta tartani Blacket. És, hogy nem félt a Black családtól. Persze, mert mugli származású és nem is ismeri azokat az egocentrikus, számító embereket. Így, mikor Callipsho néni metsző hangon elkezdte szidni, ő csak oda vetette az említettnek:
- TAKARODJON KI A JÁTÉKOSOK MAGÁNSZFÉRÁJÁBÓL, VÉNASSZONY!
Callipsho néni megnyúlt arccal, szó nélkül sietett el a kastély felé. Biztosan megy árulkodni. Szánalmas. Ekkor jöttem rá, hogy még egy tag hiányzik, így nekiláttam még egy játékos verbuválásának:
- BECCA, JESS, REMUS, RINI, VERITY! LE TUDNÁTOK JÖNNI??? – ordítottam fel barátaimhoz. A válaszok, kedves olvasó. És még egyszer megemlítem, ők a barátaim…
Rini: MIÉRT?
Remus: VALAMI BAJ VAN?
Verity: FÁJ A HASAM, HAGYJATOK BÉKÉN!
Becca: CSÓKOT!
Jess: VISZÜNK BONBONT IS!
Rini, Remus és Jess lerohantak hozzánk. Közben Remus belelépett egy lekváros palacsintába, Jess elcsúszott egy gumimacis papíron, Rini pedig úgy törte az utat, mintha őserdei kalandor lenne. Amikor már végképp úgy tűnt, beragadtak a tömegben, Remus mondott valamit. Az emberek gyanakodva, irtózva húzódtak el útjukból.
- Mi volt ez?
- Egy néma bomba?
- Frank görénye?
- Remus, elkezdtél énekelni?
- Ráuszítottátok valamelyik rokonomat az emberekre?
- Ah, nem. – legyintett Remus. – Kolerásak vagyunk.
- Ja. – bólintott Potter. – Vagy úgy.
- Miért kellett áttörnünk magunkat azokon a szerencsétleneken? – nézett rám Jess, miközben szétosztogatta a nagy tábla bonbont.
- Az a helyzet, hogy hajtóra van szükségünk… Ki akar…
Még be sem fejeztem a mondatot, máris mindannyian egyszerre kezdtek el tiltakozni. Végül, három perces szócsata után Remus vállalkozott a másik hajtó szerepére. Potter és Black meggyőzte.
- Ezért minimum szentté fognak avatni. – morogta, miközben a seprűjét nézegette.
- Rendben. Tudod, mi a dolgod? – kérdeztem meg két perc múlva Pottert.
- El kell kapnom a kis, sárga bigyót. – ismételte meg szavaimat Potter, szélesen mosolyogva, és elengedte az eddig kezében tartott kis, sárga bigyót… arg….. cikeszt.
- Brad?
- Nem szabad kivédenem a labdákat, csak akkor, ha szólsz.
- OK. Black? Ethan?
- Soha, semmilyen körülmények között nem vesszük célba a közönség semelyik tagját. – mondták kórusban.
- Remus?
- Nem ejtem el a kvaffot, nem esek le a seprőről, és nem menekülök el a gurkóktól. – halkan felsóhajtott. - Úgy érzem, mintha a saját síromat ásnám.
- Semmi baj. Emberek, fél óra, és ennek vége. Ha ezt túléljük…
- … mehetünk aludni. – ásított fel Black. – Hosszú volt ez a nap.
- Túlontúl hosszú. – dohogtam, miközben a cikeszt figyeltem, ami DIREKT a fejemnél röpködött. Pimasz kis vakarék! Elkaptam és Potter felé hajítottam, de a kis labda ezt jelnek vette, és felrepült. Folytatódott az edzés.
Mikor felszálltunk, enyhén szólva szédültem. A frász tudta, hogy tériszonyom van! Már értem, hogy Kirsten miért lett rosszul… De, mielőtt követhettem volna példáját, és lehányhattam volna a legközelebb lévő dolgot, felharsant Becca hangja:
- Miközben James Potter, az újdonsült fogó kamikáze támadást indít a földfelszín ellen, hallgassunk valami megnyugtató zenét!
Felharsant az a JELLEGZETES, TEMETÉSI DALLAM. Annyira, de annyira megnyugtató volt, hogy Potter majdnem elfelejtette felhúzni a seprűjét. Úgy látom, Beccának ma kreatív napja van. Amikor nem hallottam sikítást, visítást, üvöltést, megnyugodtam, hogy mindenki él. Vagy mindenki meghalt? Részletkérdés.

