Ha úgy gondolod, hogy a "tarsolyodban" lévő anyagokat szívesen megosztanád velünk, akor próbáld meg a megfelelő modulba feltölteni. Ha nem sikerül, küld el mail címemre!
Sajnos képeket nem biztos, hogy tudsz beilleszteni, de ha elküldöd, akkor azt is felteszem!
Márti
Mail:
Tanács regisztrációhoz:
- egyedi felhasználó nevet válassz!
- várd meg a visszaigazoló mailt
- ha nem sikerül belépned kérj jelszóemlékeztetőt
- nem én intézem, tőlem függetlenül működik
- újra próbáld meg
A mozgások gyorsaságát és lassúságát játék közben nagyon sokféle tényező befolyásolja.
A dal jellege, a gyermekek mozgásfejlettsége, az óvónő egyénisége, a fáradtság, a szabad tér stb. Minden népnek más a mozgástempója.
A metronómjelzés azt jelenti, hogy egy perc alatt a számnak megfelelő mennyiségű begyed pereg le. Átlag normál tempója:
Þ3-4 éveseknél: 66 - 80
Þ4-5 éveseknél: 80 - 92
Þ5-6 éveseknél: 92 -102.
Az alacsonyabb számon tehát lassabb mozgást, a magasabb szám gyorsabb mozgást jelöl. Ettől némileg eltérhetünk, de a csoportmozgást, lehetőleg ne engedjük túlságosan felgyorsulni
Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekeket állandó tempótartásra szoktatni. Ezt is ugyanúgy gyakorolni kell, mint az önálló éneklést.
Gyors és lassú között különbségek érzékelése
ÞA kiscsoportban sokoldalú szemléltetés alapján a gyermekek felismerik a gyorsat és lassút.
ÞKözépső csoportban maguk is megpróbálnak lassan és gyorsan járni, játékos mozdulatokat végezni, tapsolni, dobolni, háromszögön játszani.
ÞA nagycsoport már az óvónő segítsége nélkül is tempót tart, hangszerjátékra tempót változtat járásnál, a dalt gyorsan és lassabban is el tudja énekelni.
A fogalom világos megértése érdekében próbáljuk a tempó időbeni fogalmát térre és cselekvésre áttenni.
A kétféle tempó bemutatásánál vigyázzunk, hogy a gyors és lassú a normál tempónál gyorsabb és lassabb legyen.
Mozgáskultúra, gyermektánc
Az óvodáskorú gyermek legfőbb tevékenysége a játék, ami az óvodai zenei nevelés és esztétikai fejlesztés sajátos feladatait is magába foglalja. A dal és mondókaanyag legnagyobb része mozgással, társas kapcsolattal, játékhelyzettel megelevenedett játék.
Az óvodában használt játékos mozgások részben a népi játékokban megőrzött hagyományos mozdulatok, részben az óvónő és a gyermekek közös kitalálásai.
A körjáték, azon belül a páros forgás, guggolás, taps, kifordulás, az, amit óvodáskorban gyermektáncnak nevezünk.
Az óvónő tervszerűen és céltudatosan fejlessze a mozgáskészséget, ellenőrizze és javítsa a mozgást. Találjon ki változatos mozdulatokat és serkentse a gyermekeket is mozdulatok kitalálására. Ébressze fel bennük az alkotó fantáziát és alakítson ki olyan légkört, amelyben a gyermekek bátran és szívesen mondják el ötleteiket.
Mire kell figyelni, hogy a gyermekek mozgása esztétikus legyen?
ÞTesttartás szépségére, a fejtartásra, az arckifejezésre és a tekintetre
ÞKörbejárásnál a kissé arccal a menetirány felé fordított testre
ÞKaputartásnál, fogócskáknál a zárt lábra
ÞA mozdulatok és az egyenletes lüktetés pontos összhangjára
ÞA szoba szabad területét kihasználva a kör szabályos formájára
ÞA gyermekek a körben egymástól szabályosan, kartávolságra legyenek egymástól
Milyen módon lehet a mozgásokat továbbfejleszteni, változatosabbá tenni?
ÞJátékhelyzetekbe illesztjük, és annak megfelelően variáljuk a mozdulatokat
ÞA kéz, kar, láb, test mozgásait az életkor szerint változtatjuk
ÞAlkalmat adunk a gyermekeknek arra, hogy maguk is mozdulatokat találjanak ki a szerepjátékhoz.
Tartsuk meg a néphagyomány gazdag, változatos mozgásanyagát, tartsuk tiszteletbe a mozgások sajátosságait, de alakítsunk és alkossunk új játék mozdulatokat a magunk és a gyermekek ötleteiből is. A kettő kölcsönhatásából, a zenei és esztétikai célok igényes betartásával az óvodában megszületik és továbbfejlődik a gyermekek mozgáskultúrája.
A hallásfejlesztés
A hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul és a későbbiekben, arra épül.
A tiszta éneklés alapja a fejlett hallás. A hallásfejlődésre sokféleképpen visszahat a tiszta éneklés.
A hallásfejlesztés módszerei:
ÞA magas és mélyhang érzékeltetése
ÞA halk és hangos között különbség
ÞHangszínfelismerés
ÞA belső hallás fejlesztése: dallamfelismeréssel
dallambujtatással
dallammotívumok éneklésével
kérdés - felelet játék
ÞA gyermekhang ápolása és fejlesztése
A hallásfejlesztés módszerei aktív zenei cselekvésre épülnek. Ezeket a gyermekek csak részben végzik tudatosan, zenei képességeik inkább utánzásos alapon, gyakorlással fejlődnek.
