Az újszülött kiskutyák vakok és nem hallanak, csak orruk segítik őket a tájékozódásban. Testvéreikkel 2-3 hetes korukban kezdenek el játszani, ekkor már érdeklődnek a környezeti tárgyak iránt. Ebben a korban csupán komikusan csetlenek-botlanak, önállóan járni a negyedik hét környékén tanulnak meg. A kölyköket hat hetes korukban szokták elválasztani a szukától, a rákövetkező időszak pedig kritikus jelentősséggel bír a nevelés szempontjából: a kiskutya megismeri a gazdáját, majd kezdetét veszi a szocializációs folyamat, mely során elsajátítja a legfontosabb normákat és szabályokat.



Nagyon fontos, hogy a gazda meghitt viszonyba kerüljön a kölyökkel. Nemkülönben elengedhetetlen, hogy ebben a fejlődési szakaszban kialakítsa a kutya feletti dominanciát, vagyis az állat elfogadja őt vezérnek, mert később ezt a hierarchikus viszonyt már roppant nehéz megteremteni, és az állat önfejűvé, megbízhatatlanná válhat. A dominancia kialakítása során tilos fizikai erőszakot alkalmazni, megütni, vagy más módon bántalmazni az állatot (ez bármely korú kutyával szemben tiltott), mert ez félelmet szül, és a félelem által motivált kutya könnyen agresszívvé válhat. Megfelelő neveléssel kell meggátolni a domináns agresszió kialakulását, mert különben a kiskutya könnyen a gazda fejére nő, és felnőttkorára kezelhetetlenné válik.



A szeparizációs félelem nemkülönben agresszióhoz, destruktív viselkedéshez vezethet. Tudvalévő, hogy a kiskutya mindennél jobban igényli az ember társaságát, a magára hagyott kölyök pedig egyáltalán nem viseli az egyedüllétet. A gazda távozása után a kiskutya ugatni kezd, majd eluralkodik rajta a félelem és a szorongás, és ugatása hangos, szívszaggató nyüszítésbe csap át. Ha ekkor sem jelenik meg a gazda, úgy kaparni és rombolni kezd, feltúrja a kertet, szétszedi az előszobában hagyott cipőket, leszaggatja a tapétát, egyéb károkat okoz. Az efféle garázdálkodás a szeparizációs félelem törvényszerű következménye, ezért ilyen esetekben nem szabad megbüntetni a kutyát, hanem meg kell nyugtatni őt. 
A kölyökkutyát fokozatosan kell hozzászoktatni a nyakörvhöz és a pórázhoz: eleinte csupán néhány percre szabad rárakni, majd kicsivel tovább, így néhány hét alatt elfogadja azt. Fontos, hogy a kölyökkutya olyan nyakörvet kapjon, amelyben jól érzi magát, tehát ne a gazda esztétikai megfontolásai, hanem a kutya kényelme leyen a legfőbb szempont a válsztásban.