Én viszont álmos vagyok… Teljesen kikészített ez az edzés. Meg, hogy repülnöm kellett. Annyira távolinak látszik a veszekedés, a vendégek fogadása, pedig ma reggel volt. Még egy ilyen nap, és tűzök el innen. Hála istennek, hét óra után fájdalmas búcsút vettünk a vendégektől. Próbáltam őket marasztalni, elmeséltem, hogy holnap a Mardekár edzését izgulhatnák végig… Öt perc alatt elhúztak. Black pedig, amikor beért a Roxfortba, felkiáltott:
- Isten hozott, újra, SZABADSÁG!!!
Meg tudom érteni. Na, jó, most már tényleg mindjárt elalszok… Á... Nem haltam meg. Túléltem ezt a napot. Ültem seprűn, repkedtem 80 méter magasban, voltam Potter ölében. Azt hiszem, itt az ideje, hogy kicsit felpörögjenek az események. Mert ez a nap rém unalmas volt…„Beauxbatons Mágusakadémia,
Franciaország,
Rue De Loi,
F-74965

Szeptember 17.

Drága Lya!

Köszönöm leveledet, és sajnálom, hogy eddig még nem volt időm válaszolni, mert zsúfoltan telnek napjaim. Most mégis rászánom magam az írásra, mert muszáj kitárgyalnunk egy s mást. Kezdetnek a két átokfajzat - nevezetesen Potter és Black - kirobbanó hangulatáról mesélnek.
A skacok nem vették túl jó néven, hogy Dumbledore professzor a kviddicspálya tatarozása helyett az adományokat egy új kastélyszárny építésére költi. Szegény, épülő házon álltak bosszút. Pár vödör hamu maradt belőle. És még nem is említettem a szerdai ötletüket. Hajnali ötkor még Becca, Jess és én még az ágyban feküdtünk, félig ébren, lélekben próbáltunk felkészülni az előttünk álló napra, Cassie hangosan dorombolva gömbölyödött össze kosárkájában, a Becca kedvence, Nox, a nőstény bagoly is szárnya alá dugott fejjel bóbiskolt. És ekkor hatalmas robbanás rázta meg a Roxfortot. Cassie rémülten felugrott, mi az ablakhoz rohantunk, miközben hallottunk egy reccsenést - Nox lefordult az állványáról. Az ablak elé érve különös látvány fogadott minket. Ugyanis, Potter és Black a „KVIDDICSPÁLYÁT AKARUNK” mozgalom nevében bevetettek egy jó öreg eszközt: a dinamitot. Hát, jó nagyot szólt! Mégis, McGalagony prof.-t hirtelen megszállta az indiánok ősi szelleme, és békét hirdetett, mikor a két idióta lökött tettét „a sport heves szeretetének” nyilvánította...
Egyébként, Lya, ha eddig nem vetted volna észre, tudok olvasni. Gondolom, ez neked újdonság lehet, hiszen mi másért írtad volna le hússzor, nagybetűvel, egymás alá, hogy: „MI VAN JAMESSZEL?”
Hülye kérdéseid vannak. És, mi az, hogy hogyan néz rám?! Ugyanolyan bambán, mint máskor. De, mivel nem szeretném, ha álmatlan éjszakáid lennének emiatt (mert ugye téged annyira izgat, mi van Potterrel?), leírom: nála pofátlanabb fiúval még életemben nem találkoztam. A hétfői kis magánakciójuk után még volt képe odajönni hozzám és BÓKOLNI.
Úristen.
Leírtam.
Már látom magamban, hogy izgatottan felpattansz a székről, és fel-alá kezdesz mászkálni szobádban. Majd megbotlasz egy-két hópárducban. Egyébként nagyon veszélyes azokat a ragadozókat bent tartani, szóval, ajánlom, hogy zárd ki őket. Igen, Lya, tudom, hogy félnek a sötétben. De nem lehet, hogy azért, mert úgy teszel, mintha AZ ANYJUK LENNÉL, ÉS MINDENT MEGENGEDSZ NEKIK?! Ó, dehogynem.
Na, szóval most megkérdeznéd, mit írt Potter. Na, jó, leírom, de jól jegyezd meg, mert nem fogom megismételni még egyszer.
