Az anyazenekar szabadságra vonult, de a 2007-es évet a kvartett mindegyik tagja munkával töltötte: Daron Malakian gitáros és John Dolmayan dobos Scars On Broadway elnevezésű közös zenekaruk debütáló lemezén dolgoznak, Shavo Odadjian basszista a Wu-Tang Clan-vezér RZA-val közösen indított Achozen projektben DJ-zik, Serj Tankian pedig első szólóalbumán valósította meg évek óta gyűlő ötleteit. A multiinstrumentalista frontember 2003-ban Serart nevű mellékprojektjével már megjelentetett egy nehezen emészthető hibrid dzsessz-rock-folk lemezt, saját neve alatt kiadott új anyagával azonban visszatért az avantgárd metálhoz, azon belül is főleg a SOAD zenei világához.  
 
Az Elect The Dead első blikkre akár egy új System-album is lehetne (főleg az első felében, ahol a SOAD-dobos John Dolmayan három dalban is közreműködik), s bár a kreatív szerzőtárs, Daron Malakian (és Rick Rubin producer) hiánya helyenként érezhető, Tankian lemeze semmilyen szempontból sem okoz csalódást: bizarr, slágeres, kísérletező, progresszív és kiszámíthatatlan – csakúgy, mint a System Of A Down munkái. A 40. évében járó művész a dobok és a vonósok kivételével gyakorlatilag egyedül játszotta fel a teljes lemezt, legnagyobb erőssége azonban nem a hangszeres játékban rejlik, hanem abban, hogy övé a kortárs metálmezőny talán legjobb, legsokoldalúbb énekhangja, és az ebben rejlő lehetőségeket tökéletesen ki is használja: vokáljai a mániákus őrült üvöltésétől a barokkosan áriázó énekig terjedő igen változatos skálán mozognak, és minden egyes szerzeményben tudnak meglepetéssel szolgálni. Az Elect The Dead komplexitásában és keménységben ugyan nem veszi fel a versenyt a System Of A Down albumaival, de cserébe Tankian igyekezett némileg egyedi hangzást kreálni magának: a megszokott darálós riffek és a váratlan tempóváltások mellett itt több a zongora, elektronikus alap, akusztikus betét, közel-keleti motívum, továbbá a dalok mintegy felében hegedűvel és csellóval, néhány számban (például a groteszk Lie Lie Lie-ban) pedig női vokállal is találkozhatunk.  
 
Tankian ezúttal is éles zenei ellentétezéssel ad súlyt a hipokrata politikai elit elleni dühös kirohanásainak, a társadalmi dekadenciát és a háborút kritizáló dalszövegeinek: a Money érzelmes verzéjét például teli torokból üvöltözős refrén ellenpontozza, míg a leszedált Amerikát ostorozó The Unthinking Majority tempós riffre épülő nyitányát zongorával kísért dallamos ének, majd örmény népzenei motívummal megszakított gyors-lassú-gyors váltások sora követi – a hallgató figyelme egy másodpercre sem lankadhat. Serj Tankian semmitől sem riad vissza, hogy súlyt adjon mondandójának: a korong mind a tizenkét dalához videó készül (az első hivatalos kislemezdalnak választott Empty Walls provokatív klipjében például óvodás gyerekek játsszák el az iraki háborút, míg az albumot még korábban – digital download formájában – beharangozó The Unthinking Majority műanyag katonákkal eljátszatott kisfilmjében az olajjal együtt a háború is átzúdul a hátországba).  
 
Az Elect The Dead (melyből kétlemezes Deluxe Edition verzió is létezik, bónuszkorongján az Empty Walls és a Muse-dallamot idéző Feed Us akusztikus változatával, továbbá két plusz szerzeménnyel, a Blue-val és a Falling Starsszal) minden szempontból megéri a pénzét: SOAD-lemezekkel egyenrangú anyag, az év egyik legjobb rockalbuma.