A Bál:
Krolock gróf: Szívből üdvözlök itt minden testvért!
Jó ismét együtt, bár utóbb - s ez tény -,
Mindössze egy vérszegény parasztból lett estebéd.
Kedvünk elszállt, ám de mit mondtam én?!
Minden szűk évre jön egy bővebb, jobb év.
Mert ki örökké él, szomjazza mindig a friss vért.
Herbert, Krolock gróf: És ebből mikor lesz elég?
Kórus: A vér az, amiből nem lesz elég!
Krolock gróf: Minden újabb áldozat, új vért ad, frissülést.
Herbert, Krolock gróf: És ebből így sem lesz elég!
Kórus: A vér az ami így sem lesz elég!
Nem laksz jól semmitől, csak hajt az éh.
Idebent az üresség is egyre nő!
Hozzá a félelem majd jön a józanság.
Krolock gróf: De én azt mondom néktek,
Soha ne adjuk fel.
Íme, áldott a végzet,
Egy új társ jött el.
Jött a sötétség nyomán,
Ő egy szépség, pillantása az éj.
Tündöklő szép csillaglány,
Gyöngéd mint a szél.
És ha táncra kél,
Még szebb lesz majd az éjféli bál.
Ám Ő csak az enyém!
Mégse féljen senki,
Jut nektek más.
Mivel tegnap este még
Jött két hívatlan vendég.
Vérük desszertként
Még ma éjjel mind rátok vár!
Úgy ám!
Kórus: Isten rég meghalt,
Hát miért keresnénk?
Végtelen életre ítéltetvén.
Új fajként.
Nap tüze vonz,
És mégis féljük a fényt.
A hazug szót hisszük,
A rossz rejt reményt,
A jót mind megvetjük,
S a gyűlölt hoz kéjt.
Rá itt egy új élet vár,
Egy halhatatlan élet vár,
Egy végtelen nagy út vár rá…
Krolock gróf: Elveszítve szívedet a vágy tüze hajt,
Józanságod elmúlik majd!
Sarah, Krolock gróf: Most teljes a sötét,
Nagy tenger és nincs sehol part…
Sarah: Hittem, hogy a vágy majd felszabadít,
Krolock gróf: Világodat zúzza most szét!
Ketten: Hisz teljes a sötét,
Csak zuhansz és már,
Nincs mi véd…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