1. "Miss Evans" - meghajolt, majd vigyorogva előreengedett az ajtóban.
2. "Egy kis virág a kertből..." - a rózsák üres helye véres foltként tátongott a kert színpompás forgatagában, a gondnok pedig káromkodásáradatot hadart el. Tanultam néhány új szót.
3. "Gyönyörű vagy, mint mindig." - a háttér a ház bíbor, vörös, és narancs árnyalatú lángokból kibontakozó sziluettje volt.
És, ha már Potterről beszéltünk, térjünk át Blackre is. Kedvenc expasid sem tétlenkedik, baromságot baromságra halmoz, mint rendesen. Kedden kajacsatázott az egész Roxforttal. És Beccára akarta fogni az egészet. Pedig, istenem, ha Black annyit pofázott, Beccának miért is ne lett volna arra oka, hogy leöntse egy kancsó jéghideg vízzel?! Én Becca helyében inkább a forró kávét használtam volna. De, sajnos, már csak a jelenet végét láttam, amikor is Dumbledore professzorral és Remusszal beléptünk a Nagyterembe. Fejünk mellett áfonyás öntetek, túrós tortaszeletek, és egy pár bakancs zúgott el...
Hogy történt-e még valami érdekes? Hát, ha azt érdekesnek vesszük, hogy Becca párbajozott Blackkel... És, most következzenek belföldi híreink.. Na, jó, nem akarlak csesztetni, de egy kis feszültségteremtés sosem árt.
Na, szóval, azt már említettem neked, hogy Becca mostanában nem jön ki olyan jól Blackkel, mint régebben. Bár, ha engem kérdezel, az is csoda, hogy egyáltalán VALAMIKOR jól kijöttek... De, most fordult a kocka: Becca nem bírja szó nélkül hagyni Black egyetlen tettét sem. (Nem is csodálom.) És, már olyan szinten idegesítik egymást, hogy ez még Remusznak, és a fülig szerelmes Alicenek is feltűnt. Hogy, hogy nem, érdekes dolog sült ki ebből az egészből: Black kihívta Remuszt párbajozni. Az említett kétségbevonta Black épelméjűségét, erre Becca kijelentette, hogy majd ő fog Remus helyett kiállni, úgyis Blacknek vele van baja, nem Remusszal. Erre Remus most már mindkettőjük elméjéért aggódott.
Ez kedd este, a klubhelyiségben történt, és EGÉSZ SZERDÁN a morgolódásukat és szócsatáikat kellett hallgatnom, amik nagyjából ugyanúgy hangzottak, így megjegyeztem őket, és most feljegyzem ezeket, a párbeszédeket az utókornak.

BLACK: Becky, nem gondoltam komolyan.
BECCA: Nem vagyok rád kíváncsi.
BLACK: Ez egyáltalán nem jó ötlet...
BECCA: Legyen már tartásod!
BLACK: Szerintem te túl komolyan fogod fel ezt az egészet.
BECCA: NEM ERESZKEDEK LE AZ ELLENSÉGHEZ!
BLACK: Ajjaj... Hosszú lesz ez a nap.
***
BLACK: Holdsáp, beszélnél Beckyvel, hogy abba hagyhatná ezt a hülye viselkedést!!!
BECCA: A szél zúgását hallom, vagy csak egy légy zümmög?
REMUS (felsóhajt): Mindketten leállhatnátok.
BLACK: MINDKETTEN?! Becky az, aki mindenfélét beképzel magának!
BECCA: FOGD MÁR BE!!!
BLACK: Na, mi van, MÉGIS BESZÉLSZ AZ ELLENSÉGGEL???
POTTER (felolvas a Reggeli Prófétából): "A tinédzserekre egyre inkább jellemző a hullámzó hangulat, a szabad, olykor sértő véleménynyilvánítás. Ebben a korban kezdődik el a nemek tényleges elkülönülése..."
***
ÉN: Miért foglalkozol egyáltalán Blackkel?
BECCA: Nem is foglalkozok vele.
ÉN: Becca. PÁRBAJOZNI AKARSZ VELE.
BECCA: Frászt akarok!
ÉN: Mészárlás lefújva?
BECCA: Hé, ki mondta, hogy nem fogok? Csak nem akarok.
ÉN: Akkor mégis csak foglalkozol vele...
BECCA: Jaj, Lil, ne kezd megint!

