*!!!KÉRLEK TITEKET, HOGY ÍRJÁTOK MEG IDE,
HOGY SZERINTETEK HOGYAN FOG FOLYTATÓDNI A TÖRTÉNET!!!*
*!!!ELŐRE IS ARIGATOU!!!*

1st change ~ The Beginning of everything
[ 1. változás ~ Mindennek a kezdete ]

- NE! Hagyjatok... - szorult a falhoz félelmében egy lány.
A táskáját a mellkasához szorító diáklány, 2 félmetes kinézetű fiú miatt volt annyira merémülve.
- Na, ne félj, kicsim, gyengédek leszünk veled. :P
A 2 srác egyre csak közeledett szegény lány felé, mígnem...
- ÁLLJ!! Nem szégyenlitek magatokat? Így megrémiszteni egy lányt... - a szűkös sikátor kijáratánál 3 alak formálódott. Mindhárman iskolai egyenruhát hordtak, a Yoroi Középiskola férfi egyenruháját. A középső alak mutatta meg nagyszájúságát, ezzel feldühítve a 2 megzavart punk-ot. A merész "fiú" egy lépést közelebb lépett, így látni lehetett az arcát. Összeráncolt homlokkal, gúnyosan mosolygott, akárcsak egy démon. Karjait összefonta, büszkén kihúzta magát, majd egyenesen a perverz punk-ok szemeibe nézett. Arca lányos volt, testalkata is jobban hasonlított egy lányéhoz, mint egy fiúéhoz. Azonban személyisége nem is lehetne férfiasabb...
- Te meg ki a frász vagy? Mit akarsz itt? és mégis hogy nézel te ki? Olyan vagy, mint egy csaj... - erre elnevették magukat a gúnyolódó srácok. - Húzzatok innen a francba, különben alaposan megjárjátok!
- Kaptok 5 másodpercet, hogy eltűnjetek... különben Chie-chin elintéz titeket - kacsintott egyenesen a támadói szemébe a bátor "fiú".
A 2 punk elnevette magát. - Hogy mi van? "Chie-chin elintéz titeket!"-utánozta Chie-t az egyik punk.-Csak azt ne mondd, hogy egy ilyen kis nyámnyila alak elbánna velünk, micsoda baromság, ember XD
- 5 - mondta az egyik Yorois fiú.
- 4 - folytatta a visszaszámlálást a másik.
- 3
- 2
- 1 - majd végül a jobb oldali fiú zárta a visszaszámlálást.
- Chie... hagyd már őket, semmi értelme összeverni két ilyen... - "idiótát", folytatta volna a bal oldali Yorois srác, de Chie a szavába vágott.
- Már túl késő!! - a "fiú" hirtelen a röhögcsélő punk-ok előtt termedt, és jobb lábát felemelve, lecsapott a fejükre, így azok kábultan a földre estek. A földön még vonaglottak egy ideig, biztosan fájhatott az effajta "leütés".
A megmenekült lány, elpirulva, boldogan, hálával telt szívvel, közeledett megmentői felé, mígnem észre nem vette, hogy ki volt az, aki lerúgta a 2 zaklalót. Az arca elkomorult, elvesztette a pirosságát, inkább egyre fehérebb lett, ajkait felhúzta, szemöldökét összeráncolta, igen, mérgesen nézett a "fiúra", aki V-t mutatott neki, ezzel jelezve, h biztonságban van a lány mellettük.
- Semmi gond, Hojou-san! Megmentettünk téged a gonosz Gokutan-osoktól! - hajolt nagy mosollyal az arcán, nagyon közel a lányhoz Chie.
- CHIEEEE!!! - kiáltott mérgében egyet a lány.-Mégis mit képzelsz? Hogy mersz megmenteni engem, te kis senki!? Még ahhoz sincs jogod, hogy hozzámszólj!
- NANII? Éppen most mentettelek meg 2 perverz neandervölgyi guppi-tól, erre meg ez a hála? - orditott a lányra Chie.
- Urusai yo, futari tomo! [Fogjátok be, mindketten] - intette le a 2 veszekedő fiatalt, a jobb oldali srác.
Chie grimaszolt arccal fordult a fiú felé, majd "Nem állok veled szóba" hümmögés keretében elfordította a fejét, és összefonta karjait. A megmentett lány csodálattal teli szemekkel nézett a fiúra.
- Mine-sama sorette Kouki-sama [sorette=és/ráadásul] - a lány szinte elolvadt a 2 fiút látván.
A bal oldali fiú, aki szemüveget viselt, felnézett a "sama" kifejezés hallatán a könyvéből, amiben annyira jól elmerült, hogy egyetlen egyszer sem nézett fel belőle ezidáig.-Sama? Nem hagyhatnánk el a formalitásokat?
