51. Újra együtt

- Készen vagyunk –jöttek le a lépcsőn Lináék

- Rendben, akkor indulhatunk is. – David - ??? –kérdően nézett a szülőkre

- Ööö igen, persze persze. Menjenek csak… - Brian

- Köszi apu –puszilta meg – anyu –őt is, azzal kimentek és beszálltak az autóba.

El is indultak.

- Az út fél órás lesz –közvetített Saki az első ülésről.

- Annak ellenére, hogy azt mondtad hogy 3 őr jött, csak Sakit látom –súgta oda Billnek Lina mosolyogva

- Jól van na, álmos voltam.

- Na és hogy vagy mostanság Lina? –kérdezte Tom

- Köszi megvagyok.

- Már hiányoztál ám nekünk –mondta Gustav

- Úgy ám bizony –bólintott Georg

- Köszi fiúk, ez édes. Ti is nekem. – Georg és Gustav hátul ült, David ült elől a sofőrrel. Lináék meg szokásosan középen. – Amúgy –szólt előre Davidnak – mikor leszek hazaszolgáltatva?

- Ömmm… este 9 előtt biztos nem.

- Értem. – majd Billhez fordult – akkor amúgy csak…ezen az egy nap láthatlak utána meg…

- …Kb 2 hónapig nem –sóhajtott – igen Lina… Tudom, sajnálom. De nem tudok mit csinálni –szomorúan

- Tudom… de hát Leb die Sekunde, nem? –mosolygott

- De –azzal szájoncsókolta

Kb 11-re érkeztek meg Hamburgba, majd egy ház előtt kiszálltak, ami kívülről is elég puccosnak nézett ki. Na és akkor belülről ne is beszéljünk! Igen… oda mentek be. Az út közben David leadta az infót Linának, hogy egy régi ismerőséhez jönnek, aki eléggé benne van a zenei iparban és tudna nekik segíteni ebben abban, szervezésben. De azt mondta hogy a többi már csak ilyen részlet infó, az meg már nem olyan fontos. Ennyivel bőven be is érte. A lényeg, hogy a fiúkkal lehetett. És ő ezt élvezte is.

- Mivel szolgálhatok? –lépett oda hozzájuk a nappaliban egy kiöltözött ember, aki valószínűleg a ház komornyikja volt. Már a kanapéban ültek mindannyian.

- ??? –nézett rájuk David ismerőse, azaz Fabio.

- Nem, köszönjük. –rázta a fejét David, azzal Fabio intett egyet, a komornyik pedig elment

- Most egész nap itt kell ülnünk? –sziszegett oda Georg Tomnak.

- Nem tudom, remélem, hogy nem.

Aztán bejött a nappaliba egy fiatalos, csinos nő. Tomnak és Georgnak ez persze rögtön feltűnt és fészkelődni kezdtek a helyükön.

- Bemutatnám nektek a lányomat, Cornelia-t. –ezzel hívta beljebb a lányt Fabio.

- Én is szívesen tartanék magam mellett egy ilyen lányt –vigyorgott Tom Georgnak, a többiek nem hallották. Ő meg csak vigyorogva bólogatott.

- Ha gondoljátok, ő végig vezet titeket a házon és megmutat nektek egy-két érdekességet. – folytatta a beszédjét.

- Oké –pattant fel egyszerre a helyéről Georg és Tom.

- Cöhh… -mosolyodott el Gustav és megcsóválta a fejét.

- Javíthatatlanok igaz? – Bill Gustavnak mosolyogva

- Azok.

Közben már a két jómadár rég a lány után caflattak. Bill, Lina és Gustav is utána mentek. Végig mentek jó pár szobán, mire Lina halkan megjegyezte:

- Ez most komolyan végig akarja mutatni a házat?

- Szerintem már másodjára megyünk rajta végig –Gustav

- És még csak a felénél sem járunk –hallatszott elölről Cornelia hangja

- Aha… –pirult el Gustav – ennyire hangos voltam? – Billéknek

- Nemmm –mosolygott. Addig Georg és Tom ott mentek elől és a lány sarkában lógtak, mint a kis palota pincsik.

- Najjj, nekem nincs kedvem itt kitanulmányozni a ház szobáit –nyafogott Bill 2 perc múlva

- Nyugi szivem –mondta Lina, azzal belé karolt.

- Nekem sincs, hidd el – sóhajtott Gusti

- Ugyanez nem mondható el Tomékról –bökött előre Bill, akik hevesen bólogattak, a lány minden szavára és a nyomában voltak.

- Szerintem ezek még a padlót is felnyalnák neki :D –nevetett Gustav

- Lehet –Bill

Még pár percet mentek ide-oda, majd a nappaliban végre visszatelepedtek a helyükre. Mindenki unottan támasztotta a fejét, csak David és Fabio nem. Addigra Cornelia is eltűnt valamelyik szobában a 100 közül.
- Pillanat –mondta Fabio, majd a mellékbe ment.

- Mondd, David, meddig kell még itt dekkolnunk? –terpeszkedett a helyén Tom xD

- Nem sokáig

Ahhoz képest még egy óráig ott voltak, majd beültek az autóba.

- Sajnálom, hogy így elhúzódott… -mondta David

- Nem baj –legyintett Tom, közben grimaszolt a többieknek.

