Reggel frissen és üdén ébredtem annak ellenére, hogy Lavender és Parvati hangosan vitatkoztak. Természetesen megint valami rúzson, meg cipőkön veszekedtek. Ez annyira gyerekes viselkedés! Nekik mindig csak a fiúkon és az öltözködésen jár az eszük.
Én persze még nem voltam szerelmes, de inkább azon az elven vagyok, hogy ráérek még, hiszen csupán 16 éves vagyok.

Korán volt, de így legalább tudtam egy kicsit olvasni. Én még csak hatodéves vagyok, de szerintem nem lehet elég korán elkezdeni a felkészülést a RAVASZ-ra. Most éppen az idei Bájitaltan könyvet lapozgattam, amikor eszembe jutott, hogy le kellene menni ebédelni.
Megmosakodtam, felöltöztem, és már indultam is a Nagyterembe reggelizni.

- Szia, Hermione! – köszönt rám Ron, és harapott egyet a pirítósából.

- Sziasztok!

- Nem voltál itt, amikor McGalagony kiosztotta az órarendeket. Ron teljesen kiborult a heti három dupla bájitaltan miatt, aminek megjegyzem, én sem örülök. Hogyhogy ilyen későn
jöttél ? – kérdezősködött Harry.

- Még olvasgattam egy kicsit – vontam meg a vállam, és leültem az asztalhoz.

Harryék furcsán néztek rám. Szeretek tanulni, ez olyan nagy bűn?
Csendesen megreggeliztem, aztán indultunk a fiúkkal első közös óránkra, a bájitaltanra. Ez az idei órarend egész különleges, ugyanis nem házanként vannak az órákra beosztva a diákok, hanem osztályonként. Most az ötödikes Griffendélesekkel vagyunk együtt, vagyis Ginny is ott lesz.

Öt perce sem érkeztünk meg, de Piton már meg is jelent, a maga szokásos belépőjével. Halálos csöndben vártuk hogy megkezdje az órát.

- Nos, mint azt maguk jól tudják, azért vagyok itt, hogy felkészítsem magukat a jövő évi RAVASZ-ra. Elvárom, hogy az órámon csendesek, és fegyelmezettek legyenek, és ha nem is kitűnően – itt szúrósan Neville-re nézett -, de használhatóan készítsék el a bájitalaikat. Most párba osztom magukat, és egész év végéig így lesznek.

A párokra már nem nagyon emlékszem, de engem Ginny mellé ültetett le a professzor. Elfoglaltuk a helyünket, Piton pedig intett a pálcájával, és megjelent a bájital recept.

- Ma a Százfűlé főzetet fogják elkészíteni. A recept a táblán, jó munkát – közölte a tőle megszokott hideg, érzelemmentes hanggal Piton professzor.

Elmosolyodtam, hiszen én már másodikban el tudtam készíteni ezt a bájitalt, nem lesz gond egy szál se. Elkészítettem az üstöt, és közben láttam, hogy Ginny nagyon gondolkodik valamin.

- Mi a baj Ginny ?

- Hermione, neked volt valaha … barátod ? - kérdezte bátortalanul. Ezt nem nagyon értem.

- Persze! Harry, Ron, te, a griffendélesek … - feleltem, aztán beletettem a fortyogó üstbe a bumszalagbőrt.

- Khmm… nem ilyen értelemben gondoltam – hát persze! Hogy nem esett le rögtön!

- Miért kédezed ?

- Nem is tudom. Ron Lavenderrel jár, én Harryvel, de te egész nap csak a könyvek fölött gubbasztasz. Tényleg soha nem voltál még szerelmes ? – érdeklődött Ginny.

Elgondokoztam. Télnyleg nem érdeklődtem a fiúk iránt. Most így visszagondolva olyan, mintha azt vártam volna, hogy mikor jön el a szőke herceg. Körülöttem mindenki randizgat, én meg…
Az egyik fiolába volt egy furcsa növény, ami feltűnően hasonlított a juharfátyolkára. Úgy gondoltam, jobb híján ez is megteszi.

De amikor beledobtam a különös valamit, hangos robbanás hallatszott, és már csak arra emlékeztem, hogy engem és a barátnőmet is beterít az üst tartalma…


¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤


- Kisasszony, felébredt már ? - hallatszódott egy kedves hang.

