Oliverrel szorosan egymás mellett indultunk vissza a lovakhoz hogy leszerszámozzuk őket.Menet közben megláttuk Monichát aki teljesen lemerevedett amikor meglátott minket ahogy egymás mellett jövük vissza.
-Na most megbánja.-mondta dühösen Oliver.
-Ne,lécci hagyd.-próbáltam visszafogni.
-Na azt nem.-morfondírozott és meggyorsította a lépteit.Odament Monichához és rögtön kikelt magából.
-Hogy képzelted hogy a helyemben üzengetsz?Ennyire önző embert még sosem láttam...-kiabálta le a lány fejét.Még sosem láttam Olivert ennyire dühösnek.
-Te miről beszélsz?-szakította félbe Monicha.
-Még is miről?Szerintem tudod jól te állnok perszóna.-szinte már üvöltött.
-Én nem üzentem semmit senkinek a te helyedben.-színlelt.
-Aha...persze és még dőljek is be neked.Ha meglátlak Kate közelében nagyon megbánod.Megértetted?-osztotta ki teljesen Monichát.Úgy éreztem mintha Oliver egy kicsit túlzott volna.Ekkora ügyet nem kell csinálni egy kis félreértésből.Én csak álltam és néztem,majd megszólaltam.
-Oliver,kérlek hagyd már békén.-fogtam meg a karját és próbáltam elhúzni.
-Remélem megéretted...-szólt még egy utolsót a lányhoz.Monicha elfutott miután úgy kiosztották.-Ez hihetetlen hogy tagadta.Hallottad?-fordult hozzám.
-Igen hallottam,de nem gondolod hogy egy kicsit eltúloztad ezt a dolgot?-kérdeztem meg óvatosan.
-Még hogy túlzás,ugyan megérdemelte.Aki téged bántani mer az megbánja.-mondta már kedvesen,majd átölelt.
-Köszi hogy megvédesz,de tudok magamra vigyázni.-mosolygotam.
-Hát...jobb hogy én is itt vagyok melletted ha baj van.-vigyorgott rám.
-Haha.Na menjünk akkor és nyergeljük le a lovakat.
-Oké.-egyezett bele.Gyorsan minden lovat leszerszámoztunk és visszavittük a cuccokat a nyergesbe.Oliver két lovat és én is két lovat bevezettem a boxjába.
-Látszik még hogy sírtam?-érdeklődtem Olivertől.
-Hát egy kicsit.De nem vészes.-mosolygott rám.Hirtelen egy ismerős lány hangját hallottam meg kintről.Leila lépett be az istállóba.
-Oh...Szia Oliver!-pillantott rá bájosan.-Ja szia.-fordult felém is és közelebb jött hozzánk.-Bocsi hogy késtem.Apukád merre van Kate?
-Nincs itthon,de tudhatnád hisz mondta neked is.-mondtam flegmán.
-Jajj...tényleg.Na mindegy.Oliver nincs kedved kijönni velem terepre?Kiviszem Flasht.-flörtölt Oliverrel.
-Hát most nincs kedvem,eleget mentem ma.-mosolygott rám.
-És különben is,Flash le van mozgatva.-mondtam kurtán.
-Ó,igazán?-mondta Leila.
-Igen.-kapcsolódott be Oliver.-Lemozgattuk.-fejezte ki magát röviden.
-És hogyan,ha megtudhatnám?!
-Nem mindegy?Le van mozgatva és kész.-szóltam hirtelen.
-Idefigyelj,te kis...-kezdett bele Leila hogy visszavágjon,de Oliver megszakította.
-Na elég lesz lányok.Nem szeretnék ma még egy vitát!Elég volt!Leila azt hiszem nincs itt dolgod mára ugyhogy kérlek menj el.
-Biztos azt akarod hogy elmenjek?-rebegtette meg a pilláit.
-Igen.-mondta határozottan.Leila szája legörbült,majd elindult az ajtó felé.
