20:10, a klubhelyiségben

McGalagony professzortól nem volt valami kedves, hogy hogy már ma nekem kellett tartanom a szakköröket! Ebéd után máris rohanhattam a bájitalatan szakkörre, ami délután háromtól négyig tartott. Kénytelen voltam jelenlétemmel boldogítani a lelkes, harmadéves diákokat. Nem akartam, hogy hamis kép alakuljon ki bennük a mágia eme nemes ágáról, így az egész órán az elrontott bájitalok borzalmasabbnál borzalmasabb hatásairól meséltem nekik... Remélhetőleg jövő héten máris kihúzhatom ezt a programot az amúgy sem túl szellős naptáramból, a hirtelen visszaeső érdeklődés miatt.
Délután ötkor elérkezett a nap legeslegizgalmasabb eseménye, a griffendéles csapat kviddicsedzése! Hurrá... Az edzés kezdetekor, két perccel egész után az összegyűlt csapat még igencsak gyatra volt: egy fogóból és két hajtóból állt. Mondhatom, nagy élmény volt a borongós, esőre forduló időben a kviddicspálya mellett vacogni, miközben arra vártunk, hogy a csapat többi tagja is odadugja a képét.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem, miközben félszemmel egy gyanúsan éppen kidőlni készülő cédrusfát figyeltem. A szél kegyetlenül tépkedte ágait. ilyen időben senki, akinek volt egy csepp esze, nem mozdult ki a jó meleg klubhelyiségből; akinek pedig végképp sétálni támadt kedve, az a szélvédett kastélykertben sétálgatott.
- Ez jó kérdés. - felelte egy kreol bőrű, sötét hajú lány, miközben egyik kezével szorosan fogta seprűjét. - Sirius, James és Brad általában késnek tíz percet, Ethan pedig elhúzott valahová néhány röhögcsélő csajjal.
- Néhány röhögcsélő csajjal?! Pár buta liba fontosabb neki, mint az edzés??? Csak jöjjön vissza, majd én...
- Addig mit csinálunk? - szakított félbe egy göndör, szőke hajú lány. Elővettem a jegyzetfüzetemet.
- Kezdjük a legalapvetőbb dologgal: a csapat összeállításával. Kira Schnellm...
Olvastam volna tovább, ha lett volna mit. De a szél úgy döntött, hogy nem érdekli az edzés ezen része, és kitépte kezemből a füzetet, hat méter magasra felrepítve. Megvontam a vállam, és rájuk néztem.
- Bemutatkoznátok?
- Kira Schnellmeir vagyok, a Griffendél fogója. - nézett rám a kreol lány. Ezután a szőke csaj szólalt meg.
- Kirsten...
- ...és Heather... - folytatta a mellette álló, piszkosszőke, világító kék szemű lány.
- Sallburg. Mi vagyunk a hajtók. - mondták kórusban.
- Rendben. - bólintottam. - Az őrző Brad, a terelők Ethan és... az az átkozott Black. A harmadik hajtó pedig minden bizonnyal Potter. - mondtam beletörődő hangsúllyal. A lányok összemosolyogtak. - Kezdjük az edzést.
- És, a többiek?
- Kit érdekelnek?! Ők a csapat... hmm... elhanyagolható tagjai.
Kira meghökkenve nézett rám.
- Öhm... Lily. James a csapatkapitány.
- Nem fontos.
Elküldtem őket hat bemelegítőkört repülni. Én pedig a roskadozó kerítés mellett álldogáltam, és próbáltam látni, hogy mi a jó eget művelhetnek Kirstenék tőlem kemény hat méterre.
Mikor elkezdtük a cikk-cakk repülést, befutott Brad és Ethan is (előbbit egy jókora rúgással, utóbbit egy gyengéd pofonnal küldtem a pályára). Éppen azon gondolkoztam, hogy mi a különbség az egyenes és a cikk-cakkban repülés között. Lehet, hogy velem volt a baj. De az is lehet, hogy az őrjöngő szél adott érdekes stílust a játékosok repülésének.
Az egész edzés egy balett előadásra hasonlított. Úgy értem, arra a részére, amikor kigyullad az opera. Ezen, és efféle értelmes dolgokon elmélkedtem, miközben a vergődő Ethant negyedjére is visszaküldtem a pályára. A srácnak az nem tetszett, hogy miközben passzolgatták a kvaffot, állandóan nekiment valakinek. Határozott hangon üvöltöttem oda neki:
- Edzett kviddicsjátékosok nem félnek egy kis szellőtől!
