A macskák viselkedését még ma sem értjük tökéletesen. Az elveszett vagy magukra hagyott házimacskák még a városi környezetben is hamar elvadulnak. Viselkedésüket ekkor már nem is emlékeztet a pamlagon doromboló cicákéra. 

Élet a vadonban
Az elvadult házimacskák önellátóak, s ez végzetes hatással van az apróbb állatok és madarak helyi populációira. A természetvédők ezért komoly kártevőknek tekintik őket.

Szaporodás
Az elvadult házimacskák évente többször is ellenek. Mivel a kölykök fiatal korukban nem találkoznak emberrel, olyan felnőtt egyedekké fejlődnek, amelyek befogása valamilyen fizikai vagy vegyi jellegű kényszerítő eszköz használata nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Az egy területen élő elvadult házimacskák között az élelemért folyó ádáz versengés gyakran vad harcba torkollik, melyek során komoly sérüléseket szereznek. Mivel az elvadult házimacskák nincsenek beoltva, általában paraziták és fertőző betegségek hordozóivá válnak. A macskák immunhiányos megbetegedése, az AIDS, elvadult kóbor macskák körében sokkal gyakoribb, mint a házimacskáknál. 

Harc
Mint minden macska, az elvadult házimacskák is elszántan védik a területüket, és csoportban alá -és fölérendeltségi viszonyok vannak. Amikor az elvadult házimacskák és a házimacskák összeverekednek, rendszerint az elvadult példányok kerülnek ki győztesen a harcból. Gyakran egymás szemét sebesítik meg, ám a legnagyobb veszélyt a betegségek ily módon való terjesztése jelenti. A harapások általában elfertőzödnek, ezért gyakran alakulnak ki fekélyek is.