Az 1996-ban megjelenő debütáló albumuk ( "Yourself Or Someone Like You") után beskatulyázták őket a grunge bandák utáni gitáregyüttesek közé, ami az amerikai popban a 90es évekre volt jellemző .Mikor megjelent az első sikeres kislemezük a "Push", akkor azt gondolták (főleg a cinikus kritikusok), hogy egy egyszámos banda lesz, de végül sikerült bizonyítaniuk, ugyanis a YOSLY albumon több dal is sláger lett. Addigra a 70'es évekbeli arena rock és korai 90'es évekbeli alt-rock együttesek - mint a Pearl Jam, R.E.M.  vagy Nirvana - váltak az amerikai mainstream rock meghatározó hangjává. Azonban a Matchbox Twenty zenéje sokmindenkit meggyőzött, amit az bizonyít, hogy a Yourself Or Someone Like You albumból több millió példányt adtak el anélkül, hogy a ténylegesen uralta volna a listákat. 1998-ban 5szörös, 2000-ben 10szeres platinastátuszt ért el. A Matchbox Twenty mindenhol jelen volt, kiválóan vegyítette a a '70es és '90es évek zenei struktúráját és eközben klasszikus és modern egyidejűleg.

A banda énekese és dalszerzője Rob Thomas, aki egy németországi katonai bázison született. Gyerekkora  az édesanyja  floridai  és nagymamája  dél-karolinai háza közötti ingázással telt. Ennek az állandó feszültségnek lett az eredménye, hogy 17 évesen kimaradt a középiskolából. Az idejét azzal tölötte, hogy Southeast körül bolyongott és különböző rockbandákban énekelt, mielőtt letelepedett Orlandoban. Itt találkozott a basszusgitáros Brian Yale-lel és a dobos Paul Doucette-tel, velük közesen tölött el néhány évet a Tabitha's Secret nevű bandában. Majd az együttes kapott egy remek ajánlatot Matt Serletic producertől, amit a többiek nem akartak elfogadni. Ezért döntöttek és mind3an kiléptek a bandából. Adam Gaynor-ral és Kyle Cook-kal kibővülve megalapították a Matchbox 20-t. Adam korábban a Criteria Recording Studiosnál Miamiban dolgozott portásként, ő lett a ritmusgitáros és a vokálos, Kyle pedig az Atlantai Zeneintézet diákja volt, ő a banda gitárosa lett. Mattel felvettek egy tucat demót, ami segített abban, hogy a bandát koncertekere hívják, valamint aláírtak egy szerződést a Lava Records-cal (ami az Atlantic Records egyik leányvállalata)

1996-ban az első lemezük kevés figyelemmel és hírverésseljelent meg "Yourself Or Someone Like You" címmel, de a Matchbox Twenty tovább koncertezgetett és kialakult és folyamatosan bővült  rajongói táboruk. Közben eljutatták első kislemezüket a "Long Day"-t különböző befolyásos rádióknak, ami tovább segítette az áttörést. 1997 tavaszán a következő single a "Push" a modern rock listák élére mászott és a rádiók valamint az MTV is nagyon figyelmet fordított rájuk. A kislemez egész nyáron a Modern Rock Top 10-ben volt és a "Yourself Or Someone Like You" is bekerült ezáltal  a Top 40-be és aranylemez lett. A "Push" nem munkájuk tetőpontja volt, hanem csak a sikertörténetük kezdete. 1997 őszén a "3 A. M." a "Push"-nál is nagyobbat ütött és ez az albumot multi-platina stásdiumba segítette. 1998 elején a  Rolling Stone olvasói megszavazták a bandát " Az év legjobb új bandájának" , ami azt bizonyította, hogy ha még a kritikusokat nem is sikerült megnyerniük, de egy széles közönséget igen. A banda albuma továbbra is jól fogyott és a következő kislemezek a "Real World" és a "Back 2 Good" ugyanolyan rádiókedvencek lettek, mint a "3 A.M." és a "Push". Közben a banda koncertturnéra indult, nem csak Amerikában, hanem Kanadában, Új Zélandon vagy Ausztráliában is. 
1999-ben nekiláttak, hogy elvegyék az új albumot, de eközben sem tüntek el a reflektorfényből Rob Santanával írt dala a "Smooth" váratlan sikerének köszönhetően. A "Smooth" az első kislemez volt Santana visszatérő albumáról a Supernaturalról és nagyon jó választás volt, mert a dalt rengetegszer játszották a rádiók, valamint számos díjjal is megjutalmazták e szerzeményt. A "Smooth" sikere még nagyobb figyelmet hozott a bandának és az eladott albumok száma elérte a 10 milliót ezzel kiérdemelve a gyémántlemez minősítést. 
1999-ben megjelent egy VHS kazetta "Life From Australia" címmel, ami az ausztráliában felvett koncertet, néhány érdekes videót és videóklippeket tartalmaz.