A következő pillanatban két dolog történt egyszerre:
1. Ethan visszakiabált ("Kis szellő?! Hurrikán!"), egyúttal nekiment Kirstennek
2. Potter hangját hallottam meg a hátam mögül.
- Nicsak, nicsak, Evans! Ez az első mondat az edzésen, ami igaz. - mosolygott rám, meleg barna szemével.Black pofákat vágott, és elcsörtetett mellettünk.
- Hol a frászban voltatok??? Rátok vártunk, te... - nem engedte meg, hogy befejezzem a mondatot, helyette egy bűbájjal felhangosította hangját, amit már jól lehetett hallani az egész pályán, és megszólalt:
- Emberek, rajtállás! Három kör Evingholl-féle passz, és próbáljátok meg kicselezni Bradet! Gyerünk!
Dühösen belekapaszkodtam karjába, és elkezdtem rángatni a kezét.
- Hé, Potter! Én tartom az edzést!
Még mindig mosolygott, de egy könnyed mozdulattal lerázott magáról. Normál hangerővel szólalt meg:
- Nyugi, Evans. Te is tudod, hogy a kviddicspályán én vagyok a jobb. Nem lenne egyszerűbb, ezt elismerned?
- Fordulj fel, Potter! - leültem a kerítés mellé, és dacosan, karba tett kézzel néztem a többieket. Ő viszont odasétált hozzám:
- Figyelj, Evans, nem szégyen, hogy ebben nem te vagy a legjobb. De egyik napról a másikra nem lehet kidolgozni egy edzéstervet! - mikor tüntetően elfordítottam a fejem, tovább beszélt. - Ne csináld már! Sokkal szebb vagy, ha...
Hirtelen elharapta a szót, és már nem nézett a szemembe. Én pedig döbbenten pislogtam rá.
- Tess... tessék?
Ekkor egy hatalmas ordítást hallottunk.
- Ágas, baromira örülök, hogy lassan megtaláljátok a közös hangot Evansszal, de tudod, mi most, ezen a verőfényes délutánon nem azért jöttünk ide, hogy a ti enyelgéseteket hallgassuk, bár az is NAGYON élvezetes és tanulságos, de mi lesz a KVIDDICSEDZÉSSEL?!?!?!
Felpattantam, és oda rohantam hozzá.
- BLACK! TEEE... ADOD CSAK IDE AZ ÜTŐDET? TE IDIÓTA, SZERENCSÉTLEN TÖKFEJ!!!!!

Az edzés további részét nem részletezném.
Na, jó, mégis.
DE nem.
DE igen.
DE nem.
Na, jó, leírom... Még valakik rajtunk kívül voltak olyan dilisek, hogy kijöttek a pályára: két Black, Malfoy és Piton. Hárman leültek a lelátókra, Bellatrix Black viszont egyenesen felém lépett.
- Kijöttünk megnézni az edzést. Gondolom, szuper, tekintve, hogy Evans tartja. - biccentett gúnyosan felém.
- Akkor örülhettek, ugyanis nagyon jó edző. - mosolygott rá Potter. Én pedig meglepetésemben leültem a kerítésre. Black kényszeredett mosollyal válaszolt:
- Á, valóban? James, csak nincs valami közted, és eközött a kis sárvérű között???
Potternek azonnal lehervadt a mosoly az arcáról, és elvörösödött.
- Bellatrix, ha nem lennél lány, már régen a gyengélkedőn feküdnél. - mordult rá fenyegető hangon.
Én közömbösen néztem Kira közeledő sziluettjét.
- Igazááán??? - kérdezte mézesmázos hangon az a tyúk. - Igazán sajnálom, James, hogy ezekről mások a nézeteink.
Potter már épp vissza akart vágni neki, de most én következtem. Kényelmesen felálltam, és elegáns mosollyal magammal húztam Pottert.
- Megbocsátanál, Bella, drágám? - néztem rá bájolgó hangon. - Beszélnem kellene vele. - majd suttogva Potterhez fordultam. - Gondoltam, jobb lesz szabad utat hagyni Kirának.
Bellatrix Black tetőtől talpig sárosan mehetett ma este haza. Ez az egyetlen dolog, ami boldogít mostanában: Lestange arca, mikor meglátta szerelmét sárosan, levelekkel borítva. Ez jólesett.

