Lehet bármily jó barátja az ember a kutyának, a kutya kötődése mindig mindig erősebb lesz. A kutya ősi ösztöneinek megfelelően kezeli a gazdát: falkavezésrként, a hatalmi rangsorban felette állóként tekint rá, a hierarchikus viszonyt - megfelelő bánásmód mellett - soha nem kérdőjelezi meg. Az eb hűsége ezért megingathatatlan, a gazdájától kapott utasításokat mérlegelés nélkül teljesíti, ha pedig valamely okból nem tud az ember kedvére tenni, könnyen zavarttá vagy kedélybeteggé válik. A gazda és a kutya viszonyát tekintve roppant fontos az érzelmi kapcsolat és a megfelelő nevelés. A következetesség és a törődés, a megfelelő jutalmazás és enyhe büntetés kívánatos irányba tereli a kapcsolatot. A kiegyensúlyozott viszony legfontosabb feltétele, hogy a gazda ne emberként, hanem kutyaként tekintsen az állatra és ehhez mérten bánjon vele. A kutya nem tud következtetni, nem érti az emberi szót (ilyesmit egyetlen gazda sem várhat el a kedvencétől!), de soha nem cselekszik ok nélkül. Az eb reagál a környezeti ingerekre és a gazda parancsaira, ösztöneit és a tanult viselkedésformákat követi - ezért a barátság legfontosabb kritériuma, hogy kutyaként értsük meg és kutyaként kezeljük őt. Mindez következetes törődést kíván az embertől, ám négylábú barátaink páratlan ragaszkodással, lankadatlan figyelemmel és rengeteg kedvességgel viszonozzák erőfeszítéseinket.