A magas és mély hang érzékeltetése
A magasabb és mélyebb hangok közötti különbség érzékeltetése nem csak verbálisan fejezze ki a fogalmat, hanem a hangmagaság és térérzékelés összekapcsolásával is jelentse.
A hang és térérzékelés összekapcsolását az óvodában úgy készítjük elő, hogy időnként ráirányítjuk a gyermek figyelmét a hangok relatív magasságára
A halk és hangos közötti különbség
A különbség érzékéltetésének fokozatai itt szintén a gyakori bemutatás, megnevezés, gyakorlás, önálló halk vagy hangos éneklés.
A helyes viszonyítás érdekében ügyelnünk kell arra, hogy a "halk" valóban halkabb, a hangos pedig jóval hangosabb legyen, mint a normál középerős éneklés dinamikája.
A két hangerő közötti különbséget ne túlozzuk el: a "hangos" n3 legyen kiabálás, a dallamot eltorzító éneklés, a "halk" pedig ne legyen olyansuttogás, hogy vele a dallam, vagy s szöveg elvesszen.
Lehet a hangerőt is térben kifejezni, de ne zavarja a hangmagaság jelölését, vízszintes irányban mutatjuk. (A hangosabbat széttárt karral, a halkabbat közelebb tartott kézzel.)
Ha a dal maga nem igényli, ne változtassunk hangerőt, egy rövid gyermekdalon belül tartsuk meg az azonos dinamikát. Nagyoknál válasszunk rövid kiscsoportos dalokat ismétlésül, és azon gyakoroljuk a hangerő-különbségeket.
Ügyeljünk arra, hogy a hangerő megváltoztatása ne vonja maga után gépiesen a tempóváltást is. A hangerő a gyorsabb tempót, sokszor a magasabb éneklést sugallja. Sokáig külön - külön gyakoroljuk a kettőt, közben mindig figyeljük és javítsuk a gyermekek hibáit.
Nagycsoportban a négy lehetőséget már tudatosan a gyermekekkel megbeszélve, együtt is gyakorolhatjuk
A gyermekek énekeljenek, mozogjanak:
Þhalkan és gyorsan
Þhalkan és lassan
Þhangosan és gyorsan
Þhangosan és lassan
Ehhez az óvónő segítsége kell. Az önállóság itt nem lehet követelmény, mert ez olyan összpontosított figyelmet igényel, amelyre az 5 - 6 éves gyermek általában még nem képes.
Hangszínfelismerés
A zörej, a zenei hang, emberi beszédhang színkülönbségét befolyásolja a hangforrás anyaga, erőssége, terjedelme, a hang megszólaltatásának módja.
A gyermekek a hangokon keresztül a külvilágról fontos ismereteket, értesüléseket szereznek. A zörejek és a hangok mindig mozgással együtt jelennek meg.
Így később a gyermekek látás nélkül, csak hangból is képesek következtetni, és információkat szerezni. A nagyobb gyermekek az őket érdeklő területeken finom hangszín - különbségeket is meghallanak.
A tárgyak és zörejek hangszínének megfigyelését tervszerűen illesztjük be a nevelőmunkába. A gyermekek előbb az erősen eltérő zörejek különbségét, később a finomabb különbségek hangját is felismerik.
A gyermek, ha felismeri a hangszínt, általában tárgyat nevez meg. Ezt is fogadjuk el, mert a gyermek ismeretei a tárgyak anyagára vonatkozóan még nagyon korlátozottak.
Az egész csoport figyelmét és helyes ítéletét egyszerre tudjuk ellenőrizni, ha kis képes kártyákat készítünk a bemutatott, különböző hangszínű tárgyakról és ezeket a gyermek kezébe adjuk. A hang után a gyermekek kiválasztják a megfelelő kártyát és anélkül, hogy egymásét néznék, felmutatják.
A gyermek érzékenyen figyel az óvónő hangjára, a gyorsabb, keményebb beszédre, élesebb hangszínre, és a halk, csendes lágy szavakra egyaránt. Érzi a beszéd hangszínéből fakadó érzelmi beállítottságot. A beszéd tempójának, hangszínének kifejező erejét az óvónő tudatosan és ösztönösen is felhasználja.
A gyermekek egymás hangját is pontosan figyelik. A hangszín felismerés játékokban derül ki, hogy milyen jól ismerik egymás hangját egy- két hangból is, kitalálják, hogy ki szólt.
A hangszínnek felismerése, történhet tervszerűen előkészítve az óvodai foglalkozásokon, vagy spontán a mindennapi élet változatos hangjainak megfigyelésekor: séta közben, utcán, vagy az óvodában bárhol, ahol munka, tevékenység folyik.
Irányítsuk a gyermekek figyelmét a környezet hangjaira, tanuljanak meg maguk is figyelni és a sokféle hangból, információkat szerezni.
A belső hallás fejlesztése
Belső hallásnak nevezzük azt a zenei képet, hallásképzetet, amely akkor is megjelenik, ha a fület akusztikus hanghatás nem éri.
Tehát feltétele az előzetes zenei élmény, amely az emlékezetben elraktározódik, vagy a zenei alkotó fantázia, amely a harmóniák újszerű összeállítására, új dallamok, új műalkotásra képes.
A műalkotással óvodáskorban nem foglakozunk, mert a gyermek improvizál, azt játékosan, ösztönösen teszi. Aszok csak a gyermekvilág egyszerű érzései, hangulatai, nem szándékosan magalkotott, átfogó emberi érzéseket, kifejező, mély-értelmű zenei gondolatok.
3-6 éves korban sokféleképpen fejleszthetjük a gyermek hallását, mindezek a belső hallás fejlődésére is hatnak.