-AMAI!! Zuppai-Amai, Kouki-sama! [Amai=édes | Zuppai=keser | Zuppai-Amai=keserédes| A lány arra gondol, hogy milyen édes Kouki-tól, hogy nem tartja magát helyesnek.] - olvadozott a fanlány. - Dame desu, kouki-sama! Én vagyok a fan club-otok vezetője, képtelen lennék benneteket a keresztneveteken hívni, annyira tiszteletreméltóak vagytok a gyönyörű arcotok és az eszetek miatt!! [Dame desu=Nem tehetem] És ha már itt tartunk - a lány elkezdett kotorászni a hátizsákjában. - Nem adnátok egy autógrammot a club-unk plakátjára? nagyon megtisztelnétek vele!-nyújtotta a fiúk felé a plakátot a lány, hatalmas csukottszemes-mosollyal az arcán.
Várt egy kicsit, azt hitte, ez valami hatásszünet, hogy a 2 Yoroi-s álompasi összenézhessen, majd vállat vonva aláfirkantság a posztert. Aztán kezdett kínosan nagy lenni a csend. Ez feltűnt a fan club elnökének, aki kiváncsian  nyitotta ki a szemét, hogy megcsodaálhassa, hogy mi történik. Amit akkor látott, az maga volt a pokol. Legalábbis a lány számára...
Chie édes mosollyal az arcán karolt Mine-be és Kouki-ba, majd húzta őket a sikátor kijárata felé.
A fan lány majdnem elájult ettől a jelenettől.
-ÍÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! CHIEEE!!! Hogy merészelsz hozzáérni Kouki-sama-hoz és Mine-sama-hoz?? Azonnal ENGEDD EL ŐKET!!-Vette el Chie kezét a lány, Kouki-ról és Mine-ről.
-Neked meg mibajod van?-tette fel a kérdést Chie.
Ekkor megjelent egy tanár a sikátor kijáratánál. Szerencsétlenségükre egy Yoroi-s tanár volt.
-Hey, ti! Mit kerestek itt? Már régen becsöngettek! Nem az iskolában volna a helyetek?-közeledett a tanár a sötét sikátor vége felé, ahol szereplőink álltak.
Ekkor Mine felmászott egy kuka tetejére, és onnan pedig a sikátor egyik "vészkijárata" elé. Kezet nyújtott Chie-nek, aki kapott az alkalmon, és megragadta a fiú kezét, az pedig felhúzta maga mellé, majd mindketten kiugrottak a kis nyíláson. A fan lány tágra nyitott szájjal, kissé mérgesen figyelte az eseményeket, nem hitte el, hogy neki nem segített Mine-sama...ráadásul a fiú Chie-hez ért.
Ám nem egyedül maradt a pácban, hiszen Kouki is ott maradt, még mindig belemerülve a könyvébe.
-Gyerünk, Kouki-sama! Menj Mine-sama, és a bugris után! Én majd feltartóztatom a tanárt!-állt Kouki elé a lány, széttárt kezekkel.
-Szükségtelen... ebben a helyzetben az a legjobb, ha elmondjuk az igazságot. Nem te vagy a bűnös, te csak az áldozat vagy.-olvasott még mindig ugyanabban a pózban a fiú.
-K-Kouki-sama!!-pirult el a lány hatalmas mosollyal az arcán.
-Hey, ti! Látom a Yoroi Középiskolába jártok... mi a nevetek, és melyik osztályba jártok?-bukkant fel a tanár, kinek időközben láthatóan körberajzolódott az arca. Egy idős férfi volt, összeráncolt szemöldökkel, gonosz szemekkel fürkészte végig a 2 fiatalt.Fel sem tűnt neki, hogy volt 2 szökevény. Ekkor hirtelen észbe kapott, mikor meglátta, hogy kik is a lebukott tanulók.-M-Miyamoto K-Kouki?? TE!? Hiszen te vagy az iskola éltanulója! Még sohasem fordult elő, hogy lelógj óráról!-hüledezett a tanár.
-Kawashita-sensei...Félreérti a dolgot...kérem hallgasson végig.-csukta be a könyvet a fiú, majd nézett fel egyenesen a tanár szemeibe.-Bando-sant zaklatta néhány Gokutan-os diák. Meghallottam bando-san hangját, és a segítségére siettem. És most itt vagyunk.-nyitotta ki a könyvét újra a fiú, és kezdett el olvasni.
-V-valóban így van, Bando-san?-nézett Kawashita-sensei az említett, még mindig piros lányra, aki erősen bológatott.
-Hai, sensei... Csak kifelejtette Kouki-sama azt, hogy itt volt...-a lány nem tudta befejezni a mondatot, mert Kouki erőteljesen csapta be a könyvét, majd nézett gyilkos szemekkel a lányra, aki mindenbizonnyal Mine-t és Chie-t akarta beköpni...vagy csak Chie-t XD
Bando, és a tanárúr egyszerre néztek a fiúra, mígnem a lány megértette, hogy miért csapott nagy zajt Kouki.
-Öhm...nandemonai, nandemonai! [ Nandemonai=Semmi ]-nevetgélt a lány zavartan.
-Értem... nos, ezesetben, igyekezzetek az iskolába, majd én mindent elmagyarázok a tanári karnak, emiatt nem kell aggódnotok!-mondta Kawashita-sensei.
