Halálsápadtan és teljes csendben ültünk a helyünkön, miközben Tom ámokfutó módjára vágtatott százzal egy erdő melletti úton. Valahogy nem így képzeltem a nyugis haza utat, de ezt most így sikerült, na! Mit is gondoltam? Hogy Tom és Malfoy négy óráig képes megülni a fenekén minden botrány és felfordulás nélkül?! Túl naiv vagyok.
De legalább Tom nem tud kinek nekimenni, hisz rajtunk kívül egy autó sem jár az úton. Ennek is oka lehet, amit valószínűleg meg is fogok tudni. Ez biztos. Azért akármennyire rossz is, el kell ismernem: Tom sajnos tud vezetni. Ha nem százzal menne, még talán örülnék is neki, sőt mi több, élvezném. De mivel többszöri figyelmeztetés ellenére (csak tőlünk, ugyanis egy rendőr sincs a láthatáron, amit megint nem értek) sem volt hajlandó lassabb tempót felvenni, inkább feladtuk.
El sem akarom képzelni, hogy Vitale-ék milyen arcot vághattak, amikor meglátták, hogy nincs ott a busz a helyén. Én minimum szívrohamot kaptam volna, de a professzor meg Leon nem ijedős fajta, és szerintem Ria sem az. Elvégre a mardekáros volt! Csak nem lehet az.
Na de hogy Walburgának még dúdolgatni van kedve, ez egyenesen felháborító! Ryan az előbb odasétált Tomékhoz, és szék híján állva (megjegyzem, többször is elesett) segített navigálni nekik. Becca meg leült mellém, és most itt reszket (ami nagyon nem illik hozzá), a szemei meg akkorák, mint Tom egója. Hát, minimum.
Vicky és Ginny egymás mellett imádkoznak. Én nem is tudtam, hogy hívők…! Na, majd kiderül. Lehet, csak pillanatnyi átesés.
Malfoy vigyorogva kezdett el dobolni a lábával, Ryan meg rögtön rászólt, hogy ne csinálja ezt, mert idegesíti. Tökéletesen egyetértek! Különben szerintem Florence, ájultan, a hátsó ülésre fektetve érzi a legjobban magát közülünk, ó, a mázlista!

Hirtelen azt hallottam, hogy Becca elkezd hörögni, majd öklendezni, mire odafordultam.

- Jól vagy, Becky?

A lány bólogatott (eléggé rosszul nézett ki). Erre újra a saját dolgommal kezdtem volna foglalkozni, ha történetesen Becky nem hányt volna ki a busz padlójára. Amikor a trutyi végre a padlóra esett, Becca megtörölte száját, és büfögött egyet.

- Egészségedre – húzta el a száját Ginny, mire mi követtük a példáját. Mármint nem Beccáét, hanem Ginnyét.

- Takarítsátok fel! – csettintett Malfoy, amikor meglátta az egykori finom, ropogós szalámis pizza lassan rothadó maradékát a földön.

- Rebeccát, vagy a hányást? – kérdezett vissza roppant logikusan Vicky. Mondd valamit…

Ekkorra már Tom is méltóztatott észrevenni a Becky szerveiből távozott megemésztett élelmiszert, és behunyta a szemét, gondolom nem akarta látni. Végre valami, amitől ő is undorodik! Ha valaha hazamennénk, erről feltétlenül értesítenem kell Harryt.

- Te szerencsétlen, hát te vezetsz, nyisd már ki a szemet! – csattant fel Ginny. Újabban az ő reszortja Tomot a földig lehordani, mert már én egy kicsit untam. Meg hát együtt vagyunk, vagy mi… hogy nézne ki, hogyha mindig ordítoznék vele? Ezt a nemes feladatot inkább átadom a barátnőmnek.

Tom észbekapott, és kinyitotta a szemét. Későn. Pont egy kanyar következett volna, de Tom már nem tudott bekanyarodni, se fékezni, ezért belezuhantunk a bal oldalon lévő árokba.
Most már mindenki sikítozott. Persze Tom nem, se Malfoy, mert ugye az nem tenne jót az image-ának, ezért szépen nyugiban ültek a fenekükön.
Szerencsére a bal oldalra zuhantunk, ahol csak árok volt,mert a jobb oldalon meg szakadék. Épen és egészségesen sikítoztunk az esés következtében, fejjel lefelé álló buszunkban, de csodával határos módon mind éltünk. Illetve kis híján szívrohamot kaptunk, de szerintem az ijedtségen kívül semmi bajuk a többieknek, és nekem se.
Csak hát elég furcsa pózban találtuk magunkat. A busz fejjel lefelé fordulása következtében, mi most fejjel lefelé ültünk a buszüléseken, egyetlen darab öv nélkül. Valaki ragasztót nyomott volna alánk? De nem, akkor nem tudtunk volna mozogni, pedig egy csomószor előreestünk.

- DENEM! – ordította mindenki egyszerre, persze Malfoyon kívül.

- Miért lógunk lefelé a FALRÓL?! – ordította Ginny, szerepének megfelelően, karjait a derekára illesztve.

- Először is – szólalt meg Tom teljesen nyugodtan, persze az nem zavarta, hogy ő is fejjel lefelé lógott – , nem a falról lógunk lefelé, hanem az ülésekről, mivel felborultunk.

- EZT mi is tudjuk, okostojás! – sziszegte Ryan, miközben próbált uralkodni önmagán.

- Úgy látszik – emelte fel (illetve lógatta le) a mutató ujját Tom, mint egy professzor – Volt a buszban egy olyan varázs, ami a balesetet túlélhetővé teszi.

- Ezt jól megfogalmaztad – szúrta közbe Becky, de Tom pillantása elhallgatatta.

- Tehát az több, mint valószínű, hogy a buszsofőr varázsló volt - fejezte be Tom, mire a reakció az általános dühroham volt Becca és a csajok részéről.

- Tehát, varázslattal is megjavíthattuk volna a buszt, hisz a vezető is mágus volt! Ezt a baklövést! – csapott a homlokára Walburga.

- Még egy kérdés – szólalt meg Vicky, majd lenézett – Hogy jutunk le innen?

- Na igen – szólalt meg elmerengve Tom – Ezen a problémán még agyalnom kell. Egy kis ideig.

- Egy kis ideig? – ijedt meg Becky. Florence még mindig nem ébredt fel. Remek.

- Örülj, hogy túléltük! – oktatta ki Malfoy, és talán ez volt az egyetlen normális mondat eddigi életében. – Meg is halhattunk volna!

- Szerintem Re…Florence meghalt – mutatott Tom a lányra.

- Nem, ő már korábban is elájult – világosította fel Ginny.

Kínos csend. Úgy lógunk a plafonról mint a denevérek este fél tizenkettőkor. Ja, és ki ne felejtsem: fél óra múlva indul a repülőnk, ami Angliába vinne vissza. Egyelőre elég kilátástalan a helyzetünk, de mindenesetre közelebb vagyunk a reptérhez, mint a professzorék.




×××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××




- IGENNN! – ordította Becky vigyorogva – SZABADSÁG! EGYENLŐSÉG!HAZAFISÁG! SZABADS…

- Ne most őrülj meg, légy szíves – szűrte Tom a fogai közt, amikor mindegyikőnket levarázsolt a busz tetejéről. –Még szükségünk lehet az agyadra.

- Kötve hiszem – sziszegte Malfoy, mire Becky öt éves módjára kinyújtotta a nyelvét.

- Gyerekek, ne most fejlődjetek visszafelé! – közöltem (ordítottam) a többiekkel. Na de hogy minek, azt magam sem tudom.

Bejelentésemet síri csönd fogadta, és már mindenki rám figyelt.

- Tehát, foglaljuk össze – csaptam össze a tenyerem – Este fél tizenkettő van, három embert elhagytunk, egy elájult, a maradék meg késésben van, ugyanis fél óra múlva indul a repülőgépük. Ugye? – Egyetértően bólogattak. – Tom ugyan tud hoppanálni, de nem vizsgázott le. – Újabb bólintás az említett részéről – Mindenkinek van pálcája – Tom torkot köszörült –Majdnem mindenkinek, de hiába, hogyha azzal utazni nem tudunk. Segítséget megint nem tudunk hívni, mert ha jól láttam, húsz kilométeres körzetben senkit sem láttunk. Megszívtuk. – összegeztem, mire a többek egyetértésük jeléül hevesen bólogattak. – Ötlet?

- Üljünk le – javasolta Malfoy.

- Minek? – hökkent meg Becky.

- Gyalog úgysem érünk oda éjfélre. Majd talán néhány év múlva, ha megkerestük egy ember repülőgépjegyét valami munkával, az az egy ember majd elmegy, és hoz segítséget hoz. Addig meg nem mindegy mit csinálunk? – röhögött a fiú, és sajnos igaza volt.

- Nekem nyolc. – Tom varázsolt egy puha takarót a földre, a busz mellé nem sokkal, amin mind elférünk. Majd hamarosan néhány lámpa is került a pokróc mellé, hogy lássunk is valamit. A többiek helyet foglaltak.

- De…de… mit csináltok? Induljunk el gyalog! – hápogtam. Mit képzelnek, hogy csak úgy leülnek, mikor mindjárt indul a gépünk?!

- Ha a következő ötven kilométert te gyalog szeretnéd megtenni, csak rajta. – vonta meg a vállát Malfoy, mire felnyögtem, és egyéb híján én is leültem.

- Mit csináljunk? – sóhajtotta Becky, miközben a mellette lévő fűcsomót kitépte a földből. Meg a következőt. Meg az az utánit.

- Ne rongáld a természetet! – förmedt rá Vicky, majd Becca kelletlenül abbahagyta. Lassan Flore is kezdett ébredezni. Ekkor elmagyaráztuk neki mi történt. A lány csodával határos módon nem esett kétségbe.

- És addig itt unatkozzunk? Tudok egy jó játékot! – csillant fel a szeme. Hopp.

- Mit?

- Felelsz vagy mersz? - közölte, mire elsápadtam. Hogy utálom ezt a játékot! Mikor a kényes témák előjönnek…hmmm. A többek viszont (Tom kivételével) nem ismerik, és beleegyeztek. NE!

Tom körülnézett, és felszedett a földről egy üres üveget, majd középre rakta.

- Ki kezd?

- Én! – tette fel a kezét Flore. Megpörgette az üveget, mire az Alphardnál állt meg, aki eddig szótlan volt.

- Felelsz vagy mersz?

Alphard elgondolkozott, és mivel nem tudta, milyen játék ez, így válaszolt:

- Merek.

- Csókold meg Beckyt!

Alphard most nem elsápadt, hanem elpirult, a lánnyal egyetemben.

- Rajta – sürgette Tom – Játszanánk tovább, ha nem zavar.

Alphard nyelt egyet, és mivel Becky mellette ült, csak oda kellett hajolnia hozzá. Nyomott egy puszit a szájára, és ezzel el is volt intézve. Persze mindketten jócskán vörösek voltak már.

- Most forgasd meg! – mutatott Flore az üvegre, Alphard úgy tett.

Az üveg csodák csodájára Florence-nél állt meg. A fiú elvigyorodott. Édes a bosszú…

- Felelsz vagy mersz?

- Merek! – Biztos, hogy csak fel akart vágni a bátorságával.

- Csókold meg Ma… izé, Abraxast!

Az említett személyek elpirultak.

- Na de…

- Gyorsan!

Florence odamászott a fiúhoz, és megtette. Alphard és Becca majdnem meghalt a röhögéstől. Aztán Flore újra megfordatta, és most Walburgánál állt meg.

- Felelsz vagy mersz?

- Felelek – válaszolta a lány az előbbi esetekből okulva.

- Kár – morogta Flore, de lelkesedése nem múlt el - Akkor mondjuk… mit is… megvan! Mondd el, hogy jelenleg kibe vagy szerelmes.

- Már elnézést – háborodott fel Walburga, de teljesítette a kérést – A fiú neve Michael Green.

- A szomszédunk fia?! – tátotta el a száját Alphard – De ő mugli, nem?

- Mert Rebecca Royston aranyvérű, mi? – gúnyolódott a lány Beccára mutatva, amitől az elvörösödött. – Ha anyáéknak egy szót is merészelsz szólni, akkor elárulom nekik, hogy te meg egy félvérbe szerettél bele!

- Hé! – kiáltott fel Becky.

- Áll az alku – sziszegte Alphard, majd kezet fogott nővérével.

- Mik ki nem derülnek! – ciccegett unottan Tom.

- Csak várd ki, amíg de sorra kerülsz…! – mosolyodott el ördögien Becky, majd összedörzsölte tenyerét. Nem tudom, én ettől megijednék, de csodálom Tom hidegvérét.

Walburga megpörgette az üveget, ami nálam állt meg. Hoppá.

- Felelsz, vagy mersz?

- Felelek. – Még a végén áldozatul esnék Walburga Black perverziójának. Már ha van neki.

- Szűz vagy?

Eltátottam a szám, és elvörösödtem. Lehet, hogy mégis mernem kellett volna!? Meg kellett erőltetnem magam, nehogy Tomra nézzek, mert nagyon nem voltam kíváncsi arra, milyen arcot vághat most. De úgy van ez, hogy minél kevésbé szeretnék valamit, annál jobban vágyom arra. Hát, ezt most jól megfogalmaztam. Ekkor eszembe jutott egy ördögi terv, ezért nehezemre esett nem vigyorogni.

- Nem.

Esküszöm, ezeket a döbbent arcokat sohasem felejtem el. Öröm volt Tom arcára nézni, mert úgy nézett ki, mint aki karót nyelt. Persze ezt a többek valahogy nem vették észre, és mindenki kérdőn fordult Tom felé. De jó is őt ilyen helyzetbe hozni…most gonosz vagyok.

- Tudjátok – nevettem el magam – Vízöntő vagyok, február tizennyolcadikán* születtem.

Mire mindenki elkezdett nevetni. Tom nem, mert ő most szerintem ideges lehetett. Ez is volt a célom.

- Még egy ilyen, és… - fenyegetett meg játékosan Tom, de aztán ő is elnevette magát.

Ezután én is megforgattam az üveget, ami most Beccánál kötött ki.

- Felelsz, vagy mersz? – húztam föl a szemöldököm.

- Me… - kezdte volna el, de ekkor hirtelen azt hallottam, hogy Flore és Becky felsikoltanak.

- Mi van? – pislogtam értetlenül, amikor észrevettem, hogy a többiek elsápadnak, és mindenki engem néz. – Miért néztek engem?

- Nem téged nézünk – válaszolta remegő hanggal Vicky, majd mögém mutatott – Hanem őt!

Hátrafordultam, és kis híján én is felsikítottam. Egy kifejlett BARNA MEDVE ágaskodott mögöttem, és ahogy felálltam, akkorát bömbölt, hogy szinte megsüketültem. Szép nagy állat volt, nem tagadom, még sohasem láttam medvét, de abban biztos vagyok: többet nem is szeretnék.

A medve felém kezdett el közeledni, én pedig becsuktam a szemem, és vártam a biztos halált…




_________________________________________

* Az a poén az egészben, hogy J.K. Rowling szerint Hermione szeptember 19-én született, ami ugye pontosan a Szűz jegyére esik, ezért a dátumot megváltoztattam. Remélem, ez még nem olyan nagy baj:)