Kinyitottam a szememet. A szoba ismerősnek tűnt, rögtön felismertem, hogy ez a gyengélkedő, csak az volt a szokatlan, hogy nem Madame Pomfreyt, hanem egy 30 év körüli nőt láttam gyógyítói ruhában és egy feltűnően ismerős férfit, aki úgy a századik évét taposhatta. Hogy a francba ronthattam el a bájitalt? Ginny elvette a figyelmem!

Kicsit megerőltettem magam, hogy rájöjjek kik állnak az ágyam körül. A nő a ruhájából ítélve gyógyító lehetett. A férfinek hosszú, szakálla a félhold alakú szemüvege volt..

- Dumbledore professzor? - kérdeztem meghökkenve.

Mit csinált magával, hogy fiatalabbnak néz ki? Azt csak most vettem észre, hogy a mellettem ülő ágyon Ginny fekszik, de még nem ébredt fel.

- Óh, látom felébredt. Akkor elmesélné, mi történt magával, és a barátnőjével? – érdeklődött nyugodtan. A nő kiment, így ketten maradtunk.

Piton nem mesélte el?Akkor majd én.
A profeszor türelmesen végighallatott.

- Hmm. Mit is tett pontosan a bájitalba, Miss… ?

- Granger. Hermione Granger. – miért nem tudja a nevemet?

- Nem tudom, de hasonlított a juharfa fátyolkájára, csak kicsit világosabb színű volt.

- Értem. – a professzor kiment, de két perc múlva visszatért.

Érdekes módon, egy ugyanolyan növényt hozott elém, amilyet beleraktam a bájitalba.

- Ez volt az? – kérdezte tőlem, mire én bólintottam. Vett egy nagy levegőt.

- Nos, nem akarom megijeszteni, Hermione, de ez egy igen ritka fajtájú zsálya, ami Magyarországon őshonos, és nagyon ritka. Ezt a bumszalag bőrrel keveredve, nos… időutazásra használják. Minél többet keverünk a bumszalagbőrhöz, annál messzibre repít az időben…

Köpni-nyelni nem tudtam. Most akkor…? Nem, nem és nem! Egyáltalán honnan lehetett Pitonnak ilyen növénye, és miért nem a bájital- hozzávalók polcán őrzi?

- Ezzel ugye nem azt akarja mondani, hogy most vissza ... ? – kérdeztem a legrosszabra is felkészülve.

- Ezt csak egy valamivel deríthetjük ki. Milyen évet írunk?

- 1996-ot - sejtettem, hogy rossz lesz a válaszom.

- Úgy látom, hogy pontosan ötvenhárom évet utaztak vissza az időben, mivel jelen naptár szerint 1943 van.

- Merlin! – sikította valaki a hátam mögül. Hátrafordultam és láttam, hogy Ginny volt az, mert már felébredt.

- Látom maga is felébredt. - jegyezte meg derűsen a professzor.

- Most mi lesz? - tettem fel a kérdést.

- Ha gondolják elintézem, hogy ide járhassanak, Dippet igazgató úr biztos megengedi, majd azt mondom, hogy maguk cserediákok. Ami a jövőt illeti, remélem tisztában vannak vele, hogy senkinek nem árulhatnak el semmit, még nekem sem. De biztos vagyok benne, hogy Granger kisasszony lesz olyan okos, mint az őse, és nem kotyog ki semmit – mosolygott a tanár úr.

Ezzel most meg mit akar...?

- Elnézést, de milyen ősömre célzott ? – pislogtam ártatlanul, ő pedig megrökönyödve nézett vissza rám.

- Nem is tudta, hogy Hollóháti Hedvig leszármazottja? Az összes Granger az volt.

MI? Ezt nem hiszem el!

- De hát akkor a szüleimnek is varázslónak kellene lenniük! – tiltakoztam hevesen.

Ez abszurdum! Még hogy én Hollóháti, az egyik alapító leszármazottja? Teljességgel lehetetlen!

- Honnan tudja , hogy nem azok? Daniel Grangert, aki ha jól tudom az ön nagypapája volt, kezdettől fogva muglinak nevelték, bár varázsló volt. Ezt én onnan tudom, hogy 11 évesen Daniel megkapta a levelét innen, de a szülei elutasították, mondván, a gyerek nem szeretne varázslóiskolába járni. Danielnek valószínűleg ott voltak a barátai, és így érthető, hogy nem akart onnan elszakadni.

Sokkot kapva meredtem magam elé, Dumbledore pedig kisétált az ajtón ….