Ez a nap nagyon-nagyon hosszú volt. Azt hittem, már soha nem lesz vége. Igazság szerint még nincs is. Hátra van még a kviddicspálya méreteinek ellenőrzése, az ülések megszámlálása, ami a Varázs Önkormányzat titkárának a feladata. Ami én vagyok. Plusz én vagyok az elnök, az alelnök és a pénztáros egy személyben. Uh... Hosszú lesz ez a hónap...

Vacsoránál Rini és Jess a horoszkóppal szórakoztak. És, természetesen ebbe belekapcsolódott Potter és Black is. Mint mindenbe, ami baromság. Azon röhögcséltek, hogy kinek mit ír az egyik újság. Én az óta nem nézem meg a horoszkópomat, mióta valahol szokatlan foglalkozásokat ajánlott nekem az újság szerkesztője, úgy, mint tejesember, toronyőr. Ha ezt humornak szánta, hát elég gyenge volt…
Mindenesetre a lányok élvezetes dolognak tartották ezt olvasgatni. Jess pedig különösképpen felvidult tőle. Naná, akinek folyton hízelegnek az újságok…
- Imádom ezt az újságot! Ó! Nézzétek, mit írt! Szűz… ez én vagyok… „Olyan jól nézel ki, hogy a férfiaknak majd kiesik az utcán, ha rád néznek.” Ez a magazin fantasztikus!
- És, ez még érdekesebb. – kiáltott fel Rini. – A csillagjegyek függvényében más és más tulajdonságokat találsz a legvonzóbbnak egy férfi karakterében. Ha fiú vagy, ezek a csillagjegyedhez rendelt tulajdonságok illenének leginkább hozzád.” Megnézzük? Lássuk csak… Mérleg, skorpió… ó, az Regan. És, azt hiszem, Frank is. Ohó! Itt jön a bak! James, ez te vagy, igaz? Ambíció, becsvágy!
- Hát, az biztos! – kottyantottam közbe, pedig nem akartam. De ez a horoszkóp lehet, hogy tényleg nem is olyan nagy hülyeség… Potter rám nézett, de csak mosolygott. Black ezzel szemben fülsértő hangon megkérdezte:
- És nekem mit ír???
- Hmm… - Rini végignézte a táblázatot. – Halak, halak… kreativitás, érzékenység.
- Érzékenység?! – Potter röhögő görcsöt kapott. – Mi van, te kis mimóza?
Már mindannyian nevettünk, Black pedig duzzogó arccal morogta:
- Fogd be, Ágas!
- Ezt nevezik kreativitásnak?!
Jess és Rini továbbnézték az újságot. Mikor megpillantottak engem, elmosolyodtak.
- Lily, kíváncsi vagy rá, milyen pasit akarsz a tudatalattidban? – kérdezték kórusban.
- Egy cseppet sem!
De Jesst már nem lehetett leállítani, máris darálta a tulajdonságokat. Pedig engem ez tényleg nem érdekel. Attól még, hogy Potter beképzeltségére rámutatott, nem zseni az az újság! Az egész egy hatalmas csalás!
- Törődés, óvó gondoskodás… Úúúú…
- Hallod, James? – Rini cinkosan rákacsintott Potterre. – Ezekre, a tulajdonságokra koncentrálj, ha meg akarod hódí…
- Na, jó, nekem ennyi elég is volt. Jobb dolgom is van, mint a sületlenségeiteket hallgatni! – fortyantam fel, és elindultam a klubhelyiség felé. Félúton jöttem rá, hogy nekem még le kell adnom a pálya adatait. Mert ugye a világ nem megy tovább, ha az a nyomorult kviddicspálya fél méterrel szélesebb, mint kellene! Komolyan mondom, másodperceken belül megsemmisül az univerzum…
Verity Remusszal tanul vacsora után, Becca pedig még kajálni sem jött le. Szegényt nagyon megviselte a közösen irányított Varázs Önkormányzat ülése. De, inkább kezdem az elejéről. Pontosabban négy órától, mivel a Hugrabug kviddicsedzésének részleteivel most nem akarok senkit sem boldogítani. Aránylag jól ment. Végül is, minden csak viszonyítás kérdése. Jobbak voltunk, mint egy rakás hajléktalan, akiket elfúj a szél. Inkább egy rakás hajléktalan voltunk, akiket seprűjükkel együtt elfúj a szél.
