Hajdan,mikor új voltam még, négy mágus összeállt,
s eldöntötték, létrehoznak egy varázslótanodát,
hol az ifjak hallgathatják oktatóik bölcs szavát,
s továbbadhatják a vének tudásuknak legjavát.
sokan mondták,nemes a cél, melyért a négy síkra száll,
nem hitték,hogy valaha is hogy rút viszály közéjük áll.
mély barátság fűzte egybe Griffendélt és Mardekárt,
jóban-rosszban összetartott Hugrabug és Hollohát.
de jaj, egységük víg napját széthúzásnak bús éje követte-
és erről szól a Teszlek Süveg meséje.
szólt Mardekár: "Az jöjjön,ki mágus szülők gyermeke"
szólt Hollóhát: "azt tanítsuk, kinek éles az esze"
szólt Griffendél:"iskolánkba bátor ifjak jöjjenek!"
szólt Hugrabug: "énelőttem egyenlő minden gyerek!"
véleményük különbözött, össze mégse vesztek.
eldöntötték, mindannyian felelősek lesznek
egy-egy házért, mely az övék: így Mardekár,teszem azt,
magához hívhatott minden tisztavérűt és ravaszt
Hollóhátnál az okosok hasznát látták eszüknek,
bátor lelkű társai meg Griffendélhez kerültek,
Hugrabughoz ment a többi.de akkoriban még négy hű
barát volt a négy ház, szent volt a szövetség.
sok-sok évig honolt béke köztük, s egyetértés,
mígnem végül kapzsi becsvágy,sima szó,kisértés,
egymás ellenfordította a négy büszke házat,
és közöttük féltékenység, gyűlölködés támadt
egy ideig már-már úgy tűnt a Roxfortnak vége,
hiszen barát barátnak lett esküdt ellensége.
végül aztán egyik reggel elment a vén Mardekár,
és az ádáz tusa nyomban véget is ért, haj,de már
nem lett újra egy mi egy volt s négy házunk azóta
bús emlékét őrzi annak, amit elsírt e nóta
így eshetett,hogy megkaptam kényszer szülte posztomat.
kár,hogy ami egyben teljes, négybe épp én osztom azt.
dalomba pár újab strófát azért szövök ma bele,
régi bűbűj kötelez rá hogy betöltsem tisztemet,
de oldom, mit kötni kéne-s ebből,félek, baj lehet.
veszély les ránk, ártó szándék, zord ellenség fenyeget
egység kell most, összefogás, ha széthúzunk, elveszünk...
és most jöjjön a beosztás essünk túl rajta, gyerünk!