17:32, a roxforti birtok egy csendes pontja

Azon töprengek, hogy már nemsokára 16 éves leszek, és még nincs egy normális, őszinte, kedves srác a láthatáron. Mit is mondjak? Ez eléggé lehangoló. Jessnek ott van Michael, még ha nem is nagyon érdekli, Verityt és Rinit is láttam már fiúkkal, többel is, csak én. A fiúkat nem nagyon érdeklem, azt a dilis Pottert kivéve. Na jó, ez tömény önsajnálat volt. Most visszatérek igazi önmagamhoz.
Most, például Potter a közelben van a bandájával. Sokan oda gyűlnek, megtapsolják. TUDOM, hogy azt várja, hogy odanézzek, észrevegyem és tegyek valamit. Miért akar balhét? Ha én oda megyek, maximum leszidni fogom. És ez, ahogy vesszük, elég természetes. Kell lennie valakinek a sok ostoba liba között, aki észnél van. Na, Black szerint ez vagyok én. A sok ostoba liba között az árulkodó. Huh. Idióta.
És, egyébként is nekem van igazam. A tűzijáték IGENIS veszélyes. Mi van, ha kigyullad Hagrid kunyhója? Vagy, ha... A lényeg, hogy akkor se megyek oda. Tuti biztos, hogy most hátrapillant, hogy miért nem szólok semmit. Jess meg itt bökdös. Elég idegesítő, abbahagyhatná már.
Már megint tapsolnak... Hogy oda ne rohanjak. Jobb dolgom is van. Például, például... írok.

20:10, a hálószobában

Mindennek az oka James Potter!!!
Na, jó. Oda néztem. Miután Jess már ezt ordibálta:
- Lilly! Nézd már! Ez a te neved!
Felkaptam a fejem, és láttam, hogy Potter meglendíti a varázspálcáját, és a tűzijáték más alakot vett fel. Egyébként én is ismerem ezt a varázsigét, nem túl bonyolult. De hogy vehette fel a tűzijáték az én nevemet, méghozzá az "i"-ben (Lily) pont helyett egy szívecske jelent meg. Teljesen elvörösödtem, mert már ma másodszor mindenki engem nézett... és ez még egy jó nap volt!
Nem vártam meg, hogy tovább varázsoljon, elhatároztam, hogy saját kezűleg töröm be az orrát. Nem jött össze. Illetve, majdnem. Mert, amikor felé elindultam, akkor lépett be McGalagony prof. és:
1. Azt, hogy neki akarok menni valakinek.
2. Azt, hogy Black, Potter és közém ugrik.
3. Azt, hogy én már - teljesen érthetően - Blacket akarom felképelni.
4. Azt, hogy Potter ott álldogál mellettünk, mint aki itt a legártatlanabb.
5. Következtetés: BLACK és ÉN büntetőmunkára megyünk, csütörtök 18:00-kor, míg POTTER vidáman éli életét!!!
A SORS ANNYIRA, DE ANNYIRA IGAZSÁGTALAN!!!

Később, ugyanott

Mint rendesen, hétfő esténként, találkoztunk megint Verityvel és Rinivel. Ami nem volt ugye valami egyszerű, mert ahhoz, hogy találkozhassunk a bagolyházban (csendes, nyugodt hely, csak kicsit ijesztő esténként az a sok huhogás, dehát...), át kellett volna mennünk a klubhelyiségen. És, ott pedig emberek vannak! Nem csak épeszű emberek, de Potterek is!
Tehát, Jess először kizavarta Potteréket, aztán kirángatott engem. Minden hétfő esti találkozásunkkor valaki szétosztja azt a négy medált (Szerelem, Boldogság, Béke, Öröm), ami a barátságunkat szimbolizálja, és az, aki kapja mondjuk a Boldogságot, annak egész héten a jó dolgokra kell koncentrálnia, és el kell mondania mindent a következő találkozónkon. Sejtettem, hogy melyiket fogom kapni.
Mindenesetre Jess gyorsan ideadta a medálokat, mert ebben a hónapban ő volt a soros. Verityé lett a Szerelem, Rinié az Öröm, Jessé a Boldogság, enyém pedig... a Béke.
- Tudod, Lil, a sok durcásság megárt a szépségnek. És, akkor nem fogsz tetszeni Jamesnek. - nevetett Rini, mire én csak hallgattam, mert ugye nem akartam már az első pillanatban feladni a Békét.
- Egyébként, nem is értem, mi bajod van vele. Irtó helyes, aranyos, népszerű... - mondta Verity is. Ja, VELÜK aranyos!
- Plusz mindig elvörösödik, ha meglát. Hát, ha ez nem szerelem, akkor mondd, hogy mi. - érvelt Rini.
- Hát, nem furcsa, hogy pont a legjobb barátnőnkbe esett bele James? - nézett rám vigyorogva Jess is.
- Tudod, ez a medál nem véd ám meg a jó nagy pofonoktól, Jess! - kiabáltam, csípőre tett kézzel. De ő csak megvonta a vállát, és Verity is mosolygott.
- Nincs több kirohanás, kiabálás, pofozkodás, Lily! Szent a béke.