-Köszi.-súgtam Olivernek és átöleltem.Leila pont visszanézett és olyan pillantást vetett rám mitha megölne.Kinyitotta az ajtót kilépett majd egy nagy lendülette bevágta.
-Ha valaki bánt szólj!Rendben?
-Oké,na de tényleg elég lesz már a vitákból mára.Behozom Flasht.Jössz?-mondtam elhatározva.
-Persze.De ugyis én érek előbb oda!-kezdett előttem futni.
-Héé...-kezdtem el én is futni.Kiszaladtunk az istállóból egyenesen Flashhez.Mikor odaértünk úgy éreztem magam mint egy kisgyerek.Hisz pont úgy játszunk mint az óvodában.
-Ez olyan volt mint az oviban.-szólalt meg Oliver lihegve.
-Én is pont erre gondoltam.-vigyorogtam.Falsh közeledett ügetve felénk,majd tőlünk 1 méterrel leállt lépésbe és megállt.Közelebb léptem hozzá és megsimogattam a nyakát.-Szia picim.-súgtam a lónak.Megfogtam az orrát és elkezdtem puszilgatni.Flash egy ideig tűrte majd kihúzta az orrát a kezem közül.-Na most miért?-mosolygotam és próbáltam ismét megfogni Flash nóziát.
-Olyan aranyosak vagytok együtt.-szóltalt meg Oliver.
-Köszi,de nézd meg a kis piszkot hogy elhúzta az orrát.
-Hát megértem.-nevetett.-Nem,én nem húztam volna el az orrom vagy mim a helyében.-mosolygott rám.
-Szerintem hagyjuk.-vigyorogtam Oliverre.
-Jesszus...az kicsoda?-mutatott egy közeledő lányra.
-Ő,várj csak Wendynek hívják asszem.
-Lécci,tegyünk úgy mitha járnánk,mert ez a lány szerelmes belém és megőrít.
-Ez komoly?-nevettem.
-Aha.Segítesz?Kérlek.-könyörgött és savanyú képet vágott.
-Oké,de mit csináljak?
-Nem tom,fogjuk egymás kezét meg ilyenek.
-Oké.-majd Oliver gyorsan átkarolt a csípőm körül.
-Sziasztok!-köszönt Wendy.
-Helló.-szólalt meg Oliver.
-Kate segítenél nekem?-kérdezte tőlem a teljesen megdöbbent lány.
-Persze.Mit segítsek?
-Meghúzni a hevedert,mert Twister nem marad nyugton.
-Oké,megyek.-mondtam kedvesen.Oliver adott az arcomra egy puszit hogy hitelesebb legyen az "alakítás".
-Én is megyek veletek.-jelentette ki Oliver.
-Oké.-mondta halkan Wendy.Elindultunk az istálló felé és közben Oliver fogta a kezem.Szegény Wendy meg sem mert szólalni,pedig nagyon beszélős és rámenős lány.Már fél éve jár hozzánk lovagolni és nagyon jól fejlődik,csak a lovakat nem tudja néha kezelni.Beértünk az istállóba és Twister kikötve állt és csemegézett az etetőből.Twister egy nagyon szép fekete herélt ugróló,aktív és mindent teljesít amit kérnek tőle bár néha megmakacsolja magát.
Odamentem a lóhoz megsimogattam a nyakát majd átléptem a hasához és szép lassan kezdtem meghúzni a hevederjét.Nekem nem ugrált és nem rúgott Twister miközben meghúztam a hevedert.
-Köszönöm a segítséget.Nekem egyszerűen nem akart megállni.Egyszer meg is harapott.Itt a kezem.-mutatta a kék foltot a karján.
-Ez fájhatott.Mondjuk engem még nem harapott meg.-mosolyogtam rá.
-Jössz Kate?-szólalt meg Oliver is.
-Aha.
-Köszi mégegyszer.-mondta Wendy.
-Szivesen.Szólj ha segíthetek mást is.-mondtam hangosan,mert Oliver már húzott el.
-Oké.-és már kint is voltunk az istállóból.