Potternek nem volt jobb dolga, így elkezdett meghívni egy pár embert a Nagy Csatára. Ja, egy pár embert. Ebből kifolyólag, szerda este, pontban hét órakor, a bűbájterem előtt zajlott a párbaj, másik 70-80 diáktársunk társaságában. Becca halál komolyan vette, Black viszont csak vigyorgott és szórakozott. A vége nagyon durva volt. Kezdtek bepöccenni mindketten, és már erősebb átkokat szórtak egymásra. Mikor Becca majdnem fejbe találta Blacket egy kínai vázával, Black kimondott egy ismeretlen átkot, mire Becca a csarnok másik végbe repült, és nekiesett egy ládának. Black erre elsápadt, de amikor Becca kissé bosszúsan felült, ott termett mellette, és nyújtotta a kezét, hogy felsegítse, de Becca nem fogadta el. Felállt és csodálkozó embereken át felrohant a hálóba.
A tegnap éjszaka nagyon hosszú volt, és én felváltva vigasztaltam Jesst, akinek meghalt otthon a kedvenc halacskája, és bólogattam Becca szidalmaira, amelyek mind Blackről szóltak. Ha a szavak halálosak lennének, Blacket már pár százszor eltemettük volna.
Szóval, telnek a napok... Gondolom, a Beauxbatons sem lehet túl nyugodt hely, figyelembe véve, hogy oda jársz. Na, úgy nagyjából összefoglaltam az elmúlt napok lényegét, és boszorkány legyen a talpán, aki ezt az egészet zokszó nélkül elviseli. Nézzük csak.
2-szer vesztem össze Blackkel (mert párbajozni akart Beccával).
2-szer vesztem össze Beccával (ugyanazért, amiért Blackkel).
1-szer vesztem össze Remusszal (mert miért nem tudott semmi sem tenni ez ellen, mikor prefektus?! azt válaszolta, hogy én is az vagyok... uh...).
3-szor vesztem össze Jesszel (mert a halacskájának élete halála fontosabb, mint bármi más dolog).
6-szor Potterrel (csak úgy, megszokásból + mert nem tudja leállítani a barátját + mert azt állította, hogy én sem tudom leállítani a saját barátomat, és mert átestem WC-re menet a házi kedvencébe, Crockba. Aki mellesleg egy ronda kaméleon. Nem csoda, ha nem vettem észre, hiszen éppen beleolvadt a szőnyeg mintájába. De, javamra lehet írni, Potter SEM vette észre! És még Ő mondja RÁM, hogy vak vagyok… ).
Ennyit az élet szépségeiről... Írj minél előbb, hogy legalább valami jó is történjen velem! És keress sok-sok pasit. Nekem.

Puszi:
Lily

Ui.: Hiszel a szellemekben? Én már kezdek. És ez nem is csoda, ha figyelembe vesszük, mi minden történik velem. Mostanában furcsa dolgokat észlelek: kutyát kergető macskát, lebegő Potter fejet az ablakom előtt, vérfagyasztó sikolyokat, robbanásokat… Bár, legutóbbiak száma az utóbbi hétben jelentősen növekszik.

Ui.2: Légyszi, legközelebb ne keverd össze a nekem és az unokaöcsédnek szánt leveleket, mert nem szeretnék még egyszer bénító átkot kapni.”