Ezután a mintaszerű edzés után Jess szólt, hogy mindenképpen menjek el a Varázs Önkormányzat ülésére. Jó vicc! Miért is mentem volna? Kit érdekel, hogy én vagyok az elnök?
Igazságszerint nem sok kedvem volt hozzá. Sőt, semennyi. Mert ez a Jesshez és Narcissa Black hasonló szőke hajú, kék szemű, rózsaszín cuccokban flangáló plázacicák gyülekezőhelye. Amikor beléptem, úgy éreztem magam, mint aki belecsöppent a Dr. Szöszibe. És, Beccáról (akit magammal hurcigáltam, hogy ne egyedül szenvedjek) is lerítt, hogy legszívesebben kirohanna a teremből. Jess azonnal elénk sietett, és bemutatott a szélen ülő lányokra:
- Lily, Becca... A negyedévesek Viola, Marianne, Bianca, Regan, Jeanette; a harmadévesek Cimberly, Alexa, Emira és Daphne.
Mindenkivel kezet fogtam, és közben vigyáztam, nehogy letörjem a műkörmüket... Narcissa Black behízelgő mosollyal közeledett felém:
- Most, hogy te leszel az elnök, biztosan az egész ülés élvezetesebb lesz. - tette hozzá gúnyos mosollyal. - Ott ül a Mardekár. Linda, Kelly, Helene, Lyenn, Gloria, Bestymira, Juana, Anita és Cirenna. Sajnos ma Bella nem tudott eljönni, de azt üzeni, hogy a következő ülést a világ minden kincséért sem hagyná ki!
Képzelem! Nagyon úgy tűnik, hogy Bellatrix Black élete szent küldetésének az én piszkálásomat tekinti. Csak még nem tudja, hogy én legalább olyan tehetséges vagyok az ő cikizésében, mint ő az enyémben!
- Nyugodtan üljetek le! - intett a két, hosszú asztal mellett lévő emelvény felé. Becca kissé undorodó arckifejezéssel méregette a fodros-bodros, rózsaszín tüllpárnát, de aztán megerőltette magát, és leült. Az agyonsminkelt lánytársaságra pillantva felmerült bennem a kérdés, hogy mi a jó eget keresek én itt... Elolvastam az előttem heverő papír első mondatát. Aztán a következőt. És a következőt. Döbbentem néztem Beccára. Halkan oda suttogtam neki:
- Azt hiszem, itt valami fatális félreértés lesz.
Becca morcos arccal lenézett a kezemben lévő papírra és az ő arckifejezése is megváltozott. Elvigyorodott, és halkan így szólt hozzám.
- Vagy mi vagyunk hülyék, vagy ez itt a kész átverés show.
- Becca, ők ezt mind KOMOLYAN gondolják… - súgtam neki idegesen. Minden körölöttünk ülő lány várakozóan tekintett ránk.
– Höh… na, jó. Ez itt az első (és remélhetőleg utolsó – tettem hozzá magamban) ülésünk. Itt az áll, hogy beadtátok a havi 3 galleon belépődíjat, az 5 galleont a külön könyvre, és a 15 galleont a csoportékszerre. Kezdjük az eskütétellel (Becca elfintorodott erre a szóra.). Mondjátok mindannyian utánam az alábbi esküt: „Mi, a Varázs Önkormányzat tagjai elfogadjuk a Varázs Önkormányzat szabálykönyvében összefoglaltakat…
- Mi, a Varázs Önkormányzat tagjai elfogadjuk a Varázs Önkormányzat szabálykönyvében összefoglaltakat… - zengték a lányok megilletődötten.
-… Egy igazi Varázs Önkormányzati taghoz méltóan viselkedünk, nem veszekszünk egymással, legfeljebb vitatkozunk…
-… Egy igazi Varázs Önkormányzati taghoz méltóan viselkedünk, nem veszekszünk egymással, legfeljebb vitatkozunk… („Micsoda idióta mondat!” – dohogott halkan Becca.)
-... Korrektek és őszinték leszünk egymáshoz, és blablabla… - lapoztam kettőt. - …kiállunk egymásért…
A lányok megütköve néztek rám, de mondták a szöveget.
