Matthew Gray Gubler egy színész aki Dr. Spencer Reidet alakítja a CBS sikersorozatában a Criminal Minds-ban. Ma vele beszélgetek a jövőbeli projektjeiről és persze a Gyilkos elmékről.

B: A New York University-n tanultál, ugye? Hogy tetszett?

M: Nagyon tetszett. Igazából úgy volt hogy egy Los Angeles-i filmes iskolába megyek. De ez a suli nagyon jó volt és itt volt a közelbe. Nagy rajongója vagyok New Yorknak és minden itteni programnak. Szóval boldog vagyok hogy New Yorkba költöztem.

B: Van valami kedvenc filmed, amit megemlítenél olvasóinknak?

M: Nagyon szeretem a Buffalo 66-ot. Szeretem a Rushmore-t, Vertigo-t.... Nagy rajongója vagyok Roman Polanski filmjeinek, de ha választanom kellene akkor legjobban a The Goonies tetszik.

B: Goonies?

M: Igen. Igen. Imádom a Gooniest. Igen imádok minden jó filmet. És mi a te kedvenc filmed?

B: Ez jó. Nagyon szeretem a Magnóliat és a Pulp Fictiont.

M: Igen a Magnólia nagyon jó kis film.

B: Ha választanod kellene egy filmbeli karaktert akivel vacsorázni mehetsz, ki lenne az és miért?

M: Nem igazi személyt... hmm...nagyon jó kérdés. Kicsit gondolkoznom kell. Talán...Úgy gondolom Billy Brown lenne a Buffalo 66-ból. Igen, remek karakter. A személyiségével már az elején megnyert. Vicces karakter. Érdekes lenne vele vacsorázni. Lehet hogy áldozat lennék. ...Láttad a Buffalo 66-ot?

B: Sajnos nem. Jó?

M: Akkor meg kell nézned! Nagyon jó. Nem is tudom. Én óriási rajongója vagyok. Ehm...meg neki is. Arturo Bandininak...ő egy karakter John Fante könyvéből. Arturo úgymond John Fante alteregója. Egy optimista. Szóval jó lenne vele vacsorázni vagy ebédelni.

B: Látod magad ezekben a karakterekben?

M: Ládom magam Vandini optimizmusában és Billy Brownban. Tetszik a karizmája. De el tudom magam képzelni minden jó és vicces karakterben.

B: Ez lehet hogy nehéz kérdés lesz, de volt valami olyan ami megnehezítette a gyerekkorodat?

M: Ez is nagyon jó kérdés. Gondolkodnom kell pár másodpercet. Nem nehezítette sok minden. Cserkész gyerek voltam és sokszor felvonultunk ilyen elnöki napokon. Vékony kis srác voltam, úgy néztem ki mint egy 12 éves kislány. Meg amikor egyszer Lincolnt játszottam egy szindarabban, rám adtak egy topp-ot. Gondolhatod, mindenki nevetett! Talán az ilyen kínos helyzetek nehezítették meg a gyerekkoromat. Így vissza emlékezve ezekre az ídőkre vicces, de akkor nem volt az.

B: Hol látod magad tíz év múlva?

M: Nem tudom. Remélem tudok csinálni pár filmet tíz év alatt. És tudod, most játszom a CM-ben ahol a szünetekben nagyon sokat tanulok a rendezőktöl. Imádom csinálni és imádok ezek mellett a nagy színészek és rendezők mellett dolgozni. Remélem még sokáig szeretni fogják a nézők és még sokáig tudjuk folytatni.

B: Szoktál beszélni az emberekkel a forgatásokon? A „nem oficiális dokumentumfilmedben“ hallani hogy: „Ne engedjétek a forgatókönyv vagy bármi más közelébe“...szóval mi a helyzet az ilyen beszólásokkal a rajongóknak?

M: Ezek mind óriási baromságok. Ez csak vicc! És te is tudod hogy nem beszélhetünk forgatás alatt a rajongókkal. Tudod mi folyik a forgatásokon, nem egyszer jártál már ott, ha jól tudom. Tudod hogy meg is lehet sérülni, ha rád esik valami nagy kellék...olyan mintha egy csatatér közepén lennél. És én ott is vagyok.

B: A „Nem oficiális Dokumentumfilm“ sorozatod természetesen nem valós eseményekről, vagy igazából gondolt mondatokrol szól. Mégis, nem gondolod hogy ez miatt elveszítesz sok rajongót, akik nem ismernek és azt gondolják hogy ezt a sok marhaságot igazából gondolod?
 

M: Természetesen félek. Még anyukám is, néha mérges volt azért amit a dokumentum filmben mondtam. Tudja hogy nem gondom komolyan, de amikor megnézte az első részt, kicsit ki volt borulva. Más elsőre megérti, hogy én csak a beképzelt színészeket, rendezőket és írókat figurázom ki. Sok sztorit olvashatsz az ujságokban is, én csak képernyőre viszem. Szerintem a többség azonnal rájön hogy ez csak vicc.

