8. Nice day
2008.08.16. 22:09
Boldog nap, nevetgélés, játék, meg minden. Jó olvasást!
Hermione visszasétált a griffendél klubhelységbe. Elég ideges volt és félt, hogy valamelyik halálfalót rosszul kábították el, vagy valami. - És ne adj Isten, Dracónak baja esik? Az szörnyű lenne. A lány nem szívesen vallotta be, de nagyon aggódott. Lehet, hogy nem volt okos dolog Dracot egyedül hagyni három gyilkossal... Hermione nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Letelepedett a kandalló elé. Mérgesen kapta fel az egyik könyvet, amit valószínüleg karácsonyra kapott, és belelapozott. Nem kötötte le, egyáltalán. Olyat tett, amit még soha. A sarokba hajította a kötetet. Ingerülten kezdett körbe-körbe járkálni a klubhelységben. Tekintete ráesett az ezüst fülbevalóra. Szórakozottan bontotta ki, és rakta bele a fülébe. Sajnos a nagy göndör barna haja teljesen eltakarta. Hirtelen zaj támadt, nagy csörömpölés. Utána egy heves káromkodás, és Draco lépett be. - Átkozott páncélok... - morgolódott a fiú. Hermione elfojtott egy kuncogást. - Minden rendben ment? - Igen. Ledermesztettem, és bezártam őket egy szekrénybe. - Szekrénybe? - A szükség szobájában – felelt Draco magától értetődően. - Helyrehoztam, semmi gáz. Majd szünet után Dumby biztosan elintézi. Csak ne felejtsünk el szólni. Hermione biztos volt benne, hogy Draco nagyon nehezen kábította el a saját apját és, hogy milyen erősnek kellett lennie. Elég volt csak a helyébe képzelnie magát. Ő nem bírt volna a szülei ellen harcolni, még akkor sem, ha neki akartak volna ártani. Persze ilyenre sohasem fog sor kerülni. Sajnálta Dracót. Szörnyű lehet, ha az embernek Lucius Malfoy a rokona. Úgy gondolta, hogy nem is hozza fel a témát. - Menjünk ki! - mosolyodott el.
Kint gyönyörű pelyhekben hullott a hó, beterítve az egész parkot. Draco nem tudott ellenállni a kísértésnek, így kb. öt perc múlva már teljes harci díszben (sapka, sál, bundabugyi, minden szar...) loholtak végig a folyosókon. Mikor kiértek, nem foglalkoztak a csípős hideg széllel. Draco rögtön megbájolt hógolyókkal kezdte ostromolni a lányt, aki már megbánta, hogy olyan megfontolatlanul kihívta a mardekárost. Egyértelmű erőfölény, Hermione rendesen el volt nyomva, és ezt szóvá is tette. Amíg beszélt nem nagyon figyelt, és Draco kihasználta ezt. Szóval kapott némi plusz hókupacot a nyakába. - Ne nyafogj! Legalább így jobban megedződsz - vigyorgott Draco, és egy újabb hógolyót hajított el. - Harry vagy Ron ellen? Mással úgysem szoktam hó csatázni... - Weasley? Ellene nem kell edzeni – fintorgott a szőke, mire Mio gúnyosan kihúzta magát. Úgy fél óra múlva a griffendéles totálisan kifáradt, így Draco már könnyen meg tudta közelíteni. Ráugrott, és csikizni kezdte. Hermione kétségbeesetten próbált védekezni, de semmi esélye sem volt. A srác teleszórta hóval a haját, majd félresöpörte. -Jó a fülbevalód. Csini – mondta mosolyogva. Egyre közelebb hajolt Hermionéhoz, aki most nem tiltakozott. Hosszú csók után a lány nevetve kiszabadult és elkezdett futni. Draco mosolyogva követte, be a suliba. Végigrohantak az egész épületen. A griffendéles ravaszul vigyorogva megállt az egyik oszlop mögött, és végignézte, ahogy Draco elfut mellette. Így Hermione sokkal gyorsabban ért a klubhelységbe. Viszont Draco megtalálta a táskát, ami tele volt a Roxmortsból hozott „kincsekkel”. A délután további részét felettébb vidám hangulatban töltötték el a kandalló mellett, vajsört iszogatva, és bűvös bizserét rágcsálva. - Tulajdonképpen... Ezt honnan szerváltad? - kérdezte Mio a nasikra mutatva (, aminek már kevesebb mint a fele volt meg). - Roxmortsból. - Roxmorts? De, hogy? - Van egy titkos alagút... A félszemű banya... - JAJ! DRACO, TE EGY ÉSZ VAGY! - Erre a hirtelen kiabálásra a mardekáros majdnem leesett a fotelról. - Haza tudunk menni! Ha kijutunk Roxmosrtba, akkor... - Nem tudunk hopponálni – mondta keserűen a mardekáros. - Kóbor Grimbusz – vont vállat Hermione. Draco feltűnően hallgatag lett erre. - Mi a baj? - Semmi. - Ugyan! Tudom, hogy van valami. Látszik rajtad. A szőke sóhajtva adta meg magát. - Azt hittem, hogy neked is jó volt így... Ez a szünet. Haza akarnál menni? Hermione mosolya az arcára fagyott. Tűnődve nézett a tűzbe. Igaz. Ilyen boldog karácsonya már régen volt. Most itt hagyná? - Igazad van. Tegyünk úgy, mintha nem is tudnánk arról az alag... Várjunk csak! Honnan ismered? - Hát, tudod, amikor először párbajoztunk, kiesett a zsebedből. Draco azt hitte, hogy a griffendéles kiabálni fog, de nem. Hermione szimplán elmosolyodott. - Ez Harryé. Én is kölcsönvettem igazából. - Oh. Akkor, szóval majd vissza... - Ráér – nevetett Mio Draco zavarán. - Tényleg.
Következő
|