Joe Vitale - HO'OPONOPONO

Kétévvel ezelőtt hallottam egy hawaii-iterapeutáról, aki egy teljesosztálynyi közveszélyes őrültetgyógyított meg anélkül, hogyvalaha találkozott volna bármelyikükkel.A pszichológus egy-egy betegkórlapjának tanulmányozásaután önmagában kereste, hogy hogyanteremtette annak a személynek abetegségét. Ahogy önmagagyógyult, úgy gyógyult a beteg is.
Amikor először hallottam ezt a történetet,azt gondoltam, ez valami városi legenda. Hogygyógyíthatna valaki embereket önmagagyógyításával? Hogy lenneképes akár a legjobböngyógyító mesterközveszélyes őrültekensegíteni? Kellően értelmetlen éslogikátlan volt, úgyhogy nem törődtem asztorival.
Egy évvel később újra az utambakerült a történet. Azt hallottam, hogy aterapeuta egy Hawaiiban ismertgyógyító módszert, aho’oponopono-t használja. Soha nem hallottamróla, mégsem tudtam kiverni a fejemből. Ha ez azegész történet igaz volt, mindent tudniakartam róla. A teljes felelősségfogalmát mindeddig úgy értelmeztem,hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Amiezen túl van, azért nem felelek. Azt hiszem, alegtöbb ember így gondolkodik a teljesfelelősségről. A sajátcselekedeteinkért vagyunk felelősek, nem azért,amit mások tesznek – de ez nem így van.
A hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len, aki azokat a szellemifogyatékosokat meggyógyította egyegészen újperspektívából tanítottameg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az elsőtelefonbeszélgetésünkkörülbelül egy óránát tartott; arra kértem, mesélje elterapeuta munkásságának teljestörténetét.
Elmagyarázta, hogy a Hawaii ÁllamiKórházban dolgozott négyéven át. Az osztály, ahol aközveszélyes őrültekettartották, veszélyes hely volt: apszichológusok havonta váltottákegymást, az ápolók gyakran jelentettekbeteget, vagy csak egyszerűen felmondtak. A dolgozók azosztályon kizárólaghátukkal a falhoz simulva közlekedtek,így kerülve el, hogy rájuktámadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni,sem élni nem volt kellemes.
Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egyszobát, ahol a kórlapjukattanulmányozta. Amíg ezeket olvasta,saját magán dolgozott. Ahogy magátgyógyította, úgy lettek jobban abetegek is.  
„Néhány hónapelteltével – mesélte Dr. Len– a korábban szigorúanlekötözött betegek szabadonsétálhattak; másoknak, akiket addigkeményen gyógyszereztek, már nemkellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknekesélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek akórházból, gyógyultanhazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyrejobban szeretett ott dolgozni.”
„A hiányzások és a gyorsszemélyzetváltások megszűntek. Avégén többen dolgoztak azosztályon, mint amennyireszükségünk volt, mivel a betegekhazamehettek, plusz mindenki bejárt dolgozni.Mára az osztálybezárták.”
Ez volt az a pillanat, amikor feltettem az egymilliódollárt érő kérdést:„Mit csináltál magaddal, amitől ezek azemberek ennyire megváltoztak?”
„Egyszerűen meggyógyítottam magambanazt a részt, ami őket teremtette.”
Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy azéletért vállalt teljesfelelősség azt jelenti, hogy az életedben minden– csupán mert az életedben jelen van– a te felelősséged. Tulajdonképpen azegész világ a te teremtményed.
Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenniazért, amit mondok vagy teszek, egy dolog. Azértis felelni, amit bárki más mond vagy tesz akörnyezetemben, az meg egy másik. Demégis, az igazság az, hogyhafelvállalod a felelősséget azéletedért, azaz mindenért amitlátsz, hallasz, ízlelsz, érintesz,vagy bárhogyan megtapasztalsz – az a tefelelősséged, mivel jelen van az életedben. Ezazt jelenti, hogy a terrortámadásokat, azelnököt, a gazdaságot vagybármit, amit tapasztalsz és esetleg nem tetszik– orvosolhatsz. Ezek a dolgok nem léteznek aszó szoros értelmében,csupán a te belső kivetítéseid. Aprobléma nem velük van, hanem veled, ésahhoz, hogy megváltozzanak, magadat kellmegváltoztatnod.
Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni,pláne elfogadni vagy éppenséggelígy élni. Ujjal mutogatni sokkalkönnyebb, mint ez az egész teljesfelelősség dolog, de ahogy Dr. Lennelbeszélgettem, lassan rájöttem, hogyszámára és a ho’oponoponoszerint a gyógyítás nem jelentmást, mint önmagunk szeretetét.
„Ha javítani akarsz az életeden, megkell gyógyítani azt. Ha meg szeretnélvalakit gyógyítani, akár egyközveszélyes őrültet is, sajátmagad gyógyításával tudszsegíteni rajta.”
Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csináltegészen pontosan, amikor azokat a kórlapokattanulmányozta.
„Nem tettem mást, csak folyamatosanismételtem, hogy „Bocsássmeg!” és „Szeretlek!”– újra és újra.”
„Ennyi?”
„Ennyi.”
Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebbmódja saját fejlődésünknek,és ahogy mi fejlődünk, úgy javul avilágunk is.
Hadd magyarázzam el, hogy is működik ez: egy naponvalaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősenfelbosszantott. Korábban megnéztem volnamagamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagyelkezdtem volna veszekedni azzal, a levélküldőjével.
Most viszont úgy döntöttem,kipróbálom Dr. Lenmódszerét. Némánmondogattam magamban: Bocsáss meg! Szeretlek! Nemintéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csakmegidéztem magamban a szeretetet, hogymeggyógyítsa bennem azt, amit ez a külsőkörülmény okozott.
Egy órán belül újabblevél jött ugyanattól az embertől:bocsánatot kért korábbisoraiért. Pedig nem tettem semmit, ami eztkieszközölte volna, még csak nem isválaszoltam neki. Mégis, azzal, hogy azt mondtam„Szeretlek!”, valahogymeggyógyítottam azt a részemet, ami őtteremtette.
Később elmentem Dr. Len tréningjére. Őmost 70 éves, mondhatni egy visszavonultsámánnagyapa. Dicsérte az AttractorFactor (A figyelemfelhívó-faktor) címűkönyvemet, és azt mondta, ahogy énfejlődöm, a könyvem rezgése is nőni fog,és ezt mindenki érezni fogja olvasásközben. Röviden: ahogy énfejlődöm, úgy fejlődnek az olvasóim is.
„Mi van azokkal a könyvekkel, amik márkint a vannak boltokban, vagy eladtak?” kérdeztem.
„Azok nincsenek ott kint.” Magyarázta,újra felvillantva misztikusbölcsességét. „Azok most isbenned vannak.” Magyarán, nincs olyan, hogy ottkint.
Ennek a fejlett technikának az alapos bemutatásaigazából egy könyvetérdemelne.
Elég az hozzá, hogy ha bármit isjavítani akarsz az életedben, csupánegyetlen hely létezik, amit meg kell, hogyvizsgálj: saját magad. És amikorbefelé figyelsz, figyelj szeretettel!