Olyan 16, 13 és 14 évesekkel beszélgettem, akik emo-nak (kiejtve „imó”) vallják magukat. A stílusirányzat az egészen fiatalokat érinti elsősorban, 12-16 év közöttieket.

Az emo kifejezés az angol „emotional” szó lerövidítése, ami érzékenyt jelent. Ezt tartják a legjellemzőbb tulajdonságuknak.


Miért lettetek emok?

- „Szerintem senki sem akarattal lesz emo. Hanem valahogy belecsöppen. Vagy a zenei irányzat miatt, vagy egyéb külső dolgok miatt.”
- „Nekem az életem pont jó így és kész”

Miben lett más az életetek?

- „Más szemmel nézem a világot”
- „Látom a sok nyomorúságot”
- „Szóval szar a világ”

Mi az emberek véleménye rólatok?

- „Fikáznak minket, mert előítéletesek”
- „Egy kis toleranciával szerintem mindent meg lehetne oldani”
- „A világ mindig is szar volt, de most már biztosan tudom, hogy az.”
- „Nincs értelme az életemnek, ennyi.”
- „Ezek ellen nem tudunk mit tenni”
- Mexikóban, ha valaki meglát egy emo kinézetűt, odamegy és elkezdi verni.”

Összetartóak vagytok?

- „Hát én általában a magamfajtákkal szeretek lenni, barátaim nincsenek, csak haverok”

Az emberek szerint mit jelent az, hogy emo?

- „Szerintem valami betegségszerűt, mint az influenza vagy a pestis.”
- „Az idióta emberek attól függetlenül, hogy ismernek –e minket, vagy sem, odajönnek az utcán és beszólnak, vagy leköpnek.”

Nektek mi a véleményetek a többi emberről?

- „Nekünk semmi bajunk velük, nekik van velünk, mert mi különcök vagyunk, és máshogy nézünk ki…”
- „Az emo nem egy külön emberi faj. Csak legfeljebb az „emo kid” valamivel érzékenyebb a többi embernél.”
-„ Ez egyoldali utálat, nekünk általában semmi bajunk a többi emberrel…”
- „Tényleg a többieknek van bajuk velünk.”

Mi az emo?

- „Nem stílus, hanem életforma.”
- „De valaki stílusnak fogja fel, és ez a legidegesítőbb.”
- „Főleg a poserek”

Kik a „poserek”?

- „Akik úgy öltöznek, mint az emok, de nem azok.”
- „A poserek azok, akik csak divatból emok, akik csak azért ilyenek, mert tetszik nekik ez a kinézet.”
- „A csajok 90%-a általában poser, a fiúknál is egyre több a poser”
- „Azért néznek ki így mert azt hiszik, hogy így könnyebb becsajozni vagy bepasizni.”
- „A poserek azok akik emoknak mondják magukat, de ha megkérdezed tőlük, hogy milyen zenét hallgatnak , csak a „tüpik” együtteseket mondják. Ha megkérdezed mi az az emo, akkor nem tudnak rá mit mondani, nem tudják, hogy honnan ered stb.
- „Más a beszédstílusuk.”
- „Hát a poserek nem nagyon szoktak emo zenét hallgatni.”

Szerintetek honnan származik az emo?

- „A 80-as évekből, akkor azt hiszem még csak alternatív volt”

Miért baj, ha egy emo más zenéket is hallgat?

- „Szerintem nem baj, de ha „tucc-tucc”, meg hasonló zenéket hallgat akkor már nem emo. Az emo a zenére és a szövegre fordít nagy figyelmet és a kemény gitár akkordokra.”
- „Különben én megvetem a diszkót, meg a rap-et.”

Van emo zenekar Magyarországon?

- „Csak a média mondja annak a No Thanx-et. De nem azok.
- „Csak szeretnék, ha azok lennének!”
Megtanultam, hogy olyan nincs, hogy „emos”, hanem helyesen csak annyi, hogy „emo”. Mostanában egyre szélesebb körben terjedt el az emo külső. Leginkább a régi „Cure”-os és „Bonanzás” fanokra emlékeztetnek. Úgy tűnik, hogy minden generációnak van egy meghatározó stílusirányzata, kinézete, életfelfogása.
A „cure-osok” vagy „gruftik” a 90’-es években hódítottak; ők hosszú, fekete csipkeruhákban jártak, majd őket követték a „bonanzások”, a „mode-osok”, akik hatalmas „bohóc cipőkben”, azaz martens bakancsokban jártak és még számtalan, a stílusukra vonatkozó külső jegyeket viseltek magukon. Talán nem is furcsa, hogy az új évtized, új felfogást hozott. Az emok kb. 2004-től jelentek meg Magyarországon tömegesen.