- És ezután hová megyünk? –kérdezte Bill

- Megbeszélésre. Itt Hamburgban lesz. –David

- Na neeeee. –nyafogott Gustav –és azon is ott kell ülnünk végig?

- Nem, az már csak nekem fontos.

- Miért ez nekünk fontos volt? –forgatta a szemét Tom

- Ti szempontotokból igen, meg végül is ez is az lesz, csak én intézem.

- És azért nekünk miért kell ott ülni veled? – Georg

- Nem tudom. Nincs jobb dolgotok, nem?

- De. – egyszerre, mindenki xD

- Oké –sóhajtott –akkor nem fontos bejönnötök velem.

- Juppíííííí –sikkantott fel Georg

- A fülem… -fintorgott Gustav

- És addig mi hol legyünk? –Bill

- Hát…addig Saki elvisz titeket valahova. Oké? -fordult az említett személy felé

- Rendben –bólintott

5 perc múlva meg is érkeztek egy nagy épülethez.

- Akkor én megyek is. Nem rosszalkodni –kacsintott David, majd kiszállt az autóból.

- Végreeeee – Tom – Saki, nem hallottál semmit –mutatott rá

- Én? Semmit –mosolygott, majd tovább hajtott

Végül is úgy beszélték meg, hogy elmennek ebédelni, úgyhogy Saki egy étteremhez fuvarozta őket. Természetesen az étterembe ő is bejött, hogy felügyelet alatt tartsa a fiúkat.

1 órába telt, mire kiértek az étteremből, majd újra a kocsiba ültek be. De most Lina és Bill ültek leghátulra.

- Szeretlek –súgta a fülébe Linának

- Én is. -mosolygott

Majd Bill elkezdte puszilgatni a nyakát, ami teljesen felcsigázta a lányt. Már majdnem feküdtek az ülésen xD

- Olyan jó újra veled lenni. Ilyen közel hozzád –mosolygott rá Bill, félig rajta feküdve xD

- Nekem is nagyon jó –mosolygott – csak… hogy ezután mi lesz… jó. 2 hét, kibírtam. De 2 hónap? Nem egyezik a kettő… áhh, nagyon fogsz hiányozni –húzta oda magához

- Te is nekem. De tudod hogy nekem ez a munkám

- Tudom.

- Az lenne a legjobb, ha velünk jöhetnél.

- De Bill, tudod nagyon jól, hogy David nem engedné meg.

- Tudom –hajtotta le a fejét

- Megérkeztünk –fordult hátra Tom hozzájuk, ők pedig kicsit zavartan felültek.

- Hová? –Bill

- Vissza, Davidért.

Majd ő is beült a kocsiba.

- Na, úgy látszik, hogy hamarabb végeztem, mint azt gondoltam –mondta

- Tehát? – Lina

- Tehát, minden bizonnyal nekünk vissza kell utaznunk Magdeburgba.

- Az mit jelent? – Bill

- Hogy haza visztek… igaz? –Lina, kedvetlenül

- Hát… valahogy úgy. Sajnálom…

- Semmi baj –mondta Lina letörten. Még csak 3 óra felé járhatott az idő…

- És még csak kettesben sem tudtunk lenni –mondta Bill neki halkan.

- Tudom… olyan…szar.

- Hát…ez az.

- De… én azt hittem, hogy veletek lehetek legalább este 8-ig. De ehelyett? 3 órakor megyek haza… én ezt annyira nem így képzeltem el. –tört ki

- Tudom, én sem így. De a kötelesség, az kötelesség. Tervezhetünk mi akárhogy. Valami mindig jön ami átalakítja a dolgokat.

- Azt vettem észre… mindegy. –majd elfordult kicsit és az ablakon bámult kifele.

Fél óra múlva meg is érkeztek. Helene pont kint volt, az udvaron teregetett, mikor meglátta az arra hajtó fekete, óriási kocsit.

- Nem jöttök be még egy kicsit? –kérdezte Lina Davidtól

- Sajnálom, de most nem. Sietnünk kellene vissza Magdeburgba, mert még van egy elintéznivalónk. Csak mivel azt hittem hogy tovább tart majd a mai program, így áttettem holnapra. De így jobb, legalább még ma el tudjuk intézni.

- Rendben –sóhajtott Lina

- Kikísérem, jó? –kérdezte Bill

Azzal Lina végig puszilta a fiúkat.

- Hiányozni fogtok, sziasztok.

Azzal Billel együtt kiszálltak.

- Nos hát akkor… -kezdett bele Bill

- Igen… a búcsú. De utálom –sóhajtott, közben pedig észre sem vette, hogy az anyja a háttérben tereget, közbe meg figyeli őket.

- Én is utálom. Jajj, annyira fogsz hiányozni –ölelte magához jó erősen

- Te is nekem. De áhh… úgy szeretlek –remegett meg a hangja, majd érezte hogy bekönnyesedik a szeme

- Én is szeretlek, nagyon-nagyon-nagyon. Foglak hívni.

- Oké.

- De azt hiszem, hogy most jobb lesz, ha megyek. David be fog gurulni…

- Rendben, nem tartalak fel. Azért jó volt látni, még ha nem is olyan sok időre.

- Igen. Szeretlek és ez a lényeg, ezt te is tudod

- Én is téged. Akkor…szia –ölelte meg még egyszer, majd egy búcsú csók után Bill beszállt az autóba és végleg elhajtottak.