Kouki és bando elindultak a tanár felé, aki megállította a fiút maga mellet, vállára tette a kezét, és büszkén nézett Kouki-ra.
-Miyamoto-kun! Büszke vagyok rád, hogy megvédtél egy lányt! Valóban te vagy az iskola büszkesége!
Domo...-nézett fel a tanárra egy pillanatra Kouki, fejet hajtott a bók miatt, majd felvette az olvasó pózát, és tovább ment, mit sem törődve Bando-val, aki Kouki után futott.
*****
-Chie!! Úgysem bírod el! Add már fel!-mondta Mine a lánynak, aki egy hatalmas fadarabot cipelt, rettenetesen erőlködve... Mine, Chie mögött haladt, kissebb távolságot hagyva, zsebre tett kézzel. Mellette Kouki sétált, a könyvét olvasva.
-SOHA! Igenis képes vagyok rá, és megépítjük a faházat! De most pihenő...-dobta le a farönköt a lány, majd összerogyott, és megnyugodt képpel, sóhajtás kíséretében, szétterpesztett karokkal a fára helyezte a fejét.
Mine leült a lány jobb oldalára, Kouki pedig Chie baloldalára, csak ő a fára ül le. Chie sóhajtás keretében nézett fel a könyvét olvasó Kouki-ra.
-A kémia csodái... te mindig csak tanulsz? Mi lett Kukucskával?-kérdezte a lány gúnyosan.
A "Kukucska" szóra Kouki kicsit kipirulva a szégyentől, szemöldökét rángatva csukta be a könyvét.
-Nem tudom, hogy miről beszélsz, Chie...
-Nem, mi? Nemcsoda... micsoda illúzióromboló dolog... a nagy Kouki-sama imádja a kis kuk...-mielőtt kimondhatta volna a "Kukucska" szót, Kouki befogta a lány száját, közbenézett,  hogy nincs-e ott valaki, aki meghallotta volna a lány szavait. Mikor a kör végére ért, szembetalálta magát Mine-vel, és bekerült a képbe Chie is, akinek még mindig fogta a száját a fiú. Mindkét fiatal egyformán gúnyosan nézett Kouki-ra.
-Hagyjátok abba!!!-kiáltotta Kouki, Mine és Chie jóízüen kacagtak.
*****
-Nemcsak, hogy jó tanuló... de még futásból is kitűnő...-lihegett Chie.
-Ti akartátok... kellett nektek szekálni...-lihegett ugyanúgy Kouki is.
-Azért 3 órán keresztül...-lihegett szintén Mine.
-Elfeledkeztünk a faházról...-nézett fel nyúzottan Chie.-Már kezd sötétedni, úgyhogy inkább hagyjuk...egy napot késni fogunk...-sóhajtott Chie szomorúan.
-Olyan vagy, mint egy kisgyerek... a faház is hogyan jutott eszedbe? Ráadásul Kouki-nak is bejött az ötlet...-kérdezte Mine.
-Te sem ellenezted, Ruito...-fonta össze a karjait Kouki, majd nézett Mine-re, aki szúrós pillantással viszonozta a gesztust.
-De most miért? Kiskorom óta egy igazi faház az álmom! Olyan gyakran költöztünk ide-oda anyuékkal, hogy már kezdek belefáradni... És most itt van nekem Rui-chan és Kou-chan <3-mondta Chie.
-Chie...-mosolygott Mine, arra gondolva, hogy milyen édes a lány, hogy ezt mondta.
-Akik megépítik nekem álmaim faházát a kedvenc fámra X3-fejezte be Chie az előző mondatát.
Mikor ezt meghallotta Mine és Kouki, egyszerre komorult el az arcuk, és néztek idegesen a lányra, aki csak ki akarta használni a 2 fiút... vagy mégsem?
-És... hümm?-nézett a  fiúkra Chie, majd megjelent a lány fejénél az a bizonyos izzadságcsepp^-^ "-Ömm... nem így értettem!-hadonászott a lány a kezeivel...
Majd a 2 fiú egyszerre kezdte el kergetni a lányt, aki, mintha az élete függne rajta, rohant a buszmegálló felé...
-"Nem tudtam befejezni a mondatot... csak azt akartam mondani, hogy Maradjunk Mindörökké Barátok!" :)

××××××××××××××××××××××××××××××

!!FIGYELEM!!

Hatalmas nagy köszönettel tartozom
Chiharu-chan-nak!!
Köszönöm szépen, hogy addig csipkedtél, harapdáltál, rúgdostál
és karmoltál, amíg megírtam ezt a fejezetet!
[ Kérlek a jövőben is bánj velem ilyen csúnyán, e téren! :P ]
!!KATTINTS IDE, PLS!!
Mégegyszer Köszi, Chiharu-chan, és
!!IMÁDLAK!!
( Hozzáfűznivalóm a képhez.:
Ez VALÓBAN MEGTÖRTÉNT!!
Mármint elkezdtem ölelgetni Chihi-chan-t,
ő meg próbált levakarni
magáról, és a körben álló emberek elég
érdekesen néztek ránk XD )