Szeptember 17. (Csütörtök), 19:22, a bagolyház előtt

Na, ezzel is megvolnánk... Kibírtam az órákat, megírtam a levelet anyáéknak, az édes kis húgomnak, és Lyának. Levezényeltem a bűbájtan szakkört. Vettem Jessnek két csomag Mindenízű Drazsét, Veritynek tíz málnás joghurtkelyhet, Rininek négy cica falatkás zacskót, Beccának egy csokibéka táblát, húsz csokibékával - jutányos áron: „10-et fizet, 5-öt kap!” (ez valahogy nem stimmel…). Feladtam a leveleket. Szóltam Madam Rosmertának, hogy szombatra a Tanárok Találkozójára foglaljon le egy helyiséget, és vettem, Hagrid tanácsára sok-sok szárnyassütit a csikóknak, akik holnap délután érkeznek.
ELEGEM VAN, FELMONDOK!!! Na jó, Lily, nem kell pánikba esni. Mindenkivel előfordul, hogy a napi két óra tanulás, három óra kviddicsedzés mellett még bevásárol a fél sulinak, a tanárok dolgait intézi, és minden szakkört megtart… Miért mindig csak én?! Nem igazság! Az istent - ha van -, nagyon félreinformálhatták az emberiség helyzetéről. Naná. Napjainkban már az angyalok sem megbízhatóak.
Csak így lehetséges, hogy megengedték, hogy szegény Becca bátyja egy bevetés közben csak úgy felszívódjon. Bizony, bizony: ma, vacsoránál jött a levél, hogy Roland Breeman, volt… nincs… Becca teljesen kibukott, ami érthető. Most Blackkel van bent a bagolyházban. Nem, NEM ÍRTAM EL. Blackkel. Mivel ő VIGASZTALJA… Mivé lett a világ?!
Szóval, azért vele, mert csak ő ismerte a bátyját. Mi nem, mert:
Én: Mugli származású vagyok, és Becca szülei nem nagyon bírja a mugli származásúakat.
Jess: Jobb dolga is volt, mint megismerkedni Becca bátyjával, pl. fodrászhoz, műkörmöshöz, szoláriumba, és divatos butikokba járkálni.
Rini és Alice: Minden nyáron külföldön nyaralnak… szerintük inkább kínszenvedés az egész.
Verity: Félvér, így ugyanaz vonatkozik rá, mint rám.
Potter: Nem szeretik a szülei a Becca szüleit.
Frank: Nem bírja a 24-25 éves srácokat, mert kisebbségi komplexusa lesz tőlük.
Hát, más nincs is… Andromeda a prefektusi teendőket (amiket már nagyrészt a nyakamba zúdítottak) beszélte meg McGalagonnyal, és más nincs is… Így maradt Black. Bár, ha Black és a senki között kéne választani, én inkább ez utóbbira szavaznék.
A lényeg, hogy bent vannak. Vajon miről beszélgetnek? Jó egy icipici részletet meghallgatni a beszélgetésükből… Nem, Lily! Nem szabad! Csúnya dolog hallgatózni! Bár, sohasem lehet tudni, hogy Black nem egy dühöngő, vérengző tömeggyilkos-e…
Mégis csak jobb lenne bemenni! Gyanúsan nagy csend van. Na, jó. Egy kis figyelem elterelés sosem árt. Asszem megoldok egy baró kis tesztet, amit tegnap olvastam a Bájos Boszikban. Íme:

