Halkan dudorászva ültem az irodámban, lábam a föld fölött pár centivel harangozott nagy vígan. Selly levele pár perce érkezett, elmagyarázta benne a tegnapot, és bocsánatot kért, hogy elfelejtett előtte szólni. Nem haragudtam, úgyis minden vágyam volt Harry orra alá egy kis borsot törni. Tegnap már sikerült, és remélem, a terv második részét is sikerül véghezvinnem…
Felálltam, megigazítottam a felsőm, és az asztalon heverő papírköteget kézbe véve Daniel irodája felé indultam.

Az asztalánál ült, és valamit írt, úgy tippeltem, levelet. Megkopogtattam az ajtófélfát, mire felnézett, és szélesen mosolyogva beinvitált.
- Ginny! Kerülj beljebb.
- Köszi – ültem le egy székre, pont vele szemben. Láttam, ahogy kétségbeesetten igyekszik tekintetét levenni a mellemről. Hajdanában Harrynek is tetszett ez a felső…
- Itt van egy kis helyzetjelentés az Azkabanból. Remélem, nem lesz vele gond.
- A te munkáiddal sosincs gond, Ginny – mosolygott Daniel, immár a szemembe nézve. – Viszont mesélj, mi van veled meg Harryvel?
Ajjjaj, ez a beszélgetés nagyon rossz irányba tart…
- Harry és én? Egyszerűen szakítottunk. Őt más érdekli, én pedig nem szeretek másodhegedűs lenni. – Hümm. Nagyon egyszerűen lerendeztem ezt az ügyet. Túl egyszerűen… de Daniel sem hagyta magát.

- Ne mondd! Harry sosem csalna meg téged!
Akkor ez most itt mi? Párkapcsolati tanácsadás, vagy egy egyszerű beszélgetés a főnökömmel?!
- Nem is tette. Csak látom rajta, hogy nem én érdeklem.
Daniel kételkedve rázta meg a fejét. Kérlelve nézett rám.
- Szerintem meg kéne beszélnetek. Olyan jól kijöttetek… - megadóan sóhajtottam. Te jó ég, mindenkitől ezt hallgatom! Nicol, Jas, Emma, Ron, Hermione, David, Daniel, és persze még az anyám is…
- De előbb veled beszélek. – könyököltem cinkosan somolyogva az asztalra. Daniel arca alig egy tenyérnyire volt az enyémtől…
- Egy hét múlva szülinapom lesz, és tartanák egy kis bulifélét. Arra gondoltam, eljöhetnél.

De valami nagyon nem stimmelt. Ott ültem olyan közel Danielhez, hogy meg tudtam volna csókolni, rajtam volt az a felsőm, amiben mindenki megfordult utánam, épp most hívtam meg egy buliba, de semmi. Illetve, a zavart pislogásokon kívül semmi. Kezdtem elbizonytalanodni.
A füle mögé simította barna fürtjeit. Valami NAGYON furcsa volt, de nem esett le, mi…

- Szeretnék menni, Ginny, de még nem tudok semmi pontosat. Sok az elintéznivalónk mostanában…
- Ó. Értem.

És akkor rádöbbentem. Először a lapra néztem. Csakugyan levél volt, méghozzá „Drága Jenny!” megszólítással. Azt hittem, egy húsz kilós súlyzó esett a fejemre, pedig ráeszméltem, mi volt olyan furcsa Danielen.
A keze, ahogy a hajához nyúlt.
Az ujjai.
A gyűrűsujja…

Arany karikagyűrűvel.

Én meg itt flörtölök vele. A-t-y-a-é-g…

- Daniel! – néztem rá döbbenten, de meglepetésemre mosolyogva. – Mióta…?
- Ö… ja? – nézett ragyogva a gyűrűre. – Két hete. Még nem mondtam…?
- Nem… valamikor majd mutasd be nekünk!
- Persze, csak még olyan sok dolgunk van az esküvővel…

Esküvő. Menyasszonyok, vőlegények. Gyűrűk, fehér ruhák és fekete öltönyök. Szédelegni kezdtem.
- Elhozhatnád a bulira, ha ráértek. Majd szólok, ha lesz időpont.
Azzal felálltam, és elindultam kifelé.
- Ginny! – szólt utánam Daniel.
- Igen?
- Tessék – beszélni – Harryvel! – tagolta majdnem nevetve, minta egy óvodáshoz beszélne. El kellett mosolyognom, megalázó helyzetem ellenére is.
- Oké-zsoké… - intettem, majd kiléptem az ajtón. Jaj ne, jaj ne!! Nagy zavaromban észre sem vettem, hogy nekimentem valakinek.

- Ginny, tudod, a hasamon nem tudsz átjutni… - nevetett rám vidáman David. Előbb lopva a kezére pillantottam, hiába, bepánikoltam. Mi van, ha minden facér férfi hirtelen házasodni készül…??

- David, jaj, David, mondd, hogy van rám két perced…
- Rád mindig. Gyere a büfébe…

****

- Biztosan ezt akarod, Ginny? Nem tudom…
- Igen, kérlek! – néztem esdekelve az ajkát harapdáló Davidre.
- Na jó, de ígérd meg, hogy nem tart majd sokáig!
- Maximum egy hét. Őt ismerve még annyi sem… - mosolyodtam el.
- Akkor jó – bólintott Dave.
- Akkor kezet rá!
- Kezet? –kacsintott David, aztán óvatosan szájon csókolt. Mindketten nevetésben törtünk ki…