A végtelen

 
Milyen messze a
végtelen,
ha ajkadról szó ejti ki,
vagy lépted tárja eléd-
közte híd,
alatta emberfejek,
mik tartanak,
vagy
kezek emelik talpadat
nem merülni el,
hol mocsok és sár takar.
Mondd, szemed látja-e
még a közelt,
vagy
átsiklik néma tájakon
kinyújtott karoddal elérni
az áhított holnapot.
Érzed-e még virágok
bódító illatát,
szelíd muzsika
üzen-e neked,
vagy
légből hívott
köddel
titkaid leplezed.
Álmodod-e még
vadlovak vágtáját,
sasok széles szárnyát,
pillangók könnyed reptét -
vagy
fagyott mosollyal
csapod
agyon.
Milyen messze a
végtelen,
ha betűkből
összerakod -
vagy
száll vadludak útján
mezőkön,
álmos hegyeken,
megpihenve
fodros habokon
számolni a cseppeket.
Ha már nem lelsz határt,
hol valaha volt,
sűrűn-szőtt hálóban
te vagy
a
pók.


(2008. május 6.)