Az el nem múló vágy:
Krolock gróf: Végre hát leszállt az éj,
A Hold is elbújt, borzadt, tőlem félt.
A sötétség tengerén nincs csalfa fénysugár,
Csak a csend és a múlt, az a sok kép, mely visszajár.
A búzaföld aranyban játszott már,
1617 csodás nyarán,
A fű hullámzott köröttünk,
Éreztem a kezét, ahogy bőrömhöz ért.
Nem sejthette rólam, hogy elvesztem,
És én magam is azt hittem, még győzhetek.
Mégis akkor ott először történt meg,
Meghalt, amíg ölelt.
És mindig így volt ez,
Hány élet lett két kezem közt semmivé?
Ó bárcsak tűz volnék, és elhamvadnék,
De lángra nem gyúl jég!
Szállnék föl a fénylő magasban,
De kőkoloncként húz le a mély.
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
De csak egy lidérc alak vagyok,
Az, ki nem kapja meg azt, amit vár.
Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság
Lenne végre már enyém.
De örök szenvedés lett sorsom,
Ez az éhség mely kísér.
A lelkész lánya áldozás után,
1730 bolond májusán,
Vöröslő vérével írtam verset én
Keble fehér márványán.
És a császár apródja a kastélynál,
Ez 1813 ősze már,
Hogy azt a fájó gyászt ott túléltem,
Sosem bocsátom meg!
Ez lett a végzetem!
Hány élet kell, hogy éhem elteljék?
A világ száz rejtély, mind tudni vágytam,
De magam sem ismerem még!
Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
Érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
Lennék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő,
De csak egy lidércalak vagyok,
Csak egy szörnyeteg ki azt rombolja szét mindig, mit szeret és félt.
Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd,
Ez ad szenvedni erőt.
Én csak jóllakni akartam,
De az éhség egyre nőtt.
Van ki büszke rá, hogy ember,
Másnak pénz és hírnév kell.
Kit a művészet és a tudás vonz,
Mást a kaland, hogy hős legyen.
Hisznek ezernyi más-más Istenben...
Az ég és a pokol, a bűn és az erény
Mind jelkép, hogy megértsd, s vakon hidd a Szentírást…
Még sincs más erő, egy űz tovább,
Ez a gyalázatos végtelen és felemésztő pusztító és kínzó,
El nem múló vágy.
Az eljövendő kornak én azt jósolom most hát,
Hogy a következő évezred hajnalán már, itt csak egy isten lesz,
És úgy hívják, Az El Nem Múló Vágy…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