2000-ben megjelent a banda második albuma "Mad Season" címmel, melynek ismét Matt Serletic volt a producere. Ekkor a banda megváltoztatta a nevét Matchbox 20-ről Matchbox Twentyre.Az előző album sikere elég magasre tette a mércét, de az új album remekül helytállt. Az albumra jellemző a friss hangszeres elrendezés jónéhány slágerrel, mint a "Bent" vagy az "If You're Gone" . A "Bent" a Hot 100-as lista első helyéig jutott, míg az "If You're Gone" c. ballada főként a felnőttek kedvence lett. A következő két kislemez az album címadója a "Mad Season" és a "Last Beautiful Girl" kevésbé lett sikeres. A "Last Beautiful Girl"-ön kívül mindegyik kislemezhez készült videóklipp is. 
2002-ben a banda fellépett a VH1 zenecsatorna Storytellers műsorában és az itt készült felvételek DVD-n is megjelentek.Az előadott dalok között vannak saját dalok mellett egy feldolgozás is felbukkan, valamint a "Crutch", a "Push" dalokat áthangszerelve hallhatjuk, az előbbit jazz az utóbbit country stílusban. A "3 A. M." c. számot sem a már jól megszokott módon hallhatjuk, hanem egy lassú fájdalmat éreztető verzióban.

2004-ben jelent meg a banda 3. albuma a "More Than You Think You Are".Ebben a banda visszatér a rockosabb hangzáshoz és a dalok irásában a többiek is kivették a részüket az együttes fennállása óta először. Három kislemezt adtak ki először a "Disease"-t, majd az "Unwell"-t és végül a "Bright Lights"-t. Mindháromhoz klipp is készült és bár az album nem volt olyan sikeres, mint az előző kettő, a rádiókban sokat lehetett hallani ezeket a dalokat és rengeteg szakmai elismerést  is kaptak a fiúk. 
2003-ban megjelent egy kis album "EP" címmel, mely csak 6 dalt tartalmazott, mint a "Push" vagy az "If You"re Gone" addig még sosem kiadott élő akusztikus változata és egy új szám a "Suffer Me". Ezt inkább  a rajongóknak kis különlegességként szánták. 
2004-ben kiadtak egy élő koncertDVD-t, aminek címe " Show: A Night in the Life of Matchbox Twenty". A felvétel egy atlantai koncerten készült 20 számot tartalmaz és emellett még ráadásként egy dokumentumfilmet a banda életéről valamint képeket.

Ezután a banda életében egy kis szünet következett, amiről sokan azt gondolták, hogy a Matchbox Twenty végét is jelenti.Mindenki külön zenélgetett: Kyle a "The New Left" nevű bandájával foglalkozott és ki is adtak egy Ep-t "Let Go" címmel. Adam Gaynor hivatalosan is kilépett az együttesből. Rob a szólóalbumát kezdte készíteni, mely 2005-ben jelent meg. A "Something To Be" névre keresztelt album hangzása különbözik a már megszokottól, sokkal popposabb lett és rengeteg stílus keveredik rajta. Ám nagy sikere lett az US Billboard 200-as lista élén debütált.

Sokak örömére 2007-ben újra együtt dolgoztak a fiúk és ősszel megjelent az "Exile On Mainstream", ami 6 új dalt és 11 korábbi slágert tartalmaz. Emelett bónuszként hallhatunk még három feldolgozát is(Modern Love, Come Dancing és Remedy). Adam pótlása elég sajátosan törént, ugyanis a dobos Paul vette át a gitáros helyét és így a dobos Ryan MacMillan lett a "The Push Stars"-ból.Az albumról eddig 3 kislemezt adtak ki. Az első a "How far  We've Come", ami méltó visszatérődalnak bizonyult, a második a "These Hard Times" című lassabb hangvételű dal és a harmadik az "All You Reasons", amihez klipp eddig még nem készült. Az album megjelenése után a banda körbekoncertezte a világot óriási sikerrel. Jelenleg mindenki ismét a saját projektjeivel van elfoglalva. Kyle rengeteg szép dalt tett fel eddig a myspace odlalára, Paulnak 2008 szeptemberében jelent meg a lemeze, melyet "The Break And Repair Method" néven készített az album címe pedig "Milk To Bee". Rob  a második szólólemeze 2009 júniusában jelent meg "Cradlesong" címmel.

saját írás&fordítás
néhány forrás: wikipedia,billboard
totrek

[vissza]