-Jajj...Kate,köszi.Láttad hogy megszeppent?Hihetetlen,köszi.-örült Oliver.
-Ilyet máskor inkább nem csinálok.Szegény lány annyira szomorú volt.
-Te nem tudod mennyire rám száll.Borzasztóan ingerel.-magyarázott.
-Jó,jó.Te tudod.De máskor nem csinálom.
-Lécci.-könyörgött.-Vagy ha akarod esetleg...-kezdett bele,de nem akartam megtudni mit fog mondani.
-Jó, jó de csak előtte.Érted?-egyeztem inkább bele.
-Aha.Köszi.-majd megpuszilta az arcom.-Már eléggé késő van,mennem kell.A mai nap nagyon jól éreztem magam.-mosolygott.
-Én is.
-Holnap jövök reggel.Tök jó hogy nem kell suliba menni.-tette hozzá.
-Oké,várlak.
-Ha nem baj itt hagynám a nyergem,nincs kedvem Jazz-re rakni.
-Rendben.-vigyorogtam.Oliver gyorsan beszaladt az istállóba felkantározta a lovát,majd kihozta az udvarra.
-Köszi a mai napot.-adott egy puszit az arcomra és felpattant Jazz hátára.
-Szia!-köszöntünk el egymástól.Oliver belerúgott a lova oldalába és már el is tűntek előlem.Teljesen elfáradtam a mai nap után.A lábaimat alig éreztem,de annyira örültem hogy Flash közelebb került hozzám.Oliverről pedig nem tudom mit gondoljak és mit akar tőlem.Nagyon jól esett tőle hogy megvédett ma mindenkitől.Hirtelen Wendy jelent meg mögöttem.
-Szia Kate.-köszönt nem valami vidáman.
-Helló.-néztem a szemébe majd ránéztem Twisterre aki mögötte állt.
-Kérdezhetek valamit?-komolyodott el Wendy.
-Persze mond csak.
-Ti jártok Oliverrel?-tette fel nekem a nehéz kérdést.Nem tudtam mit mondjak neki.Elmondjam neki az igazat vagy hazudjak?
-Őő...hát izé elvileg mi most...igen.-hazudtam.
-Tudtam hogy ugysem jöhetek vele össze,hisz te sokkal szebb lány vagy.-szomorodott el teljesen.
-Figyelj,te egy nagyon szép lány vagy és biztos hogy jobb fiúkkat fogsz megismerni még az életben mint Oliver.-próbáltam vigasztalni.
-Te ezt nem értheted.Már 3 éve ismerem és régóta szeretem vagyis tetszik.-javította ki.
-Eddig miért nem mentél oda hozzá?-kérdeztem.
-Rengetegszer mentem oda hogy beszélgessünk,de úgy látszott nem érdeklem.Az ő és az én szüleim nagyon régóta ugymond "barátok" és amikor ők ideköltöztek mi is jöttünk.
-Értem.Hát erre nem tudom mit mondjak.
-Örülhetsz hogy ilyen barátod van,de vigyázz rá mert falják a lányok.-mondta és én rámosolyogtam.
-Oké,megfogadom a tanácsod.Most mész lovagolni Twisterrel vagy már viszed be?-váltottam gyorsan témát.
-Most viszem ki.
-Szerintem menj be vele az egyik karámba,mert már kezd sötétedni.-tanácsoltam.
-Én is úgy gondoltam és köszi h őszinte voltál.-mondta és elindult a lóval a legközelebbi karám felé.Utána már nem szóltam hozzá,csak be akartam menni fürdeni.Elindultam a házunk felé,majd Tommy szaladt oda hozzám.
-Szia kiskutyám!-dögönyöztem meg.Tommy nyugodtan tűrte ahogy vakargatom.-Na,menj szépen később kijövök és bezárlak.Szia.-köszöntem el tőle és ő elbaktatott.
Amikor elértem a házat kinyitottam az ajtót és az öcsém fogadott.
-Szia Kate!-köszönt nekem.
-Helló öcsi.