-... Korrektek és őszinték leszünk egymáshoz, és kiállunk egymásért… („A Griffendél és Mardekár? Na, ne már! Miért nem költöztök össze???”)
-… Mindig, mindenkor a legjobb formánkat hozzuk. Az esküt elfogadjuk”
-… Mindig, mindenkor a legjobb formánkat hozzuk. Az esküt elfogadjuk”
- A második: a divatszabályok. – felnyögtem. – Daphne, felolvasnád?
- „1. Egy héten egyszer magas sarkúban kell jönni.
2. Soha ne vedd fel egymás után ugyanazt.
3. Havonta egyszer kötelező zöld szoknyában jönni.
4. Hétfőn leeresztett hajjal kell jönni.
5. Szerdának lennie kell rajtad valami világoskéknek.
6. Pénteken rafinált frizurával, bordó vagy vörös körömlakkal kell jönni.
…
32. A csoportékszert mindig kell hordani.
33. Az ülésekre mindig fehér blúzban, rózsaszín rakott szoknyában, fehér csizmában, rózsaszín selyemszalaggal kell érkezni.”
Ekkor már szédelegtem a sok, értelmetlen szabálytól, és Becca is csak fejét fogta. Megnéztem a papírt. Az első két pontot kipipáltam. Következett a harmadik.
- Öööö… Vendéget most nem igazán hívtunk, ezért… öhm… Becca szeretne nektek beszámolni a sminkelés művészetéről.
Becca felkapta a fejét a saját neve hallatán, és zavartan nézett körül a teremben.
- Hát, izé… azt hiszem, én itt már nem sok mindent taníthatok az egybegyűlteknek…
- Ok, akkor ugorjuk át az első vendéget, és egyúttal a másodikat is. Semmi gond, legalább kicsit pörgősebb lesz a…
Ekkor csattant az ajtó, és egy hullámos hajzuhatagú legújabb trend szerint felöltözött, tökéletesen kisminkelt nő lépett be rajta. Hadarva, de érthetően beszélt:
- Szervusztok, kedveskéim! Máris kezdhetjük a Roxfort Bemondó Válogatást!
Jess mosolyogva odalépett a hölgyhöz, míg Becca végigmérte a nőt, és szeme hosszan megakadt az említett 13 centis tűsarkúján.
- Jó napot, Miss McMahir! Esetleg kezdhetnénk velünk? – nézett rá kedvesen a nőre.
- Természetesen, kedveském! Kezdjük veled!
A következő negyedórában furcsa hangokat hallató(rikácsoló, nyávogó, éneklő… azaz énekelni próbáló) lányokat kellett meghallgatnunk. Már a kislisszoláson agyaltam, mikor Becca magabiztosan rám nézett:
- Lily, mikor húzunk végre el innen???
Ebben a pillanatban a nő szeme elkerekedett, és felsikkantott.
- Igen, igen! Ő lesz az!!! Mit mondanál, ha…
Becca olyan arccal nézett rá, mint aki nem kétkedik benne, hogy a vendég elveszítette az eszét… ha egyáltalán volt neki.
- Semmit. – vágott közbe kissé durván a barátnőm. – Sajnálom, de nincs erre a komédiára sem időm, sem kedvem, sem…
- Nagyszerű, nagyszerű! – csillant fel a nő szeme. Van egy halvány sejtésem, miszerint nem igazán vette figyelembe Becca válaszát. Annyi baj legyen! Már vártam, hogy a barátaimra is kiterjedjen az én balszerencsém, és tessék… itt az eredmény. Becca minden kedden és pénteken négytől hatig ezzel a rikító külsejű hölgyeménnyel lesz kénytelen tölteni idejét.
Nekem viszont még ezzel sem ért véget a napom… mert a legborzasztóbb esemény következett, amit csak el tudok viselni. A Mardekár kviddicsedzése. Nekem ez a két fogalom túl sok. MARDEKÁR és KVIDDICSEDZÉS. Még az ellenségemnek sem kívánom azt a szörnyű megpróbáltatást, amit nekem kellett átélnem két hosszú, hosszú órán keresztül. Soha többet az életbe! Még egy ilyen ötlet McGalagonytól, és nekimegyek a falnak! Bár, a mai nap után már az sem ártana nekem…
Jézusom, már nyolc óra múlt, és még hátra van a méretfelvétel, a házi, és holnap… MINDEN KEZDŐDIK ELŐLRŐL!
