szeretnék egy társat... aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhiv éjszaka, ha bajban van... akit felhivhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akivel erről nem kell beszélni... aki erről nem akar beszélni... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, és akivel szemben én is tolerens lehetek... aki egészen más, mint én, de mégis nagyon hasonló... aki magával ragad, és aki képessé tesz arra, hogy magammal ragadjam... szeretnék egy társat... valakit, aki nem létezik....
Gyors műfaji meghatározás: véres-brutális, harcokkal telített romantikus dráma. Érdemes egyhuzamban végignézni, mert szinte abbahagyhatatlan a történet - jobb, ha egy egész délutánt rászánsz. Nem ajánlom kezdő animéseknek megtekintésre a sorozatot, ahhoz túl sok benne a vér és meztelenkedés. Ez utóbbi még nem sodorja az egészet a hentai vagy ecchi műfajok felé, mert itt a (női) meztelenség nem a poén és a szórakoztatás kedvéért szerepel, hanem hogy életszagúbbá tegye a történetet. Valós élethelyzetek kerülnek bemutatásra, amikor a tizenhárom éves kislányt molesztálja a nevelőapja, amikor a szellemileg visszamaradott lány nincs tisztában az erkölcsi tabukkal, amikor egy illegális módszerekkel dolgozó kutatóközpontban embertelen körülmények közt tartják a tesztalany kislányokat.
Az egész történet egy Lucy nevű mutáns körül bonyolódik, aki még pár sorstársával együtt birtokában van egy olyan különleges képességnek, hogy több láthatatlan, szupererős és szupergyors kart tud kibocsátani magából, amikkel akár épületeket zúzhat porrá, embereket szelhet ketté és golyókat állíthat meg a levegőben. Dicloniusnak nevezik azokat a mutánsokat, akik erre képesek, s nevüket a fejükből kitüremkedő két kis szarvról kapták. A teljesen izolált intézetben úgy tartják őket, mint az állatokat, egyedül a különleges képességük érdekli az őket vizsgáló kutatókat, s a lányok mentális szükségleteivel senki sem törődik. Erre ők is úgy viselkednek, mint Harlow izolált majmai. Van, aki születésétől fogva el van szigetelve, van, aki a kora-gyermekkorát még emberek közt tölthette, bár szarvai miatt őt is kiközösítették, mint például Lucyt. Emiatt mindegyiküknek a végletekig eltorzult a személyisége. Fogvatartóikat mélységesen gyűlölik és a fajtájukat is ki akarják írtani, vagy istenítik, mint az egyetlen embereket, akik törődnek is velük. Egy nap Lucy kinti segítséggel megszökik a kutatóközpontból, elpusztítva mindenkit, aki eléáll. Egyetlen mesterlövés képes megsebesíteni, s a fejsérülés miatt tudathasadásos állapotban sodródik a japán partokra. Ott Kota és Yuka, két egyetemista (leendő páros) talál rá, s Nyu-nak nevezik el a lányt, mert az nem képes más szó kimondására és teljesen értelmi fogyatékosként viselkedik. Befogadják magukhoz, ezzel ők is veszélybe kerülnek, amint az intézet elkezdi előbb a rendőrséggel, majd a saját speciálisan kiképzett embereivel, végül az egyre nehezebben irányítható dicloniusokkal kerestetni és visszaszerezni vagy megölni az elkóborolt lányt, akinek néha előbukkan az értelmes, ám vérengző énje.
Ha mindig van holnap, miért fejezzük ki ma az érzéseinket? Miért adjuk meg az esélyt? Mert ma szeretünk, érzünk, az a valódi, ami van. Holnapig minden megváltozhat.