B: Amikor néztem a rövid filmjeidet, amiket az aszisztensed átküldött nekem, észre vettem, hogy sok benne az erőszak, főleg azoknál az áldozatoknál, akik végül úgysem élik túl.

M: Eddig ezen még soha nem gondolkodtam. Pedig én nagyon félek a vértől. Mármint megtudom nézni, de ha megvágom magam vagy vért vesznek a kórházban akkor sokszor elájulok. Én nagyon, én nagyon...amikor kicsi voltam tényleg nagyon féltem a sötétben. 8 éves koromig a szüleim szobájában aludtam. Féltem még a saját szobámtól is. A testvérem mindíg cukkolt az ilyesmikkel, meg a barátaim is. Most itt az ideje hogy vissza adjam. /nevet/.

B: Mesélted hogy van pár független film, amin dolgoztál. Mondanál nekünk néhány szót a Pornósztár és a Hogyan légy sorozatgyilkos c. filmekről?

M: Nemrég néztem meg a végeredményt a Hogyan légy sorozatgyilkos c. filmnek, és meg kell mondjam hogy nagyon büszke vagyok...Talán a legérdekesebb film amit valaha láttam. Boldog vagyok hogy köureműködhettem.... Ezt a filmet pár karizmatikus srác csinálta, akik tanítják a karakteremet hogy hogyan legyen sorozatgyilkos. Szerintem ha szereted a sötét vígjátékokat, akkor tetszeni fog.

B: Hosszú film??

M: Vágott film. Olyan egész estés mozi. Nem tudom neked leírni. Három napja láttam és még mindíg a hatása alatt vagyok.

B: És a Pornósztár?

M: A Pornósztár egy sötét független film arról hogy milyen élete van egy pornósztárnak. Nekem csak egy kis szerepem van benne. Pornó rendezőt játszom aki szeretne igazi filmeket rendezni, de valahogy a pornónál ragad. Nem sokat tudok mondani róla, tényleg kicsi a szerep, de a forgatókönyv nagyon jó.

B: Tudnál valamit mondani a Gyilkos elmék következő évadáról?

 M: Valaki lehet hogy nagyon megsérül. Nem tudom hogy ki. Ez számomra is rejtély. Csak annyit tudok hogy valaki megsérül. Az sem titok hogy valaki a főszereplők közül... Az én karakterem lehet hogy küzdeni fog a drogokkal, lehet hogy valaki terhes lesz a sorozatban, lehet hogy nem. Oh és szerződtem az Alvin és a mókusok második részéhez is.

B: Szóval gondolod hogy Dr. Reid-et sokkal veszélyesebb, nehezebb szituációkban látjuk majd?

M: Arra mérget vehetsz. Az írók szeretik Reidet veszélyes helyzetek elé álítani. Ez a kedvencük és ezzel szerintem erősítik is a karakteremet. Például játszottunk egy olyan részt ahol vissza kellett emlékezni a régebbi eseménykre – a négy évvel ezelőttiekre, vagyis az első évadra. Sokkalta erősebb lett Reid szerepe mint akkoriba volt.

B: És mondasz nekünk valamit az Alvin és a mókusok folytatásáról is?

M: Csak nagyon keveset tudok róla. Az első nagy siker volt...Szerintem ez is jó lesz. Nagyon tisztelem a Bagdasarian családot – ők azok akik a mókusok alkotói. Senkit sem láttam még ennyire lelkesedni a mókusok iránt. Ez óriási.

B: Volt valami olyan műsor amikor kicsi voltál hogy azt gondoltad na ezt én is megcsinálom?

M: Ez vicces, mert pont a Mókusok volt az. Ezen nőttem fel. Amikor felhívtak hogy lennék e Simon hangja csak annyit mondtam: Már hogy  a fenébe ne! El sem tudtam hinni...Nem mertem elmondani senkinek, mert nekem ez túl jó volt hogy igaz legyen... Mindíg imádtam őket és ez nagyon sokat jelentett nekem és a családomnak is. Most pedig büszke vagyok hogy részese lehetek a mókus családnak. Haha.

B: Hogy olyan hangod legyen amilyen volt a filmben, szükség volt valami digitális technológiára vagy hogy csináltad?

M: Elég félelmetes folyamat. Sablon szerint beszélsz, lassabban mint szokás, viszont dinamikusabban. Majd ennek a végeredményét gyorsítják fel és ezt hallani a filmben. Elég trükkös. Az emberek azt gondolják hogy bárki tudná utánnozni egy mókus hangját, de tévednek. Sokkal nehezebb mint azt gondolják.

B: Van valami mottód?

M: Igen, egy dalból, mely szerint: „Várd a legrosszabbat, reménykedj a legjobban.”

B: Nagyon köszönöm az interjút, örülök, hogy megismerhettelek.