Mindenki szívja a másik vérét:
Chagal: Miért ne szívhatnám ki én a véred?
Ha egy másik mindig engem szív.
Mert az ember is egy állat, tényleg.
Csak a más vérétől lesz aktív!
Amit mindenki tesz, hogy lesz vétek?
Aki kóstolta még többet kér.
Legyen hatalom vagy pénz, oly mindegy.
Fő, hogy még több legyen, nincs más cél!
S ki nem vesz részt a vérszívásban, felkopik az álla.
Ki nem szart soha másokra, azt végül mind leszarja.
Szívd fel magad, rád fér.
Egy kis friss és lágy vér.
Gyorsan áthat, meg nem árthat,
Mindjárt jobb, nincs ok panaszra!
Magda: Amíg míg éltem, undort hoztál,
De mióta így szívsz, lásd, egész jó vagy már.
Ezt tenni oly’ morbid!
Teszek rá, hogy morbid!
Mikor tépáztad a fűzőm,
Sokszor túl sok volt a nyűgből.
Most, ha rám tapad e száj,
Egy nap háromszor se fáj!
Kukol: Aluggyá’!
Chagal: Aluggyá’!
Mi hát a baj?
Szívlak én, szívsz te is,
Hisz mindenki szív, míg csak szép.
Mikor mi kell, azt vesszük el,
Mindig a másikét.
Van úgy, hogy vért, vagy éppen szerelmet,
Ó, vagy pénzt!
|