Az emo külső jegyei

Legfőbb jellemzőjük, hogy a hajuk félhosszú, fekete, tépett és az egyik szemükre van fésülve. Rózsaszín és fekete csíkos pólókban járnak, szegecses öveket, karkötőket és szűk nadrágot viselnek. Magasszárú cipőjük cipőfűzője gyakran rikító színű. Lényeges ismertetőjelük, hogy a fiúknak és a lányoknak is feketére van festve a szeme és a körme. Hordanak piercinget, fülbevalókat és tetoválásokat is. Jellemző viselet a pink és a fekete, és nem ritkán ujjatlan kesztyűt is hordanak, rossz nyelvek szerint ez azért terjedt el, mert néhányuk vagdossa a csuklóján az ereit, ennek nyomait takarja el a kesztyű.
Érdekesség, hogy sokszor nehezen lehet megkülönböztetni a fiúkat a lányoktól, uniszex irányzatról van szó. Nem különleges közöttük az sem, ha lányok lányokkal, vagy fiúk fiúkkal csókolóznak, illetve imitálják a szerelmes vonzódást. Nem szeretik hangsúlyozni a nemi szerepek közötti különbségeket, viselkedésükben éppúgy, mint megjelenésükben hasonlóak.

Emo zene

Ezek az irányzatok mindig köthetők zenei műfajokhoz is.
Az emo-val először egy zenei irányzatot definiáltak, ami 1985-től létezik. Pár amerikai hardcore zenész határozta el, hogy abbahagyja a rock- és punk dallamokat, és valami újba kezd. Az új hangzásvilágot kezdték el emo-nak nevezni. A durvább zenei eszközöket is felvonultató dalokat az emo-core stílusba sorolták. Az évek múlásával a stílus egyre több rajongóra tett szert. Az internet berobbanásával az emo kultúra még nagyobb nyilvánosságot kapott, a különböző előadók dalai kézről-kézre jártak a világhálón.
Az emo tinik egyforma zenéket hallgatnak, ugyanazokért az együttesekért rajonganak. A zenéik leginkább rockos de mégis melankolikus jellegű dalok.
Azok az előadók, akik az emohoz tartoznak, mély szövegtartalommal és érzelmesebb dallamokkal írják meg számaikat. Eleinte inkább csak a fiúk között létezett ez az irányvonal, a lányok között csak később kezdett elterjedni. Végül annyira divatba jött, hogy a lányok koppintani kezdték a fiúk külsejét. A stílust végül azok a fiatalok kezdték másolni, akik egyetlen (addig ismert) irányzatban sem találták meg a helyüket.

Életérzés

A fiatal generáció mindig is szeretett valahova tartozni. Sokan divathóbortból, sokan pedig valódi életérzésből csatlakoznak bizonyos csoportokhoz vagy vesznek fel stílusjegyeket. A külső jegyek összességében hasonlóak a régiekhez. Feltűnő, különleges, egyedi, megkülönböztethető, és lázadó. A fekete szín mindegyik irányzatban visszaköszön; az életből való kiábrándulást, a negatív gondolatokat és a bánatot jelentik.
Érdemes felfigyelnünk arra a szeretetéhségre és reménytelenségre is, ami létrehozta ezt az irányzatot. Nem a tizenévesek tehetnek arról, ha egyre fiatalabb korban ábrándulnak ki mindabból, ami egy gyermek tiszta és örömteli lelkének természetes jellemzője. Szüleik, az őket körülvevő világ, a média mind-mind oka ennek a szomorúságnak, persze nyilván közrejátszik a kamaszkor tipikus hangulata is. Ettől függetlenül nekünk felnőtteknek komolyan el kell kezdenünk gondolkozni azon, mennyire reményteli világot nyújtunk a gyerekeknek, milyen az a jövő, amit mi készítünk nekik…

forrás: http://metropolita.hu/?p=1209