„- Tényleg… - nézett körbe Becky – Hol vagyunk?”

- Jó kérdés… - nézett körbe elmerengve Flore.

- Induljunk el valamelyik irányba! Majdcsak kilyukadunk valahol! - javasoltam, mire a többiek bólogattak (kivéve Ginnyt).

- Akkor balra – szólalt meg Tom.

- Szerintem meg jobbra – mutatta abba az irányba.

- Balra.

- Jobbra.

- Balra.

- De akkor is jobbra!

- Balra megyünk.

- Nem, jobbra.

- Azt mondtam, bal…

- Elég! – kiáltotta Becky – Egyenesen megyünk tovább, oké? Most már fáradt vagyok, hogy titeket hallgassalak. Minél előbb visszaérünk abba a… hotelbe, annál jobb. Majd máskor megyünk pizzázni.

És elindultunk egyenesen előre.




¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤





- Szerintem rossz helyen járunk - jegyezte meg Florence, miután körbenézett.

- Ezt meg hogy következtetted ki?– mosolyodott el gúnyosan Tom.

Hát igen, mivel sikeresen begyalogoltunk a BELVÁROSBA. Persze, más helyzetben logikusnak tűnhetne, hogy az EGYENESEN ELŐRE azt jelenti, hogy ELŐRE MEGYÜNK. Sajnos úgy látom, nem fogunk ma egykönnyen hazajutni, mivel az „apartman” (legnagyobb jóindulattal nevezem így), szinte a város szélén áll.

- Hé! Azt hiszem tudom, hol vagyunk – szólalt meg Ginny, azóta először, mióta kiléptünk a házból.

- Na hol, okoska? – kérdezte Tom megintcsak gúnyosan.

Mire Ginny elindult balra, és elvezetett minket…

- Egy erkély? – kérdezte Becky meglepetten.

- Ez nem akármilyen erkély! – csillant fel Florence szeme (ami önmagában sem jelent jót). – Ez Júlia erkélye!

- Kié? – kérdeztük kórusban Tommal és Beckyvel.







¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤






- Hát Júliáé! Tudjátok: Rómeó és Júlia! – fordult felénk Florence.

- Mi? – kérdezte Tom értetlenül.

- Nem is olvastad? – képedt el Flore.

- Nem szokásom lányos regényeket olvasni.

- LÁNYOS? – kapta fel a vizet Florence.

- Tom csak azt akarta mondani… - de nem sikerült befejeznem a védőbeszédemet, mert ekkor Florence felkiáltott:

- Júlia-szobor! – majd odafutott ahhoz. – Azt mondják, aki megérinti a jobb mellét, szerencsés lesz a szerelemben – világosított fel minket.

- De babonás vagy – jegyezte meg Ginny.

Flore válasza csak egy vállrángatás volt, majd rátette a kezét a szobornak már említett testrészére.

- Ti? – fordult meg.

Ginny és Becky összenéztek, majd odasétáltak, és mindketten ráhelyezték a kezüket a szoborra.

- Hermione, Tom? – fordult felénk a lány.

- Csak a poén kedvéért – mondta Tom, majd elindult a szobor felé, ahova én követtem.

Tom először rátapasztotta a kezét, majd én az övére tettem a sajátomat. Miért van olyan érzésem… hogy máris működött? Ahogy belenéztem Tom szemébe…

- Ginny, akkor tudod, merre kell most már menni? – kérdezte Florence hirtelen.

- Igen… – felelte Ginny kábultan, és megrázta a fejét, mintha valamiféle gondolatot akarna száműzni a fejéből. – Erre gyertek.





¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤




Kezdem azt hinni, hogy a professzor vak. Mert eddig nem vette észre
a) régebbi szökésünket Beckyvel, amikor Velencéről szereztünk egy kis könyvet
b) amikor elrabolták Beccát meg Ryant, és mi HAJNALI HÁROM ÓRÁIG nem is voltunk a szállóban
c) tegnap esti kis kiruccanásunkat a Júlia-erkélyhez

Unatkozom (kivételesen). Ki kellene találni valamit… megvan! Összeírom, kinek mit veszek majd karácsonyra!