Azt hiszem, mégis szükségem lenne arra a pszichológusra…

Szeptember 10. /Csütörtök/ 10:03, mágiatöri

Szerintem az az óra elromlott. De komolyan. Nem akar előre mozdulni a mutatója, pedig figyelem. Ja… mégis megmozdult. Eltelt még egy teljes perc. Már csak huszonhat perc van hátra ebből a lélekölően unalmas órából.
Mielőtt ez az óra elkezdődött volna, igencsak elememben voltam, és Rini is. Szerintem a barátainknak ez a nap népünnepélynek számít, mert ilyen egyszer egy évben fordul elő. Mármint, hogy jókedvű vagyok, és mindenen tudok röhögni. Rinivel rendesen kacarászunk is, mert neki is általában akkor van röhögős napja, amikor nekem. Ezeken, a napokon szoktunk kitalálni olyan jó kis filozofálgatós kérdéseket, mint például, hogy Mi jön a happy end után? Hát, de most komolyan? Mi???
Kedves naplóm, talán így már érzékelhető, milyen hangulatban lehetünk.
Egyébként szerintem nem is olyan szörnyű ez a nap. Például, ma reggel találtam egy nagyon szép, ízléses tükröt. Az már csak részletkérdés, hogy a tükör mellett hatalmas rendetlenséget is találtunk a folyosón, és emiatt fel kellett kelnem már hajnali ötkor…
De még a tegnapi edzésről is csak a jó rész jut ma eszembe: amikor azt a feladatot adtam a mardekárosoknak, hogy szlalomozzanak a karikák körül és között. Az egyik nagydarab, bamba fiú ezt úgy értelmezte, hogy a KARIKÁBA kell belerepülnie. És, az a bugyuta Wallensain BESZORULT A KARIKÁBA!!! Még most is rám jön a röhögő görcs…
Egyébként most jut eszembe, hogy még mitől nevettem fél órán keresztül: Rini és én leveleztünk bűbájtanon, és közben majdnem megfulladtunk a nagy röhögéstől! A levélben ugyanis egy tesztet próbáltam megoldatni Rinivel, de tényleg csak próbáltam… Íme az a levél, amit joggal nevezhetek egyik legütősebb alkotásunknak:

- „Letterezünk? (Rini)
- Aha. Téma? Mondj valamit. (Én)
- Vámpírok? Fiúk? Egyéb?
(imádjuk a Darren Shan könyveket, csak sajnáljuk szegény írót...)
- Fiúk! Juj, eszik!
- Ne!!!!!!!!
- De!!!!!!!! (Milyen szendvics?)
- Vámpírok? (Finom.)
- Nem. Viszont van egy szuper tesztem!
- Terhességi?
- Látom, humorodnál vagy, mint mindig.
- Nyugi, Lil. Mondd!
- Na, tehát, képzeld el, hogy valahol sétálsz! Milyen a táj?
- Szép.
- Milyen színű az ég (biztos zöld, mi?)
- Ó, hát lila!
- Vannak ott virágok, bokrok, fák?
- Ja, és csövesek meg kóbor kutyák.
- Egy költő veszett el benned.
- Mindenesetre jó mélyen.
- Mész tovább. Találsz egy…
- … macskát! Maya lesz a neve!
- Mint a méhecskének?
- Aha. Mivel ez a macska elég tigris-szerű.
- Milyen színű nyakörve van?
- Piros.
- Mit csinálsz vele?
- Felveszem és viszem magammal.
- De ez a macska karmol és fúj.
- Lily…
- Ez nem kicseszés, ez egy teszt.
- Akkor megnyugtatom. Veszek neki egy boltban szalámit.
- És ekkor, találkozol egy ismeretlen sráccal.
- Odaadom neki a szalámit!
- Mész tovább. Találsz egy vizet. Milyen?
- Kemény. Teszek bele Calgont!”

Ennél a pontnál nézett minket totál lököttnek az egész osztály, a bűbájtan professzor meg azt hitte, hogy valami humorosat mondott, és nagyon örült neki, hogy tetszett nekünk a vicce. Most mondja valaki, hogy nem csináltunk semmit órán! Dehogynem! Fejlesztettük magunkat. Nem úgy, mint egyesek. Gondolok itt például Liára. A csaj most zöld kordbársony felsőt és szoknyát vett fel, élénk pink stólával. Hú, ez az ízlés…