Beszéd nélkül, némán...

Tél volt. A fiú halk léptekkel sétált egyre közelebb az erdőben lévő elhagyatott házhoz. Hallani lehetett a lába alatt ropogó friss hó halk hangját. Arca kipiroslott, lehellete meleg volt. Lassan sétált. A kezében lévő piciny gyertya halovány fénye világította meg a környéket. A fiú szíve a torkában dobogott. Már csak pár lépésnyire volt a háztól. Kinyitotta a kis fakaput, melynek nyikorgó hangja egy halk sikításra emlékeztetett. Lassan lépkedett az ajtó felé. Kettesével vette a lépcsőfokokat. Csendben kinyitotta az ajtót és belépett a házba. Felkapcsolta a villanyt. Tudta hogy milyen céllal jött ide, de nem akarta elhamarkodni a dolgot. Az emeletre egy létra segítségével lehetett feljutni. Fenn koromsötét volt. A padlás sarkában halvány fény pislákolt. A fény megvilágított egy alakot. Egy lány alakját. A fiú halk léptekkel közeledett. Csak a padló nyikorgását lehetett hallani. Minnél közelebb ment, annál jobban kivette a lány alakját. Hallotta pityergését. A fiú a vállára tette a kezét. A lány kicsit megrezzent, hirtelen hátrakapta a fejét. Egymás szemébe néztek. A fiú látta a kezében lévő fekete-fehér képet. Ketten voltak rajta még 13 éves korukban. De hamar eltelt az a 10 év... A keretre rá volt írva: örökre... A lány szívéhez szorította a képet. Könnycseppjei szaporán csöpögtek. A fiú átölelte a lányt. Kettejük szívénél ott szorították a képet. A fiú oly erősen és oly gyengéden szorította magához a lányt, mint még soha. A lány a fülébe akart súgni valamit, de a fiú könnyes szája elé tette újját. A lányba folytotta a szót, és csak annyit mondott: sssss. Gyengéden megsimogatta arcát, félretűrte a haját. Érezte a hideg könnycseppeket. Mégegyszer magához szorította a lányt, majd fülébe súgta: vége... de kérlek, ne sírj! A lány a szemébe nézve válaszolt: nem megy, nagyon fáj. A fiú elindult a létrán lefelé, lassan ki a kis földes útra. Könnycsepp gördült végig arcán. A lány odalépett az ablakhoz. Mégegyszer, utoljára látni akarta a fiút. Látta, ahogy eltűnik a sötétben. Tudta, hogy soha többé nem látja. Az ablak párájára rárajzolt egy szivecskét, a képet magához szorította, könnycseppjei hullása közben ezt suttogta: szeretlek...