Osztály csíny

-Hé ezt nézzétek! – szól fennhangon egy félhosszú barna hajjal rendelkező srác, aki éppen az ablakból hajigálja ki a vizes papírzsebkendőt a járókelőkre.
-Ez semmi- szól a másik, és egy újabb adag vizes-galacsinos adaggal dobálja meg az utcai nagyközönséget, akik futva menekülnek az illető támadásaitól.
-Hát, nem jobb mint az enyém- szól vissza a másik.
-Dehogynem! Nézz már oda! Azt a  kis szőke csajszit is eltaláltam.- dicsekszik a második delikvens.
 Igen, ez egy 9.-es osztály. Ráadásul a legrosszabb az egész iskolában. Pedig kéttannyelvűs osztályról van szó , és úgy tartja az emberek hite, hogy ide rendes, tisztelettudó gyerekek kerülnek be. Ha tudnák..
Csirkefogók! Megálljatok! Mindjárt felmegyek és szólok az igazgatónak- kiált fel a szemben lévő bolt vezetője. Természetesen, az ablakból mindenki eltódul a terem másik végébe, avagy csak nemes egyszerűséggel lebukik. Egyszerű megoldás. Becsöngettek. A tanár szokás szerint késik 5 percet és csak nagy nehézségek árán tud rendet parancsolni rendetlenkedő diákjaira. A diákokat, mint tudjuk nem kell félteni. Ugyanis, amíg az egyik fele a járókelők mindennapjait keseríti meg a csíntevéseivel, a másik fele a tanárokat igyekszik nyugdíjba küldeni a különböző diákcsínyekkel. Volt itt már előzőleg minden. Ablaktörés balesettel előadva, kilincszsírozás, avagy csak egy olyan toll okozta bonyodalom, ami megráz, ha megnyomod a tetejét. Így hát  szó szerint értendő a nyugdíjba küldés kifejezés náluk. Hogy miben is mesterkedtek a nebulók? Mivel a tanár mindennap fekete nadrágban jár-kel, így bekrétázták a széket, jó alaposan. És hogy ezt a tanár miért is nem veszi észre? Túlságosan el van foglalva azzal, hogy némi fegyelmet varázsoljon a teremben. Megkezdődik teljes erőbedobással az óra. A gyerekek figyelme hol intenzívebb lesz, amikor megközelíti a széket a tanárnő, hol pedig lelankul, amikor csak szimplán elhalad mellette.
-Most, akkor nézzük csak, hogyan is keletkezhetnek a tavak? – kérdi teljes lelkesedéssel a tanárnő. Senki sem jelentkezik.
-Látom, senkit sem érdekel. – ezzel a mondattal persze telibe talált a tanárnő, és nem csak a gondolatával, hanem a fenekével is. Sokak szeme csillant fel akkor, néhányan elfojtott kuncogásba kezdtek, amit a tanárnő nem tudott mire vélni. Így hát elkezdett sétálgatni a padok között, amit a tanulók hangos röhögéssel nyugtáztak. Ugyanis, a tanárnő ülepén egy hatalmas fehér foltot véltek felfedezni. Ezzel szemben ő teljes nyugodtsággal sétált a terem egyik végéből, a másikba.
- Mi van ma veletek? – teszi fel a logikus kérdést. Majd a szekrény ablakában megnézve látja, ahogyan az ülepét egy iszonyú nagy, fehér folt díszíti.
-Na jól van. Röpdolgozat, vegyetek elő egy lapot! – mondja teljes határozottsággal.
A tanulók arcára kiült a meglepődés, a megilletődés valamint a harag egy bizonyos formája. Ezt a kört gyorsan lezavarták, hiszen senki sem tudott semmit, mert a tanárnő direkt földrajzi szakkifejezésekkel tarkította a kérdéseket. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez a kréta dolog… Kicsöngettek. Mindenki mosolyogva hagyja el a termet, a gyerekek azért, mert egy jót szórakoztak ismét, a tanárnő azért, mert úgy érzi így elégtételt tudott venni a diákjain. Pedig, ha tudná…J