- Elveszítjük… Sanders figyeljen oda…. A halál idő pontja 14:58 perc…- Hirtelen felkelltem és sírni kezdtem, halkan hogy senki ne vegye észre, de késő lebuktam Mikey épp kint kávézott és berohant.

- Mi… mi történt?? Miért sírsz, baj van??- kérdezte aggódóan

- Nem semmi csak rosszat álmodtam- vágtam rá de nem akartam elszomorítani, hogy ez valójában meg történt ,de már rég volt nem rághatom magam ezen gondoltam- vagyis nem álom volt hanem egy rossz emlék- erre még jobban sírni kezdtem.

- Gyere ki jó, nem kéne, Ray-t felébreszteni még hajnali 3 van- megfogta a kezem és kitámogatott - Elmeséled??- kérdezte

- Persze, csak várj még egy picit hagy szedjem magam össze… Szóval az történt mikor kezdő voltam, hogy… Egy ház leégett két kislány élte túl és az apukájuk,…- nagyot sóhajtottam- a kislányok megúszták, de az apa súlyosan megsérült. Aznap én voltam ügyeletben és elszúrtam csak ott álltam és nem tettem semmit érted?? Miattam halt meg, miattam lettek árvák a gyerekei- átöleltem és úgy sírtam

- Nem, nem te tehetsz róla, hanem az, aki okozta a tüzet ez az ő műve és tedd magad túl ezen, mert a szomorkodás nem áll túl jól neked. - próbált vigasztalni

- Már túltettem magam, csak ez ma történt 2 éve és miattam… - ezután éreztem, hogy a fejem elnehezedik, és a vállára esik.

                                                                       ***** 

Nem sokat csináltam a hajnali incidens óta a fiuknak sem volt sok programja csak pár interjú. Franky a sok fagyi és csoki után elcsapta a gyomrát és azóta csak panaszkodik

-         Jaj, nagyon fáj a hasam- sajnálkozott

-         Te ne szólj, egy szót se- szólt rá Ray röhögve- nem tudom, hogy ki volt az, aki ki ette a cukrászdát a fagyiból meg a csokis sütiből. - erre mindenki dőlt a röhögéstől

-         Na, ideje munkához látni lányok- vágott oda Gee aki a naptárjával bosszankodott de egy hónappal le maradt.

-         Rendben- vágtuk rá egyszerre, de ezt sem bírtuk ki fapofával

Az idő hátralevő részét így töltöttük és közben a Black Parade-t hallgattuk, és a Mikey – Bob páros Gee-t utánozta, hogy felviduljak. Ez már több volt a soknál mindenkire rá jött az öt perc, Frank fogta és kiterült a földön hullának tetettve magát, Ray zombeee-sat játszott és én hát, hogy is mondjam kicsit ki készültem az álomtól.

-         Nem lehet… nem…- hajtogattam magam elött

-         Mi??- kérdezte Gee és le huppant mellém

-         Semmi- vágtam rá, de látszott, hogy nem ez az igazság.

-          Jó te tudod, csak nem te vagy a mai ebédfelelős??- kérdezte

-         Gee hagyd, nem látod, hogy kivan- Mordult rá Mikey

-         Jól van kócos- Majd mosolyt varázsolt elő

Nekiláttam ebédet készíteni, eléggé jól sikerült ahhoz képest, ahogy éreztem magam. Szerencsére ma este fogok ügyelni így rendbe tudom szedni magam.

                                         ******

Már vagy 5 órája ügyelek és eddig semmi extra nem történ egy beteg sem jött szóval felmentem a harmadik emeleti pihenőbe.

-         Dr. Sanderst várják a recepciós pultnál!! SŰRGŐS!!– szóltak be a hangosba mire én a harmadikról lerohantam a sürgősségire, éreztem, hogy ha még egy emelet hátra lenne, azt tuti nem bírnám ki szívroham nélkül, de a végére le értem épségben

-         Igen Jane mi… mi az??- köptem ki a mondatot a számon közbe levegőért kapkodott

-         Mr. Iero-t hozták be erős hasi fájdalmakkal

-         MI?? HOL VAN??- kiáltottam

-         Egy szabad ágyon siessen, eléggé rosszul néz ki

Nem sokkal meg láttam őket eltorzult arccal, ahogy Frankbe próbálnak életet lehelni.

-         Mi a baj??- kérdeztem aggódva

-          Nem tudjuk, csak miután bementél elkezdet hányi és belázasodott- válaszolták egy más szavába vágva, Bob még nem volt ott.

-         Frank hol fáj?- kérdeztem

-         ITT áááááááááááááá- ordítozott

-          hmm ha jól látom ez a jobb oldal, akkor viszont a vakbeled lehet, várjatok itt- szóltam és meg nyugtattam a többieket- majd elrohantam egy másik orvosért, a gyanúm beigazolódott vakbél gyulladása van, így hát Franky-t még az éjjel meg műtöttük és szerencsésen túl élte. Majd kint vártam rá a folyosón, míg a többiek a szobájában ültek. Lassan kinyílt az ajtó és megjelent Mikey ki még mindig nem heverte ki a késő délutániakat. Nagyjából hajnali 2 lehetett.

-         Szia!!- szóltam szomorúan

-         Hi! Nagyon megijedtem. Épp próbáltunk a holnaputáni koncertre mikor összegörnyedt és a többit már te is tudod… amúgy nagyot alakítottál.

-         Köszi, én is nagyon meg ijedtem főleg hogy ma történt pont mikor az…- éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon, de el is pirultam mikor meg dicsért.

-         Gerard végig rólad áradozik Bobnak ki csak most ért ide a busszal- és elmosolyodott

-         Tényleg mindent meg tennék értetek, nem nagy cucc, de remélem, te nem fogsz fényezni- mosolyodtam, de most a térdem elkezdet megint fájni-, au- nyögtem ki

-         Mi az??- kérdezte

-         Semmi csak a sérülésem, fáj néha már meg szoktam, 12 évesen szereztem mikor edzésen elestem

-         Milyen edzés- nézett meglepődve

-         Műkorcsolya, de nem fontos

Végre a többiek is kijöttek és hagytuk, hogy Frank kipihenje magát, és hogy gyorsan felépüljön, de szembesítenem kellet a srácokat azzal, hogy nélkülözni kell őt a koncertről, bár ezzel ők is tisztába voltak.