Az AFC 6 évvel ezelőtt alakult, punk rock csapatnak indult társaság. A magyar taraj és a kannásbor jegyében turnéztak olyan hazai punk veteránokkal, mint a Macskanadrág és a Prosectura.

Megszerzett koncertrutin, némi kompromisszum, majd lemezszerződés, és innentől a dolog sínre is került. A meglévő tetoválásokhoz sztárfodrász (Zsidró) készített divatos sérókat, bónusz néhány testékszer, és készen is vagyunk.

A zeneszerző-menedzser Szabó Zé, az AFC-t kiadó Magneoton joker zeneszerzőjeként pár dallal bedolgozott a debütáló korongra.

Két választható rossz közül

Ha a szerencsétlen No Thanxre tekintünk,mostantól nekik annyi, hiába szűrte össze a levet az énekes egy zenetévés bemondónővel, hiába az egy éves előny a médiában, ők mostantól csak másodhegedűsök az AFC mellett, a hazai pop bögrecsárdájában.

Mert az AFC – akár tetszik akár nem – sokkal jobban felépített, és kidolgozott produkció, a magyar tokióhotelhez képest, még ha slágeres modern rocknak próbálják beállítani. Igaz, a népszerűséghez vezető ugródeszka használatért megfizették az árat. Gondoljunk csak a Stáb című izzadságszagúra sikeredett sorozatra, ahol az énekes (Tomi) műhajtincset próbálgatott Zimányi Lindával Valamit valamiért ugye. A hatás nem maradt el, a napokban megjelenő album előzetes beharangozói, az „AFC Feka összejött Tóthgabival” jellegű bulvármédia kamuk, plusz egy új videoklip, és persze a nyalóka pop média felületek odaadó támogatása generálja a további érdeklődést. A sajtóanyagból a kedvenc sorom:
 „Ők valóban azok a fiúk, akiket a képernyőn láthatnak, dacolva a folyamatos támadásokkal, amik az utcán, az iskolában, vagy egyéb helyen érik őket”.

Szegények. Addig imhol 3 videó, a földmegmentős kötelező ballada mellett egy új, és egy harmadik, valami városnapon rögzített umbrellázás.

Savas Henrik

forrás: http://www.zoom.hu/kultura/punkbol-keszult-magyar-emo