Egy szurkolói tornával kezdtük az évet, az Ultras ESMTK vendégei voltunk az Ultras Ikarussal együtt. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére nyertünk egy meccset, viszont azt is el kell mondani, hogy megcsíptük a harmadik helyet a háromból.
Ezek után pont került egy régi történet végére /Matondó ügy/, egy szurkolói ankét keretén belül megbeszéltük a csapattal a múlt sérelmeit, illetve az előbb említett dolgot.
Az ankéton az is kiderült, hogy csapatunk egy "külföldi" meccsel kezdi a szezont, azaz a felvidéki Losoncon játszik edzőmeccset. Természetesen a keddi nap ellenére kikerült azért a drapink a kerítésre, hiszen minegy négyen képviseltük a csoportot, de szurkolás helyett leginkább a "fácánok" fogdosásával voltunk elfoglalva. Eredmény: 3-1
A kegyetlen időjárás miatt elmaradt az első két forduló, ezért az első túránk Nagyberkibe vezetett. Ebben a somogyi kis faluban tizenhárman jelentünk meg, és parádézó kapusunknak /Stefán Gabi/ köszönhetőnek, megnyertük a meccset 1-0-ra, és a szurkolásra sem lehetett panasz.
Az első hazai meccs az Ajka elleni volt, simán meg is nyertük, a szurkolás viszont hagyott némi kívánnivalót.
A Paks elleni meccsre sajnos csak ketten utaztunk, szurkolás nem volt.
A következő túra Győrbe vezetett, ide hárman utaztak a brigádból, a meccsre kár szót vesztegetni, hiszen simán kikaptunk, viszont meg kell említeni a győri rendőrök keménykedését. Erről fénykép is készült volna valószinűleg, ha előtte nem maradt volna a vonaton a fényképezőgép...
A második hazai meccsünk a Barcs elleni volt, amit sajnos elveszítettünk, szurkolás itt sem nagyon volt, leginkább az ellenfél négy szurkolójának baromkodásain röhögtünk.
A Felcsút elleni hazai meccsünk sem a szurkolásról fog bevonulni a történelemkönyvekbe, úgy látszik otthon nem nagyon tudunk felpörögni, ráadásul újra kikaptunk, itt már lehetett érezni, hogy keserves tavasz elé nézünk.
A következő fordulóban négyen utaztunk Szombathelyre, és pofátlan módon 1200 FT/ fő összeget akartak kérni a belépőjegyekért. Nem kaptak....A meccs 0-0 lett.
Pár nap múlva majdnem ugyan ide kellett újra visszajönnünk, hiszen Celldömölkre szólította a sorsolás a csapatot. A meccsen egy!!! viking jelent meg, a szurkolásról csak ő tudna mesélni. Az eredmény 1-0 a hazaiaknak.
Csak azért, hogy ne legyen kilóméter hiánya a társaságnak, három nap múlva Hévízre ruccant le a brigád hat fővel, és egy hatalmas szurkolást mutattunk be, persze ami hat embertől elvárható. A vége 1-1.
A következő hazai meccsünkre végre vendégszurkolók érkezése is várható volt, és ennek megfelelően mi is komolyan készültünk a meccsre, ráadásul készítettünk egy 8x10 méteres koreót, amit sikeresen be is mutattunk. A meccset 25-en végigszurkoltuk, de kitett magáért a vendég alakulat, a Brigate Nord is, a meccs pedig döntetlen lett.
Pár nap múlva pótoltuk be a Budakalász elleni elmaradt hazai meccsünket, ami a partjelző ámokfutásáról marad emlékezetes. Eredmény 1-3.
A következő, Siófok elleni meccsünkre 14-en utaztunk le a Balaton partjára, és a tavasz egyik legjobb produkcióját mutattuk be, szinte végigtomboltuk a meccset. Bárcsak a csapat nyújtott volna valami hasonlót, de sajnos nem így volt, hiszen 1-1 lett a vége.
A Dunaújváros elleni hazai meccsen végre nyertünk, de az újságok nem emiatt írtak a meccsünkről, hanem a Kispest-szurkolók megjelenése miatt, akik a csapatuk Dunaújvárosba költöztetése miatt adtak hangot nemtetszésüknek.
Az utolsó idegenbeli meccsünk Gyirmóton volt, hárman vágtunk neki az útnak, az, hogy a végén mégis hatan szurkoltunk, az a mosonmagyaróvári barátainknak köszönhető, tehát a Brigate Nord drapi is ott virított a Viking drapi mellett.
Az utolsó, mindent eldöntő hazai, Balatonlelle elleni meccset a csapat fölényesen 6-0-ra megnyerte, mi pedig megnyugodhattunk, hogy nem estünk ki. Igaz a neheze csak ezután jön, hiszen jelenleg se edzőnk, se csapatunk, legalábbis mi úgy tudjuk, ráadásul a hírek szerint a klub vezetését sem nagyon érdekli a labdarúgócsapat sorsa....
Egy kis adalék a tavaszi meccseinkhez:
A hazai meccseinkre általában becsületesen megvettük a jegyeket.
Az idegenbeliekre viszont a következőképpen jutottunk be:
Kaposvölgye: Erőfölényünket és rábeszélőkészségünket kihasználva
Paks: A rendezők már vártak bennünket, és mint a VIP vendégeket, úgy fogadtak. Köszönjük, nem csak a csapat NB1-es!
Győr-DAC: Itt a kerítésmászás maradt....
Szombathely: Az 1200 forintos jegyárat sokallva a technikai vezetőnk segítségét kértük, aki tette a dolgát, köszi.
Celldömölk: Az egy szem viking, a főbejáraton besétált, senki sem kérdezte, hogy hol a jegye....
Hévíz: Mire leért a brigád, a technikai vezetőnk úgy várt bennünket, hogy mehetünk ingyen a meccsre.
Siófok: A kocsma kerítésén átmászva jutottunk a pályára, amiért a kocsmáros talán még most is duzzog...
Gyirmót: Beültünk a pálya mellett levő kocsmába, majd onnan simán besétáltunk, persze jegy nélkül...
Elmondhatjuk, hogy a nyolc idegenbeli meccsünket mind ingyen tekintettük meg, bízunk a hasonló folytatásban.
Pozitívumként meg kell említeni még a csoporttal kapcsolatban, hogy végre beindult valami élet, a létszámgondok is megoldódni látszódnak, ez biztató a jövőre nézve.
Minden Vikingnek, baráti, és egyéb kis csoportnak, szurkolónak kellemes nyarat és jó pihenést kivánunk.