-Anyuék még nem értek haza?
-Nem.Ne izgulj,csinálok valami kaját.
-Rendben.-vigyorgott rám.Ledobtam a cipőm és bementem a konyhába.Kinyitottam a hűtőajtót.
-Mit szeretnél enni?-kérdeztem az öcsémet.
-Gofrit.-vágta rá.
-Oké, akkor berakok egy csomaggal a mikróba.Nem túl nagy feladat.-mosolyogtam.
-Hát nem.
Az öcsémmel gyorsan megettük a gofrikat majd utána felmentem fürdeni.Átöltöztem pizsamába és lementem a földszintre tévézni.Vajon anyuék hol lehetnek ilyen sokáig?-gondolkodtam.Hirtelen megcsörrent a telefon.Felvettem.
-Szia Kate Oliver vagyok.-köszönt.
-Ő...szia.Honnan tudtad hogy én vagyok?-lepődtem meg.
-Onnan hogy anyukádék itt vannak.-hallottam hogy vigyorog.
-Értem.
-Tulajdonképpen ezért hívtalak,hogy ne izgulj.
-Nem izgultam,csak nem tudtam hol vannak.Mond meg nekik hogy itthon minden rendben.
-Oké,egyébként nem vettek még lovat.
-Pedig úgy volt hogy azért mennek.-förmedtem rá.
-Azt mondták hogy találtak egy jó lovat,de nekünk is van egy eladó western lovunk és jöttek megnézni.
-Ja...értem.Miért nem ezzel kezdted?
-Nem tudom.-nevetett.-Ja és Wendy?Gondolom kérdezgetett...
-Ő...igen.Tudod milyen nehéz volt neki hazudni.Nagy árral tartozol....-halottam ahogy vigyorgott a telefonba.
-Köszi Kate.Aranyos vagy.Holnap ha van kedved átjöhetnél-tartott egy kis szünetet-és akkor te is megnéznéd a lovunkat amelyik eladó.-egészítette ki.
-Jó ötlet,csak nem tudom merre laktok.
-Majd apukád elmondja.Na mennem kell bocsi,a szüleim hívnak.Puszi,szia.
-Szia.-majd leraktuk a telefont.
-Ki volt az?-kérdezte az öcsém.
-Ja.Oliver,anyuék ott vannak.
-Akkor jó.Nem vettek lovat?-érdeklődött.
-Nem tudom,majd ha hazajönnek megkérdezheted.
-Oké,felmegyek fürdeni.
-Menj csak és bezárom a kutyát és beviszem a lovakat.-mondtam.Josh felszaladt a lépcsőn be a fürdőbe.Én pedig levettem egy kabátot a fogasról és belebújtam a cipőmbe.Kiléptem az ajtón és már majdnem teljesen sötét volt.Tommy szaladt hozzám.Megsimogattam a fejét és elindultam vele az istállóba.Dave már rég elment ,mert valamit el kellett intéznie és most nekem kell bevinnem a lovakat a boxjukba.Tommyt gyorsan bezártam a helyére és elindultam a karámokhoz.Minden lovat bevezettem csak Flasht hagytam utoljára.Mikor odamentem hozzá felnyihogott és belémtúrta az orrát.
-Jól van.Na gyere beviszlek.-rácsúsztattam a fejére a kötőféket és elindultam vele az istállóba.Szépen jött utánam és néha-néha bökdösött.Az istállóba érve bevezettem a boxjába és leszedtem a kötőféket róla.Adtam egy nagy puszit a puha orrára és bezártam magam után az ajtót.Felakasztottam a kötőféket.
-Jó éjt mindenkinek!-köszöntem el a lovaktól.Lekapcsoltam a villanyt és bezártam az istálló ajtaját.Nálunk lakat van az ajtón és még egy zár is hogy biztosak legyünk el ne szökjenek a lovak.Visszarohantam a házba,ledobtam mindent magamról majd lehuppantam a kanapéra a nappaliban.Utána szép lassan elaludtam a tévé előtt.