47. A világ legszebb zöld szeme
Az órák végén az osztályfőnök félre hívta egy kicsit Linát a teremben.
- Megvárunk kint –tátogott az ajtóból Nora, majd Anneval együtt kimentek.
- Nos… hogy tetszik az osztály? –kérdezte az osztályfőnök.
- Tetszik.
- És könnyen be tudtál illeszkedni?
- Hát, azt nem mondanám… Anneval meg Norával már sikerült kicsit összebarátkoznom, a többieken meg még dolgozom –mosolygott
- Óóó, Anne és Nora? Hát igen… meg kell hagyni Anne nem egy könnyű eset. Bajos egy csaj. De hát, csak ugyanolyan, mint bármelyik tinédzser. Bár azt hiszem ezt neked nem kell bizonygatnom. –nevetett
- Még velük is csak ismerkedem. Sajnos a városban is új vagyok, így még jó lesz hozzászoknom a környezethez is.
- Sok sikert hozzá. De ha nem bánod, én most mennék. Még lesz egy órám.
- Persze, viszlát –azzal elviharzott a teremből. Lina is kiment az iskola elé, Anne és Nora ott vártak rá.
- Na, te merre mész? –kérdezte Anne Linát.
- Ide, a buszmegállóban. Azt hiszem busszal megyek. Úgy gyorsabb.
- Én az ellenkező irányba megyek. Itt lakom pár háznyira –mondta Nora.
- Én a buszmegálló felé megyek, de nem busszal. Én 10 percnyire lakom innen. –mondta Anne, közben pedig a buszmegállóhoz értek.
- Megvárjuk veled a buszt –mondta Anne
- Oké, köszi. Pár perc és itt van a busz.
- Addig mesélj valamit –mondta Nora
- Mire vagytok kíváncsiak?
Anne már épp, hogy meg akart szólalni, de nem mondott végül semmit.
- Mondd.
- Neeem, csak megint idegesítenélek.
- Anneeeee –tette karba a kezét Nora – hagyd már békén Billel. Együtt vannak és kész.
- Jó csak… kíváncsi vagyok a részletekre –vigyorgott
- Hát, azt majd máskor, mert jött a busz –mosolygott Lina – Na akkor köszi mindent, sziasztok
- Hello
Azzal felszállt a buszra. 10 perc múlva pedig haza is ért. Svenj még nem volt otthon, úgyhogy leült a tv elé.
Így ment még ez egy hétig és egyre jobban kezdte megszokni a környezetet. A suliban senki sem piszkálódott vele. Meg voltak vele, vagy éppen nélküle. Csak Linett nézett rá mindig olyan ellenszenvesen. De ugyan már, ő csak egy lány a sok közül, és éppen ezért nem is zavarta. Továbbra is Anneval és Norával volt meg a legjobban. A következő héten pedig már jött is a szünet, hétfőtől. Pénteken az utolsó óra után éppen nevetgélve jött ki a három lány a suliból, amikor egy gördeszkás srác véletlenül neki ment Linának.
- A francba –jegyezte meg halkan Lina, mert majdnem magára öntötte a cappuchino-ját, amit a kezében tartott.
- Bocsáss meg. Nem direkt volt… - mondta a fiú, majd Lina ránézett és, csak ennyit bírt kinyögni:
- Húúú… -majd felébredt gondolataiból és megrázta a fejét – semmi baj. –mosolygott rá és elveszni vélte magát a fiú gyönyörű szép zöld szemeiben. Mellette Anne meg Nora csak halkan kuncogtak, meg lökdösték egymást.
- Egyébként, ha már így összefutottunk (szó szerint)… -felé nyújtotta a kezét – Aaron vagyok
Lina elfogadta a kézfogást
- Én Lina vagyok, örvendek –mosolygott rá, a szél pedig belekapott a hajába.
- Új vagy itt a suliban? –kérdezte – mert még itt eddig nem nagyon láttalak.
- Igen, hétfőn kezdtem.
- Értem. Na én mennék is, nem zavarok tovább. Meg várnak a haverjaim –biccentett előre, mire Lina megfordult és meglátta a távolban a ping-pong asztalnál álló pár srácot, akik a fiúnak integettek arra felé.
- Rendben. Örültem.
- Úgyszint. Látjuk még egymást. Szia –mosolygott rá, majd elgurult.
- Nocsak, nocsak, tán nem összeismerkedtél Aaronnal? –vigyorgott Linára Nora.