Rebecca: kiskutyát vagy kiscicát (ne mindig rajtam vezesse le a feszültségét)
Ryan: „Hogyan hódítsuk meg a csajokat?” című könyv (remélem, érti majd, kire gondolok)
Florence: pólót, vagy valamilyen egyéb ruhadarabot (tudom a méretét, bár szerintem az egész szálló tudja, mivel sokszor csak a ruháiról beszél…)
Ginny: Biblia (hogy lássa, milyen fontos a megbocsátás)
Vicky: Hmmm… mit is... megvan! Azt mondta, szeretne megtanulni sakkozni. Akkor sakk-készlet.
Tom: Rómeó & Júlia díszkiadás ( remélem, elolvassa)
A. Malfoy: semmi, de lehet, neki is Biblia lesz
W. Black: dettó
Alphard: Ugyanaz, mint Ryannek. Bár lehet, hogy Rebeccához kicsivel többre lesz szüksége…
Vitale prof: szemüveg (jó nagy, lehetőleg szódásszifonos- az most a divat)

Nah, ezzel is megvagyunk, bár még csak november van, jobb későn, mint soha.





¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤




- Remélem, Júlia megsegít – szólalt meg Florence ebéd közben. – Téged és Tomot.

- Én meg remélem, hogy elkerül – morogtam, miközben kanalaztam a levest.

- Ne légy már ennyire negatív – ciccegett Becky.

- Csak nem vagyok babonás.

- Te is tudod, hogy nem erről beszéltem – húzta össze a szemöldökét a fekete hajú lány.

- Nem érdekel, miről beszéltél, és most, ha megbocsátasz – álltam fel az asztaltól -, kimennék egyet sétálni. Egyedül – nyomtam meg a végét, hogy még csak eszébe se jusson utánam
jönni.

Ezek után a kert felé igyekeztem, de mivel nem volt ott pad, amire leülhetnék, inkább feladtam, és visszamentem VOLNA a szállodába, csakhogy hátulról valaki megfogta a kezem, majd maga felé fordított.

- Mit akarsz? – kérdeztem cseppet sem kedvesen Tom Denemtől.

- Csak megkérdezni azt, hogyha mindenki szerint összeillünk…

Itt közbevágtam volna, hogy Ginny szerint nem, de láttam az arcán, hogy nem kér kommentárokat.

-… akkor miért nem vagy a barátnőm? – kérdezte, majd ravaszul elmosolyodott.

- Mert nem kértél meg rá, azért – vágtam vissza nyersen, de a szájamhoz kaptam a kezem, amikor rájöttem, mit is mondtam.

- Izé… én nem úgy értettem – vörösödtem el.

- Tudom. Akkor máshogy kérdezem: miért ne jöhetnénk össze egyszerűen?

- Mert én nem vagyok egy egyszerű lány, azért – néztem a szemébe teljes komolysággal. – és mert sárvérű vagyok – tettem hozzá, hogy teljes legyen a hatás.

- Egy Hollóháti leszármazott, aki sárvérű? Érdekes… - mondta gúnyos hangsúllyal.

- Honnan… tudod? – kapkodtam levegő után.

- Kutattam egy kicsit az alapítók után.

- Tehát azt mondod, nem lenne érdekes, ha egy Hollóháti egy Mardekárral járna? – ez nyerő kártya volt, mert láttam, hogy az arca a dühtől piros lesz.

- Hogy honnan tudom? – kérdeztem vissza gúnyosan – Az legyen az én titkom.

- Na idefigyelj – húzott magához, és megszorította a kezem. – Ha bárkinek erről egy szót is merészelsz szólni akkor…

- Értem, csak engedj el – sürgettem őt.

Tom elengedte a kezem, majd visszasüvített a hotel felé.