1. Kérdés: Mit teszel, ha rózsaszín felhőkben zuhanyzó arany denevéreket látsz meg az égen?
- Elfordulok. Nem akarom megzavarni a magánéletüket. (Ó, ez aztán intimitás!)
- Visítva kivonulsz és felhívod a háziorvosodat, megkérdezni, mi történik veled. (Á, naiv muglik!)
- Egyéni válasz (Na, ez nekem való teszt! Válaszom: szólok Dumbledore professzornak, hogy értékelem a humorát, de ez még nekem is sok.)
2. Kérdés: Két nyuszi megy a réten. Jön egy úthenger. Hány nyuszi megy a réten?
- Mennyi? Gondolom, kettő. (Ez Remus.)
- Nem vagyok hajlandó matekozni! (Úgy tűnik, Potter is beugrik.)
- Egyéni válasz (egy ügyes és egy kilapított)
3. Kérdés: Randizni hív egy vámpír. Milyen ruhát veszel fel?
- Narancssárga, kis virágos miniszoknyát, fekete necc felsővel (abszolúte nem kihívó…)
- Csak nem maga Lestat akar elvinni egy menő étterembe?! Mindenképpen komoly benyomást kell keltenem! Ha a randi ugrik, tudok készíteni egy interjút a vámpírral. (És irány Hollywood, mi?!)
- Egyéni válasz. (Puszta szeretetből egy fokhagyma füzért alkalmazok ma nyakláncként a hagyományos spagetti pántos top és csípőnadrág mellé.)
4. Kérdés: Melyik szerinted az a kérdés, amire nincs válasz?
- Miért van ablak a mosógépen, és miért nincs például a mosogatógépen és a hűtőn? (de, tényleg… miért nem?!)
- Miért ülnek a fiatal párok egymás mellett, és az öregek meg egymás mellett a kávézókban? (érdekes észrevétel…)
- Egyéni kérdés (Miért nem foglalt soha a szám, ha mellé tárcsázol?!)
5. Kérdés: Mi az, amit a suliban legszívesebben elsajátítatnál?
- Úgy leszidni valakit, hogy az illető ne jöjjön rá! (Rohanok, írok mindjárt a Mágiaügyi minisztériumnak egy kérvényt!)
- Nem felrobbantani napjában tízszer a bájitalokat. (Akinek pechje van, az bizony így jár. Élő példa erre Jess.)
- Egyéni válasz (Kémnőnek/színésznőnek/kalandornőnek való kiképzés.)
+ Kérdés: Mit teszel, ha egy barátnőd egy arrogáns, beképzelt, nagyzoló sráccal van bent egy teremben?
- Betöröd az ajtót, és rájuk rontasz. (Szívem szerint ezt választanám…)
- Magadban rágódsz, mi történhet bent, de nem lépsz semmit. (Nem is rágódom!)
- Vállat vonsz és elmész tanulni (Csakis!)

Na, ez a teszt is csak tíz percet vett el az életemből. Biztosan van valami jó témám, amiről rengeteget írhatok a naplómba! Naná, nekem mindig van témám!
Kezdetnek Alice furcsa szerelmi élete az, amiről jó sokat bírok írni. Annyira szerelmes az elképzelt, tökéletes Frankbe, hogy a valós, már nem annyira tökéletest nem is veszi észre! Ma egész délelőtt maga elé bámult, és gyönyörködött az ablakon át elétáruló téglavörös falba (amit Potter és Black nem bírt szétrombolni), de amikor ebédnél Frank beszélgetni szeretett volna vele, rá sem hederített. Olyan visszás ez az egész! Amikor Frank veszi észre Alice-t, akkor Alice nem figyel rá, és fordítva is ugyanaz a helyzet. Hiába, a szerelem furcsa dolgokra képes; tiszta macska-egér játék!
Apropó, a macskáról jut eszembe: Cassie köszöni szépen, jól van. Főleg, mert tegnap délután sikerült végrehajtania kis élete nagy tettét: megkarmolta Bellatrix Blacket. Más nem is történt. Potter megint büntetőmunkára megy jövő hét kedden. Azért nem hétfőn, mert arra már tegnap kapott egy jó kis büntetőmunkát. Az ő határidőnaplója sem lehet kimondottan szellős…
Na, ne. MONDOM? HOGY NE! Ha ez ide jön, nekem végem. Ha meglát… Ujuj. Meglátott. Már vigyorog is. Igen, maradjon csak ott egy helyben! Meg ne mozduljon! NE!!! Ne indulj el! A francba… MIT MONDJAK NEKI?!