- Még hozzá nem is akármilyen pasival. A suli legjobbjával. Most végzős. Neki van a legszebb szeme az összes srác közül –vigyorgott Anne
- Ugyan már…
- És éppen ezért félti Linett annyira „az ő kicsi bogarát”. – mondta kényes hangon Anne
- Mi? Járnak? –kérdezte Lina
- Hát, ha úgy vesszük… Linett eléggé Aaron nyakán lóg. Szegény egy lépést nem tud tenni nélküle. Az én barátom, Brian a legjobb haverja és ő már mesélt nekem egy-két dolgot Linettről. Mármint, hogy Aaron mesélt neki róla, hogy elég nehezen bírja már a csajt. Az örökös hiszti meg az egymás nyakán csüngés… -mondta Nora
- De akkor Aaron nem is szereti, nem?
- Hát már nem igazán. Inkább már csak megszokásból vannak együtt. Bár Linett… eléggé ragaszkodó típus.
- És hisztis –tette hozzá Anne
- Ja igen…
- Értem. –bólintott Lina, majd elindultak a kapu felé.
- Egyébként szerinted jól néz ki? Nem tagadhatod, tökre elpirultál, mikor ránéztél. Bár ezzel mindenki így van. Egy élmény annak a lánynak a számára, akire ránéz. –nevetett Anne
- Hát… jól néz ki. De én Billt szeretem. Maradjunk ennyiben.
- Szerelmes vagy? –kérdezte Anne
- Ébresztő! – Nora
- Noraaaa! –kiabált neki valaki hátulról
- Hm? –fordultak mindannyian hátra.
- Jön Brian –közvetített Anne
- Hát te meg? –csókolta meg a fiú Norat, ahogy odaért. – Nem mondtad, hogy ilyen hamar végzel.
- De te sem kérdezted, hogy mikor végzek.
- Oké, bocs. Amúgy csak ide jöttem köszönni, megyek vissza deszkázni a fiúkkal.
- Ok, menj csak. Ma felhívsz?
- Aha, estefelé. Szia –csókolta meg, majd visszafutott.
- Szóval ő a barátod –mosolygott Lina
- Igen –mosolygott viszont –Nagyon szeretem –nyújtotta ki a nyelve hegyét.
- Anyám, itt mindenki szerelmes, csak én nem? –fintorgott Anne.
- Hát, nem a fiúk hibája. Lenne pár jelentkező, UGYEBÁR.
- De az sem az én hibám, hogy nyomik, UGYEBÁR. –tiltakozott
- Hát az már külön egyéni szociális probléma –vonta meg a vállát.
Majd megszólalt Lina telefonja
- Pillanat, Bill. –majd felvette – Haló? Szijja. Én? Jól. És te? Értem. Oké…oké… aha… jó, szia, én is. –majd lerakta.
- Hát nem tudom, de nekem még ehhez hozzá kell szokni. –húzta a száját Anne
- Mihez? – Nora
- Hogy Bill Kaulitzzal jársz. Ez olyan… hihetetlen. Asszem egyezik azzal, mintha én Brad Pittel járnék.
- Hát…hasonló –nevetett Lina
- Annyi biztos, hogy nagyon nagy mázlid volt. Egy világsztárt kifogni… nem kezdő dolog. –mondta Nora.
- Hát… én sem tudom hogy csináltam. De talán pont úgy jött össze nekem ez a dolog, hogy ez engem egy cseppet sem érdekelt. Hogy sztár és híres… Amikor találkoztam is velük, nem volt bennem az az érzés hogy „úristen, itt állnak előttem”.
- Hú, hát na. Szerencse. Amúgy jön a buszod –mutatott jobbra Anne.
- Találkozunk majd valamikor a szünetben? –kérdezte Nora
- Rendben. Majd hívjuk egymást és megbeszéljük mikor. –Lina
- Okay –bólogattak, majd felszállt a buszra és hazament.
Most Svenja hamarabb otthon volt, mint azt Lina gondolta.
- Hát te? Hogy-hogy ilyen hamar itthon? –rakta le a táskáját az ajtóba.
- Hamarabb haza engedtek –mondta- És veled mizujs? Mi volt a suliban?
- Semmi. Minden oké volt… ja és megismerkedtem az osztály boszorkányának a pasijával. Aki mellesleg nem akárhogy néz ki.
- Húúha. Bill ideje lesz gatyába ráznod magad –nevetett Sven.
- Hülye! Azt nem mondtam, hogy tetszik. Bár jól néz ki… de ennyi. Amúgy Aaronnak hívják.
- Értem. Kérsz kaját? Próbálkoztam és csináltam spagettit –vicsorgott önelégülten xD
- Na, azt megnézem! –nevetett Lina. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT