|
Az oldal elsősorban olyan embereknek szól, akik szeretik a feltűnő hajakat, és az extrém külsőt. Akik mernek változtatni magukon. Legyen akár emo, saucy, vagy scene. Akár olyan ember, aki nem sorolja magát sehova, de szereti ezeket a stílusokat, és a merész dolgokat.
● főoldal ● interaktív ● it's my style ● imemo.gp ● extrák ● írj nekünk! ● fórum ● galéria
| | |
|
Az oldal 2007-ben nyílt, rengeteg eredménnyel rendelkezik. A szerkesztő Stella, Annie, Brokelle és Emily. Az oldal témája emo, saucy scene, és ha bármilyen gondod van, erre a címre írj: effybrooke@citromail.hu. A legforgalmasabb nap 505 látogatóval rendelkezett, és több mint 300 regisztrált felhasználónk van ^^
msn:
stella: hc_stella@hotmail.com
annie: annie.obscene@hotmail.com
emily: roszikdora@hotmail.com
facebook*:
stella: speed.alexis.sound
annie:annie.fayce
*linkelve:)
| | |
|
|
Angyal tért hozzám
Sziporkáznak bennem a gondolatok,
Smaragd sorok telnek lapjaimon,
Szívembe vésődnek vágy-karcolatok:
Bár aludhatnék puha karjaidon.
Fehér ruhában angyalként lépsz felém
- Dobd el színarany szárnyaid, kérlek!
Maradj itt, és amíg élek légy enyém,
De szárnyat növesztek, s követlek, - ha kéred!
2006. november 5.
Halotti Beszéd
Látjátok feleim, mik vagyunk,
Por és hamu és bűnösség vagyunk.
Létünk teljességét köszönhetnénk
Ám mi makacsok lévén,
Pedig vége lesz - ha mind megértenénk!
Gyarlók vagyunk a földnek mind féltekén,
Tesszük a rosszat – lelkiismeret vádol,
S újból megtesszük, s még többször.
Mindent elhagyunk s Tőle távol
már hiába mondjátok:- Fejet föl!
Kertelünk, hazugság életünk.
Embertársaim, barbárok, népek,
Mit teszünk? A végzet odakünt,
Még odakünt,
De közelednek démonvezérek!
§
Elérnek minket, minket: fajzatokat,
Gyilkos, rabló, érdeklényeket,
Csontjainkból csinálnak majd karzatokat,
Testünk részeiből táplálnak fényeket,
Máglyán égünk mind, mi ostobák,
„Ottan lészen majd sírás és fogcsikorgatás”!
Magad kezeled életed ostorát.
Hogyan csattan? Mekkorát?
Tiéd a felelős választás!
Kihalunk a háborúk tengerén,
Nem lesznek csábító reggelek,
Nyitott lapok nyitott emberein
Nyitott ollók vágnak majd mély sebet.
Szemtelen, mocskos sártestek vagyunk,
Teremtett lények mindannyian,
Néhányan ölnek – Hová lett agyunk?!
Én még szeretném mondani:
Hogy vagy, édes fiam?
Hát hiába a fák, a szép hegyek,
A kék égnek tetején fehér fellegek,
Oly csodás hangon hullámzó tengerek,
És egeken túl sziporkázó csillagrendszerek?
Miért a szerelem, mely felhevít,
A pillanat szépsége, az alkonyat,
A kandalló melynek tüze melegít,
Gyermekek születése, a boldog hangulat?
§
Ha születésre halált hozol,
A termésre pusztító rohadást,
Titkon is a rosszért dolgozol,
A halállal kötsz testvéri fogadást!
Mellettünk éli az Elmúlás tavaszát,
Kártevő férgeknek hűn enni adsz,
Szentül hiszed önmagad igazát,
Hiszed vagy, de mindenből kimaradsz!
Létünk teljességét köszönhetnénk
Ám mi makacsok lévén
Játsszunk, miénk legyen minden kincs és érték!
De érted már, hogy ki nevet a végén?
Látjátok feleim, mik vagyunk?!
2006. október 15.
Nyugodva
Szomorú most szívem, azt kalapálja:
Téged szeret és senki mást.
Elborít az érzések lavinája,
De nem hagyom ezen vallomást!
Szomorú vagyok, mert mást szeretsz,
Mást ölelsz gyenge karjaiddal,
Engem még csak hírből sem emlegetsz!
Miért is? Hisz mást csókolsz ajkaiddal!
Szomorú vagyok, mert sírni láttalak,
Láttam könnyed gyöngy görgetegét,
Engedlek szárnyalni éjjeli lányalak,
Sikítsd a világba kettőnk történetét!
2005. október
Most titokban
Elmosódni látom a napot,
Benne arcképed fedezem,
S látok millió csillagot,
Álomporral hintik szemem.
Elmémben lényed csak csoda,
Valóságnak égi tüneménye,
Minden más szó csak ostoba,
Bűnös árnyak véleménye!
Most titokban megölellek,
Ajkaid zamata feldereng.
Bús, csicsergő kismadár
Sírja el világnak énekét,
Szinte megremeg a határ,
Úgy sírja: csak érted él.
Most titokban megölellek,
Szemeid ívét látom.
Kevés színnel dolgozom:
Ajkaid pír bársonyával,
Mellyel örömem hozom,
S hajad barna szálával,
Mellyel álmom foltozom.
Csak mosolyogsz rám édes,
Láncom veled oldozom,
S várok, ha jó, ha rémes.
Most titokban megölellek,
Maradj velem, csak ezt kívánom!
2007. május 27.
Momento VII.
Őrjítő vakságban tapogatok,
Savak marják rothadó testem,
De szívem él és hozzád tér
Minden pillanatban, percben!
Mit tegyek, oh nagy Élet?
Halott vagyok,
Szánalmas vagyok,
Erőtlen vagyok,
De szerelmes vagyok!
2007. június 3.
Mindenem a tiéd…
Látom az érzést,
de a könyvek mást írnak,
s bár figyelek az érzelemnek
minden neszére
mégsem értem… én más vagyok?
Nekem miért más a világ,
a szándék és képzelet,
mely elereszti ostorát
ha nem rád figyelek.
De ez így van jól,
ezt tudom, érzem, látom,
tapasztalom s vágyom,
mert ez volt minden álmom.
Így érezni és látni a világot,
ily biztonságban vallani létem.
Köszönöm a szíved!
Más vagy, mint a nagynak
vélt, örök szerelem,
más vagy, mint a hív idill,
ezek csak fogalmak!
Én ráeszméltem,
hozzád köti szívem a szót :
szív és érzelem, szeretet és vég,
szerelem és remény.
Több ez, mint oltári imádat,
keresztes lovagnak Gráli szentség,
ez a szeretet magva,,
ezt ültetted belém
önmagad bájával.
Ha álmaimban látlak
angyali szárnyak puhaságával
közelítesz és érzem
nem vagyok egymagam.
Legyünk ketten egy
világ,
vagy legyünk csak ketten
egy világban?
Nem tudom!De érzem:
Szívem hasadna, ha elveszítenélek!
2007. május 22.
Hidd el…
…Próbáltam mindent újrakezdeni,
Nyugodni, hagyni a nagy álmokat,
Felébredni s életet keresni,
Járni egy másik, jobb utat.
Ereim feszültek, szívem fájva dobogott
S a kötelek, mik hozzád láncoltak…
Szakadtak. Az élet magamra hagyott!
Testemből vércseppek fakadtak.
Árva fragmentuma ez életemnek,
Törött ága egy nevelgetett fának,
Száraz harasztja a sivár mezőnek,
Ivartalan virága az árvácskának.
…Próbáltam mindent újrakezdeni,
Szépen, lassan feledni álmokat,
De egy éjjel újra tértem álmodni,
Álmodni, ám ezúttal nem vágyakat.
Legszebb pillanatai ezek életemnek:
Ragyogó volt és tűzzel teli,
Tűzzel, mely melegít, ha félek,
S tűzzel, melytől fájdalmam tengeri.
Én kérném: légy enyém örökké,
Ám tudom nincs már esély.
Szívem talán kezdettől az ördögé?
Miért van érzés, mely ízemig felél?
Elengedlek hát, mint hűsítő fuvallat,
Mert szeretlek, vigadom örömödben,
S ha úgy tartja az ősi akarat
Feletted szállok őrző fellegekben.
Éjjeli csaták
Felidézlek, hangod bennem zeng,
Becsukom szemem, s látlak,
Mikor tetsző lényed feldereng
Még erősbek a vágyak!
S íróasztalom lámpása ég,
Őrt áll a kínzó éjjelen,
Fénye, akár tüzes dárdavég
Szívembe süt, kevélyen.
Megvilágítja szívem tükrét,
Róla az érzetkép arcomba vág:
Látom arcodnak csodás bűvét,
Minden gondolatod minden szavát.
De elnyomó álom közeleg,
Rám telepedik fehér varázsa,
Álmom varázsa Tőled meleg
Megnyugtat a képeknek montázsa.
§
Hajnal van, véget ért a mámor,
Ám minden képe hűn él,
Szívem tüze, mint esti tábor,
Rólad ropog és mesél.
S újból érzem hajad bársonyát,
Kecses ívét kezednek,
Selyem bőröd üde illatát,
Ragyogását szemednek.
De látlak még, s ez harcba kerül,
Harcba, mely tart kín éjszakákon át.
A sötétből új hajnal derül,
Tiszta napsugár süt a fákon át,
Szór békét, hirdeti a diadalt,
Örök szerelmet és újabb viadalt!
Valami kitörni készül
Mint mikor dörögve hull alá az ég
És ordít a szél a világ bajáról,
S villámok csapkodnak szanaszét
Felverve a vért lelkünk poráról,
Úgy zúg itt belül minden.
Valami kitörni készül.
Apokalipszis: csendes nyári zápor.
Ez valami más, valami erősebb,
Valami emésztő sokaság nedve.
Féregfog nyakörv szorítja torkom.
Mint mikor forr a földnek magva
És iszonyat rázza az emberiséget.
S vulkán. Kitörni készül a magma,
Tüze nem tisztítótűz, megéget,
Úgy ég itt belül minden.
Valami kitörni készül.
2007. június 3.
|
|
|
|
T.MILLS - STUPID BOY
| | |
|
SZABÁLYOK:
ne szidd az:- oldalt
- emo/scene/saucy emberkéket
- szerkesztőket
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
