Esik eső csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.
Dombon törik a diót, a diót,
rajta, vissza mogyorót, mogyorót.
Tessék kérem megbecsülni,
és a földre lecsücsülni! Csüccs!
Kár, kár, kár,
elköszönt a nyár.
Hideg őszi verőfényben
száll az ökörnyál.
Ez a gomba
Ez a gomba de megnőtt,
Hordom majd mint esernyőt.
Künn az esőn nem ázok,
Gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
Hordok gomba esernyőt.
Kis állat a hangya,
De nagy a szorgalma.
Szorgalmas a méh is,
Olyan leszek én is!
Hová tegyem a sapkát?
Hová tegyem a sapkát?
Hogy megleljem reggel, reggel,
Mikor a nap felkel?
Tedd ide, tedd oda,
Tedd az ágy lábára.
Ott megleled reggel.
Mikor a nap felkel!
Piros alma de kerek!
Kóstoljuk meg gyerekek!
Ugye édes ugye jó?
Nekünk hozta őszanyó!
Ládikámat kiveszem,
A kis diót beteszem.
Rázárom a tetejét,
Hadd pihenjen kicsikét.
Ha akarom kinyitom,
Ki s diómat kirakom.
Nézegetem, forgatom,
És a végén bekapom,
Hamm!
Piros alma
Piros alma csüng a fán,
Szakítsd le te barna lány!
Leszakítom, megeszem,
Mert az almát szeretem.
Piros alma de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek!
Esik eső, fúj a szél
Esik eső, fúj a szél,
Hull a fáról a levél.
Esik eső, csepereg
Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg.
Elcsendesült már az erdő,
Vége felé az esztendő.
Sünike, sünike
sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél,
megvédi ha jön a tél.
|