22:08, a hálóteremben

Nos, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy ekkora baromságokat még életemben nem zagyváltam össze. Bravó! Egy újabb rekord! És mindezt miatta… Mert oda mert jönni hozzám.
- Mit akarsz?! – fortyantam fel, mielőtt még bármit mondhatott volna.
- Nyugi, Evans, nem hozzád jöttem. – vigyorodott el. – El akarok küldeni egy levelet.
Már indult volna kinyitni az ajtót, mikor elé léptem.
- Faxold el!
Kíváncsian nézett rám.
- Mi ez az időhúzás, Evans? Csak nem titkolsz előlem valamit???
Á? DEHOGYIS! Csupán kedvtelésből halandzsálok össze-vissza!
- Nem. Semmit. Hogy is juthatott ilyen egyáltalán eszedbe?
- Nem is tudom. – vonta meg a vállát. – De nem is akarlak feltartani. Csak tudod, a levél… - mutatott fel egy rózsaszín, szívecskékkel telerajzolt borítékot. Elpirultam. Elmosolyodott, és arrébb tolt. De, mielőtt benyithatott volna, észbe kaptam.
- Szóval… Mi van Frankkel? – mondtam ki az eszembe jutó legelső nevet.
- Mi lenne? – kérdezett vissza türelmetlenül.
- És Remusszal?
- Nézd, Evans, ha azt akarod mondani, hogy…
- Én csak beszélgetni akarok! – összefontam karom magam előtt, és elfordultam. Erre persze nagy drámai érzékkel felsóhajtott az a tahó.
- Nők! Ki érti őket?
MÉG ILYET!!! HOGY-HOGY KI ÉRTI ŐKET??? AZT A…
- Minden pasi disznó! – tört ki belőlem kedvenc mottóm. Erre Potter elnevette magát. Pedig egyáltalán nem viccnek szántam ezt a kijelentést. Ez teljesen így van, és ez teljesen igaz.
- Na, akkor beszélgessünk! Téma, Evans?
TÉMA?! Beszéljek neki Aliceről, Cassieről, esetleg arról, milyen érzés napjában hússzor megtépni Bellatrix Blacket?
- Mondj te! – nyögtem ki végül, miközben imádkoztam, hogy Becca és Black gyorsan fejezzék be a lelkizést.
- OK. Mi az a fax? – vigyorodott el, miközben neki dőlt a falnak. Én meg majd hanyatt estem. Mi az a fax? MI AZ A FAX??? Édes jóistenem. Ha ezt végig csinálom, áldhatja Becca a nevemet a következő 10000 évben…
- A fax, olyan, mint a telefon, csak írásban. – magyaráztam, én hülye.
- Aha. És mi az a telenof?
- Uh. Hosszú lesz ez a nap…
Miután 15 perces kis előadást daráltam el a mugli találmányokról, és használatukról, Potter következőképpen mondta fel az újonnan megszerzett tudást:
- Van egy dobozuk, ahol olyan kis színes képek mozognak, amilyet ők akarnak. Van egy házi jégbarlangjuk, és egy olyan dobozuk, ami előtt két órát is képesek eltölteni… Mintha ősemberekről beszélnénk… - mielőtt leordíthattam volna a fejét, halk kattanást hallottunk. Rini perzsa macskája, Reese nekidörgölőzött az ajtót, ami résnyire kinyílt.
- Nézd, Sirius… - hallatszódott ki Becca hangja, mire én elkezdtem csuklani, Potter pedig tátott szájjal próbálta emészteni a szitut. Én, Becca és Black a következő két percben kb. egyszerre beszéltünk.
„Nem tudja senki, hol van, még azt sem, él-e egyáltalán! Ezek után mégis mit tehetnék?! *** Beszélgessünk a ka… hüpp …matokról? *** Kérlek, nyugodj meg Becky! Hidd el, a bátyádat nem lehet egykönnyen eltenni láb alól! Nekem már csak elhiheted, elégszer megpróbáltam. Ugyanolyan szívós, mint te! Na, nézz rám! *** Vagy a kocsikról? Igen a kocsik… hüpp… biztosan érde… Potter! Figyelsz te egyál… hüpp …talán rám?! *** Igen, de… miért… tűnt el? *** Nem tudom. Csak azt, hogy nem fog kipurcanni. Nem. Akkor túl könnyű lenne az életem… Jaj, Becky, ne kezdj megint sírni! *** Lálálá! Mély erdőn ibolya virág! „
Potter pedig egyre nagyobb vigyorral hallgatta a jelenetet. Majd előrelendült.
- Csak beköszönök!
- Nem! - csattantam fel, és elé léptem.
- De! – az ajtót kirántotta, mire elvesztette az egyensúlyát. Ennek következtében előreesett arra, aki a legközelebb volt hozzá. Azaz rám. Köszönöm az érdeklődést, igen, fájt. És, mindketten fenéken szánkáztunk végig a bagolyház trutymós, nem éppen sima folyosóján. Becca és Sirius a fal melletti padon ültek, egymás mellett, és meglepődve pislogtak ránk.
Majd Black elvigyorodott.
Jaj,. Még lelkierőm sincs leírni, mit mondott.